A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 39. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás

A J közölhető valószínűsítés, hogy azokat az arra kötelezett fél előleges bizonyítás-felvétel utján kihallgatja s a felvett jegyzőkönyvet mutatja be; vagy pedig a kitűzött tárgyalásra magával viszi. Nagy könnyebbségére lesz e tekintetben az 1902. évi javaslat 208. §-a ugy a feleknek mint a bíróságnak is ; mert e szakasz szerint, ha a tárgyalásnak a határnapon való befejezhetése végett szükséges, a előkészítő iratban megnevezett tanuk a tárgyalásra megidézhetők. sőt a bíróság elé vihető okiratok- és kisebb szemletárgyaknak a tárgyalásra leendő elvitele is elrendelhető lesz. Valószínűsítés azonban nemcsak közvetlen valószínűsítő eszközök által, hanem a felek által a tárgyalás folyamán felhozott és kétségbenemvont vagy bebizonyított olyan ténykörülményekkel is eszközölhető, melyek magukban véve vagy együttesen a tényállítás valószínű-voltára következtetést engednek. De sőt a tényállítás valószínű-voltára a tárgyalás egyéb körülményeiből is vonható következtetés. Ezt közvetett valószinüsitésnek nevezhetjük. Mert ugyanis, ha a perrend, éspedig az 1868. évi LIV. t.-c. 155., az 1902. évi javaslat pedig 277. §-ában helyt ad a közvetett bizonyításnak, akkor semmiféle ok nem foroghat fenn a tekintetben, hogy a közvetett valószinüsitésnek ne legyen helye. Egy bizonyító eszköz azonban mégis van, amely a valószínűsítő eszközök sorából ki van iárva és ez az eskü. illetve a fél eskü alatti kihallgatása. A valószínűsítő eszközök közül az esküt a német perrend 194. §-a, az osztrák perrend 274. §-a, valamint 1902. évi perjogi javaslatunk 372. §-a is kizárja. Éspedig azért, mert az eskü sokkal fontosabb, hogysem alárendeltebb ideiglenes jellegű kérdésekre legyen felhasználható. Egy látszólagos kivétel azonban e szabály alól is van, a mennyiben ugyanis az 1902. évi javaslat 305. §-ának második bekezdése értelmében a tanúnak, ha a tanuságtételt megtagadja, a megtagadás okát szükség esetében valószínűvé kell tenni. E végből a bíróság a tanút a megtagadás okára ki is hallgathatja és vallomására meg is esketheti. Ezen esetben tehát a valószínűsítés eskü által történik. Úgyde ezen esküt nem a peres fél teszi le, miértis ez az eset azon általános szabály alól, hogy valamely állítás eskü által nem valószínűsíthető : nem valóságos, hanem csupán látszólagos kivételt képez. Valószínűsítést nem-igénylő okok. Ama tényállításokat, amelyeket az ellenfél beismert, a melyek köztudomásúak, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. amelyek valamely jogszabálynál fogva egyáltalán ipraesumtio juris et de jure) vagy az ellenkező bizonyításáig (törvényes vélelem) valóknak tartandók, a bizonyítás szabályai szerint nem kell bizonyítani sem ; annál kevésbé igényelnek ezek valószínűsítést. Ha pedig a fél által előterjesztett kérelem megadását p. o. igazolást az ellenfél nem ellenzi, az esetben a mulasztó félnek a mulasztás okát nem kell valószínűsítenie. (Folytatása következik.) A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Irta WAHLNER ALADÁR, m. kir. bányakapitány Budapesten. (Folytatás.)* Sehol a világon nincsen oly bányatörvény, mely a bányaszabadságot minden gazdaságilag értékes és használható ásványra kiterjesztené, hanem általában lényegileg mindenütt, ahol szabad bányászattal találkozunk, csak a fémek, a só és a szén azon ásványok, amelyek felkeresésének és bányászásának jopa ki van véve a földtulajdonos rendelkezése alól. így a porosz bányatörvény 14 fémes ásványt, továbbá a timsót és a gálicot, a szenet, a grafitot és a sót utalja a bányajog körébe; a szász bányatörvény a bányaművelési szabadságot csak a fémes ásványokra terjeszti ki ; de itt aztán kivétel nélkül minden fémes ásványra. Az egyes német államok bányatörvényei jobbára a porosz bányatörvény nyomán indulnak ; a spanyol, portugál, török, boszniai, szerb stb. bányatörvények is a bányaszabadságot az összes fémes ásványokra kiterjesztik, s a szenet és sót is kiveszik a földtulajdonos rendelkezése alól; Nagy-Britanniában csak az arany és az ezüst van a szabad bányászkodás körébe utalva ; az amerikai Egyesült Államokban minden ásvány a telek tartozékát képezi; Oroszországban is legtöbb helyen az ásványok a *j Megelőző közleményt I. a 37. számban. QG 270 telek tartozékai; az 1884. évi svéd bányatörvény 21 fémes ásványt és a grafitot utalja a bányajog körébe. Még a legtágabb körben jelöli meg a bányászat tárgyait az 1810. évi francia bányatörvény. Ez a törvény az ásványokat három csoportba sorozza, u. m 1. mines, 2. miniéres és 3. carrieres. Az első csoport megfelel azon ásványoknak, melyekre az osztrák bányajog szerint bányatelek adományozható; a második csoport azonosnak vehető az osztrák jog kültelki ásványaival, a harmadik csoportba pedig a földes és könemü ásványok sorozvák. A föltétlen bányaművelési szabadság azonban itt is csak a mines gyűjtőnév alá foglalt ásványokra terjed ki; a miniéres csoportra csak a telektulajdonos szerezhet kihasználási jogot, a carrieres csoportjába tartozó földes és kőnemű ásványok pedig a telektulajdonos rendelkezése alatt állanak s csak rendészeti szempontból helyezvék az ily kőfejtések felügyelet alá. Szóval a bányaművelési szabadságnak, dr. Sipos által célnak tekintett általánosítása teljesen ismeretlen a tételes bányajogban. A jogfejlődés ily irányt seholsem vett, s a Sipos által például felhozott francia bányajog sem tér el itt, a dolog lényegét tekintve, a német jogfejlődés irányától. Ha az összes föld- és kőnemü ásványokat, melyeknek gazdasági értéke és használhatósága manapság nyilvánvaló, nemis vonhatjuk be a bányaművelési szabadság körébe, fontolóra kell vennünk mégis azt, hogy nem sürgeti-e a közgazdasági érdek, miszerint a bányaművelési szabadság köre mégis valamivel kiszélesbittessék. A tömeges települést mutató kőzetek fe'szabaditásáról - mint föntebb láttuk — szó sem lehet. A társadalom gazdasági érdekeire való tekintettel Kérdés tárgyává tehető azonban, hogy vájjon nem kellene-e a bányaművelési szabadságot az alumi?itumra, a kálisókra és a gipszre is kiterjeszteni és hogy nem kellene-e a bányajog körébe a föld mélyében előforduló s feltárás esetén napjainkban könnyen hasznosítható gáznemű testeket, különösen pedig a szénsavat és a szénhidrogén gázakat is a bányaszabadság keretébe beilleszteni ? A szakkörökben és a szaksajtóban itt-ott elszórtan felmerültek ilyféle indítványok. A bányaművelési szabadság ilyetén kiterjedéséhez elvi szempontból a következő észrevételek fűzhetők. Ami az alumíniumot illeti, kétséget nem szenved, hogy ha 'egyszer sikerül az agyagból vagy más földes anyagokból az alumíniumot olcsón előállítani, ez közgazdasági szempontból igen nagy jelentőségű vívmánynak lesz tekinthető; mindazonáltal az alumíniumnak, illetőleg az alumíniumot tartalmazó földeknek és kőzeteknek bányajogi értelemben vett felszabadítása, elvi szempontból, ezen jövőbeli lehetőségre való tekintettel sem volna eléggé indokolható, mert az alumíniumot tartalmazó agyag és agyagos kőzetek stb. lépten-nyomon igen nagy tömegekben találhatók, tehát ezen fém jövőjét az azt tartalmazó kőzetek lekötöttségétől egyáltalán nincs okunk félteni. De továbbá az alumínium tudvalevőleg a termőföldben is előfordul s így annak felszabadítása esetén földünknek csaknem egész felszíne, illetve valamennyi ujabb képződményü földréteg a bányaszabadság körébe vonatnék. A kálisók bányászata minálunk még csak a jövő kérdése, mert a kálisó-telepek előfordulása minálunk eddig még nincsen konstatálva: azonban ezen ásvány előjövetele hazánkban valószínű, mert ott, ahol konyhasó találtatik, nagyobb mélységben a kálisók előfordulása is remélhető. Egyrészt a kálisók nagy közgazdasági jelentősége, másrészt pedig azon körülmény, hogy ezen ásvány fölkeresése és bányászata nagyobb tőkebefektetést igényel, elvi szempontból eléggé indokolja annak kívánatos voltát, hogy a bányaművelési szabadság ezen ásványcsoportra is kiterjesztessék. Mindazonáltal a bányajogalkotás ezen kérdésben most aligha foglalhat állást, mert nem volna összegyeztethető a modern bányaművelési szabadság föltételeivel, ha a szabad ásványok sorába oly ásványok is felvétetnének, amelyeknek előfordulása eddigelé ismeretlen. Különben is tekintve, hogy a káiisók rendszerint a konyhasó kíséretében fordulnak elő, ezeknek a szabad ásványok közé való sorozása már csak a fönnálló sóbányamonopóliurn okából is nehézségekbe ütköznék. Kívánatos azonban, hogy az állam a kálisó-telepek felkeresésére irányuló vállalkozást már most komoly feladatának tekintse s kedvező eredmény esetében ezen ásványok bányászásánál nem a fiskálitási tekinteteket, hanem a közgazdasági érdekek követelményeit tartsa szem előtt. A gipsznek használhatósága is közismeretü, — s különösen jövőt biztosit részére a műtrágyaként való használhatósága. Ezen ásvány települési viszonyai is olyanok, hogy kiaknázása többnyire csak rendszeres bányaművelés mellett történ-