A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 39. szám - A XXVI-ik német jogászgyülés

JOGESETEK TÁRA FELSŐRIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 39. számához. Budapest, 1902 szeptember 28. Köztörvényi ügyekben. Az elsobirosag neheztelt végzésével a végrehajtási jogot nem a különben a telekjegyzökönyvben kitüntetve lévő gyógyszertarra rendelte följegyeztetni, hanem följegyeztette azt az ingatlanra mar bekebelezve levő zálogjogokra; és mivel a zálogjogok mar bekebelezve voltak s telekkönyvi akadály fenn nem forgott, a \ egrehajtasi törvény 136 szakasza értelmében a telek jegyzőkönyvi hatóság nem tagadhatta meg a per bírósaga végrehajtást rendelő végzésében, a végrehajtási jog feljegyzésére irányzott megkeresésének nyilvánkönyvi foganatosítását. A szatmári kir. törvényszék, mint tkvi hatóság (1901. nov. 25. 18,657. sz.i a szatmári takarékpénztár egyesületnek K. Ágoston elleni végrehajtási ügyében következő végzést hozott: A szatmári kir. törvényszék, mint váltóbiróságnak 1901. évi nov. 18-án 16,538 901. sz. végzése alapján a csengeri 1,181. sz. telekjegyzökönyvben felvett A t. 1. rd. szám alatt foglalt ingatlanra és gyógyszertárra C 1. a9 11,000 kor. és jár. erejéig a szatmári takarékpénztári egyesület javára bekebelezett zálogjogokra, de csak a K. Ágoston illetőségére, a végrehajtási jog 9,000 kor. tőke, ennek 1901 máj. 3-ától járó 6a/0 kamatai, 6 kor. 20 fill. óvási 1 ,«0 váltódij, a kiszabandó kincstári illeték. 70 kor. 64 fill. és 60 kor. 50 fill. költség erejéig feljegyeztetni rendeltetik; továbbá a végrehajtási zálogjog, a fenti töke és járulékok erejéig a csengeri 1,181. sz. tjkvben felvett ingatlanból és gyógyszertárból a K. Ilona kiskorú illetőségére K. Ágoston javára bekebeleiezett utóörökösödési jogra bekebeleztetni rendeltetik. A végrehajtási jog az egész 1,181 sz. tjkvi ingatlanra és gyógyszertárra nem volt feljegyezhető, mert az ingatlan egy része időközben harmadik személy tulajdonává vált és a C. 1. és 4. sorsz. alatt bekebelezett zálogjogok nem az 1881. évi LX t.-cikk 137. §-ban körülirt okiratok alapján kebeleztettek be. Egyidejűleg ezen végrehajtatónak a korábbi szatmári keresk. és iparbank, özv. K. Romanné és R. Frigyes utódai cég végrehajtatókhoz való csatlakozása kimondatik. A debreceni kir. Ítélőtábla (1902 febr. J2. 402. sz.) a kir. tszék mint telekkönyvi hatóság végzésének nem-neheztelt részét ; em érinti, ugyanannak a végzésnek felfolyamodással megtámadott azt a rendelkezését pedig, mely szerint a végrehajtási zálogjog 9,000 kor. tőke s jár. erejéig a csengeri 1,181. számú tjkönyvben foglalt ingatlanságból a K. Ágoston javára K. Ilona kiskorú illetőségére feljegyzett utóörökösödési jogra a szatmári takarékpénztár egyesület javára bekebeleztetett, továbbá hogy a végrehajtási jog a föntebb megjelölt ingatlannál kitüntetett gyógyszertárra, feljegyeztetett, illetőleg a végrehajtási zálogjog a gyógyszertárból K. Ilona kiskorú illetőségére K. Ágoston javára feljegyzett utóörökösödési jogra bekebeleztetett, a kir. it. tábla megváltoztatja, a szatmárnémeti kir. tszék váltóosztályának megkeresését ide vonatkozóan elutasítja, stb. . . mert az utóörökösödési jog a tulajdonjog korlátozásának egyik neme lévén, az nem bekebelezés, hanem csak feljegyzésnek képezi a tárgyát, mely feljegyzésnél a fennforgó esetben egyedül a K. Ilona javára bekebelezett tulajdonjogra vonatkozó az a körülmény hozatott köztudomásra, hogy a mostnevezett után K. Ágoston fog örökölni, a tjkvi feljegyzésekre azonban további nyilvánkönyvi jogok nem szerezhetők, következőképp a K. Ágoston javára feljegyzett erre az utóörökösödési jogra, a per bírósága részéről hozott kielégítési végrehajtást elrendelő végzés alapján sem a végrehajtási jog fel nem jegyezhető, sem pedig a végrehajtási zálogjog be nem kebelezhető; és mert a gyógyszerészet iparjogot képez, az iparjogok közül pedig csak az úgynevezett gyökösitett iparjogok képezik a telekkönyvek tárgyát, vagyis az olyan iparjogok, amelyek valamely fekvőséggel oly változatlanul vannak egybekapcsolva, hogy azok átruházása más személyekre, vagy elzálogosítása rendszerint csak az ingatlannal együtt történhetik, az úgynevezett részgyógyszertárak azonban az 1876. évi XIV. t.-c. 130. §. értelmében szabadon eladhatók, szóval magánjogi szerződések és a fennálló szabályoknak megfelelő átruházások tárgyává tehetők; következésképp az ily reáliparjog a telekkönyvi bejegyzésből ki van zárva és így az a körülmény, hogy a csengeri 1,181. számú tjkban ki van tüntetve az, mikép ezen az ingatlanon gyógyszertár is van, nem a gyógyszertárnak telekkönyvi bejegyzését jelenti, hanem ennek az ingatlannak közelebbi meghatározását, ugyanezért erre az egyedül az ingatlan megjelölésre szolgáló jelzésre telekkönyvi bejegyzések tágyát képező jogok nem szerezhetők, e szerint arra a zálogjog nem volt volna bekebelezhető, a zálogjognak szabályellenesen történt bekebelezése tehát nem szolgálhat alapul az erre a követelésre vonatkozó végrehajtási jog feljegyzésének sem. A m. kir. Kúria (1902 május 13. 2,839. sz.j következő végzést hozott; A másodbiróság végzése a gyógyszertárra vonatkozó végrehajtási jog feljegyzést tárgyazó neheztelt részében megváltoztatik s a végrehajtási jognak a csengeri 1,181. száma telekjegyzőkönyvben C. 1. és 4. sorszámok alatt bekebelezve lévő zálogjogokra vonatkozóan történt feljegyzésére nézve az elsőbiróság végzése hagyatik helyben; mert az elsőbiróság neheztelt végzésével a végrehajtási jogot nem a különben a telekjegyzőkönyvben kitüntetve lévő gyógyszertárra rendelte följegyeztetni, hanem följegyeztette azt az ingatlanra már bekebelezve lévő zálogjogokra és mivel a zálogjogok már bekebelezve voltak s telekkönyvi akadály fenn nem forgott, a végrehajtási törvény 136. szakasza értelmében a telekjegyzőkönyvi hatóság nem tagadhatta meg a per bírósága végrehajtást rendelő végzésében, a végrehajtási jog feljegyzésére irányzott megkeresésének nyilvánkönyvi foganatosítását; és mert ekként a neheztelt végzéssel a végrehajtási jog nem a gyógyszertárra jegyeztetvén föl, a jelen leifolyamodás következtében nemis bírálható meg az a kérdés, hogy mily jogi hatálylyal bírhat az ingatlannak a birtokállási lapon «gyógyszertárraN való jelzése és magának a zálogjognak a «gyógyszertár s reáljogositványra> is történt bekebeleztetése. Alperes csak az árverés jogerőre emelkedése után juthatott a kereseti ingatlanokhoz, a rendelkezési jog tehát a dolog természete szerint öt ez időponttól kezdve illette meg, miből I következik, hogy a kereseti ingatlanokat csak olyan állapotban adhatja át és köteles is átadni, amilyen állapotban azok az árverés jogeröre-emelkedésekor léteztek, mert alperes mint árverési vevő jelentkezik a haszonbérbeadó előző tulajdonosok jogutódaként, ki a haszonbért a még hátralevő haszonbérleti időre tűrni, s ebből folyólag a kereseti ingatlanokat olyan állapotban, amint azok az árverési vétel folytán birlalatába jutottak, a haszonbéri szerződés-szabályozta kötelezettségek ellenében a haszonbérlő felperes birlálásába bocsátani köteles, amivel szemben viszont a dolog természeténél fogva, de meg azért is, mert a haszonbérlő csak a neki átadott haszonbér tárgyaiért tartozhat haszonbért fizetni, felperest csalt azon ingatlanok és rajta levő felülépitmények után, s a tényleges átadás idejetői terheli haszonbérfizetési kötelezettség, amelyek neki az alperes által tényleg átadatnak : egyebekben pedig a szerződésszerű jogok hatályukban fenmaradnak. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1902 július 21 I. G. 399/1902. sz. a.) özv. H. Mayerné szül. M. Berta felperesnek, önmagát képviselt Gy. Gyula dr. ügyvéd alperes ellen, haszonbérlet átadása és a per járulékai iránt a tordai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben következő ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik, a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatásával alperes arra köteleztetik, hogy a F. László tulajdonát képezett s általa birói árverésen megvett Aranyos-Lóna határában levő összes szántó, kaszáló, rét és berekföldeket, valamint a hizlaldát, épületeket és két malmot, melyek az aranyos-lónai 596. sz. telekjegyzökönyvben A. -(1—10. sor sz. a. vannak fölvéve, 19(12. évi október hó első napján, a keresethez A. a. csatolt haszonbéri szerződés által szabályozott kötelezettségek ellenében, felperesnek mint haszonbérlőnek 1910. évi április első napjáig terjedő még hátralévő haszonbéri időre, végrehajtás terhe mellett adja át. Indokok: Felperes a felebbezési biróság ítéletét anyagi jogszabály helytelen alkalmazása, illetve mellőzése miatt a S. E. 185. § alapján, s egyúttal a S. E. 197. §-ra való hivatkozással, eljárási szabály megsértése miatt támadta meg. Az eljárási szabály megsértése miatt emelt panasz azonban alaptalan, mert ámbár a felebbezési biróság a telekkönyvi adatok beszerzése nélkül állapította meg, hogy a felebbezési eljárás folyama alatt alperes még nem volt a kereseti ingatlanoknak telekkönyvileg kitüntetett tulajdonosa; ámde ez a körülmény nem bir jelentőséggel egyrészről azért, mert az alperes mint árverési vevő, az árverés jogerőre-emelkedése után, erre való tekintet nélkül is kötelezhető az átadás teljesítésére; másrészről pedig azért, mert felperes felülvizsgálati kérelmében maga is azt állítja, hogy az alperes tulajdonjoga, csak a felebbezési biróság Ítéletének kelte napján hozott, a felülvizsgálati kérelemhez A. a. csatolt végzés alapján kebleztetett be a kereseti ingatlanokra; eszerint a felebbezési bíróságnál megtartott tárgyalás alkalmával, alperes csakugyan nem volt a kereseti ingatlanok tulajdonosaként t'lekkönyvileg kitüntetve; és mert felperes keresetében kifejezetten a kereseti ingatlanoknak szerződésszerüleg leendő átadását kérelmezte. Alapos azonban felperesnek az anyagi jogszabály megsértésére alapított az a panasza, hogy a feiebbezési biróság helytelenül mondta ki azt, hogy felperes az alperessel szerződéses viszonyban nem állván, alperes ellen minden jogalap nélkül fordult a szerződés teljesítésére irányuló keresetével. A felebbezési bíróságnak ez a kijelentése nem nyugszik