A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 40. szám - A német jogászgyülés. Folytatás
A JOG 287 mert elvileg a kartell elnyomatását vagy lényeges megszorítását célozzák. Ezen, az államkormányzat közvetlen közbelépésére irányuló m e h a n i k a i eszközök helyébe, a gazdasági egyensúly íentartására és az érdekeltek önerejére támaszkodó organikus szabályozást ajánl, mely a munkások szövetkezeti törekvéseinek kezdeményezésében gyökerezik, kivált amennyiben e szabályozás a munkadíj emelésére irányúi. Hozzászóltak még B o y e n s dr. lipcsei, Thumin dr. bécsi, Scherer dr. lipcsei, Simon dr. berlini, Scharlach dr. hamburgi és Flatau dr. berlini ügyvédek, továbbá Graetz dr. bécsi és W a e n t i g dr. müncheni tanár, kik közül többen a kartellek törvényhozás utján való szabályozását még i d őelőttinek tekintik és ezekkel szemben még előkészítő intézkedéseket sem kívánnak. A szakosztály végül, bárcsak csekély többséggel, elfogadja Menzel dr. bécsi tanár indítványát, mely szerint: a német jogászgyülés abbeli meggyőződését nyilvánítja, hogy ajánlatos volna az iparkartellek törvényes szabályozásánál a kartellirozott vállalatokat, közegeiket és bizományosaikat az államkormányzattal szemben való bárminemű felvilágosító adatok előterjesztésére kötelezni. Elhatároztatott azonban, hogy ezen határozat a plénummal nem csupán tudomásulvétel, hanem érdembeli tárgyalás végett is közöltessék. Ezen határozat megértésére ki kell emelnünk, hogy a szakosztályban a kartellek számos képviselője is vett részt. Aplénumban Menzel mint előadó pártolja a szakosztály indítványát és követeli egyúttal a nyilvános kartelljegyzékek behozatalát. Indítványozza továbbá, hogy a jogászgyülés a gazdasági testületek, különösen a részvénytársaságok oly irányú reformját is tartsa kívánatosnak, hogy az államkormányzat ezekkel szemben a közérdeket megóvhassa. Az előadóhoz csatlakozik Krasny dr. bécsi tanár, ellenben Solmsen dr. kiemeli a kartellek érdemeit a világgazdaság körül és ellenez minden olyan kivételes törvényt, mely magában toglalná az értelmiség és botorság büntetését. Ullmann dr. Bécsből nem tartja a dolgot még elég érettnek. A vita további folyamán tényleg kitűnt, hogy d ö n t ő határozat még nem hozható és igy csak az vált kérdés tárgyává, vájjon a határozathozatal a legközelebbi jogászgyülésre, vagy a legközelebbi jogászgyülések egyikére kitüzessék. Az efölötti szavazás eredménye az volt, hogy a kartellek törvényes szabályozásának kérdése a legközelebbi jogászgyülés napirendjére tétessék. (Folytatása következik.) Irodalom. Az istenkáromlás. Irta Angyal Pál dr., pécsi jogakadémiai tanár. Pécs. 1902. 140 1. Angyal Pálnak rövid idő alatt ez a harmadik monográfiája a büntetőjog köréből. E tény maga szép bizonyság szorgalmáról és ambíciójáról. Ha pedig az elfogulatlan birálat hangján hozzátesszük, hogy mindhárom, tehát az utóbbi dolgozata is, széles körű olvasottsággal, alapos és mélyreható forrástanulmánynyal, s éles Ítélőképességgel megirt jeles munka, ezzel jeleztük, hogy Angyal Pálban ifjabb büntetőjogi íróink egyik legjelesebbjét üdvözölhetjük. Az istenkáromlásról irt monográfia, éppúgy mint előzői, dogmatikus munka. Szerző az istenkáromlást mint büntető cselekményt teszi beható vizsgálat tárgyává, éspedig előbb jogtörténetileg, majd összehasonlitó-jogilag, végül a mai büntetetőjogtudomány szemüvegén keresztül, elemezve a büntetendő cselekmény tényálladékát s bírálva ekközben a tételes jog, az irodalom és a judikatura idevonatkozó álláspontját. A munka mindenik része egyenlő gondossággal és lelkiismeretes alapossággal, szinte minuciozitással van kidolgozva, ugy hogy az egész egy szép kerek egészet, mintaszerű kis monográfiát tesz ki. A jogtörténeti részben végigvezet bennünket szerző a zsidó, a római, a kánoni jogon, aztán a közép és újkori fejlődésen s hazai fázisain. Érdekes megemlíteni, hogy az istenkáromlás büntetése tekintetében a ma uralkodó elméleti felfogásnak legelső úttörője a mi 1792-iki javaslatunk. Ez helyezi a súlyt először az istenkáromlás által való botrányokozásra. Addigelé az istenkáromlás, mint az istenség megsértése tekintetett s azért büntettetett, hogy a haragvó Isten kiengeszteltessék s e ferde felfogás eredményezte a rettentő büntetéseket, melylyel e cselekmény mindenfelé sújtva volt. Az 1787-iki Josefina ugyan már kiemeli, hogy az Istent mint legfelségesebb lényt épeszű ember meg nem sértheti s ezért az istenkáromlót az őrültek házába utalja, de az persze nem megoldása a kérdésnek. Eppigy az 1810-iki Code pénal álláspontja, mely az istenkáromlást nem bünteti, nem lőn általában elfogadva. A legtöbb mai Btk., mint ezt szerző az összehasonlító jogi részben 34 kódex rendelkezésének ismertetése után kifejti, a mi 1792-iki javaslatunk s illetve az 1794-iki porosz A 1 1 g e m e i n e Landrecht felfogását vallja, mely szerint az istenkáromlás csak mások vallásos érzületének megsértése miatt büntetendő s büntetése rövid szabadságbüntetés, esetleg pénzbüntetéssel egybekötve. (Az orosz Btk. a legszigorúbb e részben, mely 20 évi deportációt szab, legenyhébb a mi Btk-ünk.j Az elméleti részben szerző nagy munkakedvvel boncolgatja a dcliktum alanyát, tárgyát, az elkövetési cselekvést, az eredményt, szándékot, fényes bizonyságot adva e részben mély tudásának s határozott nézeteinek. Igen helyesen fejti ki, hogy az istenkáromlás alanya bármily felekezetű, sőt atheista is lehet. A cselekménytárgya gyanánt az istenség felekezeti fogalmát jelöli meg, ellentétben Hülschner és Finkey felfogásával, kik az istenség abstrakt fogalmát tekintik jogtárgynak, mely utóbbi felfogás inkább meg is felel a Btk. szavainak és szellemének. Az elkövetési cselekvésre nézve fölötte érdekesek és becsesek a nyilvánossá g büntetőjogi értelmére vonatkozó beható fejtegetései, valamint az eredmény tekintetében a közbotrány fogalmát valóban meggyőző s követésre méltó alapossággal magyarázza. Kimutatja, hogy a közbotrányt se nem merő objektív, se nem tisztán szubjektív alapon kell megállapítani; hanem e két felfogásnak vegyülnie kell, vagyis megbotránkozás (legalább egy ember vallási felfogá sának megháboritása) igenis szükséges. Ennyibena szubjektív felfogás helyes, de a megbotránkozásnak reális alapjának kell lenni, tehát az átszenteskedő, alap nélküli műfelháborodást a biró ne fogadja el közbotránynak, ennyiben az objektív felfogásnak is igaza van. E helyes kiinduláspontból kifolyólag helyesen mutatja ki szerző, hogy az istenkáromlásnak kísérlete is lehet, igy ha a tettes 8—10 ember előtt tényleg a leggyalázatosabban káromolja Istent, de a jelenlévők álszeméremből azt állítják, hogy ők nem botránkoztak meg rajta. A szándéknál végül igen ügyes lélektani fejtegetésekkel bizonyítja szerző az akarat-elmélet helyességét. A minden izében sikerült, derék tanulmányt legszívesebben jánljuk olvasóink figyelmébe. F. F. Megjelen t ek: Falusi gazdaszövetségek szervezése és haszna. Károlyi Sándor gróf, M e s k ó Pál, An drássy Kálmán, S a s k e ő y Ferenc, Bern át István , Kutas Bálint és S z i 1 a ss y Zoltán beszédei. — Barátságos beszélgetés a néppel vagy: Mi kell a magyarnak ? Irta G á s p á r diák.— Budapest, 1902, Stephaneum nyomása.— Mi a legnagyobb oka aföldmivelő nyomoruságánák ? Búzás István jó tanácsai Turai Péter gazdához. Irta (*) — A gazda ingóhitele és a szövetkezeti gabonaértékesítés. A Magyar Gazdaszövetség 1902 június 3-án tartott értekezlete. Ara 1 korona. — Mindeme füzetek a Magyar Gazdaszövetség kiadványai. — A középbirtokos hitele és a szövetkezeti raktár kérdése. Irta G y ö r g y Endre. Budapest, 1902. Budapesti Hirlap nyomdája. — Athenaeum, XI. 3. Filozófiai és államtudományi folyóirat. Szerkeszti Pauerlmre dr. osztálytitkár. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása. Vegyesek. A Budapesten 1905-ben tartandó VII. nemzetközi börtönügyi kongresszus előkészítése és programmja. A nemzetközi börtönügyi bizottság (Commission penitentiaire internationale), mely tudvalevőleg az összes kulturállamok hivatalos küldötteiből van szervezve és amelynek hatáskörébe tartozik a nemzetközi börtönügyi kongresszusok előkészítése, programmjuk megállapítása és az ezekből folyó egyéb tennivalók, — folyó évi augusztus hó 25-ikén és következő napjain Bernben tartotta folyó évi ülését. A bizottság tanácskozásait ez alkalommal annak jelenlegi elnöke: bellyei Rickl Gyula, igazságügyminiszteri osztálytanácsos, a magyar kir. kormány hivatalos küldöttje, vezette. Az ülésen (kivéve két állam képviselőit, kiket betegség, illetőleg családi okok gátoltak a megjelenésben) résztvettek a nemzetközi bizottság összes tagjai; mint titkár ezúttal is az érdemekben gazdag, agg G u 111 a u m e dr. működött, ki a nemzetközi börtönügyi bizottságot a nagynevű Wines-szal és Ho 11 z e n d o rf-fal alakította és aki jelenleg a svájci statisztikai huatal igazgatója. Ez alkalommal a nemzetközi bizottság főteendője volt: a Budapesten 1905-ben tartandó VÍI. nemzetközi börtönügyi kongresszus előkészítése és amapirendre tűzendő kérdések megállapítása, valamint a határozat a francia börtönügyi társaság (Société générale des prisonsj nevében annak tiszteletbeli elnöke, Bérenger szenátor által előterjesztett azon indítvány felett, hogy a nemzetközi börtönügyi bizottságban minden állam börtönügyi társaságainak küldöttei az egyesületüktől nyert kiküldetés alapján, mint a bizottság tagjai a hivatalos kormányküldöttekkel egyenlő jogokat nyerjenek. A kongresszus napirendjére tűzendő kérdések tervezetét több állam képviselője hozta javaslatba. A nemzetközi bizottság mindekelőtt elhatározta, hogy összesen 16 kérdést fog ezen kongresszus napirendjére kitűzni. A legtöbb kérdés a magyar kormány javaslatára, illetőleg a magyar hivatalos kiküldött által előterjesztett szövegezésben állapíttatott meg. Ezen felül az aálbb közölt kérdések közül az I. szakosztály 4-ik kérdését és a IV. szakosztály 1. kérdését T y p a I d o-B a s s i a, athéni egyetemi tanárnak, az egyik görög küldöttnek, a II. szakosztály 2. kérdését Sztrononkov orosz küldöttnek, a II. szakosztály 3. kérdését G i m a n e 1 1 ifrancia küldöttnek, a III. szakosztály 2. kérdését B a r r 0 w s ame rikai és G rimán elli francia hivatalos küldöttnek, a III. szakosztály 3. kérdését Bérenger szenátornak indítványára tűzte a bizottság a kongresszus napirendjére. A nemzetközi bizottság által megállapított kérdések a következők :
