A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 42. szám - A német jogászgyülés. Vége

166 A JOG peres viselkedésére vonatkozó tényekből következtetendő jogkérdés. (A m. kir. Kúria f'elülvizsg. tanácsa 1902 június 6. I. G. 48/1902. sz. a.) A megajándékozott csak akkor és annyiban felelős az ajándékozónak az ajándékozás idejében fennállott tartozásért, ha és amennyiben a hitelező követelése az eredeti adós vagyonából ki nem kerül. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 június 10. I. G. 40/1902. sz. a.) Jogszabály az. hogy a jogról való lemondás a jogosítottnak nemcsak kifejezett nyilatkozataiból állapitható meg, hanem oly cselekményeiből is következtethető, amelyek a lemondási szándék iránt kétséget fenn nem hagynak. (A m. kir. Kúiia felülvizsg. tanácsa 1902. június 12. I. G. -45/1902. sz. a) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az állandó birói gyakorlat szerint, a váltóper keretében a valamely áru vételárának fejében adott váltóra alapított követeléssel szemben, a váltó-adós ama magánjogi kifogásának bizonyítása, hogy az áru a kikötött minőségnek nem felel meg, s hogy a váltóadós emiatt a vételtől elállani jogosult, a váltóhitelező tagadásával szemben rendszerint meg nem engedhető, mert a csupán szakértők által megállapítható minőségi kifogásnak bizonyítása a per gyors befejezését célzó váltóeljárás természetével ellenkezik. A bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék, mint váltóbiróság (1901 évi január hó 28-án 25,335. sz. a.) Frank Gyula dr. ügyvéd által képviselt D. Károly cégnek, Horváth Kálmán dr. ügyv. által képviselt H. András és társa ellen 470 k. váltóösszeg iránti váltóperében következőleg ítélt: Az 1901. január 29-én 10,843. sz. a hozott sommás végzés hatályon kivül helyeztetik, felperes keresetével elutasittatik és arra köteleztetik, hogy alperesnek 64 korona 50 fillérben megállapított perköltséget 3 nap alatt és végr. terh^ mellett fizessen stb. Megokolás: Nem vitás a peres felek között az, hogy alperesek felperesnek a kereseti váltót, az általuk felperestől vásárolt gép részletekben fizetendő vételárának fedezetére adták. Alperesek azt adták elő, hogy a kereseti váltóval fedezett vételár fejében felperestől hasznavehetetlen, régi gépet kaptak, melyet megérkezése után azonnal felperes rendelkezésére bocsátottak és minthogy ekként a vételi ügylettől elállani jogosítva voltak, ellenük a kereseti váltó, melynek kikötött ellenértékét meg nem kapták, nem érvényesíthető. Nem volt ezzel szemben figyelembevehető felperesnek az az előadása, hogy alperesek a szerzó'dés felbontására alapított kifogásukat azért nem érvényesíthetik, mert ők felperes azon utólagos, a rendelkezésre-bocsátás után történt felszólításának, hogy a vételi ügylet tárgyát képező gépet felperesnek Budapestre küldjék vissza, eleget nem tettek. Midőn ugyanis felperes alpereseket a gép visszaküldésére felhívta, a gép felett rendelkezett, tehát a szerződés felbontásához hozzájárult, a G. alatt becsatolt levélben pedig nem foglaltatik az, de maga felperes sem állította, hogy a maga részéről a vételi ügylet felbontásához csak oly feltétellel járul hozzá, ha alperesek a gépet Vingáról Bpesire vissaaküldik, ennek hiányában pedig az a körülmény, hogy alperesek felperes felszólításának eleget nem tettek és a gépet vissza nem küldötték, okul nem szolgálhat arra, hogy alperesek a felperes hozzájárulásával felbontott vételi szerződésben foglalt kötelezettségük teljesítésére köteleztessenek. Minthogy ezek szerint a felek között a kereseti váltó ellenértékét képező gépre vonatkozó vételi szerződés a felek közös megegyezésével felbontottnak tekintendő; és minthogy megszűnt szerződés alapján egyik fél sincs jogosítva a másiktól teljesítést követelni: ennélfogva felperest alaptalanul indított keresetével elutasisitani és mint pervesztest a bpts 251. §. értelmében a perköltség megfizetésére kötelezni kellett. A bpesti kir. ítélőtábla (1901 szept. 3-án 2,197. sz. a.) ítélet: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és a 10,843/901. sz. sommás végzésnek hatályában tartása mellett alpereseket a Bpesten 1900. aug. 1-én 470 kor.-ról kiállított kereseti váltó alapján, mint elfogadókat egyetemlegesen kötelezi, hogy felperesnek 3 nap a. végreh. terhe mellett 470 kor. tőkét, ennek 1900. december 15-től számítandó 6°/o kamatot, továbbá 77 K. 80 fi.ll. perbeli és ezennel 33 kor.-ban meghatározott felebbezési költséget fizessenek, stb. Megokolás: Alperesek kifogásaikban azért kérik felperest követelésével elutasítani, mert a kereseti váltó ellenértékét képező s felperes által nekik megküldött vetőgép, melynek vételára fedezetéül felperesnek a kereseti váltót adták, ócska és használhatatlan, s azt felperesnek azonnal rendelkezésére bocsátották, tehát felperesnek a vételügyből folyólag követelése nincs; továbbá felhozták kifogásul azt is, hogy a kereseti váltóval fedezett vételár három évi részletben levén fizetendő, s felperes az egész váltóösszeget nem követelhetvén, a váltó lejárata megállapodás ellenére van kitöltve és hogy felperes a váltót jogosulatlanul telepitette Bpestre. A tekintetben, hogy a kereseti váltó alapjául szolgált vételi ügyletből felperesnek követelése nincs, alpereseket terhelvén a bizonyítás, minthogy alperesek a perben nem is állították, hogy felperes a rendelkezésre-bocsátást elfogadta és maga részéről is a vételügylet felbontásához hozzájárult volna, felperes tagadása ellenében alperesek azt is bizonyítani tartoztak, hogy a felperes által nekik küldött vetőgép a kikötött vagy törvényi kellékekkel nem birt. Minthogy felperes tagadása ellenében, a gépnek minősége hiányát és a rendelkezésre-bocsátás jogos voltát, alperesek egyedül a kérelmükre a vingai kir. jbiróság által elrendelt és 4/. a. másolatban csatolt jkv. szerint foganatosított előleges bírói szemlével és szükség esetén ebben a perben elrendelni kért ujabb birói szemlével kívánták bizonyítani, maga az előleges birói szemle azonban az 1868 : LIV. t.-c. 542. §-ban foglalt rendelkezéseknél fogva az áru hiányos voltának megállapítására feltétlen bizonyítékot nem képez, a gyors eljárást igénylő váltóperben pedig a váltó ellenértékét képező, de rendelkezésre bocsátott áru minőségének szakértői szemle utján való megállapítása meg nem engedhető. Minthogy a G. alatti levélben, melyre nézve alperesek maguk sem vitatják, hogy abban felperes a vételügylettől elállott felperes részéről az ügylettől való elállás nem foglaltatik, sőt abban felperes a rendelkezésre-bocsátást jogosulatlannak jelzi és alperesek ellen jogait kifejezetten fentartja és igy ezek szerint az, hogy felperesnek a váltó alapját képező vételügyletből követelési joga nincs, bizonyittatlan; minthogy alpereseknek, a váltó lejáratának megállapodás ellenes kitöltésére alapított kifogása sem jöhet figyembe, mert saját előadások szerint a kereseti váltóval fedezett vételárnak lejárt első részletét sem fizették meg és mert a lejárati idő kitöltése nélkül kapott fedezeti váltót felperes alperesek beismert kötelességmulasztása fclytán követelésének érvényesithetése tekintetéből kitölteni jogosult volt és azt lejártnak tekinthette; minthogy alperesek a kereseti váltónak állítólagos jogtalan telepítésére semmi jogi következményt sem alapítanak, de felperes tagadása ellenében különben sem hoztak fel bizonyítékot arra nézve, hogy a telepítés utólag történt és igy ez a kifogásuk sem méltatható figyelemre; minthogy pedig alperesek ama kérelmének, hogy a jelen váltóperben az eljárás az általuk felperes ellen az alapügylet hatálytalanítása és a kereseti váltónak visszaadása iránt indított és megújított som. per befejeztéig felfüggesztessék, hely nem adható, mert annak a sommás pernek korábban történt íolyamatba-tétele felhozott bizonyítékok alapján önállóan elbírálandó, jelen váltóper befejezését nem gátolhatja, mindezeknél fogva a minden lényeges kellékkel bíró kereseti váltó alapján, alpereseket az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett, a sommás végzés hatályban tartásával, a váltótörvény 23. és 9Í. §§. értelmében a tőkének és kamatainak és mint perveszteseket a perköltség megfizetésére egyetemlegesen kötelezni kellett, stb. A m. kir. Kúria (1902 évi szept. hó 19-én 1,069/V. sz. a.) ítélet: A másodbiróság ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, azzal a hozzáadással, hogy felperes 30 korona felebbezési költségnek 3 nap a. végrh. mellett alperesek részére való fizetésére is köteleztetik stb. Megokolás: Habár alpereseknek a kereseti váltó utólagos jogtalan telepítésére alapított kifogásuk, valamint a jelen váltópernek a kereseti váltó visszaadása iránt indított és megújított sommás per befejeztéig való felfüggesztése iránt előterjesztett kérelmük, a másodbiróság által vonatkozóan felhozott helyes indokok szerint figyelembe nem jöhet; továbbá habár a másodbiróságnak e tekintetben helyesen kifejtett indokai szerint a G. alatti levélben felperes részéről az ügylettől való elállás nem foglaltatik; és habár az állandó birói gyakorlat szerint a váltóper keretében, a valamely áru vételárának fejében adott váltóra alapított követeléssel szemben a váltó-adós ama magánjogi kifogásának bizonyitása, hogy az áru a kikötött minőségnek nem felel meg, s hogy a váltóadós e miatt a vételtől elállani jogosult, a váltóhitelező tagadásával szemben rendszerint meg nem engedhető, mert a csupán szakértők által megállapítható minőségi kifogásnak bizonyitása a per gyors befejezését célzó váltóeljárás természetével ellenkezik, mégis a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét kellett helybenhagyni, azért: mert a fenforgó esetben a szemle, habár csak előlegesen, már foganatosíttatott és a kir. Kúriának 1,412/901. V. számú rendelete folytán felterjesztett eredeti szemlejkv. tartalma szerint, a meghallgatott szakértők többsége a vétel tárgyát képezett vetőgépnek szakszerű indokolással oly elemi hiányait (a vetőgép nem uj, hanem már használt s annak is némely része törött, némely része pedig hiányzik) állapította meg, hogy a szakértők többségének tévedését kizártnak kellett tekinteni s a kir. Kúria ezt a bizonyítékot alkalmazhatónak és az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a alapján az alperesek kifogásának bizonyítására elegendőnek is találta; és mert a teljesen pervesztes felperes a perbeli s az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költséget az alpereseknek a polg. törvk. rendtartás 251. §. alapján megtéríteni tartozik. Az óváslevélben a váltónak az óvás felvételekor való birtokosaként nem a felperes, hanem ennek perbeli ügyvédje jelentkezett, a per adatai azonban mutatták, hogy az ügyvéd az óvás felvétele körül csak mint a felperes meghatalmazottja járt el, s hogy az óvásba az ő személyének váltóbirtokosként való megje-