A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 41. szám - Hangulatok a birói kar köréből

Huszonegyedik évfolyam 41. szám. Budapest, 1902 október 12. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGlZSiGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPZELETÉRE. 1 MAGYAR CGYYÉÍU, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KiR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadjákRÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « IS « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap^ Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Hangulatok a birói kar köréből. Irta egy délvidéki b i r ó. — Az eljárás megszüntetése a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozó bűnügyekben. Irta M o s k o v i t z Iván d.r, újpesti kir. albiró. — Jogi tanács. Irta G a r a i Benő, budapesti ügyvéd. — Titoktartás és btó'-törvényünk 328. §-a. Irta Szigeti Gusztáv dr. budapesti gyakorló orvos. — Belföld. (A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése. — Egy derék járásbiró a hivatalos zugtrászat ellen.) Küllőid. (A német jogászgyülés) — Irodalom. (J e 11 a c h i c h István dr. Törvényszéki orvostan jogászok számára. — Sgalitzer Gyula dr: A bűnvádi perrendtartás népszerű kézikönyve. — B u d a y Dezső dr : A házasság társadalmi védelme.) Vegyesek. — Szerkesztőségi üzenetek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és dönt vények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Hangulatok a birói kar köréből Irta EGY DÉLVIDÉKI BIRÓ. Anyagi tönk, morális depresszió, önbizalmatlanság, a jobb jövőben való reménynek teljes elvesztése, a kartársi érzületnek s egymás megbecsülésének megingása, ezzel szemben stréberségi tünetek, — egyszóval pedig általános elégedetlenség : ime a diagnózis a birói kar mostani helyzetéről. Anyagi tönkről szólunk, mert a fizetések silánysága miatt az eladósodott birák száma folyton szaporodik. Morális depresszióról is beszélhetünk, mert a kar a maga bajainak nyíltan és önérzetesen hangot adni nem mer, s ez mutat önbizalmatlanságra és reményvesztésre is. A kartársi érzület hiányát a mindennapi tapasztalat, főleg a fölebbezési bíróságoknak az alsóbb bíróságok tagjaival szemben tapasztalt modora pregnánsan kifejezi. Stréberség vett erőt a birói kar jelesebb tagjain is, mert nem munkaképességük révén, hanem a frakk és cilinder finomságával iparkodnak előléptetéshez jutni. Általános elégedetlenség tüneteit konstatálhatjuk, mert minden biró ajkáról csak panaszos sóhajok hallatszanak. Ily elégedetlen, nyomott kedélylyel dolgozó birói kar pedig a közérdeknek is ártalmára van; amely testületnek eszére, jellemére és erkölcsére a polgárok millióinak vitás ügyei, becsületét és szabadságát érdeklő jogesetek elbírálása van bizva, annak a testületnek magának is birnia kell mindamaz attribútumokkal, amelyeknél fogva maga iránt bizalmat ébreszthet. Ellenkező esetben a biróság tagjai az igazságnak nem szolgái, hanem lebunkózói gyanánt tekintetnek. Egyik biró agyonüti az igszságot — idegessége miatt, a másik — Isten mentsen ettől, de előfordulásának föltételei megvannak — ér dek miatt. Betegségi tünetek ezek, — jogász kartársaim, -— amin okvetlen segíteni kell. A sajtó nem intéző, csak fölfedező és ellenőrző hatalom ugyan, de mert képes rámutatni a forrásra, amelyből a közállapotok bajai származnak és e bajok gyógyszerei merithetők, ennyiben az intéző hatalom munkakörében a jobbkéz munkáját teljesiti. Énhez az igazi szent jobbhoz forduljunk hát elsősorban mi is, és elemezzük a magyar birói kar fent érintett betegség! tüneteit pontról-pontra, s mondjuk el szerény nézeteinket az orvoslás módjaira vonatkozólag. I. Anyagi mizériák. Az 1869: IV. t.-c. 5. §-ának életbelépte óta tartanak a mai napig, nem azért, mintha a birói fizetések rendszerét kárhoztatnék, hanem azért, mert a fizetések mennyiségének megállapításánál sohasem volt tekintet a birói állásnak a többi hivatali állásoktól való elütő oldalára. Amint a katonatiszti fizetések ujabb szabályozásánál méltányolni tudták ezen állásoknak társadalmilag exponált természetét, épp ugy méltánylásra szorul az a körülmény, hogy a birói pártatlanság a birót szintén exponált helyzetbe sodorja, mert neki pártatlannak kell lennie még hitelezőjével szemben is. Ha a leggazdagabb államokban divó birói fizetéseket nem adhatjuk is, annyira mégis függetleníthetjük biráinkat az anyagi gondok terhe alól, amily mértékben a monarkia másik állama teszi. Quod uni jnslum, alteri aequum! Annyi bizonyos, hogy mai igazságügyérünk érája alatt a birói kar anyagi helyzetének javítására semmi sem történt. Sőt rosszabbodott a helyzet az előléptetések stagnálása folytán. Ma egy-egy albiró (éspedig példák mutatják, hogy kitűnő erők isi 10 évig elülhet a helyén, amíg megkérdezik: Miből nyomorog uraságod? Talán, ha akarnok (erről alább), hamarabb célt ér, — másképp aligha. Az a körülmény, hogy a b'.rói teendők óriási és idegrontó tömegét az uj perrend-tervezet szerint ih> albirák látják el, elodázhatatlanná teszi ezen testület anyagi helyzetének szanálását. A fegyelmi esetek nagy száma is arra mutat, hogy az albirói állás a bírósági szervezetben nincs stabilizálva, mert megfelelő javadalmazás hiánya miatt a társadalomban tekintélylyel nem bir. Legújabb időben — nem ugyan az igért számban — igazságügyérünk egyes régi albirákat székhelyökön járásbirákká léptetett elő. Nem tekintve azt, hogy ez előléptetések motívumai az illetőkre nézve nem va'ami hízelgők, mert azok között a vezetésre való képtelenség is szerepel, megtörtént bizony, hogy olyanok kapták a magasabb rangot, akik munkásságuk utján s a rendes pályázati uton abba sohasem juthattak volna. Ebből nyilvánvaló, hogy az előléptetéseknek ez a rendszere nem háládatos; e helyett az albirói fizetéseknek az osztrák birói fizetésekkel egyenlővé-tétele az egyedüli üdvös ut ezen tisztviselők sanyarú helyzetének javításához. Még egy körülményre bátorkodom az igazságügyminiszter ur figyelmét felhívni. Ez idő szerint, a polgári ügyekben előforduló kiküldetések alkalmával, a bírói kiszállási költségeket a peres felek tartoznak előlegezni. Én'a díjazásnak ezt a formáját a birói tekintélyre nézve kisebbitőnek, de a felekre nézve is feszélyezőnek tapasztaltam. Maradványa ez a régmúlt díjazási rendszernek, amikor a biró a per tárgyának egy hányadában részesült. Bizonyos mértékig befolyásolja a birót és a feleket; meit ha — főleg alacsony műveltségű — előlegező fél perét nyeri, ezt az előlegezésnek tudja be, a másik fél meg amiatt érzi magát pervesztesnek, mert nem ő «fizette» a birót. Meg kell szabadítani a birói kart az efféle kellemetlenségektől. Ott van a bűnvádi peres eljárásban divó rendszer : ezt kell életbeléptetni a polgári ügyeknél is, éspedig a bíróságok vezetőinek ellenőrzése mellett. II. Kartársi érzület Inánya. Ez is országos betegség a mai birói testületben. Forrása a mai egyetemi rendszer, ahonnan az ifjabb jogász-nemzedék kikerül; az életben pedig forrása az előmenetel biztosságának hiánya, ami a bírákat egymással szemben nem a szellemi működés terén, hanem a hivatalnoki lajtorja fokain teszi vetélkedőkké. Hogy az egyetemi ifjak, külső befolyások hatása alatt, életüknek tavaszán felekezeti és születési rétegekre bomlanak fel, — azt sajnosán tapasztalhatjuk. Az ifjúság mai napság idealizmus nélkül jogászkodik és a stréberségre szerez előismereteket. Az egyetemi tanári kar a hallgatók nagy száma miatt hallgatóit ismerni és irányítani nem képes, — igy csenevészik el sok fejlődő jellem a fővárosi élet forgatagában. Az egyetem falainak ridegségét felváltja a hivataloké. Látja a birói pályára lépett ifjú, hogy a birák közt széthúzás dul , egy és ugyanazon törvényszék birái a társadalmi életben Lapunk mai száma íz oldalra terjed.