A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 43. szám - Transzportálás Szakhalin szigetére

306 A JOG kölcstelenebbeknek, hiszen a házassági kapocsból származó igényeket és kötelességeket hazai törvényeink a hitvestársi örökléssel és az özvegyi joggal, esetleg eltartási igénynyel eléggé biztosítják; ne engedjük azért, hogy a hitvestárs iránti tekintet a vagyontszerző őseink iránti kegyeletet és ebből folyó leg a közös eredet által összekapcsolt névrokonaink iránti szeretetet és az örökösödés tényéből származó szolidaritást, kötelesség- és igazságérzetet lerontsa, ami által az öröklésnek legerősebb erkölcsi indoka és alapja elesnék. Ezen érzés köt össze bennünket a múlttal, ez biztosítja a mult hagyományai iránti kegyeletet, biztosit bizonyos stabilitást és szilárdságot a nyilvános és állami életben. Azon egy helyes kifogást, hogy ezen érzés az örökhagyó érzelmeivel összeütközésbe jöhet és igazságtalanságra is vezethet, ha az édes szülője elől a távolabbi rokon viszi el a vagyont, oly módon lehetne nézetem szerint megerőtleniteni, ha anélkül, hogy nálunk ismeretlen, uj intézményt, mint p. a haszonélvezeti jogot meghonositanók, kimondatnék, hogy az ági vagyon ugyanazon törvényes kötelezettségekkel menne át a távolabbi rokonra, mint amelyek az örökhagyót terhelték, t. i. a Tervezet II. részének ötödik fejezetében és 249—253. §-ában szabályozott eltartási kötelezettséggel; mert nézetem szerint igazságosan a szülőt gyermekek nem-létében törvényileg az ági vagyonból nagyobb kedvezmény nem illetheti, mint amennyit gyermekek létében élvezett volna és az igazság követelményeivel meg nem férhet, hogy a szülő azon jogot, amelyet az örökhagyó ellenében igénybe vehetett volna, annak örököse ellen ne érvényesíthesse. Példák igazolják, hogy a legkomplikáltabb örökösödési esetek, az ágiság alkalmazásával, a legegyszerűbben és legigazságosabban lebonyolittatnak; mig a parentális öröklésnél az öröklés sokszor a halálesetek véletlen sorrendjétől függ és a legkiáltóbb igazságtalanságra vezet. Például ha az újszülött gyermeke előtt elhalt anya vagyona, férjére, illetve ennek első házasságbeli gyermekeire átmegy, itt az esetleg saját elsőházasságbeli gyermekeinek megkárosításával jár. Zs'óg'ód szerint: a M. Ig. Dt. 1. 78-ban közölt komplikált esetben az ág; örökösödés esetében R. Fülöp vagyonában több házasság, több házasságbeli gyermek ellentétes érdeke, valamint 6 egymást gyorsan követő haláleset után. kizárólag saját gyermekei, harmadik felesége J. Anna vagyonában ennek előbbi házasságából való gyermeke örökösödött; mig erre az esetre parentális rendszert alkalmazva, a mostoha fiu mostoha apja után háromszor akkora osztályrészt kapott volna, mint az örökhagyónak tulajdon gyermekei egyenkint, viszont ezek mostoha anyjok után első házasságából származó saját édes gyermeke rovására több mint 3/8-részt kaptak volna. Ha ezek szerint az ágiságot igazságosnak, népünk mai felfogásának és viszonyainknak megfelelőnek és mai törvényeink szerint fennállónak kell elismernünk, el kell ejtenünk mindazon korlátozásokat, amelyek a beterjesztett törvényjavaslatban foglaltatnak és amelyek ez elvnek megtagadását és kiforgatását jelentik, törvénybe kell foglalni az ágiságnak már a birói gyakorlat, nevezetesen a nm. m. kir. Kúria döntvényeiben kifejlett rendszerét és azt érvényben tartani. A vagyoneredet bizonyításának némely esetben való nehezebb bizonyítása nem szolgálhat indokul az elvnek megtagadására és nyilvánvaló jogfosztásra ; ott, ahol a vagyoneredet emlékezete már elenyészett és ennek bizonyítására a bizonyítékok hiányoznak, ott az ágiságból folyó igények úgysem fognak érvényesíttetni és beáll a parentális rendszer szerinti örökösödés, vagy a hagyatéknak a kincstárra való háramlása. Példákkal lehet igazolni, hogy a Schwarz Gusztáv dr. által a 2. illetve 3. pontban felállított, a Tervezet 1,812. §-ában foglalt megszorítás nemcsak az ágiság, hanem még az a Tervezetben főszabálynak elfogadott parentális rendszer követel ményeibe is ütközik. Hivatkozom e tekintetben elsősorban Plósz Sán lor dr.nak, jelenlegi igazságügyminiszttrnek az 1898. évi március 5-én tartott teljes-ülésben mondott szavaira : Hogyan ? Hát az a vagyon, amely századokig az ágé volt, most egyszerre idegen kézre jusson, csupán egy rokonsági fok küiömbözete miatt ? Hogyan ? Atyáink együtt örökölték a vagyont közös nagyatyjuktól közvetlenül, mert az ő atyjuk vagy anyjuk előbb haltak el, mint szépapánk; atyáink tehát még osztályo-s atyafiak voltak, de már közöttünk nincs semmi ágiság? Lehet, hogy 5—10 év előtt még a szépapánál volt a vagyon, és most már vége az ágiságnak ? Hol marad a vagyoneredet emlékezete, hol a köztudat megnyugtatása ? Pedig ezen korlátozás mellett is lehetséges, hogy az unokatestvér unokája örököl az ági vagyonban, mig a másodunokatestvér, ki pedig még nem távolabb rokon, már nem örököl. Azután az a bizonyos eset, midőn a descendens egy félórával előbb vagy később hal el, mint az ascendens, itt is nagy szerepet játszik. Ha az unokatestvér fia egy félórával atyja előtt hal meg, van ági örökösödés, ha utóbb, akkor nincs. De lássuk a dolgot egy konkrét példában, amelyet Baross János dr. állit fel. (iss Péter f (nagyapa) Anna yanya) kovács József (nagyapa; Kiss Miklós (nagybátya) vács Ter (anya) Bognár fa Kiss István f (örökhagyó) Nagy Júlia rökhagyó neje) Bognár Károly lörökh. unokatestvére) Kiss István (az örökhagyó) gyermektelen ember volt és végrendelet nélkül hunyt el, egy ősi Kiss család-féle birtokot hagyva maga után, amelyet apja: néhai Kiss Pál (1,811. §.) a nagyapjától néhai Kiss Pétertől (1,807 §.) örökölt és hagyott egyetlen gyermekére, a most meghalt Kiss Istvánra. Egy örökös van már csak a ÁTrí-családban, aki igényt tarthat az ősi birtokára, az örökhagyó nagybátyja Kiss Miklós. Az ágiság alapelvéből kifolyólag és mai jogunk szerint TÁRCA. Transzportálás Szakhalin szigetére. •A- Jog eredeti tárcája. De Witté Alfonz, tomszki törvényszéki elnöknek, a «Bulletin de l'union internationale de droit pénal» imént megjelent X. kötetében, francia nyelven közzétett nagyobb tanulmányából (melynek egy része már lapunk 35. és 38. számaiban megjelent) — egy ujabb kivonatos részletet mutatunk be olvasóinknak, mely érdekesség dolgában vetélkedik az eddig közzétett adatokkal. Lianonnoff vezérőrnagy, Szakhalin sziget kormányzója,— a cárhoz 1899-ben felterjesztett jelentésében a következő adatokat nyújtja a szigeten lévő letartóztatási helyekről: Fegyház volt: 1. Alexandrovszk-bzn : 1,035 rabbal; 2. Dué: 270; 3. Rykovo: 950; 4. Derbinszk: 180; 5. Onor : 149; 6. Korzakovszk: 950; 7. Hoszpi-e-Moh-Tymovszk-b^n: 195 rabbal == 3.743. A szigeten elhelyezett 5,822 rab közül 2,079, részben a törvénynél fogva, részben azonban annak és a birói ítéletek rendelkezéseinek ellenére jogot nyert arra, hogy a börtönön kivül tartózkodhassék, — az utóbbi kategóriába esők azért, mert a börtönök által többé be nem fogadhatók. Ezen kedvezmény azonban csak a jó viselkedésük folytán bizalomra érdemeseknek és elsősorban házas embereknek lőn megadva. A fegyházak — az 1897-ben épült onor-\t kivéve, nem eleinek meg céljuknak. Építkezésük közben az építészek nem tartották szemük előtt azok büntetőcélját. Sietni kellett azért a felépítésükkel, hogy az elitéltek mihamarább elhelyeztethessenek. Ez okból ezen börtönök nem a súlyos büntetés elszenvedésére elitéltek letartóztatási helyéül szolgáló fegyházak, hanem inkább csak kaszárnyák vagy éjjeli szállások jellegér viselik. Szó sem lehet tehát a gonosztevők kategóriák szerinti elkülönítéséről ; együvé kerülnek igen gyakran a próbaidejüket kiállók a javulófélben lévőkkel, a terheltek az elitéltekkel. Más letartóztatási helyiségek teljes hiányában a terhelt a fegyházra itélttel és a transzportált csavargóval kerül együvé. Zárka-rendszer csak a rykovszk-x fegyházban alkalmaztatok, ahol 1899-ben 34 zárka épült. A sötétzárkák rosszul vannak berendezve és nem felelnek meg céljuknak. Külön letartóztatási helyek női fegyencek részére nem léteznek ; csakis Alexandrovszk bír egy külön helyiséggel 30 — 40 nőre terjedő befogadási képességgel. Szó sem lehet tehát arról, hogy a nők kategóriák szerint elkülönittessenek. Még nyomorultabb állapotban vannak a kórházak ; mind kicsi, ódon, hideg és rosszul szellőztetett. Télen, midőn a betegek száma jelentékenyen nő, — sokszor hiány van ágyakban és nem lévén hely a betegek elhelyezésére, azokat a padlóra, az ágyak közé kénytelenek fektetni; minden fajta betegségüek egy teremben lesznek elhelyezve. Legtöbb aránylagos rend található még a tymovszk-i kórházban. 1900 január 1-én volt 108 első osztályú, 65 másodosztályú és 152 katonai őr (— 325) alkalmazva. Az első és másodosztályú őrök sorában található 36 műszaki tanító a transzportáltak sorából (ezek száma régebben még nagyobb volt; így 1896-ban 361 őr közül 90 transzportált szerepelt). A katonák