A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 41. szám - A német jogászgyülés

296 A JOG csenek és velük az egész délelőttöt elpocsékoltatják, mielőtt ügyük főtárgyalásra kerülne, — sőt az ily várakozással töltött délelőttinek igen gyakran még az a keserű utóize is marad, hogy a tárgyalás egy terhelt- vagy tanúnak megnemjelenése, vagy más inkommenzurábilis véletlen folytán elhalasztódik. Ha pedig a védő, evvel számolva, a kitűzött 9 órai terminusra meg nem jelenik — és ügye véletlenül mégis elsőnek elővétetik, akkor több mint bizonyos, hogy elnöki dorgálásban részesül, vagy pénzbüntetéssel sujtatik. Szabály, hogy az u. n. ügyészi dolgok előbbrevalók; a magánfél képviselője, vagy védője pedig várhat. Ez utóbbinak némelykor az a vigasza marad, hogy időmulasztása kliense által dijaztatik; de miért kelljen a hivatalból kirendelt védőnek 9—l-ig vagy még tovább ott ácsorognia — ez még ma is rejtély előttünk és ez némi jóakarattal a tárgyalást kitűző és vezető elnök részéről minden nagyobb nehézség nélkül elkerülhető is Volna. Változtatni kellene az ügykezelésen elsősorban oly irányban, hogy a terminusok ne mind 9 órára, hanem egymásutáni sorrendben későbbi órára is^ kitüzessenek. Ma t. i. az az abuzus áll fenn, hogy a határidő kivétel nélkül 9 órára szól; ennek dacára a tárgyalások nagyobbára jóval később veszik kezdetüket és akkor is különféle ítélethirdetéssel és egyéb apró-cseprő dologgal kezdődnek. Érdemben pedig csak körülbelül 11 óra felé kezdődik a főtárgyalás. A birák tehát legyenek pontosakés halasszák a minutákat az ülés végére; mert az Ítélethirdetés csak puszta formaság, amelyre az érdekeltek későbben is idézhetők vagy ex vincuiis elővezethetők volnának. Akkor pedig első sorban vétessenek eiő azon üjjyek, melyeknél hivatalbóli védő van kirendelve, mert ezt már a nobile officium iránti illem és jó izlés is megköveteli. Akitől ingyen szolgálatot kérünk, azt nem szokás cseléd módjára várakoztatni. Az ügyésznek ott van a hivatalos helyisége a tszéki épületben, — ő ott úgyis d. u. 2 óráig hivatalosan tartózkodik, tehát semmit sem mulaszt és bármely percben behívható az ülésbe, — miért legyen tehát kénytelen az ügyvéd vele szemben háttérbe szorulni, saját idejéből annyit áldozni ós a nagyközönség előtt, mely az ily külsőségeket éles figyelemmel kisérj és megkritizálja, a hamupipőke szerepét játszani ? Csak látni kell azt a kedélyes tempót, melylyel manapság p. o. az Ítéletek kihirdetése megy végbe. A terhelt vagy vádlott kellő lassúsággal be lesz hiva, mire néki az Ítélet per longuin et latum felolvasva és megmagyarázva lesz és amennyiben az jogerős, az illető az ügyésznek a' fegyház- vagy börtönbüntetés azonnali foganatosítása végett átadatik. Addig, mig ez a procedúra befejezve és minden jegyzőkönyvbe és jegyzékbe véve nincsen, mig továbbá az ügyész részéről a börtönigazgatónak az utasítás kiállítva nem lesz, a tárgyalás szünetel és a tűhegyen ülő, időközben bizonyára egy vagy több más bíróság előtti tárgyalást vagy egyéb fontos teendőket mulasztó védő fanyar mosolylyal várja, mig róla is méltóztatnak fenn az emelvényen tudomást venni. Elvárjuk a tárgyalást vezető tanácselnököktől, hogy jövőre több figyelemmel lesznek az úgysem rózsákon pihenő barreau irányában. Feltétlenül szükséges-e, hogy a bíró magát felsőbb lénynek, a v e 1 e t e Íj es e n e g y r a n g u, tudományban őt sokszor túlszárnyaló védőt pedig páriának tekintse? Ouod uni justum, est alteri aequum! r. I. Nemzetközi kongresszus a leánykereskedés meggátlására. Majna m. Frankfurtban október 7-ikétől 9-éig nemzetközi kongresszus volt a leánykereskedés megakadályozása tárgyában. A magyar bizottság részéről a jelentést Gruber Lajos dr. kir. alügyész készítette el. Ezt ajelentést a kövezőkben ismertetjük: A rendeletek, melyeket a XIX. század hatvanas évei óta kibocsátottak, azt tanúsítják, hogy a magyar hatóságok is igyekeztek a baj ellen küzdeni. De a küzdelem hiábavaló, mert a nyilvános házak tulajdonosainak mindig «friss portékádról kell gondoskodniok, ehhez képest csereberélik azt a vidéki és külföldi hasonló házakkal. Nem szólunk azokról a perditákról, akik önként változtatják életük színhelyét. Működésünk azokat a szerencsétleneket igyekszik megvédeni, akiket lelketlen emberek csalárdsága vezetett félre és akik a távol idegenben elpusztulnának, ha senki se könyörülne meg rajtuk. Ezek a lányok a létért való küzdelemben buknak el; idegen földön az éhség kényszeríti őket arra, hogy magukat eladják, nyilvános házakba menjenek és ^forgalmi cikké* váljanak. Ezért a nyilvános házakban van sok valóságos mártír, aki nem érdemel megvetést, hanem részvétet. Magyarországon az e tárgyban tartott párisi értekezlet óta nagy érdeket kelt az ügy. A lefolyt nyáron itt több kongresszus foglalkozott a kivándorlással és ezeken nyomatékosan hangoztatták, hogy a leánykereskedésnek véget kell vetni. Időközben elkészült a kivándorlásról szóló törvényjavaslat, melyet már legközelebb fognak a törvényhozás elé terjeszteni. Ezen törvényjavaslat különös figyelmet fordit a kiskorúak kivándorlására. A magyar sajtó is behatóbban tárgyalta a kérdést, mint valaha. Kü önösen ki kell emelni a Budapesten megjelenő Magyar Hírlapot, mely heteken át Hungara, lányok a piacon cim alatt napról-napra fölötte érdekes adalékokat szolgáltatott a magyar leánykereskedés történetéhez. Magyarországon egyáltalán utat tört magának az a meggyőződés, hogy a fehér rabszolgakereskedésnek hathatós módon kell elejét venni. Hogy milyen érdeket kelt nálunk ez a kérdés, kitűnik abból is hogy a belügyminiszter a leánykereskedést rendeleti uton komolyan akarja szabályozni, továbbá, hogy az igazságügyminiszter a ieánykereskedést a büntető törvénybe a súlyosan büntetendő bűncselekmények közé szándékozik fölvenni. Ilyen körülmények közt a magyar bizottságnak csak az a föladata, hogy az érdeklődést ezen ügy iránt ne engedje ellankadni. Magyarországon legközelebb a határrendőrséget fogják szabályozni és ezzel elérik, hogy a határokon hatásosabb lesz a felügyelet. A bukott leányok hazaszállítása céljából Bulgáriával, Romániával és Szerbiával egyezményeket terveznek, hasonlókat ahhoz, amely Magyarország és Németalföld közt november 26—30-án létesült; tárgyalások fognak megindulni, hogy a keleti országokkal való leánykereskedést megszüntessük. A büntető törvény novellájáról 1892-ben készült törvényjavaslat 247. paragrafus a) pontja egy évig terjedhető fogsággal és ezer forintig terjedhető bírsággal sújtja azt, aki üzletszerűen foglalkozik azzal, hogy tisztességes nőket házasságtörésre vagy fajtalanságra biztat, vagy nyilvános házakba juttat. Aki hamis ígéretekkel tisztességes lányt bűnös életbe visz a külföldre, ezen javaslat szerint öt évi* terjedhető börtönnel és 2,01)0 frtig. terjedhető birsággal sújtatnék. A novella még a kerítés kísérletét is bünteti. A javaslat indokolása arra utal, hogy a magyar büntetőtörvény szándékosan kerülte a kerítés könyebb eseteinek a büntetését, mert attól tartottak, hogy a keritők ellen való eljárás az elcsábitottakat is pellengérre álitaná. De ez az óvatosság a védetteket sodorta veszélybe és lehetővé tette a leánykereskedés felvirágzását. A rendőrség a bajnak nem veheti elejét és az áldozatokat nem részesítheti a kért oltalomban. Ez az állapot tarthatatlan és a közjó érdekében némileg le kell mondani az elcsábított leányok családjai iránt való kíméletről. 1867-ben az Alexandriában lakó magyarok a magyar képviselőházhoz beadványt intéztek a jelzett bajok dolgában. 1869-ben fiatal leányokat fényes házasságok Ígéretével csábítottak Amerikába a félrevezetett szülők tudtával és azután a bün karjába dobták, amit a közös külügyminisztérium 1869 október 20-án tudatott a németországi cs. és kir. követségekkel. 1869-ben a magyar belügyminisztérium a leánykereskedés tárgyában hosszabb rendeletet bocsátott ki. 1875-ben a belügyminisztérium elrendelte, hogy a leányoknak, akiket azzal hivnak Konstantinápolyba vagy Alexandriába, hogy ott mint pincérnők vagy szobaleányok kapnak alkalmazást, csak ugy adjanak útlevelet, ha ezen állítás valódiságát az illetékes konzulátus igazolja. Miután a szerbiai nyilvános házakban majdnem csupa magyar leány van, a belügyminisztérium 1900-ban elrendelte, hogy az odavaló házakba igyekvő leányoknak nem szabad útlevelet adni, a leánycsempészetre pedig a legnagyobb éberséggel kell ügyelni, mert konstatáltatott, hogy azok a leányok majdnem egytől-egyik útlevél nélkül jutottak be Szerbiába. 1895-ben Magyarországban 8,640 leány volt nyilvántartva mint perdita és itt nincsenek számba véve azok, akik a bűnös életet titokban folytatják. Széli Kálmán belügyminiszter nemrég az összes törvényhatóságokhoz körrendeletet intézett, melyben felszólítja azokat, hogy a leány kereskedésre vonatkozólag tegyenek jelentést észleleteikről és javasoljanak orvoslási intézkedéseket. Ezen rendelet folytán az egyik törvényhatóság azt javasolta, hogy a leánykereskedők ellen hozott Ítéleteket a sajtó utján közzé kell tenni és a cselédszerzést hatósági intézetekre kell bízni. Egy másik törvényhatóság a cselédszerzőknek meg akarja tiltani a külföldön való elhelyezést. Mások népszerű röpiratokban akarják megismertetni a külföldre csábított leányok sorsát. Szebenmegye azt ajánlja, hogy a kilátásba helyezett külföldi alkalmazások felől, az illetékes konzulátus jelentését kell bevárni az útlevél kiadása előtt. A budapesti rendőrség a nyilvános házak megszüntetését ajánlja; fölemliti, hogy Buenos-Ayresben öt nyilvános házban csupa magyar leányokat tartanak, de ezeknek a budapesti ügynökei ellen nem tudtak eljárni. Oroszországban a mulató helyek tele vannak magyar leányokkal, akik ott százával züllenek el, pedig csak orosz területen tudják meg, hogy mi célból vitték őket oda. De a lefolyt tiz év alatt a budapesti rendőrség csak ötven esetben tudta az illető leánykereskedőket megbüntetni. A kereskedők a leányokat sokszor saját gyermekeiknek állítják; máskor 3—4 utitársnőre szóló útlevelet hoznak magukkal, az áldozatok pedig a legtöbb esetben tagadják a történtet, maguk erősitik, hogy tisztességes szándékkal mennek a Keletre. Szerkesztőségi üzenetek. Niamessny Gyula dr urnák, az ügyv, kamara elnökének Temesváron. Cikkét köszönettel vettük és annak mielőbbi közléséről gondoskodunk. Másik kérdésére is igenlő leg válaszolunk, feltéve természetesen, hogy az egész dolog lapunk keretébe való, aminek ön az első és illetékes birája. Üdvözlet. PÁLLAS RÉSZVÉNY TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.