A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - A végrehajtási törvény novellájához. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 37. számához. Budapest, 1902 szeptember 14. Köztörvényi ügyekben. Az örökhagyó, midőn meghatározott összegű hagyományokat rendelt meglevőnek tekintett vagyonából, egyszersmind meghatározta azt az arányt, melyben a hagyományosok és az örökö sök vagyonában részesüljenek. Örökhagyónak ez a végakarata tehát figyelembeveendő és változást nem szenvedhet az által, hogy vagyona, melyről a végrendeletben rendelkezett, egy harmadik személy ténye folytán jelentékeny részben elveszett; ellenkezőleg ez a végakarat teljesitendö akkep, hogy a megmaradt vagyonból is a hagyományosok es örökösök olyan arányban részesüljenek, aminő arányban részesültek volna örökhagyó azon vagyonában, melyet a végrendelet megalkotásánál sajátjának tekintett, mert a végrendeletből világos lévén örökhagyónak az a szándeka, hogy örökösei vagyonának túlnyomó részét megkapjak, a beállott vesztesség nem hárítható egyedül az< kra, akiket végrendelkező éppen nagyobb arányú kedvezésben akart részesíteni, mint hagyományosait, kiknek az összvagyonhoz mérten csekélyebb vagyoni előnyt szánt. A győri kir. törvényszék ^ 1901 március 9-én 919. sz. a.) J. Vince és L. Jakab, mint a győri ágost. hitv. evang. egyházközség képviselői felpereseknek, G. Edéné és G. Ede mint kk. G. Lenke, Juliska és Paulina törv. képviselője alperesek ellen 4,400 kor. tőke és jár. iránti rendes perében következő ítéletet hozott: Alperesek mint Győrött 1898 április 7-én elhalt özv. N. Józsefné K. Paulának végrendeleti örökösei kötelesek 4,000 K. tőkét stb. a győri ág. hitv. ev. gyülekezet részére, további 400 K. tőkét stbit a győri ág. ev. gyülekezet árvaháza részére stbit megfizetni stb. Indokok: Elhalt özv. N. Józsefné K. Paula hagyatéka a győri kir. járásbiróságnatc 1898 ö. 64,42. sz. végzéséve! az összes terhek és 16,00'> K-t kitevő hagyományok levonása után tisztán és összesen 21,785 K. értékben állapíttatott meg, mely összeg alpereseket mint örökhagyó végrendeleti örököseit illetve utóörököseit illeti meg. Végrendeletében örökhagyó a felperes győri ág. ev. gyülekezet részére 4,000 K, s ugyanennek árvaháza részére 400 K. hagyományt rendelt, aminek kifizetését alperesek megtagadták az alapon, hogy örökhagyó vagyonából a készpénzeit kezelő és végrendeleti végrehajtójául is kinevezett, de utóbb csőd alá került H. Lajos kezén, ezen kir. törvényszéknél 539/899. sz. a. kötött peregyességgel 26,806 K. 02 fillérben megállapított vagyonérték elveszett. És minthogy e körülménynek a végrendelet tételekor való fenforgását vagy halála után történendő bekövetkezését örökhagyó nem tudta, illetve nem tudhatta, alperesi előadás szerint örökhagyó a végrendelet tételekor tévedésben volt és mert ennek tudatában nem ugy intézkedett volna, hogy a hagyományosokra 16,600 kor., ellenben örököseivé tett vérrokon alperesekre csak 10,576 K. 70 f. jusson. Ezért örökhagyó szándékának hiánya miatt, kérték a végrendeletet a hagyományokra vonatkozó részében érvénytelennek kimondani és ennek nyomán felperest keresetével egészen elutasítani, vagy a H. Lajos okozta kárt kizárólag a hagyományokra utalni, vagy pedig a hagyományokat, tehát a felperesi k vetéléseket is azon arányban leszállítani, amily arányban örökhagyó hagyatéka károsult. Minthogy azonban a külső és belső kellékkel ellátott, egész terjedelmében érvényes végrendelet szerint alperesekre mint örökösökre az összes hagyományok és terhek levonása után is saját beismerésük szerint tisztán 10,576 K. 70 f. vagyon jut, minthogy alperesileg vitatott azon körülmény, hogy örökhagyó a saját vagyonának mennyisége felől tévedésben volt-e vagy sem, a végrendelet érvényességére befolyással nincsen, sem arra nézve, hogy a hagyatékokért esetleges veszteségek kizárólag vagy csak részben is a hagyományosok terhére számíttassanak, törvényes okul nem szolgál: ezért alpereseket a keresetbe vett hagyományok kifizetésére stb. kötelezni kellett stb. A győri kir. ítélőtábla Í1901 április 30-án 966. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperesek a kereset ellenében azt a kifogást terjesztették elő, hogy néhai özvegy N. Józsefné K. Paula a végrendelete alkotásakor vagyonának mibenlétére vonatkozóan tévedésben volt, mert nem tudta, hogy H. Lajos kezelésére bízott készpénz vagyona elveszett, ez a tévedés pedig a hagyományokra vonatkozó végrendeleti intézkedés érvénytelenségét eredményezi. Ez alapon kérték alperesek a kereset elutasítását vagy legalább is a hagyomány összegének abban az irányban való leszállítását, amelyben a hagyatéki vagyon mennyisége a H. Lajos kezelése alatt elveszett vagyonértékkel csökkent. Az A. a. csatolt végrendelet tartalmából kétségtelenül kitűnik ugyanaz, hogy örökhagyó a még életében H. Lajos voít ügyvédnek kezelés végett átadott pénze felől is intézkedett; arra azonban, hogy néhai özv. N. Józsefné abban az esetben, ha vagyona eme részének elvesztéséről tudo- l mással birt volna, csekélyebb összegű hagyományokat rendelt, I illetve a végrendeleti örökösök javára előnyösebb intézkedéseket tett volna végrendeletében, mint ahogy tényleg rendelkezett, alperesek részéről a perben semmiféle adat fel nem hozatott, s igy a végrendelkező ténybeli tévedésére alapított kifogás, mint puszta feltevés, tekintetbevehető nem volt. A készpénzbeli hagyo| mányösszeg leszállításának, amennyiben erre vonatkozóan maga a végrendelet különös intézkedést nem tartalmaz, a fennálló szabályok szerint csak akkor van helye, ha a hagyományokkal terhelt hagyaték értéke csekélyebb a hagyományok összegénél A peres felek közt nem vitás az, hogy néhai özv. N. Józsefné K. Paula tiszta cselekvő értékű hagyatéka, a néh. H. Lajos kezelése alatt elveszett összegeken kivül 27,176 K. 70 f. tesz és hogy ezt a hagyatékot összesen 16,600 K. hagyomány terheli. Minthogy ezek szerint a hagyaték értéke a hagyomán" összegét jelentékenyen meghaladja s igy a hagyományösszeg aránylagos leszállítása iránt támasztolt alperesi követelés, tekintettel arra, hogy a végrendelet világos tartalma szerint a hagyományok az egész hagyatékot terhelik, törvényes alappal nem bir, a hagyaték átlagában és értékében beállott csökkenés kihatással nem bírhat, ezeknél fogva az elsőbiróság alpereseket a kereseti tőke megfizetésére helyesen kötelezte. A m. kir. Kúria (1902 április hó 9. napján 4,748. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete stb. megváltoztattatik akkép, hogy a keresetileg követelt hagyomány az örökhagyó tulajdonát képezett, azonban az örökhagyó által megbízott kezelőnél elveszett készpénz összegének arányában leszállitandónak kimondatik és az elsőbiróság utasittatik, hogy az aránylagosan leszállítandó hagyomány összegének és jár. meghatározása tekintetében a peres feleknek jegyzőkönyvi kihallgatása után hozzon ujabb határozatot. Indokok: A végrendeletből kétségtelen ugyan, hogy az örökhagyó a felperes által képviselt győri ágost. hitv. ev. gyülekezetnek 4,000 koronát s ugyanazon gyülekezet szegény- és árvaintézetének 400 koronát, tehát összesen 4,400 kor. hagyományt rendelt, de bizonyos az magából a végrendeletből, hogy örökhagyó vagyonához tartozónak tekintette a végrendeletben emiitett ingóit és ingatlanait és kifejezetten azokat a készpénzeit is, melyeket ügyvéde H. Lajos kezelésére bizott és ebből a körülményből az állapitható meg, hogy végrendelete megalkotásánál vagyonának emiitett állására volt figyelemmel, midőn alpereseket mint általános örököseit 16,600 korona hagyománynyal megterhelte, mert végrendeletében ezeket a H. Lijos ügyvédnél elhelyezett készpénzeket is rendelkezés tárgyává tette, vagyis azokat meglevő vagyonának tekintette, holott ezek a készpénzek, melyek a vagyon jelentékeny részét tették, H. Lajos ügyvéd kezén, amint azt felperes se vonja kétségbe, elvesztek. Nem szenved tehát kétséget, hogy örökhagyó végintézkedése megtételénél vagyoni állása tekintetében tévedett és nemis állíttatik, hogy ez a tévedése haláláig megszűnt volna s nem szorul bővebb bizonyításra, hogy az örökhagyó tévedése és a végrendeleti intézkedés között okozati összefüggés forog fenn; mert az örökhagyó és az alperesek között fennálló viszonynál fogva nem lehet megállapítani azt, hogy örökhagyó, ki a kiskorú alperesek anyját G. Edénét leányának nevelte és őket általános örököseivé tette, a hagyományok olyan összegével akarta volna őket megterhelni abban az esetben is, ha vagyona nagyrészének elvesztéről tudomással birt volna, mint aminővel megterhelte abban a tudatban, hogy a H. Lajos ügyvéd kezelésére bizott készpénzei is rendelkezésére állanak Alperesek tehát joggal hivatkozhatnak az örökhagyó tévedésére és a végrendelet megalkotásánál fenforgott ezt a kétségtelen és lényeges indokbeli tévedést figyelembe kellett venni ama kérdés eldöntésénél, hogy felperes a végrendeleti hagyományt követelheti-e vagy sem s ezt a kérdést oly értelemben kellett eldönteni, hogy felperes a hagyományt csak a meglevő, illetve az elveszelt vagyon arányában követelheti, mert az örökhagyó, midőn meghatározott összegű hagyományokat rendelt meglevőnek tekintett vagyonából, egyszersmind meghatározta az arányt, melyben a hagyományosok és az örökösök vagyonában részesüljenek örökhagyónak ez a végakarata tehát figyelembeveendő és változást nem szenvedhet az által, hogy vagyona, melyről a végrendeletben rendelkezett, egy harmadik személy ténye folytán jelentékeny részben elveszett, ellenkezőleg ez a végakarat teljesítendő akkép, hogy a megmaradt vagyonból is a hagyományosok és örökösök olyan arányban részesüljenek, aminő arányban részesültek volna örökhagyó .zon vagyonában, melyet a végrendelet megalkotásánál sajátjának tekintett, mert a végrendeletből világos lévén örökhagyónak az a szándéka, hogy örökösei vagyonának túlnyomó részét megkapják, a beállott vesztesség nem hárítható egyedül azokra, akiket végrendeletében éppen nagyobb arányú kedvezésben akart részesíteni, mint hagyományosait, kiknek az összvagyonhoz mérten csekélyebb vagyoni előnyt szánt. Ezek a körülmények tehát indokolttá teszik az alperesek által másodsorban elöterjesz tett ama kérelem teljesítését, hogy a kirendelt hagyomány az