A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 40. szám - A német jogászgyülés. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 40. számához. Budapest, 1902 október 5. Köztörvényi ügyekben. A m. kir. Kúria az 1877. évi XX. t.-c.ia. §. első bekezdésének rendelkezését, annak célja szemelött-tartásával, akkép magyarázza, hogy az abban érintett esetben az örökség vagy hagyomány haszonelvezete a jövedelem egy harmadát megnemhaladó összeg erejéig a kiskorú gyermekek"tartási és nsveltetési költségeinek fedezetéül is szolgai, hacsak akár szerződésileg, akar végrendeletileg határozottan és világosan kikötve nincs, hogy a kiskorú gvermekek az örökhagyó által a szülőnek hagyott örökség haszonelvezetének jövedelméből egyáltalában, vagyis a tartasi és neveltetési költségeik fedezetéül a törvény által meghatározott összeg erejéig sem részesedhetnek. Az ily értelmű kifejezett kikötés hiányában tehát a gyermekek a haszonelvezet átadását ugyan nem követelhetik, de ezzel a kijelentéssel a kiskorúak javara az idézett törvényszakaszban biztosított jog nem érintetik. A szegedi kir. törvényszék, mint csődbíróság (1901 április 1S-án 5,497. sz.) N. Sándor, mint kiskorú F. Mihály és Antal gyámja, felperesnek, T. Sámuel csődtömege alperes ellen, évi 207 korona 33 fillér tartásdíjból álló követelés valódisága és jár. iránti külön perében következően itélt: Felperesnek 19,131/p. 900. sz. alatt bejelentett követeléséből évi 66 K. 31 f. tartásdíj valódisága megállapíttatik és a csődkövítelések I. osztályába soroztatik. Egyszersmind kimondatik, hogy ez az évi tartásdíj felperest arra az időre illeti meg, amely időtartamra a kiskorúakat illető és közadós haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanok jövedelme az általános csődtömegbe befolyik. Felperes keresetének ezt meghaladó részével elutasittatik. stb. Indokolás: Az nem vitás a felek között, hogy a makói 1,803. sz. tjkvben 1,944. hrsz., a makói 16,315. sz. tjkvben 13,355. és 13,356. hrsz., a makói 8,134. sz. tjkvben 12,499. hrsz., a makói 3.597. sz. tjkvben 4,551. hrsz., a makói 2,754. sz. tjkvben 4,953. és 5,079. hrsz., a makői 12,461. sz. tjkvben (tehénjárás), a makói 13,069. sz. tjkvben 1,071. hrsz., és a makói 7,635. sz. tjkvben o,9ti8. sz. alatt felvett ingatlanokra, illetőleg ingatlanbóli illetőségekre közadóst az elhalt neje E. Julianna végrendeleti intézkedése alapján nyüvánkönyvileg is biztosított holtig tartó haszonéivezeti jog megilleti, hogy ezeknek az ingatlanoknak haszonélvezete a csődtömegbe leltároztatott és a csődtömeg javára a folyó gazdasági évre haszonbérbe kiadatott. Az sem vitás a peres felek között, de Makó város árvaszékének B; alatt csatolt 4,219/1895. sz. végzése is bizonyítja, hogy ezekből az ingatlanokból illetőleg ingatlan jutalékokból a néhai E. Ju'i.inna után maradt öt gyermek közül a felperes gyám által képviselt két kiskorú gyermeket része illeti meg tulajdonjoggal. Az 1877. évi XX. t.-c. 12. §. értelmében a kiskorúak tartási és neveltetési költségének fedezésére is szolgál az ingatlanok */, része, amely ingatlanok haszonélvezetét a szülőnek, tulajdonát pedig a gyermekeknek hagyja és a jövedelem '/« részének korlátain belül a gyámhatóság határozza meg azt az összeget, amely a kiskorúak tartására és neveltetésére szükséges. Felperes a kiegéizitő tárgyaláson nem tagadta a tömeggondnoknak azt az előadását, hogy az E. Julianna után maradt 5 gyermek tulajdonát képező s közadós haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanok 496 K. 10 f. évi haszonbérért vannak bérbeadva. Ebből az évi haszonbéri összegből a felperes által képviselt 2 kiskorú gyermek illetőségére */, rész, vagyis 198 K. 94 fillér esik és így ennek az összegnek egy harmadrésze vagyis 66 K. 31 fillér az az összeg, amely a kérdéses ingatlanok jövedelméből a felperes által képviselt két kiskorú gyermek tartásának és neveltetésének költségeire fordítható. Minthogy a kérdéses ingatlanok, illetőleg íngatlanokbóli illetőségek haszonélvezeti joga az általános csődtömegbe bevonatott s minthogy Makó város árvaszékéne* 3,487/900. sz. végzése szerint a kiskorúak tartására és neveltetésére szükséges összeg ennél jóval nagyobb összegben állapíttatott, ennélfogva a felperes bejelentett követeléséből a jövedelem 1/, részének megfelelő egész összeg valódisága megállapítandó és a Cs. T. 60. §. 4. pontja alapján a csődhitelezők követelésének első osztályába sorozandó volt. Az a körülmény, hogy a kiskorúaknak, az 1877. évi XX. t.-c. 12. §-a alapján alapuló joga közadóssal szemben nyüvánkönyvileg biztosítva nem volt, ennek a jognak a csődtömeggel szemben érvényesítését nem akadályozhatja, mert a csődtömeggel szemben mindazok a jogok érvényesíthetők, amelyek közadóssal szemben érvényesen megszereztettek. Azonban egyidejűleg kimondandó volt, hogy a megállapított követelés arra az időre illeti meg felperest az általános csődtömeggel szemben, mig a kérdéses ingatlanok után a jövedelem az általános csődtömegbe befolyik, mert ez a követelés a dolog természeténél fogva az ingatlanok jövedelméből adandó ki. A kereset ezenfelüli részének elutasítása az előadottaknak folyománya, stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1901 június 27-én 3,282. sz.) az elsöbiróság Ítéletének a felperest kereseti követelése egyrészével elutasító, nem fölebbezett részét érintetlenül hagyja; ugyanennek az Ítéletnek fölebbezett többi részét megváltoztatja, a felperest keresetével egészen elutasítja, stb. Indokok: A kereseti követelés, amelyet a felperes az 1877. évi XX. t.-c. 12, §-a és Makó város árvaszékének A) alatt csatolt 1900. évi október hó 8-án 3,487,900. árv. sz. a. hozott végzése alapján érvényesít, éspedig mint csődkövetelést, voltaképen a cs. t. 42. és köv.§§-ainak rendelkezései alá eső viss?akövete lési jog tárgya volna és mint ilyen nem esnék bejelentés alá. Az 1877. évi XX. t.-c. 12. § ában mondott örökség vagy hagyomány a jelen esetben, a néhai F. Sámuelné sz. E Julianna által kiskorú gyermekeinek végrendeletileg hagyott ingatlanok haszonélvezete ugyanis, a jövedelem azon '/,-át megnemhaladó összeg erejéig, amely a kiskorú gyermekek tartási és neveltetési költségeinek fedezetéül szolgál, illetőleg a gyámhatóság által az idézett törv. szakasz második bekezdése értelmében e célra megállapítandó összeg erejéig, ha az 1877. évi XX. t.-c. 12. §-ában meghatározott előfeltételek fenforognának, a cs. t. 1. §-ának annál a rendelkezésénél fogva, hogy a csődnyitás joghatálya a közadósnak csak végrehajtás alá vonható vagyonára terjed ki, mint nem ilyen terI mészetü vagyon (jövedelem), vb. F Sámuel csődtömegébe nem volt volna bevonható. Mint csődkövetelést a kir ítélőtábla a kereseti követelést nem találja jogos alapon nyugvónak. Az 1877. évi XX. t.-c. 12. §. szerint ugyanis abban az esetben, ha az örökhagyó az örökség vagy hagyomány haszonélvezetét a szülőnek, a tulajdont p~dig a kiskorú gyermekeknek hagyja, az örökség vagy hagyomány haszonélvezete a jövedelem egyharmadát megnemhaladó összeg erejéig csak abban az esetben szolgál a kiskorú gyermekek tartási és neveltetési költségeinek fedezetéül, amennyiben a rendelkezésben az ellenkező világosan kimondva nincsen, márpedig a jelen esetben néhai E. Julianna férj. F. Sámuelné a felperes részéről az 1901. évi március hó 23-án megtartott tárgyaláson másolatban csatolt végrendeletében, amelyet a felperes által ugyanakkor csatolt hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben foglalt egyesség szerint az érdekeltek elfogadtak, s amelyen a szóban forgó ingatlanok tekintetében a kiskorú gyermekek tulajdonjoga és a közadósnak életfogytiglani haszonélvezeti joga alapszik, világosan és határozottan ekként rendelkezik, hogy az ingatlanokat öt gyermekének egyenlő arányban való tulajdonjoggal hagyja, mindazonáltal oly megszorítással, hogy ezt az egész ingatlan hagyatéki vagyont F. Sámuel élte fogytáig korlátlanul birtokolja és haszonélvezze, ugy hogy a gyermekek ennek az örökségnek birtokába és használatába csak F. Sámuel halála után léphetnek, amely rendelkezését anevezett örökhagyó oly szigorral kívánja fentartani, hogy az az ellen netán fellépő gyermeket az esetre a köteles részre rendeli szorítani. A jelen esetben tehát az ingatlanok haszonélvezete korlátlanul illet', néhai E. Juliannának meg nemtámadott és félrenemtett rendelkezése szerint, a közadóst s azok a törvényes előfeltételek, amelyeknek fenforgása esetében van a haszonélvezet a kiskorú leszármazók tartási és neveltetési költségeinek fedezése céljából az 1877. évi XX. t.-c. 12. §. értelmében korlátozva, nem léteznek. Ezen nem változtat az, hogy a makói városi árvaszéknek 4,219/1895. számú végzése, amely az emiitett hagyaték-tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt megállapodásokon alapszik, ezektől és a végrendelet tartalmától némileg eltérőleg akként intézkedik, hogy az ingatlanokat a végrendelet intézkedése szerint az örökhagyó férje (a közadós) holtig kezeli és használja; valamint nem változtat annak a végzésnek az a rendelkezése sem, hogy F. Sámuel a kiskorúakat tisztességesen nevelni, tartani és iskoláztatni tartozik, mert ez a rendelkezés nem a végrendeleten, hanem F. Sámuelnek törvényszerinti kötelességén alapszik. A makói városi árvaszéknek e csődnyitás után 1900. évi október 8-án hozott 3,487/900. számú végzés, amely a közadós haszonélvezeti jogát k. k. F. Mihály és Antal tartási és neveltetési költségei fedezése tekintetéből az 1877. évi XX. t.-c. 12. §. alapján megszorítja s a mely az alperes tömeggondnoknak kézbesittetni sem rendeltetett, a csődtömeggel szemben hatálytalan stb. A m. kir. Kúria (1902 május 21-én 1.287. sz.) a másodbíróság Ítéletét megváltoztatja és az elsöbiróság ítéletét hagyja helyben a benne megfelelően felhozott indokok alapján és azért, mert felperes által a póttárgyalás alkalmával A) alatt becsatolt végrendeletnek a következő kitétele: «egész ingatlan hagyatéki vagyonomat éltefogytáig férjem F. Sámuel korlátlanul birtokolja és haszonélvezze ugy, hogy örökösnek rendelt gyermekeim az örökség birtokába és használatába csakis férjem F. Sámuel elhalálozása után léphetnek be és ezt a rendelkezésemet