A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 40. szám - Titoktartás és btő törvényünk 328. §-a. Folytatás

A JOG 283 Dreyfus érdekében s az igazságtalanul fölmentett Eszterházy ellen s ezen, az igazságért folytatott küzdelemtől nem rettentette el a nép gúnyja és dühe. a száműzetés, fogság és vagyonának bírói uton történt elárvereztetése. Küzdött az igazságért mindaddig, mig el nem érte, hogy az ártatlanul elitélt rab börtönének ajtaja meg nem nyílott s ö szabaddá nem lett. aj'accuse.'n — k'áltott a költő a francia köztáisaság elnökéhez, midőn EszterIiázyt fölmentették, s bár előre tudatában volt annak, hogy e levél sok bajt és kellemetlenséget fog neki szerezni, hogy vádlottak padjára fogják ültetni s hazáját is ott fogja hagyni, megtette, mert tudta, hogy az igazságot el akarják nyomni s a rendkívüli túlerővel szemben rendkívüli eszközökre volt szüksége annak, aki az igazságot a tulhatalommal szemben is diadalra akarta juttatni. Az én tettem forradalmi eszköz arra, hogy az igazságot és a jogot diadalra juttassam, mondta a nagy költő emiitett cimü soraiban s tényleg csak ily rendkívüli eszközökkel lehetett az igazságot diadalra juttatni, a rabot szabaddá tenni. Csak nemrég voltunk tanúi annak, itt hazánk határai között és a testvér Ausztriában, hogy mily szomorú és szánalomra méltó állapot az. midőn két ország határai között nem került jogász ember a két állam között, aki nyiltan merte volna a Zo/aé-hoz hasonló hangon a hatalom felé kiáltani : J'acCmse, midőn két ország közvéleménye azon tudatban volt, hogy egy ember ártatlanul szenved rabságot, mert szeretett és szerettetett. És ha ezt látjuk, akkor tudjuk méltányolni azt, hogy mily nagy védője volt az igazságnak és a jognak az a térfi, aki nem volt jogász, de az igazság- és jogért való küzdelemtől nem rettentette el sem a börtön, sem a száműzetés, hanem büszkén vágta oda elitelőmek: Engem bezárhatnak, de az igazságot nem fogjak eltemetni. * Pár év mult el azóta. Az igazság diadalt aratott, s a diadal kivívásában az oroszlánrész Zola Emilé. Az igazságot nem lehetett tényleg eltemetni, de az igazság bajnokát — sajnos — >gen- Akkor, amidőn nemcsak Franciaországnak, de az egész világnak igazán nagy szüksége van az igazság és jog ilyen fenkölt bajnokaira, a sors legtragikusabban ragadta ki az igazság bajnokai közül. Sokkal távolabb álltunk tetteitől és sírjától egyaránt, hogysem tetteit eléggé méltányolhatnók. sirja mellett nagyságához méltó módon könnyezhetnénk. De adjuk meg neki mint jogászok azt a végtisztességet, melyet tőlünk mint jogászoktól méltán megérdelmelt : ösmerjük el, hogy a jog és igazság védelmében nagyobb volt. bárha nem volt jogász, mint hivatott jogászkortársainak bármelyike. Titoktartás és btö törvényünk 328. §-a. Irta SZIGETI GUSZTÁV dr., budapesti gyakorló orvos. \ (Folytatás.*) Ezek előrebocsátása után oly esetet kívánok ismertetni, amely világosan mutatja azokat a határokat, amelyek közi az orvosnak a rábízott vagy tudomására jutott titkok tekintetében mozognia kell és azt a nagy kárt, amelyet az orvos az igazságnak és az érdekelt személyeknek okoz, hogyha a törvény, az erkölcs, a tudomány és a lelkiösmeret által ráparancsolt titkot meg nem őrzi. Egy gyáros feleségével tizenöt évig a legjobb egyetértésben és boldogságban élt. A nőt gyermekágyból keletkezett csekélyebb természetű betegség miatt évekkel ezelőtt gyógykezelték, többek közt X. orvosspecialista is, aki a háziorvos meghívására, illetőleg egy egyetemi tanár ajánlatára a családnál a gyógykezelést vezette. Ez a gyógykezelés tartama alatt sohasem nyilvánította a háziorvos előtt, hogy aggálya van, hogy az asszony kankóval inficiálva lett volna, soha ez irányban a diagnózis megállapítására egyedül mérvadó górcsövi vizsgálatot kankót okozó Xeisser-féle gonococcusokra meg nem ejtett, sőt az egész gyógykezelés oly módon (massage által) eszközöltetett, amely infekciózus lobos természetű íkankós) betegségeknél kontraindikálva van. Egy szép napon az asszony eltávozott a háztól és nyomban produkált X. orvostól orvosi bizonyítványt, amely szerint az asszony infekciózus természetű bántalomban szenved. Hat hónappal később a férjétől különválva élő asszony újra Bécsből. Budapestről és egy laboratóriumból beterjesztett orvosi bizonyítványokat, amelyek egészen uj. akut természetű kankós megbetegedést konstatálnak. Az asszony az első orvosi bizonyítvány alapján válópört inditott férje ellen és keresetének támogatására a hathónappal később beszerzett és akut jellegű kankós fertőző betegségéről szóló bizonyítványokat is becsatolta. Ezzel *) Megelőző közleményt 1. a :is. számban. a keresettel szemben az alperes ügyvédje kikérte szerény véleményemet, amelyet a következőkben közlök — de előbb hivatkozom Salgóra, aki szerint kell: hogy a szakértő orvosra egész mindegy legyen, hogy mi lesz véleményének következménye ; amint egy szakértő kémikusra nézve, aki megmondta, hogy ez a folt vér, teljesen mindegy, hogy a bíró mit csinál véleménye alapján. A szakértő orvos soha se törekedjék, hogy a véleménye érvényre jusson, mert ahhoz neki semmi köze, ő mondja azt, amit tud, és az, hogy a biró azzal mit csinál, hogy a biró azt mondja-e: «ez a vélemény mint orvosi jó, mint a birói azonban nem felel meg», az rá nem tartozik, ez a biró dolga. Nézzük az életet. Még a törvénykészitőnek sem árthat, ha egyszer ebbe is beletekint. A beteget 1897 október havától 1901 március 12-ig hét orvos gyógykezelte és ezek közül három, kisebb-nagyobb időközben kétizben látta, illetve gyógykezelte. Nevezetesen: B. dr. 1897-ben, K. 1897 és 1898 május 2. előtti időközben. X. dr. 1898 május 2-tól 13-ig, ismét K., majd G. dr. fiumei orvos 1898-ban az ősz folyamán, majd ujabban X. dr. 1900 őszén, G. dr. 1901 jan. 25-én. //. dr. bécsi egyetemi tanár február 22., 23., E. február 26-tól március 10-ig és V. dr. március 11, E. által átadott váladékot vizsgálta. Eltekintve R. dr.-tól, aki 1901-ben eskü alatt vallja, hogy közel 15 éve a házastársaknak házi orvosa volt és ezen időről vallja, hogy betegét kankós betegség miatt soha nem kezelte, továbbá T. és C, tanárokkal konzultált a beteg bajára vonatkozólag a méh hátrahajlása miatt: a konzultált tanároknak kankós betegségre még gyanujok sem ébredt fel. B. dr. is megerősíti ezen vallomást, ez utóbbi a betegtől is hallotta a tanárok vizsgálatainak megejtését. Az itt elősorolt 7 orvos 1897-től kezdődő és 1901 március 12-én lezáruló kórképet mutat be, amely első tekintetre is két egymástól élesen elhatárolt részre oszlik. Az első terjed B. dr. kezelésétől 1897-től G. dr. kihallgatásáig 1901. január 30-ig. Ez egy krónikus női medencebetegségre mutat, melynek szimptomái az addig gyógykezelt orvosok által disztingválva a következők : a méhnek, petevezetékeknek és petefészkeknek gyuladása, a hátrahajlott méh rögzítése és hisztéria. A második rész terjed ff. dr. vizsgálatától 1901 február 22-től március 12-éig. Ez idő alatt a vizsgáló orvosok, ff., V és E. egy akut kankós megbetegedést irnak Je. A kérdés mármost az, hogy vájjon G. dr. eskü alatt adott véleménye által lezárt kórképet feltüntető betegség (egy minden kétséget kizáró krónikus medence-betegség), fertőzésnek eredménye-e, avagy fertőzéssel egyáltalában kapcsolatban nem-álló, arra visszanemvezetheto egyéb körülmények eredménye-e, pl. gyermekágy utáni lob, stb. E kérdésre helyesen csak ugy felelhetünk, ha az egyes orvosok diagnózisait és ezek folytán részben szóval, eskü alatt előadott véleményeket az egymáshoz való viszonyukban s azon időpontok figyelembe-vétele mellett mérlegeljük, amelyekben az egyes vizsgálatok történtek. Ha ezt tesszük, nem kerülheti el figyelmünket az, hogy 1897-ben, amely időben B. volt a gyógykezelő orvos, ki eskü alatt mondja 4-havi és minden második nap folytatott, tehát a megfigyelésre és a véleményadásra mindenesetre elég hosszú tartamú kezelés után : hogy fertőzés egyáltalán nincs. E-?en vallomás azért bir különös sulylyal, mert teljes joggal föl is lehet tételezni a nagytapasztalatu specialista orvosról, hogy ő a vizsgálatokat mindenesetre megfelelően teljesítette és igy a fertőzött váladékot föltétlenül kellett hogy lássa, pld. havi vérzés előtt, vagy nemi izgatás után stb. és vizsgálja is, ha ilyen t. i. lett volna. Ilyenről nemcsak hallgat, hanem egyenesen kijelenti, hogy ő a betegséget nem fertőzésből eredőnek látja és gyógykezelése is, a massage a méh hátradőlése ellen irányul, mely perhorreskáltatik infekció esetében. Innen tovább haladva 1898-ban találkozunk K. eskü alatti előadásával, amely szerint ő is medence-betegséger, a méh és függelékeinek megbetegedését és méh-hátrahajlást konstatál, amelyről azt állítja, hogy eredetére nézve nincsen tisztában. Tulajdonitható az akár fertőzésnek, akár egyéb okoknak. Az ő ajánlatára 1898-ban május 2—13-ig X. dr. veszi át a beteg kezelését, aki K. utasításához képest másságét végezvén a betegen, megállapítja, hogy a méh, mely kezdetben náthahajlott és rögzítve volt. már mozgatható. A oetegség eredetére nézve ez azon véleményének ad kifejezést, hogy az fertőzésből eredhet, de X. sem állítja apodiktikus bizonyossággal, hogy ezen betegség csakis és kizárólag fertőzésből eredt, csak lehetőnek véli. (Mellékesen megjegyezzük, hogy az általa ezen vélemény támogatására felsorolt adatok, nevezetesen : a méhnek, petevezetékeknek és petefészkeknek gyuladása, a hátra-