A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 41. szám - A német jogászgyülés

294 A JOG korében síkra száll.IJgyanis az alábbi körözvénynyel figyelmezteti kerülete városi és körjegyzőit zugirászkodó tevékenységük torvenyellenességére és törvényes megtorlást helyez nekik kilátásba. Érdekes adat ez a közigazgatás által melengetett zugirászkodás nagy kiterjedésére. De egyúttal arra is, hogy egy hivatásának magaslatán álló járásbiró mit tehet a zugirászat ellen. Vajha az ország többijárásbirái követnék e derék társuk példáját ! Az érdekes körözvényt egész kiterjedésében alább közöljük: • Az ügyvédi rendtartás tárgyában alkotott 1874. évi 34 torvénycikk 39-ik §-a következően intézkedik: «Ki a nélkül, hogy ügyvéd lenne, a feleknek bíróságok vagy hatóságok előtt képviseletét üzletszerűen folytatja, a kir. ügyész, kamara ügyésze vagy magánfél panasza folytán 5—50 frtig, ismétlés esetében pedig 20—100 frtig terjedhető pénzbirsággal büntetendő s az Ítéletben egyszersmind kimondandó : hogy az ekként megbüntetett egyén a feleknek képviseletétől eliiltatik. Ha a felek képviseletétől itéletileg eltiltott egyén ezen üzletszerű foglalkozást továbbra is folytatná, ily esetben 3 nőnapig terjedhető fogsággal fenyítendő.)) Az 1880. évi 37-ik törvénycikk 5 ik §-ának 3. pontja ezen törvényszakaszt hatályban tartotta, az abba ütköző cselekményt kihágásnak minősítve, miáltal a törvényszakasz annyi módosulást szenvedett, hogy a benne megjelölt cselekmény büntetése azóta pénzbírság helyett pénzbüntetés, mi behajthatatlanság esetén az 1879: XL. t.-c. 22. és 23. §-ai korlátai között már első izben is megfelelő elzárásbüntetéssel helyettesítendő. (Lásd erre vonatkozólag a m. kir. Kúriának legutóbb 1901 június 20-án 3,816. sz. a. hozott határozatát.) A hivatkozott törvényszakaszba ütköző cselekmény elkövetői a gyakorlatban zugirászatnak nevezett kihágást követik el és annak elbírálása az 1897. évi 34-ik törvénycikk 18-ik §-ának IV. pontja szerint a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik. A törvényszakasz értelmezése tekintetében pedig a joggyakorlat állandó arra nézve, hogy a kihágást az is elköveti, ki a nélkül, hogy ügyvéd lenne, feleknek bíróságok vagy hatóságok elé való terjesztésre szánt beadványokat szerkeszt, mi a képviselettel azonos. Dacára ezen törvényes intézkedéseknek és az azokat földerítő joggyakorlatnak: a vajdahunyadi kir. járásbíróság székhelyén működő vajdahunyadi városi főjegyző és a kir. járásbíróság területén működő körjegyzők tapasztalatom szerint valósággal elárasztják a bíróságot a területükön lakó felek részére szerkesztett beadványokkal, különösen telekkönyvi kérvényekkel, igen gyakran bűnügyi panaszokkal és polgári igénykeresetekkel, s nem-ritkán csekélyebb összegekre vonatkozó sommás keresetekkel is. Csak a városi főjegyző ur kezétől, a telekkönyvi hatósághoz az elmúlt év egyetlen hónapjában (októberben) 83, a jelen év egy másik hónapjában (márciusban) 75 darab különböző felek részére készített kérvény adatott be. Ezen ténykedésök jogcíme, értesülésem szerint az, hogy szabályrendeleti intézkedést bírnak a hasonló működésért a felekkel szemben érvényesíthető dijaik megállapítása felől, miből következtetik, hogy különösen peren kivüli beadványokat, minők a telekkönyvi kérvények, szerkeszteni jogukban áll, sőt hivatásuk. Nem kívánok ez alkalommal kiterjeszkedni arra, hogy az emiitett hatósági egyének ilyen működése mennyire válik a jogélet hátrányára és mennyire érinti a gyakorló ügyvédek érdekeit; szerkesztményeik lehetnek jók vagy rosszak, a felek számára olcsón készitvék vagy uzsora-ártéküek, a felek képviseletére törvényesen képesített és azt kizárólagos élethivatásnak valló ügyvédek érdekeire nézve károsak vagy közömbösök. Tény azonban, hogy ebbeli müködésök törvényellenes és arra vonatkozó jogcimök egyszerűen semmis. Közigazgatási jogunkban elismert elmélet, hogy «a községi törvény (1886: XXII. t.-c.) a községi elöljáróknak, segéd- és kezelőszemélyeknek hivatali kötelességeit, állásukból eredő jogviszonyait részletességgel nem szabályozta, s igy a községeket is megillető szervezeti autonómiánál fogva ezek a törvény korlátain belül szabályrendelstileg rendezhetik azokat.* Rendezkedésök azonban a törvénybe nem ütközhetík és ha ütközik, az magában véve semmis. A közigazgatási közegek jogosítva, sőt céljaik szerint hivatva is vannak aria, hogy a feleknek, akik közt működnek, a jogélet terén útbaigazítást nyújtsanak, esetleg tanácsot adjanak, részökre jogügyleteikről — amennyiben kir. közjegyzői közreműködést nem kell, vagy nem óhajtanak igénybe venni — okiratokat is szerkesszenek, sőt bizonyára abbeli müködésöksem vonathatnék kifogás alá, ha valamely per előkészitő munkálataiban segédkeznének is; az azonban, hogy a feleket bíróságok vagy más hatóságok előtt képviseljék, az előrebocsátottak szerint törvényesen tiltva van, mely törvényes tilalom valamely statútum alapján ki nem játszható. Ezen álláspontomból kifolyólag van szerencsém a városi főjegyző urat, valamint a bíróság területén működő valamennyi körjegyzőt hivatalosan figyelmeztetni, miszerint jövőben azon esetek kivételéve), melyekben törvény, vagy megbízás alapján saját nevökben képviselnek valamely felet, a képviselettől tartózkodni szíveskedjenek és semmiféle — különösen a vezetésem alatt álló kir. járásbírósághoz intézendő — beadvány szerkesztésébe be ne folyjanak, mert ellenesetben ellenök a büntető eljárás haladéktalan bevezetése iránt fogok intézkedni és ha e részben a kir. ügyésznek, vagy az ügyvédi kamara ügyészének, vagy a magánfélnek kezdeményezése nem támogatna igénybe fogom) venni a m. kir. Kúriának 1885 május 26-án 2,291. sz. a. kelt azon határozatát, mely szerint az eljárás nem csupán a királyi vagy kamarai ügyész, vagy magános, hanem hatóságok feljelentésére is megindítandó. Az 1879: XL. t.-c. 26. §-a alapján el fogok járni magok a felek ellen is, mint a zugirászatban részesek ellen. A világosan felismerhető zugirász-beadványokat pedig, mint képviseleti és nem-törvényesen ellenjegyzetteket, érdemi elintézés nélkül fogom visszaadni. Az eddigelé észlelt hasonló beadványokat hasonló eljárás tárgyaivá tenni nem kívánom ugyan, azo <at azonban a jövőben netalán előforduló eseteknél a törvényben feltételezett cüzletszerüség* megállapítására fogom alapul venni. Vajdahunyad, 1902 szeptember 25. Nagy Lajos, kir. járásbiró.* Külföld. A német jogászgyülés. (Folytatás.) Jóval rövidebben végezhetünk a napirendnek még hátralevő kérdéseivel. A napirend harmadik pontját képezte azon kérdés: > menynyiben ismerendő el és védelmezendő a saját képhez való jog* (Das Recht am eigenen Bilde) —véleményt adtak :Keyssner dr., berlini felebbviteli tszéki biró (Kammergerichtsrath) ésGar eis dr., königsbergi tanár. Előadók voltak: W i 1 d h a g e n dr., lipcsei birodalmi tszéki ügyvéd és Schuster prágai tanár. A vélemények megegyeznek abban, hogy a «saját képéhez való jognak* elvi elismerése által (fontos kiváltképp a fényképészek által idegen arcképekkel űzött visszaélésekkel szemben) a szubjektív értelemben létező jogok fontos kategóriája alkottatik és evvel magánjogrendszerünk jelentékenyen bővíttetik. — A szakosztályok a részletes vitába bele nem bocsátkoztak, hanem ezt a kérdést a plénum elé utasították. Ott aztán e tárgy, az idő előiialadottsága miatt, a jövő jogászgyülés elé utaltatott. Időközben a német birodalmi igazságügyi kormány egy törvényjavaslatot terjesztett a szövetséges államok kormánya elé, mely a fényképészeti művek szerzői jogát tárgyalja és e kérdést is felöleli. A napirend 10. pontjára, mely következőképp szól: «Ajánlatos-e az aptk. 313. §-ának oly módosítása, melylyel az ingatlan tulajdonnak obligatorius átruházása a szerződésnek bírósági vagy közjegyzői hitelesítéséhez legyen kötve> — véleményt adtak: D o r s t kölni közjegyző és S t r a n z berlini ügyvéd, — előadó volt báró Pechmann, a bajor keresk. bank igazgatója és Hamm, kölni felebbviteli tszéki elnök. A vélemények nem egyeznek. A szakosztály a tárgyat a legközelebbi jogászgyülés napirendjére tűzi és erről a plénumol értesiti. * * * «A közigazgatási hatóságok határozatainak jogereje* iránti kérdésre (napirend 8. p.) érkezett vélemény: Schulze nstein dr., berlini közigazgatási legf. tszéki biró- és B e r n a t z i k dr. bécsi tanártól. Előadók: Seidler dr. bécsi és Zorn dr-bonni tanárok. A véleményezők indítványával megegyezően a szakosztály kimondja, hogy: a közigazgatási bíróságok Ítéleteinek és a közigazgatási hatóságok hasonértékü döntvényeinek jogereje elvileg elismerendő, éspedig oly módon is, hogy ezen ítéletek és döntvények az államra nézve kötelezők legyenek. * * * «Melyike a legújabban hivatalosan közzétett, az építőmunkások védelméről szóló törvényjavaslatoknak volna előnyben részesítendő*. Véleményezők: Harnin dr., kasseli ügyvéd és Freese Berlin. Előadók: S o 1 m s s e n dr. Berlin és Heymann dr. Königsbergből. Az A) és B)-vel jelzett két törvényjavaslat abban különbözik egymástól, hogy az utóbbi a szállítók és alvállalkozók törvényes védelméről is gondoskodik és az építési tőkék egyrészének zár alá vételéről intézkedik. Közös mindakét javaslatban az építési hitelezők magánjogi védelme az uj építkezéseknél, az építkezésnek telekkönyvi feljegyzése és jelzálogképpeni bekebelezése által. Ha és amennyiben az előző zálogjogi bekebelezések a telek értékét túlhaladják, az építtető köteles az építési követelések biztosítására óvadékot nyújtani (u. n. különbözeti óvadék — Differenz-Caution). A zálogjogilag biztosított építési kölcsön feltétlenül megelőzi telekkönyvi rangsorban a fenti építési jelzálogot — de csak azon fizetések erejéig, melyek az építkezési hitelezőnek, az építésből származó követelése törlesztésére kifizettettek, vagy az építtető által előlegezett ilynemű fizetés folytán ez utóbbinak visszatérítettek. A törvényszék az építtető kérelmére egy bizalmi férfiút Treuhaender) nevez ki, akinek utalványára teljesített fizetések az építési jelzáloggal szemben való elsőbbséget megadják azon esetre, ha az építtető az épülőfélben lévő épületen kifüggesztett hirdetéssel közhírré teszi, hogy a fizetések a bizalmi ember utalványára fognak eszközöltetni. Végül kötelességévé tétetik a telek tulajdonosának az építési szerződést a bíróságnál bemutatni. Harnier véleménye az A) al., Freese véleménye a B) al. javaslat mellett foglal állást; utóbbi állásponthoz csatlakozik a két előadó és a szakosztály is, mint a törvényhozás intézkedéseire i alkalmasabb javaslathoz. (Vége következik.)