A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 38. szám - Fegyházak Szibériában
JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 38 számához. Budapest, 1902 szeptember 21. Köztörvényi ügyekben. Az alapitó-levél rendelkezése kétségtelenné teszi, hogy az egyházkerület közgyűlése utján megbírálni jogosítva van ugyan azt. hogy az intézetbe való felvételre jelentkező ifjak az alapitóhoz való rokonságukat kimutatják-e, de éppen ez a szorosan meghatározott jogkör és maga az ügy természete kizárja azt, hogy az alapítóval való rokonsági összeköttetés alapján esetleg olyan ifjakat választhasson be az intézetben való neveltetésre, akik arra e cimen jogosultsággal nem bírnak, vagyis kizártnak tekintendő, hogy az egyházkerület azoknak az érdekelteknek joghátranyara, akik az alapítóval való rokonságukat világosan bizonyíthatják és akik e rokonsági viszonynál fogva gyermekeiknek a: intézetbe való felvételét igényelhetik, — másoknak és olyan egyéneknek ismerhesse el az alapitóhoz való rokonságát s ezzel az alapítványi hely élvezetére vonatkozó jogosultságát, akiknek ezt a rokonsági visszonyát és arra alapitható jogát az igazolt rokonok kétségbe vontak és a kik a rokonsági viszonyt esetleg, kétséget fenn nem hagyó módon, kimutatni nem képesek. A debrece; i kir. törvényszék (1901 június 12. 7,713. sz.) K Gábor, T. Vince és N. Károlyné felpereseknek, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület alperes ellen, az Andaházy-Szilágyi-intézeti helyekhez vaió jogosultság megállapítása iránti rendes perében következő ítéletet hozóit: A kir. törvényszék felpereseket keresetükkel elutasítja slb. Indokok: A felperesek az Andaházy-Szilágyi-intézeti helyekhez való jogosultságukat azon az alapon kérték megállapítani, hogy ők az alapító Andaházy-Szilágyi-Mihálynak vérszerinti rokonai s ennek a bizonyítására a rendelkezésük alatt álló okiratokat a per során csatolták. Ámbár az alperes tiszántúli ev. ref. egyházkerület ismerte azt, hogy az igazolt vérszerinti rokonok által elnemismert felpereseknek az Andaházy Szilágyi intézeti helyekhez való jogosultságát bizonyítottnak nem-látva, s az alapító akaratát hűen követve, a felperesek fiainak az intézetbe való felvételét nem teljesítette, mindazonáltal az alperes tiszántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlésének megtagadó határozata következtében a felpereseket nem az a jog illeti meg, hogy az állítólag sérelmes határozatét hozó tiszántúli ev. ref. egyházkerülettel szemben lép|eaek fel keresettel, hanem amennyiben az elismert vérszerinti rokonok a felperesek jogosultságát peren kívül el nem ismerték, az áll jogukban, hogy a rokonság elismerése és ez alapon az Andaházy-Szilágyi-intézeti helyekhez való jogosultságuk megállapítása iránt, az ezt megtagadó vérszerinti, igazo't rokonok ellen indítsanak keresetet. Tekintettel azonban arra, hogy a felperesek a rokonság elismerése iránt az érdekelt és kifogást tevő Sz. és N. család tagjai, tehát a vérszerinti rokonok perbe-idézése nélkül indították meg keresetüket, azoknak perben-állása nélkül pedig a vérszerinti rokonság s ez alapon az Andaházy-Szilágyi-intézeti helyekhez való jogosultság kérdését eldönteni nem lehet, — ennélfogva a felpereseket a per érdemébe való bocsátkozás nélkül keresetükkei elutasítani, stb. kellett, stb. A debreceni kir. itélő-tábla (1901 okt 29. 3,538. sz.) az első biróság ítéletét megváltoztatja és a pert a tiszántúli ev. ref. egyházkerületnek, mint az Andaházy-Szilágyi-neveló'intézet felügyeleti hatóságának a perben-állása mellett érdemben elbirálhatónak kimondja; — egyszersmind hatályon kívül helyezve az elsöbiróság ítéletének a perköltség felett rendelkező' részét, azt a bíróságot arra utasítja, hogy ennek az Ítéletnek a jogerőre-emelkedése után hozzon a per érdemében s a perköltség viselésének a kérdésében ítéletet; stb. Indokok: Annak az előrebocsátása után, hogy az alperesként idézett egyházkerület védelmét ugy egyházi mint világi elnöke által előterjesztvén, a helytelen idézésre fektetett kifogás tárgytalan, meg kellett állapítani az alperesnek, mint az AndaházySzilágyi-alapitványi nevelőintézet felügyeleti hatóságának perelhetöségét. Mert a keresethez A. alatt csatolt és nem-kifogásolt végrendeletbe foglalt alapitó-levél, a szuperintendenciát jogosítja fel az intézetbe beiktatandó ifjaknak a felvételére anélkül, hogy az egyházkerületnek ezt a jogát a Sz. és N. család valamely tagjának a hozzájárulásához kötné, — az egyházkerület ennélfogva önállóan s az alapító rokonainak a hozzájárulása nélkül van jogosi'va és kötelezve az intézetbe való felvételt kérők jogosultságának a vizsgálatára és ebben a kérdésben a perben-állásra is, a miből az is következik, hogy azoknak a családtagoknak vagy rokonoknak a perbe-idézése, akiket maga az alapító levél nem jelölt ki, — de akiket sem az alperes, sem az első biróság Ítélete meg nem nevez s az alapító levéllel szemben mint olyant meg nem nevezhet, nincs helyén, stb. A m. kir. Kúria (1902 május 15. 2,330. sz.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első biróság Ítéletét hagyja helyben, stb. Indokok: Az Andaházy Szilágyi Mihály által 1843. évi augusztus hó 6-ik napján alkotott végrendelet, mint alapítólevél az alperes tiszántuh ev. ref. egyházkerületnek azt a hatáskört biztosítja az alapító részéről, tíz szegény sorsú református nemes ifjú nevelésére alapított intézet ügyeinek ellátása tekintetében, hogy az egyházkerületi gyűlés közszavazás utján válaszsza be azt a tiz ifjút, akik az intézetbe annak jótéteményei élvezete céljából beiktatandók, éspedig elsősorban azok közül, akik az alapitónak vérszerinti atyjafiai, hogyha az atyafiságot világosan bizonyíthatják. Az alapitó-levél eme rendelkezése kétségtelenné teszi, hogy az egyházkerület, közgyűlése utján, megbírálni jogosítva van ugyan azt, hogy az intézetbe való felvételre jelentkező ifjak az alapítóhoz való rokonságukat kimutatják-e, de éppen ez a szorosan meghatározott jogkör és maga az ügy természete kizárja azt, hogy az alapitóval való rokonsági összeköttetés alapján esetleg olyan ifjakat választhasson be az intézetben való neveltetésre, akik arra e cimen jogosultsággal nem birnak, vagyis kizártnak tekintendő, hogy az egyházkerület azoknak az érdekelteknek joghátrányára, a kik az alapitóval való rokonságukat világosan bizonyíthatják és a kik e rokonsági viszonynál fogva gyermekeiknek az intézetbe való felvételét igényelhetik, — másoknak és olyan egyéneknek ismerhesse el az alapitóhoz való rokonságát s ezzel az alapítványi hely élvezetére vonatkozó jogosultságát, akiknek ezt a rokonsági viszonyát és arra alapitható jogát az igazolt rokonok kétségbe vonták és akik e rokonsági viszonyt esetleg, kétséget fenn nem hagyó módon kimutatni nem képesek. Ebből tehát az következik, hogy felperesek az alapítványi helyekhez s annak előnyéhez, a vérrokonságon alapuló jogosultságukat nem kizárólag az alperesként perbe idézett egyházkerület, hanem az alperessel és alapitóval kétségtelen rokonságban álló azokkal az érdekeltekkel szemben, ezek ellen együttesen indítható keresettel érvényesíthetik, akik a rokonsági köteléknek elismerésére peren kívül is jogosítottak, de akik ennek elismerését megtagadták. Mivel felperesek gyermekeinek az alapítványi hej lyek élvezetében való részeltetése kizáróan azoknak az érdekelteknek joghátrányára válhat esetlegesen, akik az alapitóval való rokonságukat bizonyítani tudták és akiknek ebből folyóan az alapítványi helyek élvezetére jogosultságuk van s éppen ezért nem szolgálhat okul a kereset érdemleges elbírálására az a körülmény sem, hogy a kereset beadását megelőző években az alperes egyházkerület közgyűlése, az alapitóhoz való rokonsági viszony alapján a felperesek családjához tartozókat az alapítványi helyre beválasztott. — Ezek következményeként a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság ítélete volt helybenhagyandó stb. Az 1886. évi XXII. törv VII fej. gS. § szerint, a községi elöljáróság, a segéd és kezelő személyzet tagjai ellen folyamatbatett fegyelmi eljárásban hozott határozatban, az elmarasztalt által okozott károk megtérítése iránti felelősség is mindenkor megállapítandó A törvény eme rendelkezése következtében kétségtelen, hogy a kár megtérítése iránti felelősség megállapítása a fegyelmi hatóság hatáskörébe íartozik és hogy a felelősséget megállapító jogerős határozatra alapított, — a hivatkozott törv. 86. §. szerint a rendes biróság hatásköréhez utalt — kártérítési perben a kártérítési kötelezettség megállapítása többé kifogás alá nem eshetik és hogy e kártéritési pernek tárgyát csupán annak a kérdésnek vitatása és elbírálása képezheti, ha vájjon a fegyelmi uton jogerősen megállapított cselekmény vagy mulasztás a bekövetkezett károsodással áll-e és mennyiben okozati összefüggésben, továbbá a megtérítendő kár összegének megállapítása. A balassagyarmati kir. törvényszék (1900 okt. 13. 5,722. sz. a.) Somosujfalu község bírája felperesnek, Gy. József volt körjegyző, M. István volt közs. bíró és K. Ignác volt közs. isk. gondnoka illetőleg ennek jogutódai ellen 2,689 K. 40 fill. kártéritési összeg megítélése iránt folyamatban tett rendes perében következően itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetében előadta, hogy Somosujfalu községnek községi iskolája 1893 ápr. 11-én leégett, s miután az iskola tűzkár ellen biztosítva nem volt, a leégés-, illetve az újból való felépítéssel Somosujfalu község 1,344 frt. 70 kr. kárt szenvedett. A tüzeset idején Somosujfalu községnek jegyzője Gy. Józset I. r. alperes, bírája M. István II. r. alperes, iskolagondnoka pedig az időközben meghalt, de harmadrendű alperesként perbevont K. Ignác volt, kiknek a községi épületet a törvények és megyei szabályrendeletek értelmében tűzkár ellen biztositaniok kellett volna, i amint az előző években meg is tették, de mert a biztosítást I elmulasztották, a bekövetkezett kárért felelősséggel tartoznak. I A keresethez A) és B) alatt csatolt határozatokkal közigazgatási ' fegyelmi uton a beállott károsodásért alperesek ellen a felelősség