A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 40. szám - A német jogászgyülés. Folytatás

28ő miniszterrel egyetértve arra törekszünk, hogy ezeket orvosoljuk, nevezetesen azzal, hogy a birtokrendezés gyorsabbá, olcsóbbá és igazságosabbá tétessék, emellett azonban az eljárás fölösleges megindítása elkerültessék. A végrehajtási eljárásban a földmüvelés érdekei szintén védelemre szorulnak ; különösen gondoskodni kell arról, hogy az ingatlan birtok esekély adósságokért potom áron elárverezhető ne legyen. Óhajtom egyébiránt, hogy e kerület szorgalmas, törekvő és takarékos lakossága majdan a végrehajtási törvénynek ebben a jótéteményéin mentül ritkábban részesüljön. A bpesti ügyvédi kamara m. hó 28-án tartotta rendkívüli közgyűlését Szivák Imre országgyűlési képviselő, kamarai elnök elnöklete alatt. A közgyü'és megnyitása után Weisz Ödön dr. a közgyü lés elnapolását indítványozta, mivel a perrendtartási javaslatra a kamara által tett előterjesztés csak néhány napja Ion a tagoknak kézbesítve. A közgyűlés Pap József dr. és Baránszky Gyula dr. felszólalása után az indítványt elveti. A közgyűlés az elnök indítványát elfogadta s ehhez képest módosítva a napirendet, első tárgy gyanánt özvegy Mayer Lajosné nyugdíjügyét tárgyalták. Dr. Pap József titkár bejelentette, hogy a Mayer Lajos, ki a kamaránál 28 év óta mint irodatiszt állott alkalmazásban, meghalt. Xeje a maga és három kiskorú gyermeke részére nyugdíjért folyamodott. Habár Mayer Lajosnak s így özvegyének sincs nyugdíjigénye, indítványozza, hogy tekintettel az elhunytnak nagy szorgalmára, kiváló érdemeire, amelyeket az adminisztráció terén szerzett, az özvegynek özvegysége tartamára évi 1,000 korona kegydij szavaztassék meg. Az indítványt, miután Nagy Dezső dr. is méltatta az elhunyt szorgalmát és ügybuzgalmát, a közgyűlés elfogadta, Baracs Marcel dr. előadó ismertette ezután az elméleti jogés államtudományi államvizsgáról és a jogi oktatásról szóló előadói tervezetet. Utalt ama súlyos hátrányokra, melyekkel a miniszteri tervezet megvalósulása nemcsak az ügyvédségre, hanem a nemzet kultúrára is járna, különösen kiemelte azt a veszélyt, melyet a vallásfelekezeti jogakadémiáknak nyilvánossági joggal való felruházása rejt magában. A közigazgatási s az egyéb jogászi pályák elméleti előképzésének egységesítése egyik pálya szempontjából sem előnyös, mert azon elemeket is az ügyvédi pályára fogja sodorni, akiket eddig a kötelező doktorátus attól távol tartott. Ez a máris túlzsúfolt ügyvédségre katasztrofális befolyással volna s emellett a közigazgatástól is megvonná az elégséges succrescentiát. De a bírói és az ügyvédi pályák előkészítésének egységesítéséhez is csak azon feltételek mellett szabad járulni, ha az unifikálás azon legmagasabb nívón történik, melyet az ügyvédség részére megkövetelni kell. Akkor, mikor a képesítési feltételek tetemes szigorítása mellett- akad elég jelöltje az ügyvédi pályának, a nemzeti kultúra elleni vétek volna ezen elérhető tudástöbbletről lemondani. A helyes reformot tehát abban találná, ha az elméleti államvizsga és a gyakorlati vizsga közé. azok részére, akik az ügyvédi pályára mennek, még egy további elméleti vizsga ékeltetnék be. A kellő decentralizáció még a kötelező doktorátus fenntartása mellett is elérhető, ha a harmadik egyetem jogi fakultását létesítjük; ha pedig ez nem volna lehetséges, ugy szakkurzusoknak felállításával és az állami jogakadémiáknak adandó államvizsgatartási joggal is lehetne a budapesti jogi karon észlelhető torlódásnak elégséges levezető csatornákat nyitni. A minden áron való decentralizációt, mely csak a nemzeti egység és kultúra rovására hozott áldozatokkal volna elérhető, vissza kell utasítani. Rátér ezután az egységes igazságügyi gyakorlati vizsgára, mely lényegében nem volna egyéb, mint átszervezése a mai ügyvédi vizsgának. Hangsúlyozza, hogy az ügyvédi kar autonóm részvételét a vizsgáló bizottság megalakításánál fenntartani s a vizsgát magát és annak előfeltételeit szaporítani kell. Kívánja a jelölt gyakorlati idejének négy évre való emelését s az önálló ügyvédkedésre való bocsátásnak a vizsga után eltöltendő két évi gyakorlattól leendő függővé-tételét. Előadó azzal az utalással végezte szavait, hogy éppen a szóban forgó reformoktól függ az ügyvédi válságnak jóra- vagy rosszra-fordulta, hogy tehát az ügyvédi karnak, mely mindig saját érdekei félretételével szolgálta a közjót, léteért való küzdelmében végre maga iránt kell teljesítenie kötelességét. (Zajos éljenzés.) Utána felszólalt Enyiczkey Gábor, ki a vallásfelekezeti jogakadémiáknak a reformba való bevonását mellőzhetetlennek tartja s ezért az előadó javaslatát el nem fogadja. Baránszky Gyula dr. módositványt nyújt be annak kimondása végett, hogy | az elméleti vizsgák egész folyama alatt az egész vizsga-bizottság együtt üljön. Vig Viktor dr. indítványozza, hogy az igazságügyi gyakorlati vizsgának ügyvéd-tagjait is az igazságügyminiszter nevezze ki. A közgyűlés többsége elfogadta az előadói javaslatokat, úgyszintén Baránszky Gyula dr. módositványát is. Elfogadták Baránszky dr. indítványát, hogy Baracs Marcell dr. előadónak munkálataiért a közgyűlés jegyzőkönyvileg szavazzon elismerést és köszönetet. A polgári perrendtartás felett való vitát az október 5-én tartandó folytatólagos ülésre halasztották. Külföld. A német jogászgyülés. (Folytatás.) A napirenden még hátralévő tárgyak közül csak azokat emeljük ki behatóbban, amelyek ami viszonyainkra is alkalmazhatók és ezekre is kihatással bírhatnak. Ezek közé tartozik elsősorban azon fontos kérdés: <mily intézkedések ajánlhatók a kartellek (ringek) jogi kezelése tekintetében* ? Véleményezők: Waentig dr. greifswaldi tanár és Landesberger dr. bécsi magántanár. Előadók: NentWicb gleiwitzi tszéki elnök és Menzel bécsi tanár. Waentig a kartellekben a tőke folytonos összpontosítási miveletének egyik jelenségét látja. Működési körük a gazdasági élet legfontosabb ágait öleli fel és azért azon veszedelemmel fenyegetnek, hogy a vállalkozó jövedelme megkövesedik, az árképzés alakulása monopolizáltatik, és az a vállalkozás fokozott gazdasági hatalmának a munkásokkal szemben való kihasználására vezethet; hogy továbbá a termelési teknikának és az értékesítési szervezeteknek minden javítása csakis a vállalkozók és sohasem a fogyasztók javára esik. De a főveszély abban rejlik, hogy egy kiszámithitlan hatalom — minden nyilvános ellenőrzés nélkül — oly férfiak kezébe van adva, kik semmiféle garanciát nem nyújtanak arra nézve, hogy e feladatra erkölcsileg is rátermettek. Ez okokból kívánatosnak tartja a törvényhozás közbelépését, már a nemzetközi versenyre való tekintetből is, —oly közbelépést, mely a kártvalló körök önsegélyét könnyíti és ébreszti, tehát munkásszervezeteket, fogyasztási egyesületeket létesít és a versenyt is a kartellekbe való betekintés által előmozdítja, tehát azon határozatok nyilvánossága által, melyek az árra, termesztendő mennyiségre stb. vonatkoznak. Ahol pedig a közérdek azt megkívánja, ott a kartell csak előfoka legyen valamely iparág államosításának. Landesberger dr. történeti áttekintést nyújt a kartellekről, melyeket is;y definiál: «az európai kartellek több hasonvagy rokonszakmáju ónálló vállalat egyesülései azon célból, hogy a l<öztük fönnforgó szabad versenynek korlátozása vagy kizárásával a piaci árak javukra lehetőleg azok tényleges monopolizálásáig befolyásoltassanak, anélkül, hogy az egyes vállalatok formális jogi önállóságukról lemondanának>. Tüzetesen körülírja az egyes válfajukat: a pools, corners, ringeket*. Az Európában divatos kartellektől (pools) az ut a második étapera: a concernekhez vezet, melyekben már a nagyrészvényesek által egész iparcsoportok egybefoglaltatnak. Ezeknek Amerika a hazája, de már Ausztriában is kezdenek honosodni. Az amerikai trustmozgalom nem annyira ezen szervezetek ipari életképességét, mint inkább az amerikai értékpiacokon fönnálló gőzfeszültség magas fokát tanúsítja, — mert főcélja az agiotage. Megvizsgálandó volna, hogy mily befolyással vannak a kartellek a termelési teknika tökéletesbitésére, a termelőnek a fogyasztóhoz való viszonyára, a munkások helyzetére. A kartellek által biztosított termelési állandóság üzemjavitásokra is vezet és a termelési teknikát tökéletesbiti. Máskép áll a dolog a kartellek árpolitikája tekintetében; itt nyilvános közintézmények behozatala szükséges, a tényleg fönforgó bajok felismerése és orvoslása érdekében. Ebből a szempontból és a munkásokra való tekintetből is a kartellek állami felügyelet alá volnának helyezendők, hogy konkrét szervezetük, kezelésük és politikájuk a nyilvánosság elé kerüljön, tudományos tanulmányozásuk lehetővé váljék és viszont azok is jogéletük ma még hiányzó biztonságát nyerjék. Egy ka rtelltörvényszék őrködnék a törvény betartása fölött, esetleg annak betartását kényszereszközökkel is biztosítaná. Menzel előadó néhány előzetes kérdés tisztázását tartja célszerűnek. Ezek elseje: van-e egyáltalában szükség törI vényes intézkedésekre, vagy nem ajánlatos-e inkább az államhataI lomnak passzív viselkedése? Ezen tartózkodást némelyek avval indokolják, hogy a kartellek egyáltalában nem okoznak bajt, sőt nemis okozhatnak; mások avval, hogy árnyoldalaik — bár elvitázhatlanok, — el nem kerülhetők, mivel itt természetes folyamattal van dolgunk; újból mások gyermekbetegségeknek tekintik e bajokat, melyek a fejlődés további folyamában el fognak tűnni; kiválóan pesszimisztikus lelkületűek végül oda nyilatkoznak, hogy fönforognak ugyan visszaélések és azok önmaguktól meg nem fognak szűnni, — de az államkormányzat nem bír azon hatalommal, hogy a kartellekkel szemben sikeres törvényhozási intézkedéseket alkalmazhasson. Ezen különféle álláspontokat az előadó behatóan és kritikailag fejtegeti és kritikájában azon végeredményre jut, hogy a kartellek törvényhozási szabályozásának szükséglete nem tagadható és