A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 40. szám - A német jogászgyülés. Folytatás

158 A JOG oly szigorral kívánom fentartani, hogy az ez ellen netalán fellépő örökösgyermeket ez esetre köteles-részre rendelek szoritani», és az 1877. évi XX. t.-c. 12. §-ának első kikezdésében foglalt rendelkezés egymással ellentétben nem áll, mivel a kir. Kúria az idézett törvény érintett rendelkezését, annak célja szemelőtt-tartásával akkép magyarázza, hogy az abban érintett esetben az örökség vagy hagyomány haszonélvezete a jövedelem egy harmadát megnemhaladó összeg erejéig a kiskorú gyermekek tartási és neveltetése költségeinek fedezetéül is szolgál, hacsak akár szerződésileg, akár végrendeletileg határozottan és világosan kikötve nincs, hogy a kiskorú gyermekek az örökhagyó által a szülőnek hagyott örökség haszonélvezetének jövedelméből egyáltalában vagyis a tartási és neveltetési költségeik fedezetéül a törvény által meghatározott összeg erejéig sem részesedhetnek; márpedig a kiskorú gyermekekkel szemben ily határozott és világos korlátozás a B) alatti osztályegyességben kikötve nincs, illetve az A) alatti végrendeletben nem foglaltatik. Az ily értelmű kifejezett kikötés hiányában tehát a végrendeletben foglalt emiitett rendelkezésnek csak az az értelme, hogy a gyermekek a haszonélvezet átadását ugyan nem követelhetik, de ezzel a kijelentéssel a kiskorúak javára az idézett törvényszakaszban biztosított jog nem érintetik. A jog vagy a kötelezettség közösségéből egyáltalán nem következik, hogy a közösen jogosítottak közül egy vagy több a szerződés hatályosságát meg ne támadhatná akkor, ha a többi jogosított vagy kötelezett a megtámadáshoz nem csatlakozik. Nem változtat ezen az sem, ha a szerződés a közösen kötelezettek egyetemleges felelősségét állapítja meg; mert ebben az esetben sem lehet a szerződő felek bármelyikét is elzárni attól, hogy szerződésen alapuló jogát egymagában is ne érvényesíthesse. A budapesti kir. törvényszék (1901 január 17. 39,660. sz. a.) P. János, J. Ráfael, K. János és K. István felpereseknek, gr. H. Béla alperes ellen, szerződés hatálytalanítása iránti perében következőleg ítélt: A kir. törvényszék felpereseket keresetükkel, alperest pedig viszonkeresetének érvényesítésével elutasítja, stb. Indokok: A kir. törvényszék felpereseket keresetükkel elutasította érdemben, mert mellőzte alperes azon kifogását, hogy a per érdemben el nem bírálható. Figyelemmel arra, hogy a keresetet nem az összes bérlőtársak indították, mellőzte pedig e kifogást azért, mert a bérlőtársak szerződés szerinti egyetemlegessége melynek értelmében minden egyes bérlőtárs külön felelős az összes szerződésbeli köt.-lezettségekért, nem akadályozhatja meg 3 szerződésnek felbontását egyik vagy másik bérlőtárs tekintetében, ha arra jogos ok forog fenn, éspedig annál kevésbbé, mert a szerződés felbontást nem kérő bérlőtársra nézve a szerződés továbbra is fennáll, ugy, hogy az, az összes szerződésbeli kötelezettségekért felelős marad. A per tehát érdemben elbírálható volt felperesekkel szemben. A kereset érdemi elutasítása azon alapul, hogy a szakértők véleménye nem egyhangú arra nézve, hogy felperesek a kereseti A) alatti szerződés 17. pontjában körülirt turzási, illetve feltárási kötelezettségnek eleget tettek volna és a per adatai szerint is tényleg csak egy 13 m. hosszú vájürt hajtottak, melyet csupán 10 m. mélységig mélyítettek, tehát csak egy fúrás történt. Tekintve már most, hogy egy fúrás mellett ily csekély mélységben is szénréteg találtatott; tekintve továbbá, hogy felperesek nem vonták kétségbe, hogy alperes kérdéses birtokai közelében előző években szén aknáztatott jó sikerrel: annálfogva az eszközölt és igazolt kutatási munkálatokkal az e részbeli szerződési kötelezettség kimeritettnek nem tekinthető és a szerződés 23. pontjának esete ez idő szerint fenn nem forog. A viszonkereset érvényesítésével a kir. törvényszék alperest azért utasította el, mert a bérleti szerződés az ötödik bérlettárs perben állása nélkül alperes kérelmére és vele szemben meg nem szüntethető és az óvadék haszonbérösszeg és a felperesek ingóságai visszatartására való jogosultság alperes javára ki nem mondható, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1902 márc. 11. 1,863. sz. a.) az elsőbiróságnak ítéletét az alperest viszonkeresetének elutasító, nem felebbezett részében érintetlenül hagyja, felebbezett további részében pedig helyben hagyja, stb. Indokok: A keresethez A) alatt csatolt haszonbéri szerződést nemcsak a felperesek, hanem kivülök G. Lajos is és pedig valamennyien a szerződés 21. pontjában kifejezett egyetemleges kötelezettségnek vállalásával kötötték meg az alperessel. A haszonbérleti viszony ekként egységes jogviszonyt alkotott a felperesek, továbbá G. Lajos mint haszonbérlők és az alperes, mint haszonbérbeadó között. Ebből a viszonyból eredő kölcsönös jogok és kötelességek tehát csak egységes, valamennyi szerződő fél joga s kötelessége kérdésének megbirálásával dönthetők el. Minthogy azonban a felperesek a nevezett haszonbérlő társuknak vilük együtt felperesként fellépése nélkül adták be keresetüket, de a nevezett társukat az alperesnek ez iránt támasztott kifogása ellenére sem alperesként perbe nem vonták, sem a jelzett hiányt egyébként a per során nem pótolták: a felpereseket keresetükkel valamenyi érdekeltnek perben nem állása miatt elutasítani,illetve az elsőbiróság ítéletét fellebbezett részében amost felhozott okokból helyben kellett hagyni. A m. kir. Kúria. H902 június 17. 3,604. sz.) A másodbiróság ítélete megváltoztatódik, a jelen per érdemben megbirálhatónak mondatik ki stb. , Indokok: A jog vagy a kötelezettség közössegéből egyáltalában nem következik, hogy a közösen jogosítottak, vagy kötelezettek közül egy vagy több a szerződés hatályosságát m g nem támadhatná akkor, ha a többi jogosított vagy kötelezett a megtámadáshoz nem csatlakozik. Nem változtat ezen az sem, ha a szerződés a közösen kötelezettek egyetemleges felelősségét állapítja meg; mert ebben az esetben sem lehet a szerződő felek bármelyikét is elzárni attól, hogy törvényen vagy szerződésen alapuló jogát, egymagában is ne érvényesíthesse. Az a körülmény tehát, hogy felperesek a velük felperesként felnemlépett G. Lajossal közösen és egyetemlegesen van kötelezve, nem áll útjában annak, hogy a kereset érdemileg megbiráltassék. Minthogy azonban a másodbiróság a per érdemébe nem bocsátkozott, hanem a felpereseket abból az alaki okból utasította el keresetükkel, hogy G. Lajost perbe nem vonták: Ítéletéi megváltoztatni, síb. kellett. Ugy az, hogy valamely egyesség érvényesen jött-e létre, mint az. hogy hatályát veszitette-e, jogkérdés, mely a tényeknek a megfelelő jogszabály alá vonása utján ítélendő meg. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 márc. 26. I. G. 694/1901 sz. a.) Hogy valaki bizonyos tények vagy nyilatkozatok fenforgása esetében tulajdonjogáról lemondottnak tekintendő-e, vagy sem, az lehet birói kijelentés tárgya, de nem jogszabály, mivel a biró a jogról való lemondást jogilag következteti a tényekből vagy nyilatkozatokból. Alaptalan alperesnek az a panasza, hogy a fölebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor a tulajdonjog fenntartásával való eladást harmadik jóhiszemű személyekkel szemben joghatályosnak és érvényesíthetőnek mondotta ki : mert az állandóan követett birói gyakorlat szerint az ily ügylet harmadik jóliiszemü személyek irányában is hatálylyal bír. (A kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 április 8. I. G. 6í5/19üL sz. a.) A fölebbezési bíróság a felfolyamodással megtámadott végzésével a kir. járásbíróság végzése ellen közbetett felfolyainodáskövetkeztében mint másodbiróság határozott, ilyen esetben pedig a S. E. 214. g. illetőleg az 188 r. LIX. t.-c. 26. §. és a S. U. Sz. 127. S szerint a további felfolyamodást a kir. járásbíróságnál kell beadni, és a felfolyamodás elfogadásáról vagy visszautasításáról az a bíróság van hivatva határozni. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 április 4. I. H. 8/1902. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Az által, hogy a közkereseti társaságból társtagok kiléptek, a közkereseti társasÉg megszűnt, mert a K. T. 102. í értelmében a társaság egy vagy több tag kilépése iolytán az addigi jogokkal és kötelezettségekkel csak akkor marad fenn, ha a társaságnál még egynél több tag marad. Minthogy a felperesi cég egyedüli tulajdonosa, tagja volt a közkereseti társaságnak : jogosítva van a közkereseti társaságot illető követelések behajtására a szükséges intézkedéseket megtenni: e behajtásra való joga azonban csak addig terjedhet, hogy a követelesnek birói letétbe helyezését igényelje, mert annak eldöntése, hogy e követelés, mint a közkereseti társaság vagyonának egyrésze a volt társasagok közül kiket illet, e per keretébe nem tajrtozik. A bpesti kir. törvényszék, mint keresk. bíróság Í1900 augusztus 18-án 36,383. sz. a.) Márkus Adolf dr. ügyvéd áital képviselt K. és tsa cégnek, Szirmai Rikárddr. ügyv. által képviselt Theodor W. & C°. cég ellen 10,637 K. 70 fül. s jár. ir. kereskedelmi perében a következőleg ítélt: Alperes 15 nap alatt végreh. terhe mellett köteles 10,637 K. s ennek 1Ü00. évi aug. 15-tól járó 5% kamatát a kir. tszéknél birói letétbe helyezni és felperesnek 341 K. 80 fill. perköltséget fizetni. A kir. törvényszék felperest keresetének a tőke és kamatnak az ő kezéhez leendő fizetésére irányuló részével elutasítja stb. Meg okolás: Alperes nem tagadja, hogy a K. és tsai közkereseti társaságtól a kereseti árukat az ott kitett árban megvette és átvette, de azzal védekezett, hogy a) felperesnek nincs kereshetőségi joga; b) hogy a kereseti követelés Klein B. javára elzálogosittatott és c) hogy ő, mint M. és Oe. cég jogutóda, ez utóbbinak a felperes cég ellen fennálló és a kereseti követelést meghaladó követelését beszámítani jogosult. Ad a) A társas cégekről a bíróságnál vezetett jegyzék XXII. kötetének 112. lapj. 1897 október 18-án bejegyzett K. és tsai közkereseti társaságnak K. Berthold, K. József, St. Fülöp és E. Mór voltak a tagjai. E. Mór 1898. évi novemb. 22-én kilépett; mig az 1900 augusztus 29-én 98,952. sz. a. végzéssel K. Berthold és St. Fülöp társtagi minőségének megszűnése bejegyeztetvén, a K. és tsa cég, melynek egyedüli tulajdonosa K. József, az egyéni cégek jegyzékébe a XX. kötet 20. lapján áivezettetett. Előre bocsátja a kir. törvényszék, hogy a kereset 1900 aug. 18-án, tehát oly időben indíttatott, amidőn a társas cég megszűnése még nem volt bejegyezve. Ebben az időben a cégjegyzék tanúsága szerint a K. és tsai cég csak két tag által együttesen volt jegyezhető olyképen, hogy ezek egyikének mindig K. Bertholdnak kellett lennie. A keresethez B) alatt csatolt 1900 október