A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 41. szám - A német jogászgyülés

A JOG 295 Irodalom. Törvényszéki orvostan jogászok számára. Irta J e 1 1 a c h i c h István dr. pécsi jogakadémiai tanár, törvényszéki orvos, stb. Budapest, 1902. Politzer Zsigmond és fia. Ára 7 korona. Müvét, mely a törvényszéki orvostan egész anyagát felöleli, a jogász-közönségnek — és elsősorban saját hallgatóinak — tankönyvül szánta a szerző. Hogy e rendeltetésének megfelelhessen, előbb az élettan és boncolástan alapelveivel ismerteti s ekkép a laikust orvosi előismeretekkel kellőképen ellátva vezeti be a tulajdonképpeni törvényszéki orvostanba. A szemléltető ábrák könynyen érthetővé, a szövegben közölt gyakorlati esetek érdekfeszitővé teszik a terjedelmes és nehéz tananyagot. A munka, mely az öszszes szakbavágó törvényeket és rendeleteket is tartalmazza, valósággal hézagpótló irodalmunkban és ugy irányánál, mind rendszerénél íogva méltó helyet fog betölteni a szakmunkák sorában. A bűnvádi perrer dtartás népszerű kézikönyve, kereskedők és iparosok használatára. A budapesti hitelezői védegylet igazgatóságának megbízásából irta Sgalitzer Gyula dr. ügyvéd, II. kiadás. Budapest Politzer Zsigmond és fia kiadása 1902. Ára 1 kor. 20 fill. A müveit külföld minden törvénye közkézen forog ily népszerű kiadásban s a példányok tízezrei kelnek el. Ha mi távol is állunk ma még attól, hogy törvényeink ily fokú népszerűségnek örvendjenek, mégis örömmel kell üdvözölnünk minden oly munkát, amely a mindennapi élettel számolva, a nép egy nagy rétegét, a jelen esetben a kereskedőket és iparosokat, biztos kézzel vezeti az előtte különben nehezen érthető törvényes rendelkezések tömkelegében. A házasság társadalmi védelme. Irta Buday Dezső dr pécsi árvaszéki ülnök. Budapest, 1902. Politzer Zsigmond és fia. Ara 1 korona. Történeti alapokon indulva fejtegeti szerző a házasság védelmének büntetőjogi, szociálpolitikai és valláserkölcsi eszközeit, melyek közt — úgymond —a valláserkölcsi védelem van hivatva igazán a házasság belső életének nemesítésére, míg a büntetőjog és a szociálpolitika e védelemnek csak tökéletlen eszközeit adják. Vegyesek. Két kinevezés foglalkoztatja most élénken a fővárosi jogászvilágot. Az egyik Décsey Zsigmondnak, a bpesti királyi tábla eddigi tanácselnökének a Kúria tanácselnökévé való kinevezése, — a másik Pongrácz Jenő, győri főügyésznek a budapesti főügyészi állásba való előléptetése. Décsey működése szemünk előtt folyt le; kinevezése hosszú évek ernyedetlen jogászi működésének a jutalma — a kitüntetett tanácselnök eddig is kiváló és exponált helyen: a táu,la kereskedelmi- és váltótanácsában érvényesítette nagy tudását és igy ezen jól kiérdemelt kinevezést teljes mértékben méltányolni is tudjuk. Másképp állunk Pongrácz főügyészszel szemben. Ü velünk szemben homo novus. Tevékenységét nemigen ismerjük, - mert nálunk az a baj, hogy a vidéken működő bíráink és ügyészeink vajmi kevés hirt és életjelt juttatnak a fővárosi szaksajtónak, felfedezési utazásokra pedig vajmi kevés időnk és kedvünk telik. Abból a körülményből azonban, hogy az igazságügyminiszter választása a budapesti főügyészi diszes, de egyúttal nehéz állás betöltésénél éppen ő reá esett, arra enged kövei keztetnünk, hogy hivatását eddigi működési körében is az igazságügyi kormány teljes megelégedésére teljesítette. Legyen szabad remélnünk, hogy a fővárosi ügyészi és ügyvédi kar is mielőbb ratifikálni fogja ezen, az uj főügyész egyénisége és hivatalos működés efelett a priori fenforgó jó véleményt. Kozma, Hammersberg és Székely utódjától mi sokat várunk; elsősorban azt, hogy e főügyészség eddigi tradíciói benne hű követőre fognak találni. Mindenesetre örvendünk, hogy a főügyészi állás betöltésénél egy kiváló szakférfiura és nem holmi "outsiderre* voltak tekitettel. Es ezek után hátra marad még: a magyar igazságszolgáltatásnak ezen két főtényezőjét uj állásában szívből üdvözölhetnünk. r. I. A végrehajtási novella tervezőinek figyelmébe. 1. Biztosítási végrehajtás elrendelése alkalmával bíróságaink a végzésben a járulékokat nem szokták részletezni, sőt összegszerűen föl sem emiitik. A megkeresett telekkönyvi hatóságok azután ezen járulékokat a telekkönyvben föl nem tüntetik s ha rá kerül a sor, a vételár felosztásánál veszik figyelembe. Ezen nyilvánvaló igazságtalanság meggátlása céljából a törvénynek utasítani kellene a telekkönyvi hatóságokat a helyes bevezetésre, avagy arra, hogy az előjegyzés rangsorozatában mindaz figyelembe veendő, ami a biztosítási végrehajtás alapjául szolgál. 2. Mindennapos eset, hogy a fölebbezési bíróság a marasztaló ítéletet helybenhagyva ujabb, néhány korona költséget állapit meg a pervesztes terhére. Ezen csekélységek behajtása végett a jogosított léi kénytelen egészen önálló végrehajtást foganatosítani még oly esetben is, midőn az elsőbirósági ítélet alapján a végrehajtás már előzőleg foganatosíttatott és a behajtás folyamatban van. Az adós kímélése és fölösleges munka elkerülése céljából kimondandó volna, hogy az ily költség-többlet, amennyiben a korábbi végrehajtás erre födözetet nyújt, ujabb foglalás nélkül is figyelembe veendő vagy vehető. b. s. Reflexiók a budapesti ügyvédi kamara közgyűléséről. Egyik fővárosi kartársunk, Révay Zoltán dr. írja nekünk a következőket: «A budapesti ügyvédi kamarának talán legfiatalabb tagja vagyok s igy érthető várakozással viseltettem az első közgyűlés iránt, amelyen jogomban állott megjelenni. Ez volt a folyó hó 6-iki. A résztvevő kartárs urak között igazán fiatalként csak magam büszkélkedhettem. 3—4 «entre deux áges> uron kivül a többiek mindnyájan erősen éretteknek látszottak. Szomorú dolog,'hogy az ilyen tárgyalásokat, ahol jogéletünk olyan reformjáról van szó, mely a jövendő ügyvédi nemzedék erkölcsi és anyagi helyzetét eldönti, — a kamara több száz főből álló fiatalsága teljesen negligálja. Annál nagyobb elismerést érdemelnek az idősebbek, hogy az őket tisztán magasabb szempontokból érdeklő ügy iránt, — mert hiszen anyagi tekintetben már egy elmúlt jobb kornak lévén szerencsés gyermekei, nyugodtan várhatják a jövőt — olyan odaadó lelkesedést tanúsítanak. Az ilyen gyűléseken okulás kedvéért sem ártana a fiatalságnak megjelennie, a 6-ikin az elnöknek higgadt, de amellett erélyes fejtegetéseiből, a titkár lelkes előadásából, mindannyian tanulhattak volnaAz előadói javaslathoz történt hozzászólások javarésze az ügy sérelme nélkül elmaradhatott volna, különösen az egyik kartársé, ki ajánlotta a miniszterhez küldendő memorandum javára való privát agitálást s elmesélte, hogy neki van egy képviselő barátja, kivel naponkint együtt sétál s kinek folyton a fülét rágja (sic!), mindig ujabb és ujabb eszméket vet föl előtte etc. Azt hiszem, ezen privatissimumokra sem a közgyűlés, sem az annak tanácskozásai iránt érdeklődő közvélemény nem volt kíváncsi. Még csak az egyik felszólalásra óhajtok visszatérni, amely Magyarországot és annak hátramaradottságát tette felelőssé azért, hogy akadt miniszter, aki a jogrend őrei és fejlesztői: az ügyvédek megsemmisítésére célzó ilyen törvényjavaslatot mert előterjeszteni s egyben azt állította, hogy hazánk első állam, melyben ilyesmi megtörtént. Először is, a miniszter, kinek a perrendtartási javaslat, saját kijelentése szerint, egyéni'munkája, nem Magyarország, ami pedig az utóbbi állítást illeti, idézem a hirhedt 1780-iki porosz kabinetrendeletből, melylyel a tartományi jogok kodifikációjának szükségességét indokolta, a következő részletet: «so werden freilich viele Rechtsgelehrte ihr geheimnissvolles Ansehen verlieren, um ihren ganzen Subtilitáten-Kram gebracht und das ganze Corps der bisherigen Advokaten unnütze werden*. A kezdés dicstelensége tehát nem a mi hazánké s hogy a miniszter ur,— kiről a közgyűlésen a kamarai titkár-előadó kimutatta, hogy az ügyvédség perbeli részvételére nézve táplált nézetei egy évtized alatt csodálatosan megváltoztak, — az idézet eszméit fájdalom, ugy látszik, magáévá tette, nem róható fel az ügyvédi hivatás iránt egészen másképp gondolkodó országnak*. A m. kir. államvasutak jogi képviselete. Eddigelé az volt a fővárosi bíróságoknál a szokás, hogy a m. kir. államvasutak jogi osztályának a főnöke szignálta a hozzájuk beadott kereseteket és egyéb beadványokat, Történt azonban e napokban, hogy alperes az egyik helybeli járásbíróság előtt folyó perben alaki kifogást emelt a vasutak képviselete ellen. Kifogásának lényege oda irányult, hogy a vasút is csak épp olyan kereskedelmi céloknak szolgáló intézmény, mint bármely más közkereseti társaság; reá nézve tehát a S. E.-nak a képviseletre vonatkozó határozmányai csak épp ugy irányadók és vele szemben alkalmazandók, mint bárki másnál; annál is inkább, mert a vasutak tekintetében a S. E. külön nem rendelkezik, őket kivételes állásba nem helyezi. Tekintve mármost, hogy a keresetet ellenjegyző jogügyi osztályfőnök nincs az ügyvédi kamaránál bejegyezve (ami kissé sajátságos és már a kamaránál is észrevételek tárgyát képezte), a kereset pedig nincs a prts. követelményeinek megfelelőleg 2 tanú által elöttemezve, — a felperes vasút nem bír alperes nézete szerint a jelen perben jogi képviselettel, miért is vele szemben a törvény idevágó szakaszait alkalmaztatni kéri. Felperes evvel szemben hivatkozik egy 1885-ből kelt ig. min. rendeletre, mely az államvasutak jogi képviseletét szabályozta. Viszont alperes avval érvelt, hogy az 1893: XVIII. t.-c. ezen rendeletet rég hatályon kivül helyezte, ujabb törvényes vagy rendeleti intézkedés pedig nem történt. Á kérdés annál érdekesebb, mert tudtunkkal a vasútnak sok száz pere van folyamatban, melyek tekintetében most bizonyára hasonló alaki kifogások lesznek érvényesítve. Nincs semmiféle tudomásunk arról, hogy miképp döntött a bíróság, — de ez reánk nézve teljesen közömbös is, mert itt törvényhozási vagy rendeleti intézkedésre van szükség. Védők türelempróbája. Egyik laptársunk arról panaszkodik — és hozzátesszük, hogy teljes joggal, — hogy büntetőbíróságainknál a hivatalos- és magánvédőkre semmiféle tekintettel nin-