A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 43. szám - Vélemény a magyar általános polgári törvénykönyv 1,811-1,815. §-airól

Huszonegyedik évfolyam 43. szám. Budapest, 1902 október 26. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BfflUril Előfizetési árak: •ü\ Helyben, vagy vidékre bér. { mentve küldve: yyMa?Sy Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « _ 12 « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Vélemény a máptk. 1811—1815. §-airól. Irta Niamessny Gyula dr. temesvári ügyvéd. — A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Irta Wahlner Aladár, m. kir. bányakapitány Budapesten — Adalék a birói hatáskör kérdéséhez. Irta Spectator.— Belföld (A polgári perrend javaslata a képviselőház igazságügyi bizottságában. — A temesvári kir. Ítélőtábla. Irta Révai Lajos dr.) — Irodalom (B a 11 a g i Géza A budapesti egyetem és a jogi szakoktatás. — Wittmann Ernő : Nemzetkö ;i és időközi magánjog. Beküldött könyvek.) — Vegyesek. TÁRCA : Transzponálás Szakhalin szigetére. Közli r. I. dr. I. MELLÉKLET: Jogesetek Hra. —Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. II. MELLEKLET: Adalék az orvosszakértői vélemények mérlegeléséhez. Irta Szigeti Gusztáv dr., budapesti gyakorló orvos. Vélemény a magyar általános polgári törvénykönyv I,8II—1,815. §-airól. Irta NIAMESSNY GYULA dr., temesvári ügyvéd, a temesvári ügyvédi kamara elnöke. Legfontosabbnak tartom : a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottságnak teljes ülésében felvetett 3-ik sz. kérdést: «Fentartassék-e az ági öröklés a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében ? Ha igen. mily alakban és mily mértékben ? Amely igen tüzetesen letárgyaltatott és két táborra osztotta a bizottságot is : az ágiságnak pártolóira és annak ellenzőire és amely kérdés az 1898. évi április hó 1-én Erdély Sándor igazságügyminiszter urnák elnöklete alatt tartott teljes-ülésében olyformán nyert elintézést, hogy «az ági öröklés kérdése a hitvestársi öi ökié.csel kapcsolatosan oldandó meg, ugy hogy az ági öröklés a szülői csoporton belül fenntartassék» és amely a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 1,811 — 1,815. §-aiban kifejezést nyert. Ezen határozattal, illetve a Tervezetnek idézett szakaszaival halomra döntötték az eddigi örökösödési jogunkat, a mely népünknek százados szokásán, felfogásán és közérzületén alapult és amely bíróságaink bölcsesége, nevezetesen a nm m. kir. Kúriának számos döntvényei folytán biztos mederbe tereltetett és szilárd alapon áll. Ezen határozat és az ennek folytán készített 1,8111.815. §-ok ellentétben állanak azon iránynyal és elvekkel, amelyeket maga a nm. m. kir. igazságügyminiszter a mű megalkotásában a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottságnak 1898. évi jan. 18. tartott első teljes-ülésében követendőknek jelzett. Azt mondotta akkor igazságügyünknek őre: «A magyar magánjog kódexének megalkotásánál Verböczy módszerét kell követnünk. írjuk meg a magyar jogot ugy, amint az évszázadok alatt a magyar nép eletéből, szükségletéből fejlődött, megtisztítva attól, ami benne idegen. Egyik kezünket szakadatlanul a magyar nép életüterén kell tartanunk, hogy a tudományos és müveit népek tapasztalataiból vont igazságok által megvilágított foliánsokba olyan szabályokat iktassunk, melyek a magyar nép kedélyével, igazságérzetével és értelmi fejlettségével teljes összhangzásban vannak. Rá kell állanunk a magyar jogfejlődés alapjára. Aki ennek létezését tagadja, annak nincs igazsága. Eddigi tárgyalásaink bizonyítják, hogy örökösödési jogunk, családjogunk, az ezekkel kapcsolatos jogi intézmények egy nagy sorozatával — még ha megengedjük is, hogy ittott idegen magból kelt — a magyar földnek, a magyar levegőnek a terméke.» Habár fennen hirdettetett, hogy az ágiság a tervezetben fenntartatott: az örökösödési jognak az általános polgári tkönyv tervezetében foglalt szabályozása oly mixtum compositumot képez, amely az elvet megtagadja és annak alkalma zását, illetve bekövetkezését a legszűkebb térre szorítja. A polg. törvénykönyv tervezete eltér az Országb. Értekezlettől, mert nem helyezi előtérbe az örökölt és szerzett vagyon közti külömbséget és ehhez képest szabályozza az öröklési jogot, hanem a parentális öröklést tekinti főszabálynak a nagyszülői fokig, azontúl pedig helyt ad a graduális rendszernek, tehát olyanoknak is juttat az öröklött vagyonból, akik eddig abból ki voltak zárva, az ági öröklést pedig csak kivételnek fogadja el, sőt annyiban a szocializmus olaját is keveri hozzá, hogy eltérőleg a mostani törvénytől, amely az államnak háramlási jogát örökösök nem-létére szorítja, az államnak örökösödési jogát a szépszülői ivadék hiányában megállapítja. Eltér evvel azon kiinduló ponttól amelyet nézetem szerint minden kodifikációnak szem előtt kell tartania, t. i. a már létező élő jognak figyelembevételétől, a jogfolytonosságtól, amely nálunk annál kevésbbé mellőzhető, mert a mi magánjogunk, de különösen annak örökösödési része, népünk felfogásából, érzéséből és tényleges viszonyaiból, évszázados fejlemények alapján alakult, és bíróságai k, de különösen a nm. m. kir. Kúriának bölcs intézkedései szerint tökéletes rendszerré fejlődött. Alkotmányos és önkormányzati érzésünkkel ellenkezik tehát, hogy az akármily tetszetős theoriáknak vagy a szomszéd országokkal való egyöntetüsitésének vagy külföldi jogtudósok nyilatkozatai kedveért feláldoztassék. Ha talán idővel a szocializmus elvei a népnek meggyőződésébe átmennek, s azon elvekkel összhangzásban szociális viszonyaink teljesen átalakíttatnak, akkor talán helye lesz azészjogilag úgysem igazolható örökösödési jog teljes e törlésének, jelenleg azonban annak, habár alig vagy ritkán bekövetkezhető, inkább akadémikus elismerése népünk túlnyomó részének közfelfogásával, de erkölcsi és jogi nézetével és viszonyainkkal ellentétben áll. Az ágiság elve nemcsak tényleges viszonyainknak természetes fejleménye, mert nálunk több az öröklött ingatlan vagyon, mint az ingó, de népünk többsége még a röghöz ragaszkodik ; a kozmopolita eszmék és az utilizmus^nem vetkőztették még ki népünket a vérségi köteléken nyugvó, sokszor a közös vagyoneredés emlékezetén is alapuló családi érzésből, a földhöz és honfitársához való érdekközösségből is származó meleg ragaszkodásábó', és népesedési és gazdasági viszonyaink biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy talán még évszázadok is elmúlhatnak, mig a kereset hiányából vagy földünk intenzivebb kiaknázásának lehetetlenségéből származó kényszerűség, vagy csak a célszerűség is indokul felhozhatók arra nézve, hogy népünket ezen törvényhozásilag is figyelembe veendő és támogatandó erkölcsi és államalkotó érzésétől is megfoszthassák. Ha az állam feladatának tekintjük is a munkának hasznos eredményét biztosítani, a munka általi szerzést megkönynyiteni és ha az igazság követelményének felállítjuk is azon kívánságot, hogy a házassági viszony által létrejött szoros család tagjainak közrehatása a szerzemény létrejötténél figyelembe vétessék és az örökösödési törvényekben annak elismerésének kifejezés adassék: ugyanazon igazságérzetünk kell, hogy reávezessen arra, hogy a munka gyümölcsét a törvényes örökösödés beállta esetére a szerző ivadékainak biztosítsuk ; ne állítsuk a házasságot mint oly vagyonszerzési módot fel, amely már törvényileg a szerzőnek, ivadékainak a családi érzésből és a vagyoneredetből folyó igazságos igényeit sokszor számitóknak, esetleg még azoknak a szerzővel semmiféle összeköttetésben nem-álló utódainak martalékul odadobja; és ne szaporítsuk evvel a vagyonszerzési módokat egyikével a legerLapunk mai száma 20 oldalra terjed.