A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - A végrehajtási törvény novellájához. Folytatás

elveszett összeg arányában leszállittassék, ellenben nem indokolhatják azt a kérelmet, hogy a hagyományokra vonatkozó rendelkezés egészben érvénytelenittessék, mert az bizonyos, hogy az örökhagyó vagyonának egy aránylagos részében a hagyományosokat is részesíteni akarta, ez a végrendeleti akarat tehát a megváltozott körülményeknek megfelelően teljesítendő. Ez okból mindkét alsóbiróság ítélete a rendelkező rész értelmében megváltoztatandó; egyszersmind pedig, miulán az alsóbiróságok a leszállítható hagyomány összegének meghatározásába nem bocsájtkoztak, az elsőbiróság megfelelő ujabb határozat hozatalára volt utasítandó. A vagyoni felelősség megállapítása esetén az 1886. XXIItörv. cikk g5. S a értelmében a kártérítési kereset a rendes biró előtt indítható meg, amiből az következik, hogy a vagyoni felelősségnek érintetlenhagyása mellett a bíróság feladata mindazokat a körülményeket megállapítani, melyekből a kártérítés és a kár mennyisége függ, — vagyis, hogy a fegyelmileg sújtott cselekményből vagy mulasztásból minő tényleges kár származott s ebben a bíróságot az a szempont nem gátolhatja, hogy a vagyoni felelősség a fegyelmi határozatban már bizonyos számszerűleg meghatározott összegre állapíttatott meg. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901 december 30-án I. G. 405. fv. szám.) Naszód község felperesnek Pr. Jakab, P. Miklós és A. Miklós alperesek ellen 755 K. 76 fillér, Pr. Jakab és V. Vazul alperesek ellen 70 K., Pr. Jakab alperes ellen 369 K. s jár. iránt a naszódi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő végzést hozott: Alperesek felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság Ítélete feloldatik, s a felebbezési bíróság tárgyalás tartására, a tényállás szabályszerű megállapítására és uj határozat hozatalára utasittatik. Indokok: A felülvizsgálat alapjául a S. E. 190. §-a értelmé ben a felülvizsgálati kérelem szolgálván, alpereseknek a felülvizsgálati kérelemben a felebbezésükben előadottakra hivatkozni nem lehet, következőleg a felülvizsgálatnál a felebbezésben előadottak tekintetbe nem vétethettek. Áttérve a felülvizsgálati kérelemben tüzetesen előadottakra, ebben azt panaszolják az alperesek, hogy a felebbezési bíróság a kártérítés érdemi megállapításába nem bocsátkozott és az általuk felajánlott bizonyítási eljárást nem foganatosította. Ez a panasz lényegileg alapos. A felebbezési bíróság ugyanis elfogadván az elsőbiróság Ítéleti indokait, a jelen kártérítési per megbirálásánál abból a felfogásból indult ki, hogy amennyiben alperesek ellen a fegyelmi eljárás rendén meghatározott összeg iránt a vagyoni felelősség megállapittatott, a bíróság hivatása ez iránt csakis a végrehajtási jogot megadni, és hogy alperesek nem bizonyították, hogy a megállapított összeget visszafizették. Ez a felfogás azonban nyilván téves. A vagyoni felelősség megállapítása esetén ugyanis az 1886. évi XXII. törv.-cikk. 95. §-a értelmében a kártérítési kereset a rendes biró előtt indítható meg, amiből az következik, hogy a vagyoni felelősségnek érintetlenhagyása mellett a bíróság feladata mindazokat a körülményeket megállapítani, melyektől a kártérítés és a kár mennyisége függ, vagyis, hogy a fegyelmileg sújtott cselekményből vagy mulasztásból minő tényleges kár származott s ebben a bíróságot az a szempont nem gátolhatja, hogy a vagyoni felelősség a fegyelmi határozatban már bizonyos számszerűleg meghatározott összegre állapíttatott meg. A felebbezési bíróság azonban a fennebb jelzett álláspontjánál fogva a tényállásnak az irányban való megállapításába, hogy alperesek minő egyes jogellenes jogcselekményei által minő öszszeg szerinti kárt okoztak, egyáltalában nem bocsátkozott, és így a felebbezési bit óság a S. E. 197. §-ában megkívánt tényállást sem állapította meg arra nézve, hogy annak alapján az ügy érdemileg eldönthető lenne, a S. E. 204. §-a értelmében tehát ítéletét fel kellett oldani, és a további szabályszerű eljárást elrendelni. A felülvizsgálattal okozott költség ezúttal megállapítandó ennek, valamint az összes költségnek ki által leendő viselése kérdése a hozandó határozatra tartozik, mely által felperesnek a költségre vonatkozó csatlakozási kérelme is ezúttal tárgytalanná válik. Az I88I:LX. t.-c. 84. S-ában foglatt az a rendelkezés, hogy ha a végrehajtató a végrehajtást csupán közpénztárból felvehető követelésre kívánja vezetni — a kiküldött kirendelése mellőzendő, — nem változtat azon, hogy abban az esetben, ha a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtás foganatosítására az 1881: LX. t.-c. 18. §. szerint nem illetékes, a mostidézett szakasz értelmében illetékes bíróságot keresne meg a végrehajtásnak az idézett t.-c. 84. §. értelmében leendő foganatosítására. Midőn pedig ilyképpen valamely végrehajtást szenvedőnek közpénztárból járó követelése foglaltatik le, — a foglalás jogerőre-emelkedése után az utalványozást az 1881: LX. törvénycikk 133. £-a értelmében a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság teljesiti. A m. kir. Kúria (1902 máj. 14. 2,992.) azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely F. M. és társa bécsi cégnek, H. Károly marosillyei szolgabíró elleni, 54 K és jár. iránti végrehajtási ügyében a dévai és a marosillyei kir. járásbíróságok között felmerült, a végrehajtás foganatosítására s ennek következtében végrehajtást szenvedőnek a Hunyadmegye pénztárából járó fizeOG téséből lefoglalt összegre nézve, az utalványozás kérdésében való határozat hozatalára a dévai kir. járásbíróságot mondja ki illetékesnek. Indokok: Az 1881 : LX. t.-c. 84. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy ha a végrehajtató a végrehajtást csupán közpénztárból felvehető követelésre kivánja vezetni — a kiküldött kirendelése mellőzendő, — nem változtat azon, hogy abban az esetben, ha a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtás foganatosítására az 1881 : LX. t.-c. 18. §. szerint nem illetékes, a most idézett szakasz értelmében illetékes bíróságot keresne meg a végrehajtásnak az idézett t.-c. 84. §. értelmében leendő foganatosítására. Midőn pedig ilyképen valamely végrehajtást szenvedőnek közpénztárból járó követelése foglaltatik le, a foglalás jogerőre-emelkedése után az utalványozást az 1881 : LX. törvénycikk 133. §-a értelmében a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság teljesiti. A fennforgó esetben tehát a már idézett 18-ik §. értelmében a foganatosításra illetékes bíróság a dévai királyi járásbíróság, mivel Hunyad megye pénztára, melyből a végrehajtást szenvedő fizetése jár, a nevezett királyi járásbíróság területén van: ennélfogva ugyanez a királyi járásbíróság az 1881 : LX. törvénycikk 84. és 133. §-okban megirt teendőket magától el nem háríthatja. Hibás a fölebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a váltók adása által az ezek alapját tevő köztörvényi kötelem megszűnt; mert a váltó nem fizetési eszköz, hanem csak fizetési ígéret s ezért az adós által hitelezőjének adott váltó a kötelezettséget, amelynek fejében adatott, rendszerint meg nem szüntette, hanem inkáub annak megerősítésére szolgál. Ugyanezért — ha az adós a tartozásáról váltót adott is — ahhoz, hogy megszűnjön a köztörvényi kötelem, kell, hogy a hitelező lemondjon a váltó átvétele ellenében követelésének eredeti jogalapjáról. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 márc. 19. I. G. 613/901. sz. a.) A kár mennyisége ténykérdést képez, amelyre vonatkozó tényállás csak valamely jogszabály sértése esetében támadható meg sikerrel. (A m.'kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 márc. 18. I. G. 615/1901. sz. a.) A törvénytelen gyermeknek anyja, gyermeke tartásdijat ennek természetes atyja ellen saját személyében az országnak abban a részében is jogosult érvényesíteni, ahol az osztptkv. van hatályban. Ugyan-e törvény i6g. § a értelmében pedig a törvénytelen gyermek nevelése rendszerint az anyát illeti, és a tartás költségét ily esetben a természetes atya köteles viselni, miből önként következik, hogy egyfelől a törvénytelen gyermek anyja a tartás költségét saját személyében is jogosítva van követelni, másfelől pedig, hogy amennyiben maga az anya még kiskorú, a képviseleti jog törvénynél fogva megilleti felperesként fellépett apját. Az 1894. XXXI. t.-c. g5. §-nak rendelkezése a házasság felbontásakor csak a törvényes gyermekek tartása kérdésénél irányadó, az osztptkv. 167. §-nak rendelkezése szerint pedig a törvénytelen gyermekek tartására elsősorban a természetes atya köteles. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 márcins 21. I. G. 616/Ö01. sz. a.) Az optk. 1,237. §-ában felállított vélelemmel szemben a bizonyítás minden irányban, tehát ugy a külön vagyon, mint az ingók megszerzése tekintetében a felperest terheli; következésképpen a felperes, mint bizonyító fél, a S. E. 9*5. § a 2. bekezdése értelmében, az ellenfél beleegyezésének esetén felül esküre abban az esetben bocsátható, ha a 64. szerint mérlegelt oly ténykörülmények forognak fenn, amelyek a felperes vallomásának valóságát külön vagyon és a kérdésben levő ingóknak a házasság tartama alatt történt szerzése tekintetében is támogatják. lA m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 április 2. I. G. 627/1901. sz. a.) A jelzáloggal terhelt ingatlan tulajdonosa a bekebelezett követelésnek a jelzálogból kielégítése, illetve ennek tűrésére kötelezése iránt perelhető anélkül, hogy előzően e végből szükséges lenne, hogy a személyes adós jogerősen marasztalva legyen ; az egyenes adósnak a perből kihagyása csak azzal a következménynyel jár, hogy a dologi adós teheti meg azokat a kifogásokat a követelés ellen, amiket a személyes adós megtehetett volna. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902. ápr. 2. I. G. 629'1901. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A csődtörvény 50. §-a, a 48. §. I. pontja szerint nyilván tömegköltséget képező, a csődtömeg terhére megállapított összeg kielégítésének módját meghatározza ugyan, de az által a hitelező által, kinek követelése a felszámolási tárgyalásnál akár a valódiság, akár az osztályozás tekintetében megtámadtatott, a csődtörvény 145. §-a alapján indított külön perekre nézve is a perrendtartás általános szabályai irányadók. A m. kir. Kúria (1902 március 24. 1,079/901. sz. a.) A kir. ítélőtábla ítéletének, alperes csődtömeg által a felperes részére fizetendő perköltség kielégítésének módja iránt intézkedő rendelkezése megváltoztattatik, s e tekintetben az első-bíróság ítéletének vonatkozó rendelkezése, melyszerint alperes 132 K. perköltségnek felperes részére 15 nap végrehajtás terhe mellett való fizetésére köteleztetett, hagyatik helyben.