A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 39. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás

276 A JOG hetik. Továbbá több oly bányamüvet ismerünk, melyekben a gipsz az ércek kíséretében, vagy pedig az érctelepek szomszédságában fordul elő, ahol tehát az ércfejtéssel kapcsolatban a gipsz kiaknázása is előnyösen volna eszközölhető. Ezek mind oly tekintetek, melyek kétségkivül csak a gipsz felszabadítása mellett szólanak. Fontolóra veendő azonban a bányaművelési szabadság kiterjesztésének elvi föltételeire való tekintettel más oldalról itten még azon lényeges körülmény is, hogy vájjon gipszbányászatunk tényleges viszonyaiból levezethető-e a gipsz felszabadításának szükségessége, mint eminens közgazdasági követelmény. Hogy mennyi a gipsztermésünk jelenleg s hogy miként alakulnak ezen, a földbirtokos jogán gyakorolt bányászat viszonyai minálunk, erre nézve közelebbi adatok nem állanak rendelkezésre, hanem csak az ide vonatkozó külkereskedelmi forgalmat ismerjük, mely szerint 1900-ban behozatott 8,935 métermázsa s kivitetett 41,925 mm., holott öt évvel ezelőtt 1895-ben 44,797 mm. behozatal mellett csak 5,323 mm. volt a kivitel. Kereskedelmi mérlegünk tehát, mely 5 év előtt itt még nagyon is passzív volt, ma már határozottan aktív; kivitelünk évről-évre állandó progresszivitással növekszik, a külföldi gipsz pedig mindinkább kiszorul az itteni piacokról, mely ténykörülmények gipszbányászatunk szép fejlődése mellett bizonyítanak. Éppen ezért nehéz volna manapság a gipsz felszabadításának, illetve a tulajdonjog ez irányú korlátozásának közgazdasági szükségességét a földtulajdonosokkal szemben meggyőző módon kimutatni. Ami végül a föld mélyében előforduló, gazdaságilag hasznosítható gáznemű testeket, mint pl. a szénsavat vagy a szénhidrogén (világító) gázakat stb. illeti : ezeknek a bányajog keretébe való beillesztése már csak azért sem hozható javaslatba, mert a közönséges bányászatra vonatkozó egyes jogintézmények a dolog természeténél fogva nem felelnének meg a gáznemű testek kutatásánál és termelésénél felmerülő különszerü viszonyoknak. A szilárd ásványtelepek viszonyaihoz mérten szabályozott általános bányajogi intézmények alkalma/ása folytán már a petróleumnál, mint cseppfolyós testnél, is nehézségek mutatkoznak, melyek közül elég lesz e helyen arra a körülményre utalni, hogy a bányatelek teiületén belül előjövő petróleum kiaknázását a bányatulajdonos számára nem lehet eléggé biztosítani, mert megfelelő település mellett a szomszéd bányatelepekben eszközölt mély fúrás is felszínre hozhatja az idegen bányatelepben összegyülemlett kőolaj egyrészét. Az ilyen és más efféle nehézségek a gáznemű testeknél csak fokozott mértékben mutatkoznának. Nincsen is a föld kerekségén oly bányatörvény, mely a gáznemű testek kutatásának és termelésének viszonyaira is kiterjeszkednék. Mindezeknél fogva a fölvetett kérdésben azon végkövetkeztetéshez jutunk, hogy ami a bányaművelési szabadság terjedelmét és kórét illeti, erre nézve a célbavett bányajogalkotásnak nem szükséges a mai keretekből kilepnie, hanem csak azt kell feladatának tekintenie, hogy szabatosabban, határozottabban jelölje meg a bányaszabadság körét. Erre nézve de lege ferenda különösen a következőket kell tartani szem előtt. 1. Névszerint sorolandók fel mindazon fémek és fémes ásványok (ércek), melyekre a bányaművelési szabadság ki fog terjedni s a sorozat megállapításánál azon, a modern bányaszabadság föltételeiből derivált elvet kell irányadónak tekinteni, hogy csak azok a fémek és fémes ásványok sorozhatok a bányaművelési szabadság körébe, melyeknek közgazdasági jelentősége nyilvánvaló s amelyekre nézve közgazdasági szempontból indokolt a bányaművelési szabadság kiterjesztése. Vagyis az ausztriai ált. bányatörvényben használt nem szerinti, általános megjelölés (clausula generális) helyett a szabad ásványok faj- illetve névszerinti megjelölése (enumeratio) választandó. A régibb bányatörvények, igy a francia, az osztrák, a szász stb. általánosan, vagyis nem (genus) szerint határozzák meg a szabad ásványokat, holott az ujabb bányatörvények, igy a porosz, a svéd, továbbá az 187ö. évi osztrák javaslat és a mi legutolsó (1890. évi) tervezetünk már az enumerácio rendszerét követik. Akik minálunk jövőre is inkább a nemszerinti megjelölést óhajtanák,5) azok hivatkoznak arra, hogy régibb hazai törvényhozásunk is ezt a megjelölést használta ; s minek fels) V. ö.: Észrevételek a magyar bányatörvény reformjához. Bányászati és kohászati lapok. Selmeczbánya 1891. évf. 27—28. lap. adni egy elvet, mely századokon át fentartatott, ily korban, mint a miénk, midőn a találmányok korát éljük s nemis sejthetjük, mily korszakalkotó fölfedezéssel lephet meg e téren a holnapi nap ; felhozzák továbbá, hogy a hazai kőszénkérdés is eléggé illusztrálja, mily nehéz küzdelembe kerül a bányajog körébe vonni oly ásványokat, melyek ezelőtt akár törvényes rendelkezés folytán, akár törvényes színezet alatt kötött ásványoknak tekintettek. Ez az érvelés kevés sulylyal bir, mert nem lehet a kérdést jogtörténeti alapon kellő tárgyilagosággal elbírálni, hanem itt is — mint láttuk — a bányaművelési szabadság elvi alapjából és föltételeiből kell kiindulnunk. Nem lehet mondani, hogy közgazdasági szempontból minden fém jelentőséggel bir: tehát azt sem lehet mondani, hogy a társadalom fensőbb gazdasági érdeke valamennyi fémes ásvány bányászatának szabadságát követeli. Továbbá az ausztriai ált. bányatörvényben használt ! általános, nem (genus) szerinti meghatározás nem eléggé szabatos, nemis lehet eléggé határozott, s kétségben hagy a bányaművelési szabadság terjedelme iránt; mert ily definíció mellett a káliumot, a kalciumot, az alumíniumot is, melyek a föld szilárd kérgének legfőbb alkatrészeit képezik, szabad ásványoknak kellene tekinteni, miután ezek is fémek. Ki mondaná azonban, hogy a bányaszabadságnak ezen ásványokra való kiterjesztése indokolható volna? A bányaművelési szabadság alapelveivel csak az ásványoknak névszerinti, taxativ felsorolása egyeztethető össze: csak az ily megjelölés mondható határozottnak és minden kételyt kizárónak. S amennyiben idő folytán a . iszonyok és körülmények olyképpen változnának meg, hogy annak következtében még más ásványok felszabadítása is szükségesnek mutatkoznék, a bányaszabadságnak a törvényhozás utján való kiterjesztése mindenkor megtörténhetik. Annyi azonban tény, hogy a tulajdonjog korlátozását célzó minden kísérlet az érdekeltek körében ellenszenvvel találkozik ; minélfogva oly fémes ásványoknak a bányaszabadság körébe való fölvétele is indokolt és ajánlatba hozható, amelyek a társadalom gazdasági életében most még csekély szerepet játszanak, de amelyek közgazdasági jelentőségének emelkedése valószínűnek látszik. Mivel sem indokolható azonban, hogy a szabad ásványok sorába oly fémek is felvétessenek, amelyeknek előfordulása hazánkban ismeretlen (ebből a szempontból nem helyeselhetők pl. a korábbi törvénytervezetnek ama rendelkezései, hogy az egyebek közt a platinát is a szabad ásványok között emliti) vagy amelyek a társadalom gazdasági életében semmi jelentőséggel sem bírnak. Mindezekre való tekintettel a megalkotandó bányatörvényben a bányaművelési szabadság körébe a következő 18 fém utalandó, u. m. az arany, ezüst, higany, réz, vas, ólom, ón, antimon, cink, kobalt, nikef mangán, molibdén, króm, arzén, bizmut, tellur és kén. 2. Hiányos és az illető ásványcsoport körét nem eléggé szabatosan jelöli meg továbbá az ausztr. ált. bányatörvényben használt Erdharze = fóldszurkok elnevezés is. Ezen hiányos megjelölés következményének tekinthető, hogy Galíciában a petróleum nem esik többé a bányajog körébe; márpedig a földszurok, a termés-aszfalt, a petróleum stb. mind egy tekintet alá esnek, egy ásványcsoportba tartoznak. A mai törvény ezen fogyatékosságát is meg kell az uj bányatörvénynek szüntetnie, ami a leghelyesebben oly módon eszközölhető, hogy ezen ásványcsoportot először is általánosan, a mineralogia mai álláspontjának megfelelő gyűjtő névvel (bitumen-es ásványok) jelöljük meg s ezután az oda tartozó jelentősebb ásványokat exemplifikative névszerint is felemlítjük. 3. Egyik kimagasló feladatát, s bátran mondhatjuk, hogy egyszersmind a legnehezebb föladatát is képezi itt a célbavett bányajogalkotásnak az, hogy a bányajog körébe az ásványszén is megfelelően beillesztessék s az országbírói értekezlet kőszénhatározmányai által ezen ásvány tekintetében megzavart jogegység alkalmas módon helyre állíttassák. A kőszénkérdés megoldásával — tekintve, hogy erről a problémáról e lapok hasábjain is már ismételten értekeztem — nem akarok e helyen foglalkozni; mindössze csak annyit jegyzek meg, hogy ha az ásványszenet a szabad ásványok sorába iktatni akarjuk, ezt csak oly módon tehetjük, hogy a korábbi bányarend uralma alatt szerzett kőszénjogok biztosításáról is gondoskodunk s a kőszénbányászat körében jövőre is bizonyos jogkört statuálunk a földtulajdonosok számára. Hogy pedig ez megtörténhessék, az ásványszénbányászat számára különnemű jogintézményeket kell szervezni ugy a kutatás, mint a bányaművelés stádiumában. (Folytatása következik,)