A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - A végrehajtási törvény novellájához. Folytatás

A JOG 147 indokok: A csődtörvény 50. §-a, a 48. §. I. pontja szerint nyilván tömegköltséget képező, a csődtömeg terhére megállapított összeg kiegyenlítésének módját meghatározza ugyan, de az által a hitelező által, kinek követelése a íölszámolási tárgyalásnál akár a valódiság, akár az osztályozás tekintetében megtámadtatott, a megtámadó tömeggondnok által képviselt csődtömeg ellen az idézett t-c. 145. §-a alapján indított külön perekre nézve is a perrendtartás általános szabályai lévén irányadók, tekintve, hogy alperes csődtömeg a jelen külön perben pervesztes lett s az 1SIÍ8 :L1V. t.-c. 251. §-a szerint perköltség fizetésére köteleztetett, és tekintve, hogy az 1881 : L1X. t.-c. 23. §-a szerint rendes perekben a teljesítési határidő 15 nap, a kir. tábla Ítéletének az alperes csődtömeg által a felperes részére fizetendő perköltség kielégítésének módja iránt intézkedő rendelkezését megváltoztatni s e részben az elsőbiróság ítéletének alperest a perköltségnek 15 nap végreh. terhe mellett való fizetésére kötelező rendelkezését kellett helybenhagyni. Az, aki bebizonyítja, hogy a valto alairasa által a váltóbirtokos tudomása szerint is csak kezességet akart vállalni, sem mint elfogadó, sem mint kezes i em marasztalható; ez utóbbi minőségben azért nem, mert a váltótörvény 66. §-a s zerint a kezességnek magából a \ altoból kell kitűnni. A m. kir. Kúria (1902 április 3. 912/901. sz. a.) A kir. tábla ítélete helybennagyatik. Indokok: 1. r. alperes azzal védekezett, hogy pertársa 2. r. alperesért csupán kezességet vállalt. Az általa felhívott tanuk egybehangzóan vallották, hogy az 1. r. alperes, 2. r. alperesért csupán váltóbeli kezességet kívánt vállalni, sőt H. tanú azt is vallotta, hogy maga felperes is az 1. r. alperest arra szólította fel, hogy 2. r. alperesért vállaljon kezességet és hogy ezen felszólítás folytán küldötte meg 1. r. alperes az aláírásával ellátott, de egyébként teljesen kitöltetlen váltót felperesnek. Tény az is hogy L r. aiperes kijelentette készségét, hogy leteszi a íelperes által arra a körülményre visszakínált lőesküt: «hogy I. r. alperes megállapodásszerüleg szerepeljen a váltón kibocsátóként*, a részéről vitatott azon tényállásnak megfelelő módosítással, hogy ő csak kezesként irta alá a váltót. Ezen adatokat a sommás eljárási törvény 215., 64. §-ai szerint mérlegelve, a kir. Küria megállapítja, hogy a peres felek közt csupán és kizárólag váltókezesség elvállalásáról volt szó és ennek a megállapodásnak következményeként küldötte el 1. r. alperes aláírásával ellátott váhóürlapot a felperesnek. Felperesnek tehát nem volt joga az eredetileg intézvénynyel el nem látott váltóba intézvényezettként 1. r. alperes nevét beírni és ez által annak helyzetét terhesebbé tenni. .Minthogy pedig az, aki a váltón intézvényezettként szerepel ugyan, de a fentiek szerint bebizonyitottan mint kezes irta alá a váltót sem mint elfogadó, sem mint kezes nem marasztalható, ez utóbbi minőségben azért nem, mert a váltótörvény 66. §-a szerint a Kezességnek magából a váltóból kell kitűnni, holott a váltókezesség ezen alaki érvényességének kelléke a kereseti váltón hiányzik: a kir. tábla ítélete ezen indokokból hagyatott helyben. Ha a szövetkezeti alapszabályokban már előre megállapittatott. hogy a részjegy nem-fizetésének jogkövetkezményét a mulasztó fél szövetkezeti tagságának megszűnése képezi, a mulasztó tagnak a szövetkezetből való kiválását a felperes szövetkezet igazgatóságának határozatától függővé tenni azért nem lehet, mert a nem-fizetfl tagnak kiválása a fizetési idő sikertelen leteltével már az alapszabályoknak id. S-ai erejénél fogva megtörtént. Az alapszabályok ezen rendelkezése a kereskedelmi törvény határoz.tába nem ütközik. A budapesti kereskedelmi és váltótcrvényszék (1900 október 29. 104,624/900. sz. a.) felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az alapszabályok 12. §-a azt tartalmazza, hogy az a tag, ki a betéti könyvecskébe történt utolsó fizetési bejegyzéstől számított 8 héten át hátralékban van és az ezután hozzá intézett írásbeli és vevény mellett eiküldött felszólítás után 30 nap alatt nem tesz kötelezettségének eleget, az a szövetkezet tagja lenni megszűnik. Az alapszabályok 14. §-ában pedig fel vannak sorolva azon esetek, melyekben a szövetkezeti rendes tagság megszűnik és ezek között, mint a szövetkezetből való kiválás egyik esete foglaltalik azaz eset, midőn a 12. §. értelmében a befizetéseknek pontosan elég nem tétetett. Ezek szerint az alapszabályokban már előre megállapittatott, hogy a részjegy nem-fizetésének jogkövetkezményét a mulasztó fél szövetkezeti tagságának megszűnése képezi. Eme rendelkezés mellett a mulasztó tagnak a szövetkezetből való kiválását a felperes szövetkezet igazgatóságának határozatától függővé tenni azért nem lehet, mert a nem-fizető tagnak kiválása a fizetési idő sikertelen leteltével már az alapszabályoknak id. §-ai erejénél fogva megtörtént. Az alapszabályok ezen rendelkezése a kereskedelmi törvény határozatába azért nem ütközik, mert a kereskedelmi törvény 225 §-ának 4, pontja szerint a tagok belépésének feltételei és esetleg azok kiválására vonatkozó különös határozatok az alapszabályokban lévén megállapitandók, az alapszabályoknak a szövetkezetből való kiválásra nézve a 12. §-ban foglalt rendelkezésejogi természetére és hatályára nézve egyenlő a szövetkezetből való kizáratással, ami a kereskedelmi törvény 235. §-ának utolsó bekezdése szerint a szövetkezetből való kiválásnak egyik esete. Tekintve tehát, hogy az alapszabályok 12. íj-a szerint a fizetéseknek nem teljesítése esetén a nem-fizető tag kiválása már az alapszabályok értelmében megtörtént s az ily mulasztó fél, mint a szövetkezetből kivált tag, a szövetkezet irányában semminemű fizetés teljesítésére nem kötelezhető; tekintve, hogy az alapszabályok 12. § ának helyes értelmezése szerint a nem-fizető tagnak a fizetés teljesítésére való felhívása a szövetkezetnek nemcsak jogát, hanem a rendes üzleti kezelés értelmében kötelességét is képezi, a fizetésre való felhívásnak, mint kötelességnek elmulasztásából a szövetkezet jogot nem szerezhet, illetve a mulasztóra nézve kötelezettséget meg nem állapit és így felperes fizetési kötelezettsége sem áll fenn, ha a fizetésre való felhívás meg nem történt; tekintve, hogy az alapszabályokban megállapított 8 hét 30 nap az utolsó befizetéstől számítva régen eltelt s így alperes tagsági minősége az alapszabályok értelmében megszűnt: felperest Keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla. (1901 június 11. 3,780/900. sz. a.) A kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja indokaiból s azért, mert az alapszabályok 12. §-a a kiválásra vonatkozó s az elsőbiróság által helyesen értelmezett határozata szerint alperes tagsági minősége különös kizárási cselekmény, illetőleg felmondás nélkül is megszűnt az által, hogy alperes a betéti könyvecskébe történt utolsó fizetési bejegyzés napjától, 1899 augusztus 19-től számítva s a keresetben beismert felszólítás dacára oly időtartamon tul maradt hátralékban, amely az alapszabályok id. §-ban emiitett 8 hetet s illetőleg 30 napot mindenesetre meghaladja s mert igy teljesen közömbös az a körülmény, hogy felperes által beismert felszólítás tartalmazta-e azt a szankciót, hogy az esetben, ha a felszólítás sikertelen marad, alperes tagsági minőségemeg fog szűnni. (1901 június 11. 3,780/900 sz. a.) A m. kir. Kúria. (1902 március 20. 1,185 901. sz. a.) A kir. tábla Ítélete a benne foglalt és az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. Habár a váltót aláiró személy a váltó keltezése idejében a születési anyakönyv tanúsága szerint kiskorú volt, de a váltó lejárata előtt már elérte teljes korát: azzal a vélelemmel szemben, hogy érvényes váltói kötelezettséget akart vállalni és tekintettel arra, hogy a váltón előforduló kelet nem jelenti szükségképp a kötelezettség vállalásának időpontját, ö tartozik bizonyítani azt, hogy névaláírását akkor vezette a váltóra, mikor még kiskorú volt. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1901. márc. 15. 1,109/901. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a sommás végzést hatályában fentartja, s alperest kötelezi, hogy felperesnek 3 nap alatt 250 K. tőkét s járulékait fizessen meg. Indokok: Az aradi árvaszék határozatával alperes a kereseti váltó kiállítását megelőző időben nagykorusittatván, azt a kifogását, hogy a kereseti váltó aláírásakor nem birt szenvedő váltóképességgel, annál kevésbbé lehetett figyelembe venni, mert az alperes teljeskoruságát a kereseti váltó kiállítása és lejárata közötti időben elérte, azt az időpontot pedig, mikor a váltót aláirta, meg sem jelölte, vele szemben tehát az a törvényes vélelem forogna fen, hogy amikor a kereseti váltót váltójogi nyilatkozatával ellátia, szenvedő váltóképességgel birt. De nem lehetett figyelembevenni az alperes azon kifogását sem, hogy a kereseti váltóra ellenértéket nem kapott, mert a felperes tagadta, az alperes pedig nem bizonyította, hogy az ellenértéknek, éspedig pénzben szolgáltatása a kereseti váltóban foglalt ügyletnek szerződésszerüleg kikötött feltételét képezte. Az alperes ugyan ezt a kifogást főesküvel és B. I. tanúval bizonyítani kívánta, a főesküt azonban a felperes ellenzése folytán a váltóeljárás 26. §-a értelmében bizonyítékul alkalmazni nem lehet, a tanú vallomása alapján pedig nem lehet az ügyet eldönteni, mert habár a tanú azt vallotta, hogy az alperes aláírásával ellátott váltót, állítása szerint az alperes megbízásából felperesnek azzal a felhívással adta át, hogy arra pénzbeli ellenértéket adjon, hogy a felperes a tanút egyes katona-tisztektől való kamatkövetelés beszedésére azzal utasította, hogy a tanú által behajtandó összegből fogja az ellenértéket átadni, de elegendő pénzt a tanú behajtani nem tudván, a felperes kijelentette, hogy most pénzt nem ad; ezt a vallomást bizonyítékul elfogadni nem lehet, mert a tanú az alperesnek megbízottjaként járt el, állításai tehát magának az alperesnek tényállításai, amelyeknek valóságát az alperesnek, mivel a tanú által bizonyított körülmények megtörténtekor jelen nem volt, vallomását tehát pótesküjével sem egészíthetné ki, más módon kellene bizonyítani, az alperes azonban a nem-alkalmazható főeskün kivül, más bizonyítási módot igénybe nem vett. Nem lévén ezek szerint bizonyítva, hogy a felperes a kereseti váltóra pénzben szolgáltatandó ellenértéket tartozott adni, a kir. tábla alperest a minden lényeges kellékkel ellátott s beismerése szerint általa aláirt kereseti váltó alapján a váltótörvény 3., 21. és 23. §-ai értelmében a kereseti tőke s járulékai fizetésére kötelezte. (19C1 május 15. 1,109/901. sz. a.) A m. kir. Kúria (1902 márc. 4. 1,095/901. sz. a.) a királyi tábla Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Helyesen mondotta ki a kir. tábla ítélete, indokolásában, hogy habár a kereseseti váltó keltezése idejében a születési anyakönyv tanúsága szerint alperes kiskorú volt: ö tartozott volna bizonyítani az hogy a váltónyilatkozat őt váltóképesség hiánya miatt nem kötelezi; alperes ugyanis a váltó lejárata előtt