A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 39. szám - A XXVI-ik német jogászgyülés

A J (tehát magyarra) való fordítását csak megesketett tolmács végezheti.» Ennek a rendelkezésnek indoka önmagában van, de nemis találjuk ennek motiválását a törvény indoKolásában. Emez intézkedések után önként merül föl az a kérdés, hogy miért nem történik a beadványok, jegyzőkönyvek és határozatok hozatalának m 5djára nézve is ily kifejezett és határozott intézkedés ? Ha az 1868. évi 44. t.-c. a fentebbiekben kiegészítést talált, akkor kiegészítést találhatna abban ez irányban is, amely irányban vitássá vált és vitás ma is. Lehet ugyan azt válaszolni, hogy ez fölösleges, hiszen már a bíróságokra vonatkozóan törvényes intézkedéseink vannak, de lehet másképp is válaszolni. Törvényeink vannak, hanem az a baj. hogy a törvényes rendelkezések nem világosak, rekte szólva azok megyarázásokra adtak alkalmat és alkalmat fognak adni jövőben is. Ennek azonban eleje volna vehető és a bíróságok a politikai szenvedélyek hullámcsapásától megóvhatók volnának egyszerűen az által, hogy a polgári perrendtartás javaslata ez irányban pótoltatnék, vagy a törvénynyé-válandó javaslat életbeléptetése tekintetében intézkedő törvényben ez iránt rendelkezés foglaltatnék; Kimondandó volna különösen, hogy 1. a bíróságok ügykezelési, jegyzőkönyvi és határozathotali nyelve a magyar : 2. a bíróságok ugy a polgári és bűnügyekben, valamint a peres és perenkivüli eljárásban csak a magyar nyelven szerkezteit beadányokat kötelesek elfogadni és elbírálni. A más nyelven szerkesztett beadványok a limine visszautasitandók. Á. Minden állampolgárnak joga van, a bíróságok előtt, bármely minőségben személyes meghallgatásakor anyanyelvét használni. 4. A bíróságokkal minden hatóság az állam nyelvén köteles érin kezni. 5. A tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt okiratok, amenynyiben nem-magyar nyelven volnának kiállítva, a csatoló fél költségére magyarra fordítandók. 6. Bíróságokhoz beadványokat — amennyiben a kötelező ügyvédi képviselet egyes ügyekre kiterjesztve nincs — csak ügyvéd, közjegyző vagy kör- és községi jegyző és más törvényileg meghatározandó közeg készíthet. Ezúttal közelebbi indokolásra csak a 6. pontban foglaltak szorulnak. E rendelkezés pedig indokát abban találná, hogy azok a beadványok, amelyek ma nem a most jelzettek által készíttettek, a zugirászok kezéből kikerülnének és ugy a munka megbízhatósága, mint a felek aránytalanul csekélyebb költsége által a közérdek kiszámíthatatlanul sokat nyerne. A községi bíráskodásra vonatkozó törvény, szintén nem maradhat az általános kodifikálás jelen időszakában figyelmen kívül és annak ujabb szerkesztésekor minden irányhan lehetséges lesz a szükséges pótlások fölvétele. Emez intézkedések törvénybe-iktatása az elül fölsorolt nyomasztó körülmények által teljesen indokolt s ez által véget vetne a törvényhozás mindamaz aknamunkának, amely ma az állam méltósága ellen folyik. Az pedig, hogy a magyar állam hivatalos nyelve minden vonalon egységes és magyar legyen, a nemzeti állam sme qua-non-ja. Az államnak elég erősnek kell lennie arra, hogy azt tegye, amit a nemzet javára helyesnek, a polgárokra nézve kötelezőnek és az állam szuverenitásának érvényesülésére üdvösnek tart. A nemzetállam maga az egész nemzet s a nemzet minden tagjának, legyen az bármily nyelvet beszélő, akarnia kell, hogy az állam egységes és ennek folytán erős legyen. Az állam hivatalos nyelvének rendezése állam-ügy. a nemzeti kérdés — legalább Magyarországon — csak társadalmi kérdés lehet. Külföld. A XXVI-ik német jogászgyülés f. é. szeptember hó 10-én ment végbe Berlinben a porosz képviselőház üléstermében B r u nn e r dr. tanár elnöklete mellett. A megjelent tagok száma 1,500-ra tehető, köztük vagy 100 osztrák jogász. A birodalmi kancellár Norderney-böl kelt levelében sajnálatát fejezi ki, hogy az üléseicben részt nem vehet és képviseletével a birodalmi igazságügyi hivatal főnökét Nieberding dr. államtitkárt biztameg. Üdvözlő beszédében ez utóbbi kiemeli, hogy a jogászgyülés mindenkor: nagy eszmék népszerű, messzelátó hordozója volt, és ezért a birodalmi igazságügyi hivatal is érdeklődéssel kiséri annak tárgyalásait. Ezt annál szivesebben teszi mert a jogászgyülés törekvései és a német törvényhozási politika közt szerencsére semmiféle ellentét nem lurog fenn. Brunner elnök válaszában kiemeli, hogy a jogászgyülés úttörő munkája közreműködött a jogegység eszményének a német népben való ébrentartására. Célját mindig megfontolással és a gyakorlatilag elérhetőre irányult megszorítással követte, — távol az abstrakt radikalizmustól. Schönstadt porosz igazságügyi miniszter üdvözlő beszédében utal arra, hogy az elmélet- és gyakorlatnak a jogászgyülésen való együttes működése a német jogéletnek oly hatalmas tényezőjét képezi, hogy az államkormány is csak köszönettel tekinthet azok eredményeire. Alig van a törvénytárnak az utolsó évtizedekből egy évfolyama, mely nyomát ne mutatná a jogászgyülés előmozdító tevékenységének. És ha most, az utolsó évek munkái után a törvényhozás tényezőinél bizonyos nyugalom-szü<séglet is érvényesül, és a bírák, ügyvédek és a közönség joggal némi időt igenyelhetnek az utolsó évek nagy törvényalkotásainak megismerésére, — ugy ez az állapot nem lehet tartós, mert a törvényhozás nem türi a tartós nyugalmat és szünetelést. Az ipar és kereskedelem fellendülése, a teknika ujabb vívmányai, a német befolyás kiterjedése az idegen világrészekre és a társadalmi és gazdasági téren fejlődő átalakulások — ezek mind a törvényhozásnak uj meg uj feladatokat szabnak, melyek megoldásánál a jogászgyülés tartós támogatására is számítanak. Az elnök ujabb válasza után 3 szakosztályt alakítottak; az első körébe tartozott a magán és kereskedelmi jog és a jogi tanulmányok, a másodikba a büntetőjog és eljárás, a harmadikba a perrendtartás és bírósági szervezet. Az első osztály elsősorban tárgyalta azt a kérdést, vájjon szükségesek-e a közbeeső vizsgák (Zwischenprüfungen) a jogászok kiképzésére. Ezen kérdés már ismételten foglalkoztatta a jogászgyülést. Az utolsó bambergi gyűlés is többszöri tanácskozás után «sulyos aggályokat* nyilvánított a közbeeső vizsgák behozatala iránt, de egyúttal ujabb vélemények kikérését és a líérdésnek egy ujabb jogászgyülés elé való utalását határozta el. De most sem volt a hangulat tulkedvező ezen vizsgák iránt. A szakvéleményezők egyike, Hi 11 e r dr. gráci tanár, a maga részéről melegen pártolja ugyan e vizsgákat és kiemeli azok sokféle hasznát; igy különösen hangsúlyozza azoknak a tanulók szorgalmára való kedvező kihatását, az evvel kapcsolalos kényszert a rendszeres tanulmányokra, a fővizsgák tárgyainak ezáltal részben való tehermentesítését, és végül az Ausztriában tett kedvező tapasztalatokat. De már a másik szakvéleményező, Rozin dr. freiburgi tanár azokat teljesen elveti. A tanulók szorgalmának fejlesztésére nincs feltétlen szükség a közbeeső vizsgákra. A konverzatoriumok és a praktikus gyakorlatok bővebb fejlesztése sokkal jobban vezethetnek célhoz. A tanulási ágak komolyságának legközvetlenebb eszköze a képesítő vizsgának komolysága. A fővizsga tehermentesítése csak akkor ál) be, ha a közbeeső vizsga tárgyai a fővizsgán újból nem kérdeztetnek, de akkor a jelöltnek tanulmányai végén egy lényeges eleme hiányzik szakmája összfelfogására. Ha tehát a vizsga előnyei fölötte kétesek, ugy annál nyilvánvalóbbak annak a hátrányai. A vizsga egy bizonyos rossz, habár egy szükséges rossz, szaporítása tehát lehetőleg elkerülendő. De ezenfelül aláköti az akadémiai tanszabadságot és az egyetemek szabad választását; ellenben előmozdítja a tisztán csak a vizsgára való készülődést (Einpauksystem) és a kenyértanulmánynak nagymérvű előtérbe-tolását. Az előadó: Ennecerus dr., marburgi tanár Rosin álláspontja mellett nyilatkozik. A 3—4 szemeszter utáni vizsga a tanulót arra serkenti, hogy a magolást az önálló szellemi munka és gondolkodás fölé helyezze. Nem szabad a tanulót abban korlátozni, hogy a tudományos és emberi általános művelődés legjavát ott keresse, ahol az található. Éppígy nyilatkozik Dorn er dr., törvényszéki elnök és társelőadó. Vita közben sokan utaltak arra, hogy a jogi tanulmányok fejlesztésére alkalmas intézkedésekre tényleg szükség volna. Ezek közé tartoznék a tanulás idejének 7 félévre való kiterjesztése, mert még a tehetséges tanuló sem képes ma a lővizsgán megkövetelt joganyagot 3 év alatt tudományosan feldolgozni és magába (elvenni. A gyakorlatok célszerű átalakítása is több oldalról szóba került, — ellenben egyhangúlag elvettetett a közbenső bizonyítvány (Zwischen-Zeugniss) életbeléptetése, amint azt egy porosz törvényjavaslat tervezi. Ezen bizonyítvány egy a jelölttel tartandó párbeszéd* (Besprechung) alapján volna kiállítandó, mely vizsga jellegével nem bírna ugyan és a jelölt pozitív ismereteinek kipuhatolására sem szolgálna, hanem csak azt akarná kideríteni, vájjon a jelölt elég értelmességgel követte-e a tanár előadását és a gyakorlatokat. Ha ezen bizonyítvány komolyszámba vétetnék, akkor ugyanazok lennének a hátrányai, mint a közbeeső vizsgának; ha nem vétetik komolyan, akkor ez egy szükségtelen és hatálytalan intézkedés lenne, mely nem-csekély mértékben teihelné ugy a tanárokat, mint a tanulókat. Végül a szakosztály a következő határozatot fogadta el az előadók közös indítványára: «A jogászok kiképzésének emelésére legalább 7 szemeszter,