A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 38. szám - Fegyházak Szibériában

150 A JOG megállapittatott; de mert az alperesekként perbevont elöljárók kártéritési kötelezettségüknek eleget tenni nem akarnak, azért Somosujfalu község nevében, annak ez idő szerinti birája alperesek ellen perrel lépett fel és kérte őket 1,344 frt. 70 kr. kártőke, a tkkvi biztosítás körül felmerült 25 frt. 03 kr. költség és az okozott perköltség erejéig egyetemlegesen marasztalni. A perindítás előtt meghalt K. Ignácnak ismert és ismeretlen örököseit felperes a kiigazított kereset szerint a kimutatott hagyatéki vagyon erejéig kérte marasztalni. Alperesek közül Gy. József I. r. alperes, ugy a Ill-ad r. alperesként perbevont K. Ignácnak örökösei azzal védekeznek, hogy az 1886. XXII t.-c. 86. §. szerint a kárkeresetnek, tehát az ezzel egybefüggő felelősségnek is megbirálása, az összeg szerint illetékes bíróság hatáskörébe tartozik s igy alperesek felelőssége a károsodásra nézve közigazgatási fegyelmi utonmegállapítható nem volt. Ezért, bárminő volt is a közigazgatási hatóságok határozata, az a kártéritési kereset elbírálására illetékes bíróságot határozata hozatalában nem alterálhatja. Különben K. Ignác III. r. alperes a bekövetkezett kárért felelős nem lehet, mert ő az elöljáróságnak tagja nem volt, neki az iskolaépületnek tűzkár elleni biztosítása kötelességében nem állott s a biztosításra pénzt a községi bírótól soha nem kapott s igy ő nem tartozván felelősséggel, nem tartoznak azzal örökösei sem. Nem terheli felelősség Gy. József I. r. alperest sem, mert a tüzeset idején, sőt azt megelőzőleg, hivatalból felfüggesztve volt, ezen idő alatti hivatali kötelességeihez tartozó teendőket nem-teljesithetvén, mulasztást sem követhetett el. Különben ezen alperesek tagadták, hogy a beállott tüzesetbői folyólag felperes községnek 1,344 frt 70 kr. kára lett volna, s hogy még marasztalás esetén is nagyobb összegben, mint a kár tényleges összegében, t. i. a leégett épületrészek értékében marasztalhatók volnának. Tagadták ugyanazon alperesek azt is, hogy 25 frt. 03 kr. tkkvi biztosítási díj merült volna fel, s hogy ők abban marasztalhatók lennének. Ezeknélfogva felperest keresetével elutasítani és az okozott perköltségben marasztalni kérték. M. István II r. alperes felperest keresetével szintén elutasítani és az okozott perköltségben marasztalni kérte, mert ő a felmerült tüzesetbői kártéritési kötelezettséggel szintén nem tartozik, mert tény ugyan, hogy a tüzesetet megelőző időkben Somosujfalu községnek birája ő volt, de kezei között a biztosításra felszólítás avagy megbízást sohasem kapott. Minthogy azonban ő, t. i. II. r. alperes, 1892 nov. hótól kezdve, egészen a tüzesetet követő időig, birói állásától felfüggesztve volt, őt a bekövetkezett kárért felelősség azért nem érheti, mert annak elhárításáról, a biztosítás eszközlése által, gondoskodni módjában sem állott. Előadta még II. r. alperes azt is, hogy Somosujfalu községnek számadásai a tüzeset idején és azt megelőzőleg össze sem voltak állítva s csak 1894. évben állították össze 3 évre visszamenőleg s ekkor tünt ki, hogy a kérdésben forgó iskolaépület biztosítva nem volt s mert Gy. József körjegyző I. r. alperes állásától már a tüzesetet megelőzőleg ugyancsak felfüggesztetett, s a körjegyzői teendők helyettes által láttattak el, annak oka, hogy a biztosítás almaradt, ezen visszás állapotban, melyben a község évekig szenvedett, keresendő: K. Ignác ismemeretlen örököseinek ügygondnoka az ügy érdemében való védekezésben csatlakozott a K. Ignác ismert örököseinek védelméhez. Az 1886: XXII. t.-c. 86. §. szerint a községi elöljáróság azon kárért, melyet szándékosan, vagy vétkes gondolatlanságból származó cselekvése vagy mulasztása által jogtalanul vagy illetéktelenül okozott, s amely szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt, felelősséggel tartozik, az ebből támasztható kártéritési keresetek megbirálása a törvénykezési rdts. szerint illetékes bírósághoz lőn utalva. A törvény eme rendelkezéséből következik, hogy miután a törvény az eljárás jogtalanságának avagy az eljáró egyének szándékosságának vagy vétkes gondatlanságának kérdését előzetes közigazgatási vagy fegyelmi útra nem utasította, a rendes bíróság ugy a kártétel, vagyis az elöljáróság cselekvőségének törvényessége és jogossága tekintetében, mint a szándékosság és vétkes gondatlanság kérdésében is, valamint a kárösszegnek megállapítása tárgyában is hivatott az ítélkezésre, minek további folyománya, hogy amennyiben közigazgatási fegyelmi uton az illető elöljárók felelőssége megállapittatott is, ezen határozat a bíróságot télkezésében nem kötheti. Ezeknek előrebocsátása után, a valódiságára alperesek által sem kifogásolt H. alatti levéllel^ bizonyítva látja a kir. törvényszék azt, hogy Somosujfalu községnek községi iskolája után tüzkárbiztositási díj 18S9., 1890. és 1891. években nem fizettetett, minek folytán, mint az az I. alatti levélből kitűnik, a biztosító társulat által a biztosítás törlésbe hozatott. A per'csomóhoz XXVI. alatt csatolt, Somosujfalu község háztartására vonatkozó 1890—1893. évi számadásokból kitűnik, hogy Somosujfalu község ezen években tűzkár biztosítási dijakra semmit sem fizetett. Minthogy Somosujfalu községnek 1890. évi számadásában a kiadás rovatnak 26. tétele alatt 18 frt. tűzkár-biztosítási kiadás szerepel, mely azonban tényleg, mint a számadásból kitűnik, kifizetve nem volt, s mert ugyanezen számadást a község képviselőtestülete 1891. évi március 16-án tartott ülésén megvizsgálván jóváhagyta; e szerint arra is tekintettel, hogy ezen számadásban a községi iskolának tűzkár elleni biztosítási dija külön feltüntetve nincs, nyilvánvaló, hogy a község képviselő-testületének már ezen alkalommal tudomása volt arról, hogy az iskolaépület tűzkár ellen biztosítva nincs, illetve, hogyha volt is, de biztosítási dijfizetve nem volt. — Minthogy ezen 1890. évi községi számadás a képviselőtestületnek fentebb hivatkozott ülésén jóváhagyatott, s minthogy az 1891., 1892. évi számadások, amelyekből a tűzkár biztosításról s illetve a biztosítási dijaknak lefizetéséről meggyőződés lett volna szerezhető, a község képviselőtestülete által csak 1893 máj. 27-én vizsgáltattak meg, következik, hogy a községi képviselőtestület által képviselt felperes községnek, mint jogi személynek arról, hogy a községi iskola utáni biztosítási dijak meg nem fizettettek, már a tüzesetet megelőzőleg tudomása volt, s amennyiben az ellenőrzést gyakorolni hivatott képviselőtestület a tüzkárbiztositásra vonatkozó felügyeleti jogát nem gyakorolta, ezen mulasztásból származott kárért az elöljárókat nem teheti egyedül felelőssé, hanem a bekövetkezett kárért a tüzeset idején szerepelt ' özségi elöljárókkal együtt a képviselőtestület által képviselt község is egyetemleges felelősséggel tartozik, illetve a bekövetkezett kár magát a községet érte, s annak megtérítését az akkori elöljárókon nem követelheti. — Mindezeknél fogva és tekintettel arra is, hogy a tűzkár elleni biztosítás a tüzeset idején hivatalbanvolt elöljáróknak, ha azok csak helyettesítve is, s ha törvény vagy szabályrendelet ezt különösen kötelességükké nem tette is, annál inkább kötelességükben állott,, mert az előző biztosítás érvénye, a biztosítási díj nem-fizetése folytán megszűnt, alpereseknek egyedüli kártéritési kötelezettségét megállapítani nem lehetvén, felperest keresetével elutasítani, stb. kellett. A budapesti kir. itélő-tábla (1901 ápr. 30. 8,395/900. sz.) felperes felebbezésére következően i t é 11: A kir. itélő-tábla az elsőbirósági ítéletet helybenhagyja. Indokok: A kir. itélő-tábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyta, mert harmadre.-dü alperesek tagadása ellenében felperes tartozott volna azt igazolni, hogy H. Ignác mint isk. gondnok az iskola-épületnek tűzkár elleni biztosítása iránti intézkedéssel és a biztosítási dijak fizetésével megbízva volt; első- és másodrendű alperesek tagadásával szemben pedig, hogy ugy elsőrendű alperes, mint körjegyző és harmadrendű alperes, mint közs. biró a tüzesetet megelőző időben tényleges szolgálatban állottak; e tekintetben azonban felperes bizonyítékot nem szolgáltatott; és végül, mert felperes keresetével elutasittatván, pervesztessé lett és igy az 1898. évi LIV. t. c. alapján a perköitség viselésére kötelezendő. A m. kir. Kúria (1902 ápr. 29. 4,818/901.) felperesnek felebbezése folytán következő Ítéletet hozott: Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztattatik, és az elsőbiróság utasittatik, hogy a perben már kiderített és szükség esetében póteljárás utján még kifejtendő tényállás alapján, hozzon a kereset érdemére és a perköltségre is kiterjedő uj ítéletet. Indokok; Az 1886. évi XXII. törv. VII. fej. 95. §. szerint a községi elöljáróság, a segéd és kezelő személyzet tagjai ellen folyamatbatett fegyelmi eljárásban hozott határozatban az elmarasztalt által okozott károk megtérítése iránti felelősség is mindenkor mogállapitandó. A törvény eme rendelkezése következtében kétségtelen, hogy a kár megtérítése iránti felelősség megállapítása a fegyelmi hatóság hatáskörébe tartozik és hogy a felelősséget megállapító jogerős határozatra alapított, — a hivatkozott törv. 80. §. szerint a rendes biróság hatásköréhez utalt kártéritési perben a kártéritési kötelezettség megállapítása többé kifogás alá nem eshetik és hogy e kártéritési pernek tárgyát csupán annak a kérdésnek vitatása és elbírálása képezheti, ha vájjon a fegyelmi uton jogerősen megállapított cselekmény vagy mulasztás a bekövetkezett károsodással áll-e és mennyiben okozati összefüggésben, továbbá a megtéritendő kár összegének megállapítása. Minthogy pedig a jelen esetben alpereseknek a közs. iskola leégése következtében támadt kár megtérítése iránti felelősségük, az illetékes közig, hatóság előtt folyamatbanvolt fegyelmi eljárásban hozott határozattal jogerősen megállapittatott és a fentebb kifejtettek szerint a felelősségnek megállapítása a per folyama alatt többé már nem kifogásolható, — felperesnek a fegyelmi hatóság jogerős határozatára alapított keresete a felelősség megnemállapithatása indokából törvényszerűen nem volt elutasítható. Mindezekhez képest mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra és a kártérítés érdemére vonatkozó, valamint a perköltségre is kiterjedő uj itélet hozatalára kellett utasítani. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az a körülmény, hogy az eladó az áru jóságáért egyévi jótállást vállal és hogy ennek alapján az áru hiányait az egy éven belül kijavítani tartozik, nem fosztja meg a vevőt a kereskedelmi törvény 384. § án alapuló attól a jogától ho<*y az árut amennyiben az sarkalatos hibában szenved, az eladónak rendelkezésére bocsássa, illetve az ügylettől elálljon (hasonlóan döntött a kir Kúria 4r8/v. 1899, 462/0 1900. és 57i/v. 1901. szám alattj; a felebbezési biróság tehát nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy a felperes eladó részéről vállalt egyévi jótállást nem vette akadályául annak, hogy alperes vevő az illető gépnek szerkezeti hiba következtében teljesen hasznavehetetlensége okából az ügylettől elállhasson. GQM QAO m" kir JKüria felülvizsgalati tanácsa (1902 július 1. G. 681902. sz. a) Torontáli Helyiérdekű Vasutak részvénytársaság felperesnek, Z. Vladimír gróf alperes ellen 4,521 korona iránt a.