A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 39. szám - A bíróságok nyelvéről a polgári perrendtartás vonatkozó intézkedéseivel kapcsolatban. Vége

A JOG lenthető volna, tehát az uttávolság s egyéb akadály elhárítására egy alkalmas mód még mindig t'enmaradna elmaradás esetében. (Vége következik.) A bíróságok nyelvéről a polgári perrendtartás vonatkozó intézkedéseivel kapcsolatban. Irta TÓTH GYÖRGY dr, besztercei királyi albiró. V - Vége.*) Az 1791. évi XXXI. cikkely «a közügyeknek az erdélyi fejedelemség határain belől magyar nyelven való tárgyalásáról)) igy szól: «A magyar nyelvnek ezelőtt is divatban volt használata, O szent felsége kegyes beleegyezésével, a magyar és székely nemzetek kebelében, valamint minden kormányhatóságnál és törvényszéknél jövőre is maradjon fönn. A latint pedig az udvari kamarai kiadványokban, a főkormányszéki jegyzőkönyvekben és a főhadparancsnoksággal, vagy a tartományon kivül folytatandó levelezésekben használják.)) Ezt követőleg az 1847. évi I. cikkely «a magyar nyelvrőh igy intézkedik: «0 felsége kegyelmes jóváhagyásával az 1791. évi 31. t.-c. következőkben módosittatik. 1. § A törvények ezentúl magyar nyelven szerkesztetnek, egyébaránt O felsége kegyelmesen gondoskodni méltóztatik, hogy azoknak a szász törvényhatóságok nemzeti nyelvökre közhatósági felügyet alatt eszközlendő fordítása, azon törvényhatóságok kebelbéli használatára az országgyűlési törvényekkel együtt a királyi főkormány utján, annak idején átküldessék. 2. §. Az országgyűlés nemcsak a jegyzőkönyvek szer; kesztésében, hanem a királyi biztossali értekezésükben és O felsége elébe terjesztendő iratokban is magyar nyelvet használand. 3. A királyi főkormány, királyi tábla és a királyi főkormány alá rendelt hivatalok, jegyzőkönyvek szerkesztésében egymásközti és e nagyfejedelemség minden törvényhatóságaivali levelezésekben magyar nyelvet használandanak és a királyi kormánynak a most emiitett törvényhatóságokhozi rendeletei bevezetéseikkel és befejezéseikkel együtt magyar nyelven fqgnak kiadatni. 4. § Minden törvényhatóság, valamint minden törvényszék és polgári közhatóság, mind tárgyalásaiban és jegyzökönyvei szerkesztésében, mind tudósításaiban és kiadványaiban a magyar és székely nemzet kebelében magyar, a szász nemzet kebelében pedig német nyelv alkalmazandó.» Az 5. § az anyakönyvek vezetésének nyelvéről intézkedik. A magyar nemzeti állam kiépítése közül, az állam hivatalos nyelvére nézve, eme törvényes intézkedéseket találjuk, de mielőtt emez intézkedések minden vonalon megvalósultak volna — közbejöttek az 1848. évi események, összes következményeikkel Ha mármost az előbb részletezett intézkedéseket az 1868 : 44. t.-cikkel kapcsolatba akarjuk hozni, akkor nem szabad a dolog historikuma szempontjából figyelmen kivül hagynunk azokat az eseményeket, amelyek a Szemere Bertalan elnök és belügyminiszter által 1849 évben, május havában, a nemzetiségi vezetőkből Debrecenbe összehívott értekezlet által készített ideiglenes javaslattal vették kezdetöket s amelyek Kossuth Lajos terve Magyarország politikai újjászervezésére a nemzetiségi kérdés tekintetbevételével c. javaslatán, valamint a nagy Wesselényi Miklós által a felsőház indítványkönyvébe (1848 augusztus 24.) bevezetett törvényjavaslaton keresztül az 1864 : 44. t.-c.-ben foglalt intézkedésekre vezettek. Messze térnék célomtól, ha a jelzett és kapcsolatos eseményeket — bár kivonatosan is — vázolnám s igy elegendőnek tartom ezúttal az 1868: 44. t.-c.-nek a bíróságokra vonatkozó részeivel foglalkoznom. Mielőtt ezt tenném — kikeli hogy emeljem, hogy a jelzett törvénycikknek a biróságokra vonatkozó intézkedései a mai napig sem interpretáltainak és alkalmaztatnak a bíróságok és nem különösen az egyes birák által egyformán, amint már elől jelzém. Sőt tovább megyek és felhívom az érdeklődők figyelmét arra, hogy eme törvénycikk érintett intézkedései felett, pro és kontra szaklapjainkban vitatkozások folytak.3 *) Megelőző közleményt 1. 37. számban. a Lásd a Jog 1898. évfolyam, 52 lap. Büntető Jog Tára XXXIV. 24- XXXV. K. 1., 11-, 14. szám. E törvénycikk a 7—13. §-okban intézkedik arról, hogy a polgárok minő nyelvet használhatnak, ha a törvény oltalmát és a biró segélyét kívánják igénybe venni. Továbbá a községek nyelvét szabályozván, a 23. §. végpontjában ez van: «a törvénykezés terén a nyelv használatát a 7 —13. §-ok szabályozzák.» Ezúttal az idézett t.-c. 13. §-át emelem ki, amely a továbbiakra nézve alapul szolgál. Ez igy szól: «Az államkormány által kinevezett minden bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar'». Ennek a kiegészítője az 1869 : IV. t. (a birói hatalom gyakorlásáról) 6. §. d. pontja, amely szerint: «Birói hivatalt oly magyarországi honpolgár viselhet, aki az 1868. évi 54. t.-c. j rendeleteinek megfelelni képes, melynek 13-ik §-a ezentúl is I csak a felsőbb biróságokra értetik.)) Itt azonban nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt, hogy a bíróságok ekkor még a közigazgatás keretében voltak elhelyezve s éppen az 1869: IV. t.-c. 1. §-a mondja ki, hogy «az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülönittetik.s Nemsokára ezt követőleg az elsőfolyamodásu bíróságok rendeztettek és az 1868: 54. t.-c. (a polgári törvénykezési í rendtartás tárgyában) 1., 2. §-ait, melyek az elsőfolyamodásu bíróságokat a közigazgatás keretében szabályozzák — az i8ji. XXXI. t.-c. hatályon kivül helyezi s az első folyamodásu bíróságokat, mint királyi bíróságokat rendezi. A királyi törvényszékek és járásbíróságok az 1872 : XXXII. t.-c. által léptettettek életbe. Mármost csupán az a kérdés, hogy az ily módon államivá tett bíróságok tárgyalási, határozathozatali és ügykezelési nyelve azonos lett-e a felsőbb biróságoknak már megállapítva volt hivatalos nyelvével — vagy az első folyamodásu biróságokra nézve továbbra is érvényben levőknek tekintendők az 1868. évi 44. t. 7—12. §-ai ? Én határozottan azt a magyarázatot tartom helyesnek és fogadom el, amely szerint a bíróságok tárgyalási, jegyzőkönyvi, határozathozatali és ügykezelési nyelve a magyar. Sajnos azonban, hogy a törvény e tekintetben ama bizonyos viaszorrhoz hasonlit, amelyet a nemzetiségi izgatás céljára hajlítani lehet. Ha a fejlődés fokozatos-voltát és a kapcsolatos törvényeket vesszük figyelembe, kizártnak kell tekinte?iiink minden más magyarázatot és azt a magyarázatot kell elfogadnunk, amely az 1868. 44. t.-c. 13. §-ban alapelvként fektettetett le, hogy az államkormány által kinevezett bíróságok hivatalos nyelve kizárólag magyar. Ez azonban nem zárja ki, hogy a magyar állam bármely nyelvet beszélő polgára a bíróság előtt saját anyanyelvét ne használhassa, sőt a bíróságok kötelesek mindazokban az esetekben, amelyekben az ügyvédi képviselet nem kötelező, a feleket anyanyelvükön tett előadásaikra nézve meghallgatni — velők anyanyelvükön tárgyalni. Sőt arra nézve, hogy a magyar nyelvet nem-beszélő fél előadása teljes hitelességgel vétessék jegyzőkönyvre, törvényes intézkedéseket is találunk. Az 1896. évi XXXIII. t.-c. 140. §-a pld. igy rendelkezik: «Ha a kihallgatást foganatosító hatósági közegnek, a terhelt részéről használt nyelven nincs teljes jártassága, előlegesen megesketendő tolmácsot kell alkalmaznia.)) Ennek a rendelkezésnek indokolása igy szól : «A javaslat azt akarja elérni, hogy a kihallgatásról szóló jegyzőkönyvben terheltnek csak valódi és szándékának megfelelő vallomását vegyék be. Ezért a törvény imperativ rendelkezése.)) A magyar polgári perrendtartás javaslatában szintén találunk ily irányú intézkedést. «A 233. § szövege ezt tartalmazza : «Ha akár a tárgyalás folyamán, akár azon kivül, oly személy hallgatandó meg, aki magyarul nem tud, tolmácsot kell alkalmazni.* A jegyzőkönyvbe nyilatkozatok nem-magyar nyelven csak a tolmács által hitelesített fordítás kapcsán és csak akkor vehetők fel, ha ezt a bíróság az ügyre nézve fontosnak itéli. Ha mind a birák és a jegyző, mind a felek, a használt nyelvben járatosak, tolmács alkalmazása nem szükséges.)) Emez intézkedés motiválása a következő : «A 233. §-nak a tolmácsokra vonatkozó szabályai nagyjában megegyeznek a bűnvádi perrend 140. §-ának szabályával és ez külön indokolásra nem szorul.» Ide vonatkozólag a bprts. 350. §-a (az esküdtszéki tárgyalásról) még igy rendelkezik : «Az elnök köteles gondoskodni, arról, hogy a birák és esküdtek a bizonyító eljárás alatt tett nyilatkozatokat és felolvasott okiratokat megértsék. Bizonyítékul szolgáló okiratnak, a vádlott és tanuk vallomásának és a szakértők nyilatkozatának az esküdtek által értett nyelvre