A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 42. szám - A német jogászgyülés. Vége

A JOG 167 lölése csak tévedés folyománya. Kimondatott, hogy oly esetben, midőn az óvás csupán felperes legitimációjának kérdése szempontjából képezi vizsgálat tárgyat, nem vehető figyelembe az a hiány, hogy az óvás felvétele körül eljárt megbízottnak meghatalmazotti minősége magában az óvásban kitüntetve nincs. (A m. kir. Kúria 1901 november 19. 731/1901. sz. a.) A kereskedelmi törvény 231. §-ának 2. bekezdésével szemben, melynek értelmében a korlatolt felelősséggel alakult szövetkezet tagjai, hacsak a társaság alapszabályai másként nem rendelkeznek, csak lekötött üzletrészeik erejéig felelősek, és az alapszabályok azon pontjával szemben, mely szerint a szövetkezet tagjai befizetett és lekötött üzletrészük erejéig felelősek, egyéb vagyonukkal nem, a közgyűlés nincs jogositva az alapszabályokban nem foglalt kötelezettséget a társasági tagokra roni. - A kereskedelmi törvény nem tartalmaz oly intézkedést, hogy a szövetkezeti tag a közgyűlésen tett szavazása folytán, a szavazata értelmében hozott határozatért, a szövetkezet irányában különleges kártérítési kötelezettséggel felelős volna. A kártérítésre vonatkozó általános jogszabályok szerint pedig, valamely cselekményből kártérítési kötelezettség csak ugy származik, ha az illető cselekmény jogellenes és vétkes volt. (A m. kir. Kúria 1902 január 22. 805/901. sz. a.) tunugyekoen. A lelőtt eb a gazdájától távol, idegen területen kóborolván, kóbor ebnek kellett azt tekintenie a vádlottnak ama körülménynél fogva is, hogy a meglőtt eb a meglövetés napját megelőző időben csakugyan vadászgatott. Márpedig az 1883: XX. t.-c. 14. §, a vadászterületen kóborló ebek elpusztítását a vadászatra jogosítottnak feltétlenül megengedi, ez oknál fogva vádlott az 18J3: XX. t.-c. 14. §. értelmében jogositva volt azt elpusztítani, sőt neki mint vadőrnek a kötelességében is állott. E szerint a vádlott tette sem a jogtalan rongálás illetve megsemmisítés, sem valamely mas büntetendő cselekmény tényálladekának nem felel meg. Az, hogy a kir. tszék az alapperben elitélt nem- bűnösségének, az újra felvételi eljárás folytán kimondhatását abból az okból sem találta helyénvalónak, mert az elsőbiróság alapperbeli ítélete ellen a bűnösség kérdésében a vádlott felebbezéssel nem élt, a törvénynyel ellenkezik, amennyiben a bp. 446. §. 3. pontja szerint a jogerejüleg elitélt javára az eljárás ujrafelvételenek van helye, ha az indítványozó oly uj tényt vagy bizonyítékot hoz fel, mely az elitéltnek nem-bűnösségét teszi valószínűvé, és a bp. XXXIII. fejezetében foglalt rendelkezések ezt nemcsak hogy még abban az esetben sem zárják ki, ha a vádlott elitéltetése ellen egyáltalában semmi perorvoslattal nem élt, hanem a bp. 448. s. akkép rendelkezik, hogy ha a hatóság észlel oly körülményt, melynélfogva a jogerősen elitélt javára újra felvétel volna indítványozható, erre az elitélt hivatalból figyelmeztetendő, s ha nem kéri az eljárás újra felvételét, az hivatalból kirendelendő védő által kötelességszerüleg folyamatba teendő. A m. kir. Kúria (1902 szept. 4. 7,810. sz. a.) A semmiségi panasznak hely adatván, a bp. 385 §. 1. a. pontja alapján mindkét alsóbiróság ítélete megsemmisíttetik; s vádlott az alapperben a nezsideri kir. jbiróság által hozott 1901 B 90/3. számú első' és a gyó'ri kir. tszék által hozott 2,282/1901 számú másodbirósági ítéletnek hatályon kívül helyezése mellett, — a bp. 437. §. 3. bek. értelmében a vád következményeinek terhe alól felmentetik. Mego kolás: Minthogy már az alapperbeli ítéletben valónak fogadtatott el az a tény, hogyavádbeii esetkor a magánvádló kutyája a gazdájától, — aki a mezőn foglalatoskodott, — mintegy kétezer lépésnyi távolban idegen területen volt; s eme ténybeli megállapítás az újrafelvételi eljárás folyamán nem változott; minthogy továbbá ezenfelül az újra felvett eljárás folytán a kir. tszék azt a tényt is valónak fogadta el, hogy a hely, hol vádlott az ebet leló'tte, a vádlottnak mint vadó'rzó'nek felügyeletére bizott vadászterülethez tartozik: eme tényekbó'l nyilvánvaló, hogy a leló'tt eb a gazdájától távol idegen vadászterületen kóborolt. Kóbor ebnek kellett azt tekintenie a vádlottnak a jelen esetben ezeken felül még különösen a kir. tszék által szintén valónak elfogadott ama körülménynél fogva is, hogy a meglőtt eb a meglövetés napját megelőző időben csakugyan vadászgatott. Már pedig az 1883: XX. t.-c. 14. §. a vadászterületen kóborló ebek elpusztítását a vadászatra jogosítottnak feltétlenül megengedi, ez oknál fogva vádlott az 1883: XX. t.-c. 14. §. értelmében jogositva volt azt elpusztítani, sőt mint vadőrnek ez kötelességében is állott. E szerint a vádlott tette sem a jogtalan rongálás, illetve megsemmisítés, sem valamely más büntetendő cselekmény tényálladékának nem felel meg. A kir. tszék tehát tévesen alkalmazta az anyagi törvény vonatkozó rendelkezéseit, midőn az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyván, az alapperbeli ítéletet, mely szerint a vádlott bűnösnek mondatott ki, az újrafelvételi eljárás folytán megállapított s a cselekmény jogosságát bizonyító ténykörülmény ellenére is fenntartotta. Mindezeknél fogva a vádlott mindkét alsóbiróság ítéletének a bp. 385. § 1. a. pontja alapján megsemmisítése mellett, a bp. 437. § 3. bek. és a 462. §. értelmében e helyütt itéletileg felmentendő volt. Végre az, hogy a kir. tszék az alapperben elitélt nembünösségének az újra felvételi eljárás folytán kimondhatását abból az okból sem találta helyénvalónak, mert az elsőbiróság alapperbeli ítélete ellen a bűnösség kérdésében a vádlott felebbezéssel nem élt: a törvénynyel ellenkezik, a mennyiben a bp. 446. § 3. pontja szerint a jogerejüleg elitélt javára az eljárás ujrafelvételének van helye, ha az indítványozó oly uj tényt, vagy bizonyítékot hoz fel, mely az elítéltnek nem bűnösségét teszi valószínűvé; és a bp. XXXIII. fejezetében foglalt rendelkezések ezt nemcsak hogy még abban az esetben sem zárják ki, ha a vádlott elitéltetése ellen egyáltalában semmi perorvoslattal nem élt, hanem a bp. 448. §. akkép rendelkezik, hogy ha a hatóság észlel oly körülményt, melynélfogva a jogerősen elitélt javára ujrafelvéte! volna indítványozható, erre az elitélt hivatalból figyelmeztetendő, s ha nem kéri az eljárás újrafelvételét, az hivatalból kirendelendő védő által kötelességszerüleg folyamatba teendő. Ha a sértett az elsőfokú ítélet ellen a magánjogi igény miatt fölebbezett volt, a másodfokú ítélet ellen mint pótmaganvádló semmiségi panaszszal élhet. (A m. kir. Kúria 1902 április 7. 758. sz. a.) Az. hogy a szakértő bűnjelnek felmutatása alkalmával annak jelentősége tekintetében véleményt nyilvánít, nem semmiségi ok, ha ezt a bíróság határozata vagy az elnök intézkedése nélkül tette. Nem sérti a törvénynek a védelem szempontjából lényeges elvét vagy rendelkezését a bíróság azon határozata, melylyel a vallomások gyorsírói feljegyzését megtagadja, sem az, mslylyel a szakértőket a védelem által kívánttól eltérő sorrendben hallgatja meg. A törvény parancsolólag nem írja elő, hogy a kérdésekbe a bűncselekmény inditó oka is fölvétessék. (A m. kir. Kúria 1902 | május (i. 4,189/902. sz. a.) Aki oly egyéneknek, akikről tudja hogy termőföldjük nincs, azon kikötéssel ad pénzt, hogy az ellenszolgáltatásnak gabonában vagy annak az esedékesség idején elért piaci árában kell állania, nem adásvételt köt, hanem uzsorás kölcsönügyletet, ha a gabona piaci ára tetemesen meghaladja az adott összeget. Ha vádlottak védője jelen volt a másodfokú ítéletnek a kir. ítélőtábla által eszközölt kihirdetésénél, a vádlott az ítéletnek a törvényszéknél történt kihirdetésekor, már nem élhet semmisségi panaszszal. (A m. kir. Kúria 1902 február 28. 1,838/902. sz. a.) Az a védőügyvéd, aki a kir. törvényszék előtt tartott fölebbviteli tárgyaláson nem volt jelen, ennek Ítélete ellen nem élhet semmiségi panaszszal. (A m. kir. Kúria 1901 szeptember 17. 3,804. sz. a.) Magában véve az a körülmény, hogy vádlott cége be volt jegyezve, büntetőjogi szempontból még nem állapítja meg a kereskedelmi ügyek vezetésére és évi mérleg készítésére vonatkozó kötelezettséget, ebből folyóan az a bejegyzett kereskedő, kinek üzlete a kisipar körét meg nem haladta s így a keresk. törvény értelmében cégének bejegyeztetésére kötelezve nem volt, a könyvek vezetésének és évi mérleg készítésének elmulasztása miatf nem büntethető. Viszont az a benemjegyzett kereskedő, akinek üzlete a kisipar körét meghaladta, aki tehát cégének bejegyzésére a törvény által kötelezve volt, ugyanazon törvényszakasz 2. s 3. pontjai szerint minősülő vétkes bukás miatt büntetőjogilag felelős, mert a cég bejegyzésének elmulasztása nem szolgálhat mentségére. (A m. kir. Kúria 1902 április 15. 3,458/902. sz. a.) A kir. ügyésznek a nyomozást megszüntető határozata nem birói végzés, mely jogerőre emelkedhetik, és ha jogerőre emelkedik, ítélt dolgot képez, hanem a kir ügyésznek oly intézkedése, melyet a kir. főügyész felügyeleti jogánál fogva hatályon kivül helyezhet. Nem ellenkezik ez a Bp. 445. §-ával, mert annak helyes értelme nem az, hogy a kir. ügyésznek a nyomozást megszüntető határozata alapján van ujrafelvételnek helye, hanem az, hogy az eljárásnak a bíróság által történt megszüntetése esetén lehet csak ujrafelvétel utján tovább eljárni. A kir. ügyész megszüntette a nyomozást; ez ellen a határozat ellen a sértett fél a főügyészhez folyamodott, s a főügyész az ügyészi határozat megváltoztatása mellett utasitotta a kir. ügyészt, hogy a vizsgalatot indítványozza. Ez alapon a vizsgálóbíró a vizsgalatot elrendelvén, e határozata meg nem semmisíthető azon okból, mert a kir. ügyész határozata ellen nem volt joga sértett félnek a főügyészhez folyamodni, hanem a vád képviseletét kellett volna átvennie. (Budapesti kir. tábla.) A Bp. 107. S-a szerint már a vádtanácsnak vizsgálatot elrendelő végzése ellen ki van zárva a perorvoslat; már ebből is önként foly tehát az, hogy a kir. ítélőtáblának, mint a Bp. 378. §-a szerint a vádtanács végzéseit felülvizsgáló bíróságnak vizsgálatot elrendelő végzése ellen felfolyamodást a törvény nem enged. A Bp. 378. §-ának 2. bekezdése szerint csak a vádtanácsnak és ennek is csak oly másodfokú végzése ellen van megengedve a további felfolyamodás, mely által előzetes letartóztatás, illetőleg vizsgálati fogság rendeltetett el vagy fentartatott, vagy a vádlónak a vizsgálat elrendelése iránt tett indítványa elutasittatott, ennek a rendelkezésnek a fenti t;. I. bekezdésében foglalt amaz általános rendelkezésével való összevetéséből is tehát, hogy végzés ellen, ha ezt a törvény ki nem zárja, egyfokú felfolyamodásnak van helye, világos, hogy a törvény sze-