A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 42. szám - A temesvári kir. tábla

A JOG mert a bírói függetlenség köpenye alatt ily fontos aktusnál a mellékes vagy vélt halasztási okoknak nem szabad teret engedni. Egy jogtalan zárlat sokszor egy exisztenciát tehet tönkre, ami ellen az ellenfél elegendő biztosítékot nyújtani nem tud. A 24O. §-««/. Ismét az az eset, hogy az ingatlan-haszonvételre elrendelt zárlat foganatosításakor a tkvi hatóság legtöbbször zárgondnokot se lát megnevezve, nem hogy még annak megbízhatósága, alkalmazhatósága és hajlandósága iránt legyen tájékozva. A gyakorlat tehát a zárgondnok kiválasztását a foganatositási aktusra bizza s a bíróság már csak annak az ellenfél netaláni kifogására a meg- vagy megnemerős.tés tárgyában határoz. Az eddigi gyakorlatot tehát törvényesíteni kellene. A 246. §-nál, mint általában véve, ahol zárgondnokról van szó, a bíróságnak nincs semmi támasza arra nézve, hogy a zárgondnok személye megbízhatósága ellen felhozott kifogásokat mily módon mérlegelje. Azt hiszem útmutatásul szolgálhatna ily esetben a helyhatóság megkérdezése, amely hatóság a szükséges felvilágosításokat megadni köteles lenne s a bíróság az így nyert információ alapján határozna e kérdésben. Végtére pedig sok tekintetben hozzá járulna a végrehajtási eljárás költségeinek mérséklésére és a végrehajtói állás közmegnyugtató emelésére, ha a bírói végrehajtói állások megfelelő kaució letétele mellett magasabb kvalifikációhoz köttetnének és az állami tisztviselők kategóriájában a jelenlegi XI- és X-dik rang osztályba beillesztetnének s a mellékdijak megszüntetésével a végrehajtók a felektől csak a napi és fuvardijaik fedezését igényelhetnék. A szükséges nyomtatványokkal pedig hivatalból láttatnának el. Elvégre mégis tarthatatlan és megszégyenítő helyzet, hogy a jogkereső közönség bélyegilletékben az állam igazságszolgáltatási költségeit bőven fedezi s az állam mégis a végrehajtókat egészen a romlásnak induló végrehajtást szenvedők által tartassa ki. Tarlózás. (A birák fizetésrendezése. — Titkos minősítés.) Bár nem-hivatalos, de ismételt közlések dacára meg sem cáfolt alakban előttünk áll a tervezet, mely szerint az állam tisztviselőinek fizetése rendeztetni fog. Minket főképpen a birák fizetésrendezése érdekel. Annyira nagy fontosságot tulajdonítunk annak, miszerint a birák fizetése olyképpen «rendeztessék», hogy anyagi függetlenségük teljesen biztosítva legyen, hogy mindaddig, mig ez be nem következik, nem szűnhetünk meg küzdeni minden olyan irányzat ellen, trely ellentétes, vagy csak konzervatív, vagy kiegyenlitést kereső álláspontból is indul ki. A tervezet — eleve kijelentjük — ebből a szempontból nem felel meg a hozzá fűzött jogos várakozásnak. Mig a magasabb állású tisztviselők jelentékeny fizetésemelésben részesülnek, a törvényszéki, illetve járásbirák és az albirák ismét csak ott lesznek, ahol voltak. Nem győzzük elég nyomatékosan hangoztatni, amit már e hasábokon kiemeltünk egyszer — s igen örvendünk, hogy Káplány Géza ítélőtáblai biró ur is a Telekkönyv-ben közzétett cikkében ugyanezen álláspont mellett tör lándzsát — hogy addig, mig a birói testület az állami tisztviselők összlétszámából ki nem szakittatik s ellátása az általános fizetési osztályoktól függetlenül, külön nem rendeztetik, arányos, a célnak megfelelő és bölcs rendezést elképzelnisemtudunk! Anélkül, hogy bármely más ágazat munkájának értékét kicsinyelni vagy lebecsülni akarnók, ismét és ismét rá kell mutatnunk arra a kimondhatatlan fontosságú: «0 Felsége a Király nevében* gyakorolt államjogi funkcióra, amit a biróságok az igazságot szolgáltatván, gyakorolnak. Rá kell mutatnunk arra, hogy nincs körülöttünk kultúrállam, mely azt a fontos jogpolitikai érdeket, hogy bíráinak anyagi és morális függetlenséget biztosítson, annyira elhanyagolta volna eddig, mint a mienk. Rá kell mutatnunk arra, hogy a biró itél és Ítélvén a szabad polgárok legvitáiisabb jogai felett, a legfőbb urnák, a királynak fentartott hatalmat gyakorolja — törvény éslelkiösmeret alapján. Rá kell mutatnunk végül arra, hogy csak a birák teljes anyagi és erkölcsi függetlenségében látjuk teljes biztositékát a törvény előtti egyenlőség nagy elvének, annak, hogy egyformán méressék az igazság dúsgazdagnak és koldusnak egyaránt. Nem hisszük, hogy volna valaki, gondolkodni tudó ember széles e hazában, aki mindezeknek az igazságát át ne látná, és hallván ennek a karnak mind sűrűbben ismétlődő panaszait és zúgolódását a rossz előlépési viszonyok, a megélhetés nehézségei s az ezt nyomon követő eladósodás miatt, ne aggódnék és ne éjiétié a magyar igazságszolgáltatás — jövőjét. Az igazságügyek jelenlegi minisztere eddig soha nem tapasztalt érdeklődéssel és buzgalommal foglalkozik az igazságszolgáltatás bajaival s munkálkodik azok elhárításán. Tervezett üdvös és hasznos reformjait pedig csak egy erős, ambiciózus és kedvvel munkálkodó birói kar segítségével valósithatja meg ugy, ahogy azokat elgondolta. Adja vissza ennek a karnak ambícióját, erősítse meg munkakadvét azzal, hogy ne legyen ez a kar élethivatásának koldusa, hitelezők kilincselője. Vesse latba szavának egész súlyát, ottahol szükséges. Kiküzdvén a birák megérdemlett, tisztességes ellátását, nemcsak ezeket kötelezi hálára, nemcsak azt a szégyenfoltot törli le ezzel, hogy Magyarország még biráit sem tudja ellátni, de államférfiúi előrelátásának és bölcseségének is maradandó emlékoszlopot állit. * A birák ellátásának rendezése mellett, rendkívüli fontossággal biró és rendkívül sürgős teendőnek tartjuk annak^ a Bachkorszakra emlékeztető sötét intézménynek a kiküszöbölését, amit «titkos m i n ősi t és»-nek neveznek. Nem ezek az első sorok, amiket ebben a tárgyban irunk, de bejelenthetjük, hogy e lap szerkesztőinek szives engedelmével napirenden is fogjuk tartani ezt a tárgyat mindaddig, mig csak küzdelmünknek kedvező eredményétnem látjuk. Minden alkalmat megragadunk, hogy rámutassunk ennek a rendszernek félszegségeire s gyűjtjük az adatokat. Legközelebb csoportosan szolgálunk velük annak bizonyítására, hogy mennyi igaztalanságra, mennyi visszaélésre, mennyi félreértésre vezet az az oktalan, vak bizalom, mely egy ember lelkösmeretének egyensúlyától, egy ember szeszélyének, indulatainak hullámzásától, egy ember sokszor gyöngeségeken, sőt korlátoltságon felépült fölebbezhetetlen, orvosolhatatlan ítéletétől teszi függővé megannyi más ember sorsát. Lehetetlen tehát most, midőn a birák anyagi függetlenségének megteremtését sürgetjük, föl nem emelni szavunkat a birák titkos minősítése ellen, a birák erkölcsi függetlensége érdekében. Mert mindaddig, mig a birót k i s z o 1 g á 1 t a t v a látjuk indulatoknak, szeszélynek, korlátoltságnak és kerülő utakon való bosszúállásnak, kiszolgáltatva olyképpen, hogy egész életpályája, sőt becsülete kockára tehető, anélkül, hogy arról csak tudomást is vehetne s igy igaztalanság esstén orvoslást kereshetne: a legkorlátlanabb anyagi függetlenség élvezete mellett sem láthatjuk bíráink teljes függetlenségét biztosítva. Eme fontos érdek mellett emlitsük-e föl azt, hogy a minősítés tényében rejlő ítélkezési mód nem egy modern állam jogrendjébe illő, de kirína abból a patriarkális korszakból is, mikor a birói pálca huszonötjét elszenvedő delikvensnek legalább volt annyi joga, hogy birtokon belül appellálhatott ?! Ha a huszonötöt elszenvedte is, de legalább — ha igaza volt — megkaphatta azt az erkölcsi elégtételt, hogy nem érdemelte meg a botot. Utaljunk-e ma, a humanizmus dicső korszakában, arra, hogy ez a rendszer mennyire emberietlen ? Van-e itt szükség argumentációra ? Kell-e valakit meggyőzni arról, hogy ez a rendszer tarthatatlan ? És mégis: — nem tudjuk, félénkség-e vagy közönyösség? — mig titokban dohognak az érdekeltek, nem tiltakozik, nem emeli föl szavát senki. Nincs az egész tisztviselői és főleg birói karban olyan, a minősítése igazságosságában kételkedő s talán épp e miatt mellőzött bátor ember, aki oda merjen állani a főnöke elé s követelje azt, hogy a minősítését közöljék vele ? Nem közlik ? — Fölebbezzen a miniszterig. Hadd tudják meg, akiket érdekel, hogy hol van az megírva, hogy a minősítésnek titkosnak kell lenni ?! Mert — nézetünk szerint — az egész titkos minősítési rendszer — abuzus. Törvényes alapja nincs. Márpedig törvényes alap nélkül olyan mélyen benyúlni a tisztviselő, az ember életébe, jellemébe, becsületébe, mint az a fennálló rendszer mellett történik, hogy a minősítés pallosjogát gyakorló közeg még a tisztviselő családi életéről is kalkulust ad, — jogtalanság. Ilyet pedig sem törvény, sem rendelet nem parancsolhat. Ez ellen a rendszer ellen, ha — amit nem hiszünk, — még sokáig késne a refor m, küzdeni kell. Ha van humanizmu s és igazság, hát legyen minden vonalon. (—n —s.) Belföld. /\A temesvári kir. tábla. Tervbe vettük a vid é ki kir. táblák működését, — saját szemléletünk alapján,— olvasóinkkal megismertetni. A kassai után most nyilik alkalmunk a temesvári kir. tábla képét bemutatni. Sietünk hozzátenni, hogy ez a kép a lehető legkedvezőbb. Ha valahol, ugy a temesvári táblánál látható, hogy mit tesz az: a megfelelő embert a kellő helyre állítani. Működési ideje óta Lá s z y József a tábla elnöke, — csodákat