A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 39. szám - A végrehajtási törvény novellájához. Folytatás

A JOG 277 A végrehajtási törvény novellájához. Irta Csebi POGÁNY VIRGIL, lévai járásbiró. y< (Folytatás.*) A 1$6. §-««/ megállapítandó lenne, hogy az ezen szakaszban jelzett feltételek mellett még megkívántatnék, miszerint egy helyhatósági bizonyitványnyal igazoltassék, hogy a tulajdonostársak tényleges osztatlan közösségben birják az ingatlant; mert mi lehet legjobb fokmérője annak, hogy az ingatlan tényleges megosztás mellett se vészit aránytalanul értékéből, mint az, hogy a tulajdonostársak tényleg megosztva birják-e ingatlan részeiket avagy sem ? Bizonyára nem osztják fel tényleg, ha ily módon aránytalanul kisebb értékű, kevesebb jövedelmű lesz avagy hasznavehetetlen. És ily e?etben is. bár a tulajdonjog megsértésével járó dolog, ha a végrehajtásra okot nem-szolgáltató tulajdonostárs megkérdezése, hozzájárulása nélkül az ő illetményére is elrendeltetik a kényszereladás: ámde menthető azzal, hogy amint eddig közösségben birták a végrehajtást szenvedő adóssal az ingatlant, vélelmezhető, hogy az csak igy volt használható vagy igy képvisel értéket. S igy a törvénybe iktatott jogtalanság menthetővé lesz. A jelenlegi érvényében azonban a szakasz több jogtalanságot foglal magá ban, mintha teljesen érvényen kivül hagyatnék; mert hogyis jön ahhoz egy teljesen hibátlan tél, hogy statáriális módon bánjanak el tulajdonával és miért ? Hogy a hitelező érdekeinek segítségére siessen és magát áldozza fel emiatt. Mikor a hitelező hitelezett egy bizonyos ingatlani részre, mikor az adós arra kölcsönt vett fel — nem számítottak arra, hogy egy harmadik fog nekik segíteni s érdekeiket az fogja támogatni. Ok a biztosítékot önmaguknál fedezték fel s nem is gondoltak például ana, hogy amidőn végrehajtást szenvedőnek az ő rozzant fél házából ki kell mennie, magával rántja a gondos, szorgalmas másik félházbeli tulajdonos társát azőjó karban tartott félházával és hajléktalanná teszi. Hogy ilyenkor a tulajdonostársnak joga van az egész ingatlanra árverezni, ez nem ellenindok, mert ehhez két dolog kell: hogy szükségem legyen a másik fél házra és pénzem is legyen. Hogy pedig a hibátlan tulajdonostárs a vételárnak reá eső részét megkapja, ez sem ellenindok, mert hiszen sokszor jó pénzért sem kapja meg azt, amit elveszített, a pretium atfectionist semmiesetre se, de sokszor még hasonlót se. Ne feledjük el továbbá, hogy ezen szakasz a gyakorlatban arra a nem-ritka visszaélésre is ad alkalmat, hogy az egyik tulajdonostárs megterheli ingatlanrészét egy álköveteléssel s elárverezteti az egész ingatlant s az árverési vevőtől későbben átveszi az egészet s amit szabad alku által nem érhetett el, ezt az erőszakosságot a törvény köpenye alatt követi el. Végül nem-ritka eset, hogy az ingatlan egyik része szolgalommal van terhelve s annak felmutatása mellett adatik is el. a másik része ellenben szogalommentes, s ily esetben a vételár igazságosan alig osztható meg a szolgalommal terhelt és nem-terhelt részek között. Az igazságos megosztásra sokszor nemis lehet megfelelő kulcsot találni, a telekkönyi arány szerinti megosztás pedig kétségtelenül igazságtalan. Újból azt ajánlom tehát, hogy inkább az egész 156. §, elejtessék, mintsem jelen érvényében fentartassék, avagy éppen kiterjesztessék. A 156 %-nak azonban fel kellene ölelni okvetltnül egy kérdést, t. i. a talaj-tulajdon és a haszonvételi feiülépitményi tulajdon egyesítésének a kérdését s itt azt mondanám, — ezen jogi életünkben idegen, becsempészett intézmény kiküszöbölése végett : hogy valahányszor a talaj-tulajdon árverés alá kézül, vele menne a talajhaszonvételi és felü'épitményi jog és viszont. A 158. §. kiegészítendő volna határidő-meghatározással s mondjuk, kijelentené a törvénynovella, hogy az árverés meg kezdéséig illeti meg ezen jog a tulajdonostársat, aki talán előbb nem ismerte ebbeli jogát s e jog érvényesítésének módját. A 162. § nál a zálogvisszaváltási jog feljegyzése még mindig sok telekkönyveinkben feltalálható, holott ezek között legtöbb már régen kitörlendő lett volna. Valamint tehát a határozatlan arány megszüntetése végett már a végrehajtási zálogjog bekebelezése-, avagy a végrehajtási jog feljegyzésekor hivatalból megindittatik az eljárás: — az arány meghatározása, ugy a zálogvisszaváltási jog felderítése s esetleg a feljegyzés törlése iránti eljárás is hivatalból volna megindítandó, — mert mégis felette hátrányos, ugy a hitelezőre, mint az adósra, hogy ezen kérdés felderité.e nélkül bocsájtatik az ingatlan az árverés alá és e sokszor semmitmondó bejegyzés leszorítja az ingatlan értékét. *) Megelőző közleményt 1. a 37. számban. A ljO.§-nál is ki kellene mondani, hogy ha az látszik, miszerint az árverés a várt eredményt korántsem éri el, avagy mondjuk, a becsérték fele sem jön be, ugy a végrehajtató, mint a végrehajtást szenvedő kértére az árverés elhalasztandó lenne egy ujabbi határnapra, az előző árverés költségeit azonban végrehajtató nem igényelhetné alperes ellen. Igen gyakran megtörténhetik, hogy az árverés akalmatlan időre tűzetik ki, avagy a végrehajtást szenvedő és az árverelők között összejátszás avagy terrorizmus mutatkozik s az ingatlan előreláthatólag nevetséges áron kelne el, hogy majd azután tisztán a végrehajtást szenvedő valamelyik közeli hozzátartozójára irassék|vissza, — a végrehajtató pedig nem gondoskodott árverelőkről: de esetleg a végrehajtást szenvedő észlelné őszinte eljárás mellett e veszélyt : — indokolt nyilvánvaló hátrány esetén tehát a végrehajtást szenvedőnek is jogot kellene adni ily kérelem előterjesztésére. De hogy visszaélések ne történjenek, ily kérelem csak akkor volna meghallgatható, ha a becsérték fele sem éretnék el, mert mig a régi végrehajtási eljárás az árverésre második határnap kitűzését rendeli el, valahányszor a becsértéken felül ajánlat nem tétetett, addig a jelenleg érvényben levő 170. és 171. §. ehhez képest nagy ugrást s több hátrányt mint előnyt rejt magában, a második árverésnek még a legkedvezőtlenebb viszonyok közti elzárása által. A 1~2. %-nál. A kiküldött a székhelyen kivül teljesített végrehajtásoknál azt, hogy a végrehajtató követelése mikor telik ki, — nem tudja, mert a C. lapot nem ismeri. Intézkedni kellene tehát, hogy a kiküldött ez irányban tájékozva vagy tájékoztatva legyen. A i74. §-nál. Ha valaki vevő-társul házastársát jelenti be, — a meghatalmazás igazolása mellőzhető volna. A 18O. §-ná/. Ha a községi vagy közigazgatási hatóság a birtokba-vezetésre jogosult marad — ugy a gyakorlatban ennek csak ugy volna értelme, ha ez iránt a tlkvi hatóság az árvereltető kérelmére a községi vagy közigazgatási hatóságot egyenesen felhívná s ez esetben a birói kiküldött iránti intézkedés felesleges s a törvényből kihagyandó lenne . A tapasztalat bizonyítja, hogy ily esetekben a községi avagy közigazgatási hatóság könnyen érthető okból a bírósághoz utasítja az árverési vevőt s nem gondolja meg, hogy ez költséges és a végrehajtást szenvedőre hátrányos eljárás. Határozottan tehát a kevésbé költséges eljárási módot kell kiválasztanunk és nem adni alkalmat a munka áttolására. A iS7. §-nál. Ha az utóajánlat folytán oly kedvező eredmény éretik el, ami az előzőleg megtartott árverés eredményét és az utóárverés költségeit fölözi, akkor méltánytalan, hogy az utóajánlattevőt terheljék. A 188. %-náL Tapasztalati tény, hogy sokszor a sorrend tárgyalás felesleges munkát és költséget okoz, az árverési vételár be nem fizettetik s a dolog függőben marad mindvégig ; vagy visszárverés tartatván, ujabb sorrend tartandó. Célszerűbb lenne tehát a sorrendi tárgyalást akkorra kitűzni, amikor már a vételár befizettetett — s aminek a vételára a hivatalból nyilvántartott határidőben be nem fizettetik, arra nézve a sorrendi tárgyalást ki nem terjeszteni. Az eddigi eljárás még más irányban is okoz nehézségeket. Ugyanis a sorrenden megállapíttatik, hogy a követelés ezen és azon, tehát mondjuk, több ingatlan vételárából, tehát több árverési tömegből aránylagosan fog fedeztetni; ámde egyik tömeg nem folyik be s a hitelező, akinek joga lett volna a befolyt tömegekből is egész követelését kivenni, nem fog megnyugodni. Méltánytalan is lenne az, hogy követelése, figyelemmel a be nemfolyt tömegre csak részben nyerjen kielégítést. Mi történjék akkor ? Uj sorrend tartandó szabály szerint s ennek a költségeivel meg kell terhelni a végrehajtást szenvedőt, pedig ez nem adott okot rá — mert aki okot adott reá, peren kivüli személy s igy ily költséggel nem lehet megterhelni. íme tehát egy méltánytalanság törvényes alapon. A igO. %-nál. A 191. § jogkövetkezményei a jelzálogos hitelezők követeléseire legalább oly módon volnának kiterjesztendők, hogy aki a sorrendi tárgyaláson meg nem jelenik, vagy követelését kérvényileg a tárgyalásig fel nem számítja, annak követelésére nézve a sorozás mellőztetni fog. Sokszor tapasztaltatik ugyanis, hogy régi, fennemálló követelések sorozandók a 191. § alapján s a pénz a letétben marad, mig végre az államkincstár reá teszi arra a kezét, ami egy későbbi hitelezőt vagy a foglalást szenvedőt illetné meg joggal. Ha a peres eljárásban a megnemjelenő fél marasztalható fizetésre vagy keresete elutasítására, miért ne lennének vagy lehetnének fontosabb következményei a sorrendi tárgyalásról való elmaradásnak, — s enyhítésére szolgálna a következménynek, hogy a követelés írásban is beje-