A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 40. szám - Hiteltelekkönyveinkről, a telekkönyvi betétszerkesztésről s a telekjegyzökönyv helyesbítéséről

A JOG csak időlegesen javit a helyzeten, mert a további szabályszerű vezetésre semminemű garanciát nem nyújt. Ennek az előítéletnek, ennek a kicsinylésnek a hátrányát érzik mindazon egyének, akik mint tkvi. betétszerkesztő közegek — kizárólag a tkvi ügyekkel foglalkoznak, mert a bíróságok vezetői a tkvi. szakról táplált véleményöket átviszik az egyénekre is. Természetesen ezen helyzet nem olyan, amely alól kivétel nincsen, de hogy általánosságban igaz, azt tizennégy-évi gyakorlati tapasztalatomból - sajnos — bátran merem állítani. De mostan a fentebb előadott tényállással szemben vegyük vizsgálat alá, vájjon indokolt-e és mennyiben ezen kicsinylés és ellenszenv? Mindnyájan tudjuk azon egyszerű tényt, hogy a telekkönyvek jelképileg az állampolgárnak a személye után — legdrágább kincsét, ingatlan vagyonát s az arra vonatkozó jogokat és kötelességeket tartalmazzák. Lényeg tekintetében vagyis jogi érdek szempontjából, különösen, ha figyelembe vesszük Magyarország nemzetgazdasági viszonyait, ahol mint földmivelő államban a földbirtok azon kincs, amelyhez birtokosa legjobban ragaszkodik, ahol a köznép között éppen a földéhség betegségének a tüneteit lehet észlelni, ahol az állampolgár 8—lOévi időtartamig képes másik világrészre kivándorolva dolgozni azért, hogy itthon maradt családja részére házat és földbirtokot vásárolhasson : a tkvi intézmény egyik legfontosabb és legnagyobb gondozást igénylő intézménynek tekinthető. Több figyelmet, nagyobb méltatást érdemel tehát hazánk tkvi intézménye még akkor is, ha tisztán reális alapon bíráljuk el ezen kérdést, mert hazánk népének első érdeke és legnagyobb értéke ingatlan vagyonában s arra alapított hitelviszonyaiban rejlik és ezen érdek nemzeti érdek is. Hogy minő módon biztosithatjuk hazánk polgárainak az elsőrendű vagyoni érdekeit, azt a jelenlegi viszonyokhoz mérten megkísérlem röviden kifejteni, távol tartván magam a hangzatos nagy szavaktól, vagyis nagyobbszabásu újítások ajánlásától, mint amelyek a mai viszonyok között gyors megvalósításra nem számithatnak, — és tisztán olyan irányban világítom meg a dolgot, amely minden viszonyok között megoldást igényel. Első és főkellék a tkvi jogszolgáltatás terén nemcsak anyagi, de alaki tekintetben is : az egységes, a törvényes szabályoknak megfelelő gyakorlati biztosítása. A telekkönyvi ügyek helyes és gyors elintézése arra képzett, tehát szakavatott egyének által. S az ügymenet és gyakorlat ellenőrzése egységes, szakszerű felügyeleti rendszer behozatalával. — Szükséges a tkvi. rendtartás némely elavult intézkedésének megváltoztatása, az ingatlanok tulajdonosai érdekeinek szigorú szemelőtt-tartása mellett, addig is, mig az általános polgári törvénykönyv megalkotása után egy rendszeres és a jelenlegi viszonyokat minden irányban figyelembevevő tkvi rdts. megalkotásának a lehetősége elérkezik. Hogy minő módon vélem ezen célokat elérni, avagy legalábbis igen lényegesen javított helyzetet teremtve megközelíteni, éspedig a jelenlegi viszonyokhoz mérten, — arra nézve szerény nézetemet a következőkben adhatom elő. Egységes gyakorlat, ugy az ügyek elintézésénél, mint az elintézett ügyek tkvi foganatosításánál föltételezi, hogy a külalakra nézve határozott minták legyenek megállapítva, amelyek a végzések szerkesztésénél irányadóul szolgáljanak, a bejegyzések foganatosításánál pedig föltétlen betartandók. De az egységes gyakorlat föltétele, szerény nézetem szerint az is, hogy a telekkönyvi szakban a kiképzés ugy a jogásznemzedék, mint a telekkönyvi hivatalnokok részére egyöntetű módon szabá\yoztassék. E végből ezen szakban egy tanfolyam állittassék fel egy évi tartammal és az ezen szakba vágó melléktudományok felölelésével, kiterjeszkedvén az év második felében a gyakorlati szükséglet követelményeire is. A telekkönyvi vizsga természetesen csak ezen tanfolyam elvégzése után volna letehető, az arra külön szervezendő s szakférfiakból alakítandó bizottság előtt. Az államszámviteltan már régebben fel van véve ilyen tárgyként egyetemeinken és szélesebb keretben, mint a telekkönyvezésre vonatkozó jogszabályok, — pedig az annak hallgatására utalt számtisztek nem végeznek oly fontos teendőt, mint a bíróságoknál alkalmazott telekkönyvvezetők. Ha hozzávesszük ezen eszméhez, hogy ilyen tanfolyamra csakis a középiskolák elvégzése és egy évi gyakorlat után lehetne jelentkezni, egyúttal teljesítve lenne a telekkönyvvezetők régi óhaja is, a kvalifikáció emelése. Ugyanezen tanfolyamon a joghallgatók is részt vehetnének, akikre természetesen az előzetes gyakorlati idő nem volna kötelező, ha csak az illető a tkvi. vizsga külön letételére nem óhajtana jelentkezni. — Ily módon elérnők azon az óhajt is, hogy a tkvi. ügyek elintézése szakavatott egyének kezébe kerülne, mert köztudomású dolog az, hogy Magyarországon majdnem minden telekkönyvi hatóságnál a tkvi ügyeknek legnagyobb részét a kir. telekkönyvvezetők intézik el lényegileg s a kijelö't előadó biró csak az így elintézett ügyek felülvizsgálatával, avagy némely előtanulmányt igénylő kivételes ügyek elintézésével foglalkozik. A dolog természetéből folyólag. amennyiben a hiteltelekkönyvek vezetése is formailag egységesen megállapított szabályok szerint, éspedig közokirati jellegöknek megfelelő módon volnának teljesitendők, az igy kifejlő gyakorlat is egységes felügyeleti rendszer alá volna vonandó. Amely szervezeti intézkedés annyival inkább és könnyebben lenne megvalósítható, mivel a telekkönyvi betétszerkesztési munkálatok gyorsabb menete s itten is az egyöntetű eljárás biztosítása múlhatatlanul szükségessé fogják tenni, —• a célszerű munkabeosztás és a munkamegosztáson alapuló gyorsabb eredmény biztosítására, — a szakszerű s intenzivebb külön ftlügyeleti rendszer behozatalát. — Ezen ellenőrzés tehát mint teljesen hasonló természetű, könnyen volna egyesíthető. Ami pedig a tkvi rendtartás némely rendelkezésének módosítását illeti, arra közelgő alkalomnak kínálkozik a végrehajtási törvény módosítása, amely a közel jövőben már bekövetkezik. Ezen módosító törvény megalkotása alkalmával a törvényhozás adhat felhatalmazást az igazságügyi m. kir. miniszternek, hogy addig is, mig a törvényhozás intézkedik, a telekkönyvi rendtartásnak megjelölendő szakaszai vagy intézkedései helyett a miniszter rendeleti uton uj intézkedéseket, illetőleg szabályokat léptessen életbe s ezen szabályzatot a szükséghez mérten módosíthassa vagy megváltoztathassa. Ily uton eltörlendő volna az egyetemleges zálogjog _ a tulajdonjog előjegyzése, mint amelyek a gyakorlatban a legtöbb bonyodalmakat idézik elő és legtöbb anyagi kárnak az okozói. Nemkülönben a zálogjogra vonatkozó előjegyzések törlése — nem-igazolás indokából — hivatalból volna elrendelendő. Tulajdonjog megítélésére irányított kereset alapján a per feljegyzése elrendelendő volna minden oly esetben, midőn a kereset jogalapja valószínűnek látszik, az ítélet végrehajthatóságának biztosítása céljából stb. Ezen módon vélem már előzetesen azt, hogy ugy a régi telekjegyzőkönyvek, mint a helyesbített telekjegyzőkönyveif, de különösen a megszerkesztendő tkvi betétek szabályszerű vezetése addig is biztosittassék s a tkvi jogszolgáltatás addig s tökéletesbittessék, mig egy magyar telekkönyvi rendtartás fogja ezen szabályszerűségnek és jóságnak garanciáját képezni. (Folytatása következik.) Zola Emil. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. Nem volt jogász, nem volt ügyvéd s nem volt biró, nem fejtett ki tevékenységet a jogtudományok művelése körül s ennek dacára méltóbb nevet nem irhát egy jogi szaklap hasábjaira, mint Zoláét. Mert az igazság, a jog védelmében nagyobb nevet az ujabb korban még nem vívott ki magának senki mint Zola. Nem a verizmus ünnepelt iróját akarjuk e helyütt ünnepelni, aki felismerte az irodalomban és művészetben egyaránt, hogy igazat irni, igazat ábrázolni csak ugy lehet, ha az élet árnyoldalait a művészet fényoldalai mellett kifejezésre juttatjuk. Ezt a feladatot elvégzik helyettünk a szép és belletrisztikus irodalom hivatottabb szószólói. E sorok az igazság és jog legnagyobb védőjének legyenek szentelve a szó egyszerű, teljes, de legfönségesebb értelmében. Mi teszi a jogászt nagygyá a jogászvilág előtt? Hogy felállítja maga eiőtt az igazságot s küzd annak megvalósításában, mint biró, ügyvéd vagy jogi szakíró. Avagy felkeresi a jogot, melyet az emberi önzés és gyengeség el akar nyomni, meg akar semmisíteni, mert önző céljainak utjábán áll. De hogy ezt ne tehesse, oda áll a jog védője, letiporja annak ellenségét s diadalra juttatja a jogot, a hatalmas túlerővel szemben is. S ha ily szempontból vizsgáljuk Zola működését az utolsó évtizedben, el kell ismernünk, hogy az igazság és jog védelmében oly magas helyet vivott ki magának, hogy a valódi jogásznak meg kell hajolnia ebbeli nagysága előtt is. Zola Emil életrajzi adatai annyira kimerítően voltak a napi és szépirodalmi lapokban ösmertetve, hogy azokat ismételni e helyütt fölösleges volna. Csak azt a néhány mozzanatot akarom érinteni, midőn az igazság és jog bajnokaként szállott síkra az ártatlanul elitélt