A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 39. szám - A XXVI-ik német jogászgyülés
280 továbbá a gyakorlatok ápolása és egy szigorú első vizsga szükségesek. Közbeeső vizsga éppoly szükségtelen, mint célszerűtlen. Kivánatos, hogy elkerültessék a szövetséges államok részéről az ez iránybeli egyoldalú eljárás*. * Tárgyaltatott továbbá ugyanezen osztályban a következő fontos kérdés: «ajánlatos-e és mily terjedelemben a szavatosság kiterjesztése oly erőjármüvek tekintetében, melyek vágányoktól egész függetlenül, a közutakon elemi erő által hajtatnak* ? H i 1 s e dr., berlini tanár szakvéleményében rikitó színekben ecseteli az ebbeli veszedelmeket. Az erőjármüvek okozta veszélyek nem csökkennek; a balesetek kimenetele mind súlyosabbá és végzetesebbé válik; és uj meg uj balesetek veszélye származik az erőjármüvek belső berendezéséből és a nagyobb menetgyorsaságból. A mai törvénykezés a legtöbb esetben nem nyújt a sérülteknek vagy hátrahagyottaiknak elegendő kárpótlást. Ki kell tehát terjeszteni a jármüvek tulajdonosainak és hajtóinak felelősségét az ezek üzeme által okozott veszélyekre. Ajánlatos volna azon útra térni, melyre a vasutak veszélyei elleni védelemnél léptek. A károsult akkor a vétkesség körülményes bizonyítása alól felmentetnék. Nem kell tartani attól, hogy a szavatosságnak ily módon való kiterjesztésével az uj jármüvek terjesztése természetellenes módon megakadályoztatnék és ezzel az ipar ezen ága károsulni fogna. De ba károsulna is, ugy a népesség széles rétegének érdeke előbbrevaló; csak azon ipartermeivények érdemlik a hatályos támogatást, melyek előállítása és használata nincs a közönség ártalmára Ajánlatos volna tehát az erőjármüvek által megsérültek érdekében, a vagyontalan hajtókkal szemben, hogy a hajtók a baleset elleni szövetkezetek módjára szintén kényszerszövetkezetekké alakuljanak, mely szövetkezet a sérültet kártalanítani tartozik. Az előadók egyike Eger dr. berlini kormánytanácsos csatlakozott a véleményhez. A ptk. szavatossága szerinte nem elegendő, mert ez az automobilhajtó vétkességének igazolását feltételezné; ily esetben pedig a tulajdonos, ha nem maga hajtotta, arra hivatkozhatik, hogy őt a hajtó mulasztásáéit vagy felügyeleténél vétkesség nem terheli. 3 ut állana nyitva a szavatosság súlyosbítására: 1. az állattulajdonos szavatosságának analógiája, mely szerint a ptk. 833. §-a alapján, «ha egy állat egy embert ölt, testét vagy egészségét sérti, vagy egy dolgot sért, akkor az állat birtokosa a károsult kárát megtéríteni tartozik.* Vagy 2. a bányaés gyártulajdonosok szavatossága az 1871. évi birodalmi szavatos sági törvény 2. §-a szerint, «aki bányát, kőbányát vagy gyárat üzemben tart, az képviselője, vagy az üzemvezetőség, vagy a felügyeJetéve] megbízott egyén vétkessége által okozott emberhalál- vagy sérülésért kártérítéssel tartozik*, 3. végül a vasutak szavatosságának analógiájához képest, mely a fenti törvény szerint ekkép szól: «ha a vasút üzeme közben emberhalál vagy testi sértés következik be, a vállalat az ebből keletkezett kárért szavatol, hacsak nem bizonyítja, hogy a baleset vis major vagy a halottnak, illetőleg sérültnek saját hibája által okoztatott*. Előadó az utóbbi szavatosságot a sérültre nézve legkedvezőbbnek találja, mert nem tartozik előzetesen az automobil-vezető vétkességét igazolni. Kiterjesztendő volna az utóbbinak szavatossága a dolgok rongálására is, a porosz 1838. évi vasúti törvény 33. §-ának analógiájára, mely a vonatot minden oly kárért felelőssé teszi, mely a vasúti szállítás közben a rajta szállított személyeken vagy tárgyakon, vagy más személyeken vagy tárgyakon is megesik, és mely kötelezettség alól csak akkor menekül, ha bebizonyítja, hogy a kárt magának a károsultnak vétkessége vagy elháritathatlan külső véletlen okozta. Más elvi állásponton áll a másik előadó: Vossen Leó dr., kölni ügyvéd. (3 az automobil-forgalom minden törvényes megszorítása ellen küzd. Helyénvaló ugyan az éles szavatosság az automobilokkal szemben, de az részben már fennáll, részben a ptk. 823. §-a értelmében érvényesíthető, mely mindazokat védi, kik azáltal károsulnak, ha valaki legalábbis vétkességből • mások védelmét célzó* valamely törvény ellen vét. A francia joggyakorlathoz csatlakozva, már egy ebbeli rendőri rendelet áthágása is képezné a törvény által követelt vétkességet (Fahrlássigkeit). Automobilok és vasutak közt nincs rokonság és analógiát is csak igen bajos előállitani. Az előadók véleményeit igen élénk vita követte, Pappenh e i m dr. kiéli tanár nem tartja szükségesnek az automobiltulajdonos súlyosabb szavatosságát; a kérdés súlypontját képezi a bizonyítás körül fenforgó nehézségek elkerülése, melyek a kártérítési igény érvényesítésének oly gyakran útját állják. E célra ajánlja a kényszerszövetkezetek intézményét. K o r n dr., Berlinből az automobilokat a zárt helységekből ' kizárná, már a hallási és szaglási szervek érdekében is. És mivel ez bajosan elérhető, helyén van az automobilisták legmesszebbmenő szavatossága. Hozzászóltak még Oertmann dr. erlangeni ésEnneccerus dr. marburgi tanár, kik a vélemény és az első előadó álláspontjára állanak. Rurchard dr., berlini magántanár a kártérítést még a károsultak levis culpája esetére sem akarja kizárni. Keyssner berlini felebbviteli tszéki bíró és mások óva intenek a kérdés részleteibe való belemeneteltől. — Vossen előadó álláspontja csak csekély támogatásra talál. Végül nagy többséggel a következő határozatot hozták: «A jogászgyülés ajánlja 1. a vasúti szavatossági kötelesség kiterjesztését az erőhajtómüvek vállalkozóira az 1871. évi birodalmi szavatossági törvény 3—10. és az 1838. évi porosz vasúti törvény 25. §-ai alapján. 2. Kényszerszövetkezetek behozatalát az erőhajtómüvek vállalkozói részére, a kártérítés viselésének érdekében és a balesetbiztosítási törvények módjára. (Folytatása következik.) Nyilt kérdések és feleletek. A telekkönyvi jogból. (Kérdés.) Melyik tkvi jogász lenne kegyes felvilágosítást adni arról, hogy miképpen telekkönyveztetett a volt úrbéresek közös legelője, erdője vagy nádasa, 1. az 1854. évi július 23-iki I. M. rendelet és 2. az 1869. évi 2,579. sz. szab. rendelet életbelépte előtt, s mikor lépett életbe ez az utóbbi rendelet ? Egy birú. Irodalom. Jogügyletek a Tervezetben. Irta Almási Antal dr. Budapest, 1902. Márkus Samu könyvnyomdája. A fiatal szerző, aki lapunk tartalmát is többször gazdagította dolgozataival, most könyvalakban ád egy szép tanulmányt a jogász-közönség kezébe. Aki a szaklapokban megjelent cikkeit olvasta, bizonyára érdeklődik e könyv iránt is, amelynek alapos-voltáról előre is meg lehet győződve. AZ uzsora ellen. Jogi tanulmányok és a Magyar Gazdaszövetség szaktanácskozása. Kiadja a Magyar Gazdaszövetség. Budapesti Hírlap nyomdája, 1902. Ára 5 korona. A kötet tartalma három részből áll. Az első részben kiváló jogtudósok, mint: Kunzjenő dr., Balogh Jenő dr., K r á I i k Lajos, I s s e k u t z Győző és Sághi Gyula dr., adnak véleményt az uzsoratörvény ujjáalkotására és kiegészítésére. A kérdésnek K u n z a magánjogi, Balogh a büntetőjogi oldalát dolgozta ki. Legterjedelmesebb Zsögöd Benő tanulmánya, mely nagy érdeklődésre tarthat számot. Zsögöd pálcát tör az egész ujabb magyar joggyakorlat és jogfejlődés fölött. Az uzsora-jogszolgáltatás terén egyenesen a Kúriát teszi felelőssé, hogy a bíróságok helytelenül értelmezik a törvényt. A kötet második része a Magyar Gazdaszövetség szaktanácskozásairól számol be. Ugyanitt M i h á ly i Flóris és Gidófalvy István dr. gazdag uzsora-eset-gyüjteményt közölnek. H a mmersberg Jenő, B e r c z e 11 y Jenő, Z z i t v a y Leó, Sághi Gyula, C s i 11 a g Gyula, D o 1 e s c h a 11 Alfréd dr. és Dömötör László dr. az uzsora-kérdés elméletét és gyakorlati részleteit beszélik meg. Mindannyian az uzsora fogalmának kiterjesztését és a büntetési lételek szigorítását kívánják. A könyv harmadik része ama feliratokat foglalja magában, amelyeket a Magyar Gazdaszövetség intézett az igazságügy miniszterhez az uzsora tárgyában. Vegyesek. PJósz Sándor igazságügyminiszter valásztói előtt Rigyicán tartott beszédében nagyfontosságú nyilatkozatokat tett, amelyekről legközelebb még fogunk emlékezni bővebben is. Elismerés Szivák Imrének. Atemesvári ügyvédi kamara következő levelet intézte Szivák Imréhez: «Ma, midőn az ügyvédellenes irányzat a társadalomban mind nagyobb tért hódit, kellemesen érintett bennünket Nagyságodnak a közelmúltban az országgyűlésen karunk érdekében tanúsított ama bátor fellépése, mely általános figyelmet keltett erélyes felszólalásban és abban csúcsosodott ki, hogy a többi országgyűlési ügyvéd-képviselőket értekezletre egybehívta és karunk érdeke melletti állásfoglalásra buzdította. Midőn Nagyságodat ezen karunk érdekében tanúsított erélyes és férfias magatartásáért a legmelegebben üdvözöljük, megragadjuk az alkalmat, hogy ezért Nagyságodnak őszinte köszönetünket nyilvánítsuk és arra kérjük, hogy a többi országgyűlési ügyvéd-képviselő uraknak is a karunk érdekében már kifejtett és még kifejtendő tevékenységökért üdvözletünket és köszönetünket tolmácsolni szíveskedjék. Temesvárott, az ügyvédi kamara választmányának 1902. évi szeptember hó 3-án tartott üléséből. Előfizetés a Jogra. Azon t. előfizetőink, akiknek előfizetése lejárt, mai számunkkal postautalványt kapnak, amely kitöltve legjobban alkalmazható az előfizetés céljára. A lejárat idejét az utalvány hátsó lapjára ragasztott cimszalag tünteti föl. rttiM néezvéNYTJÍMAtÁo NVOMOÁM ÍÜOAfWTBv A losonci közjegyző irodájába tótul tudó és hagyatéki ügyekben jártas közjegyzőjelölt kerestetik. A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. v- Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3. _