A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 43. szám - Transzportálás Szakhalin szigetére

A JSOG 307 s a fe nti körülmények között ennek a Kiss Miklósnak kétségbevonhat lan joga van a birtokra, nem igy a Tervezet szerint. A már sokszor idézett 1,81 "2. §. értelmében ugyanis Kiss Miklóst az örökhagyó özvegyével: Nagy Júliával (1,805. §.) szemben megilleti az örökség, azonban ha az örökhagyó anyja : Kovács Teréz (1,806. §.) még él, akkor szegény Kiss Miklós nem kap semmit, hanem az ősi Á'.fj-vagyon Kovács Terézre száll s ennek révén átmegy a Kovács-íarruWa. kezébe. Ha pedig Kovács Terézia ura halála után férjhez menne másodszor is. mondjuk Bognár Imréhez, kilől gyermeke is született: Bogná" Károly, akkor az ősi AV.wr-vagyon a velük semmi vérszennti összeköttetésben nem-levő Bognár Károly kezébe fog kerülni. Ez az öröklési rendszer nemcsak az ágiság alapeszméjét sérti a legérzékenyebben, hanem a parentális rendszer értelmében is vaskos ellenmondást tartalmaz. A Tervezet szerint ugyanis az ági nagybátya az örökhagyó felesége elől elviszi a birtokot, azonban az örökhagyó anyja elől nem. A parentális rendszer értelmében már ez magában véve is non sens, ás. az előadó céljával is homlokegyenest ellenkezik. O a nagyszülő fokban az rt akarta áttörni az ági öröklést, hogy közelebbi rokon távolabbi miatt meg ne rövidüljön, s most ime az ő saját tervezete is éppen oda lyukad ki, hogy távolabbi parentelában levő anyának több joga van, mint a házastársnak. Ha már az ágiság alapját képező kötelességérzetet a nagyszülői fokban is meg akarjuk dönteni a szeretet által, akkor elsősorban nem az anyának kell örökölni Kiss István után, hanem a feleségnek. Tud]iik és érezzük mindnyájan, hogy ivadékaink után szivünkhöz mindenekfelett házastársunk áll legközelebb, lévén az a mi legszűkebb kis családunk kiegészítő fele. Az ági öröklés elveivel rnind a két megoldás egyformán ellenkezik, de legalább az utóbbi igazságosabb és mindenesetre következetesebb. De vegyünk egy másik eshetőséget: az anya Kiss Pálné született Kovács Terézia nem megy másodszor férjhez, hanem elhal özvegyen és gyermektelenül, akkor a ÁV.r.r-vagyon rászáll az anya nagyatyjára Kovács Józsefre, ennek halála után pedig az anyai nagybátyára : Kovács Ivánra. Tehát a Tervezet az atyai ági vagyont elveszi az atyai nagybátyától csak azért, hogy azt az anyai nagybátyának adja oda. Hol itt a következetesség ? Hol az igazság- és kötelességérzet ? De hol itt a sokat hangoztatott szeretet parancsszava is? A javasolt 32-évi időhatár is, az elviek megtagadásán kivül, figyelmen hagyta azt is, hogy minél nagyobb a birtok és minél régebben van az egy család birtokában, annál élénkebb a közös vagyoneredetnsk emléke, a legvisszásabb helyzeteket teremti : ennek már a bizottságban ismételten kitejezést adtak, mégpedig az ágiságnak ellenzői is. Azt mondotta Vavrik Béla dr: a szerző emléke nem szűnik meg 32 év múlva. Thirring Lajos dr. felhozza a következő példát : «Az apa három gyermek hátrahagyásával hal el, kik az ő vagyonát egyenlő arányban öröklik. Az egyik gyermek A. 32 éven belül elhal, s örököl utána a másik két testvér B. és C. A 32 év leteltével B. is elhal, s igy következnék az öröklésben az ágiság szerint C. Mivel azonban B. a 32 év után halt el, ági vagyonának egyik része, mely közvetlenül atyjáról szállt reá, ági jellegét már elvesztette, s igy ezt C. elől részben a még ^letbenlevő másik szülő vagy ennek leszármazói viszik el, mig ági vagyonának az a másik része, mely közvetve A. utján szállt reá, minthogy ez még nem volt 32 évig az örökhagyó kezén, ági természetét még megtartotta és C-re megy át. Ily külömböztetéí azonban alig indokolható." Köves György oda utal: ha például az elhalt gyermeknek szülői már életben nincsenek, mivel a legtöbb esetben a nagyszülőktől való vagyonleszállás óta 32 esztendőnél több idő telt el : az esetleg még élő nagyszülő vagy annak leszármazói a vagyontól megfosztatnának; utal a hitbizományi magszakadás esetére. Adávi András méltánytalannak tartja a 32-évi időbeli meghatározást; mert megeshetik, hogy egyik gyermek 33, a másik 31 év múlva hal el a vagyon leszállása után, s igy az egyik után helyet fog az ági öröklés és a másik után nem; igy tehát az ági öröklés a véletlentől függ. Sághy Gyula dr. felhozza: igy például utánam az anyámtól öröklött vagyonomban, miután ő már négy hónapos koromban elhunyt és én még 53 éves vagyok, abszolúte nem foglalhatna helyet ági öröklés, noha szülői vagyonról van szó; mig más esetekben, mikor a halálozások egymás után gyorsabban következnek, nemcsak a nagy-, hanem szépszülői és esetleg még távolabbi származású vagyonban is lehetne ági örökösödésnek helye, ha t. i. az nem korlátoltatnék esetleg csak a nagyszülők ágáig; de még ez esetben is a fentemiitettekhez hasonló viszásságok még mindig könnyen és nagy számban fognak előfordulhatni, akár 10 akár 32-éves határidő mellet!, hogy például az anyai vagyonban nem lehet ági örökösödésnek helye az idő letelte miatt, az apaiban igen vagy a szülőiben nem, de a nagyszülőiben igen. Plbsz Sándor dr. kiemeli, hogy kérdéses, hogy a 32 évet minő jogi kategóriába kelljen illeszteni, a szerzeményként való elbirtoklás idejének, vagy az örökölt vagyon e minősége elévülésének avagy egyszerűen egy prekluzív határidőnek, amely semmi módon meg nem szakítható, a telekkönyvek, illetékkiszabás és hagyatéki leltár korában a bizonyítás nehézségének indokát el nem fogadja; — azért például egy százados családi birtoknak idegen kézre szállása csak azért, mert az utolsó örökhagyó kezén 32 évnél tovább volt, épp az ágiság szempontjából mindig szembeötlő visszásság lesz. Ezekhez képest a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 1,810., 1,812. és 1,815. §-ainak módosítását, törkevéssé alkalmasak a rend és fegyelem föntartására A megrögzött gonosztevők által könnyen befolyásoltatnak és gyakran azok pártját fogják. A katonai parancsnokok rendszerint csak kevésbbé képesített katonáikat küldik ide; ezek iszákosak, hazárdjátékot űznek a rabokkal, rosszul bánnak velük, szökésükben segédkeznek, pálinkát szállítanak nekik stb. és azért rendszerint el lesznek csapva. Igy az alexandrovszki^ a javulófélben lévő rabok részére épült fegyház inkább éjjeli szállás jellegével birt. ahol a tel.;pesek és a börtönön kívüli tartózkodásra feljogosítottak ivás és kártyázás céljából egybegyűltek (Drill id. jelentése). Az őrök száma elegendő volna, ha ők — rendőiök teljes hiánya folytán — nem rendeltetnének ki egyúttal rendőri szolgálatra is, továbbá a kincstár tulajdonát képező hajórakományok kisérésére stb. A munka a fegyenceknek minden rendszer nélkül lesz kiosztva. Galkin- Wraszky volt börtönfőigazgató 1894-ben a szigeten tett látogatása alkalmával rendeletileg utasítást adott, hogy a 12 évnél több időre elitélt rabok benn a börtönben, vagy a kőszénbányá' ban szigorú felügyelet mellett foglalkoztassanak; ellenben a 12 éven aluli időre elitéltek közül a nőtlenek a fegyházon kívüli munkákra, de soha egyediil, — a nős.k és a mezőgazdaságot kedvelő nőtlen fegyencek pedig azon telepek előmunkálatainál alkalmaztassanak, amelyeket annak idején lakni lesznek hivatva. Midőn Szalomon A., jóval később, Szakhalint beutazta, nyomát sem találta többé ezen rendelet végrehajtásának a helyi hatóságok részéről. Talált 12 évnél többre itélt és nőtlen rabokat fegyházon kivül és munka nélkül ; viszont nős és 12 éven aluli büntetéssel sújtott rabokat a fegyházban vagy a kőszénbányákban dolgozva ; a legmegrögzöttebb gonosztevőket pedig a börtönökön kivül, házi munkával elfoglalva. A teljesítendő munka 4 kategóriából áll: a börtön részére való házi, továbbá a műhelyekben, a börtönön kivül és a bányákban teljesített munkából. A börtön részére teljesített munka áll : seprés, takarítás, sütés, kenyérvágás, vizhordás és melegítés, lámpatisztitás és gyújtás, irodai, fürdőszolgai és kéményseprői teendőkből stb. Éppen ezen házi munkák képezik a fegyházak legsajgóbb sebét; az ide kirendelt fegyencek t. i. nem lesznek fizetve és egész napon át igen kevéssé vannak elfoglalva. Azért csakhamar elvesztik fizikai munkaképességüket és képtelenek büntetésük kiállása után önmagukat föntartani. A műhelyek is igen siralmas állapotban vannak ; az alexandrovszki még a legjobbak közül való. A rab semmiféle szakmában sem lesz alaposan kiképezve. A külső munkálatok állanak az épületek felügyeletében és 1 atarozásában, favágás-és fürészclésben, a fatörzsök és a vágott fa elszállításában ; a kórházakban, a nagy hajóbárkákon (kutt ír) teljesített szolgálatban, istállómesteri, segédmunkási, utcsinálói, a távirdacölöpök kijavítása körüli, földmunkálati. ács- és téglavetői munkálatokból. Szabályzat az iránt nem-létezvén, hogy hány egyén alkalmazható a ház körüli munkálatokra, ez utóbbiak ingyenes volta azt eredményezte, hogy a hatósági személyzet tulbőven nyerészkedik a rabok munkáján, éspedig nemcsupán a hatósági szükségletek ellátása, hanem saját magánszükségletei ellátása tekintetében is. Mindezen munkálatok — a kőszénbányászatot ideértve. — Szalomon szerint semmiféle kapcsolatban sem állanak a