A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 36. szám - Előzetes letartóztatás a járásbirósagi eljárásban

142 A JOG szegnek fele alperesek terhére esik. Ezenfelül alperesek további 717 kor. 16 fill. töke és járuléka megfizetésére csak a J. Gábor báró felperesi megbízott által leteendő becslő-eskütől függöleg voltak kötelezendők, mert alperesek tagadták a kérdéses istállónak a keresetben felszámított értékét. A becslő-eskü J Gábor bárónak, ki felperest az építésnél képviselte, a trs. 225. és 247. §§. alapján ítéltetett oda. Nem találtatott alaposnak, azért nemis vétetett figyelembe a keresetnek az a jogalapja, hogy alperesek az A. alatti szerződés 4 pontja alapján azért kötelesek az istálló értékét készpénzbenmegfizetni, mivel az istállót a haszonbérleti idő lejártával felperesnek nem adták számba, mert hiszen a peres felek egyértelmű előadásából kétségtelen, hogy a kérdéses istálló a haszonbérlet tartama alatt leégett; azt tehát alperesek felperesnek a haszonbérleti idő lejártával számba nem adhatták s igy felperes az istálló értékét nem követelheti a szerződés 4. pontja alapján, mely követelés a szerződés teljesítése lenne, hanem a fentebbi tényállás mellett a kereset alapja csak a szerződésnek a biztosítás tekintetében megszegéséből eredő kártérítés lehet, mi a kereseti kárkérésben benne van, stb. A m. kir. Kúria (1902 évi június 3-án 1,692. sz.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben, stb. Indokok: Jóllehet a kérdéses istálló bebizonyitottnak tekintendő átvételéve! szemben alperesek azzal, hogy az istálló pótlólag nem vétetett fel a leltárba, sikerrel nem védekezhetnek, mégsem lehetett a keresetnek helyt adni, — mert mint azt az alsóbiróságok helyesen megállapították felperes a tűzbiztosítás közvetítését elvállalván, illetve a biztosítást eszközöltetvén, a haszonbéri szerződés 5. pontjának erre az esetre vonatkozó rendelkezése értelmében, haszonbérlők csak a biztosítási dijakat kötelesek a tulajdonosnak megfizetni, illetve megtéríteni és miután ez a megállapodás az istálló építésekor sem lőn megszüntetve és igy erre is kiterjedt, a biztosítás elmulasztása alperesek terhére nem róható és ennek következményeiért felelősségre nem vonható, stb. A megítélt perköltségnek munkadíj-tartalma a megyei tiszti ügyészt illeti meg midőn a közadóknak végrehajtás utján \ aló behajtásánál a kir. adófelügyelöt, illetve a kir. pénzügyigazgatóságot a kincstár érdekében képviseli. Az ez alapon támasztott követelesek megítélése a kir. bíróságok hatáskörébe tartozik. A budapesti kir. törvényszék (1900 szept. 19-én 15,638. sz.) B. Sándor dr. ügyvéd felperesnek, a kir. kincstár alperes ellen 17,609 K. 12 fill. és jár. iránti rendes perében következőleg v é g ze 11: A birói illetőség elleni kifogás elvettetik és alperesnek meghagyatik, hogy a perfelvételre 1900. évi november hó 2-án d. e. 9 órakor a kebelbéli pertárban megjelenjen, stb. Indokok: Alperes a kir. tszék helyi illetősége ellen kifogást nem emelvén, annak elbírálása pedig, hogy felperest mint volt tiszti ügyészt alperessel szemben illeti-e meg és mily összeg a kereseti követelésből, az ügy érdemére tartozván, a kereseti követelésnek érdembeli elbírálása jelen esetben hatásköri kifogás tárgyát annál kevésbbé képezheti, mert az 1883. XC1V. t.-cikket életbeléptető 73,662/883. sz. és az 54,595/879. számú pénzügyminiszteri rendeletek értelmében a megítélt perköltségnek munkadij-tartaima a tiszti ügyészt illeti meg, azt pedig, hogy felperes a kereseti követelésnek kiegyenlítésére nézve a kellő lépéseket az illetékes közigazgatási hatóságoknál is már megtette, de a pénzügyigazgatósághoz és pénzügyminisztériumhoz intézett e részbeli folyamodásai sikerre nem vezettek, alperes nem vonta kétségbe. Mindezeknél fogva alperesnek a kir. törvényszék tárgyi illetősége, birói hatásköre ellen emelt kifogását elvetni — s az 1881. évi LIX. t.-c. 16. §-a értelmében a per felvételére szükséges intézkedést meglenni — a felmerüli költség megállapítását azonban az érdemben hozandó véghatározatra fenhagyni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1901 július 25. 3,114.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a jelen perre nézve az elsó'biróságnak birói hatáskörét leszállítja, stb. Indokok: A felperes keresetét arra alapítja, hogy az 1878. évi január 1-től az 1895. évi dec. 31-ig Nyitra vármegye főügyésze volt és mint ilyen az 1877. évi XVIII. t.-c. 1. §-a értelmében a közadóknak az 1876 évi XV. t.-c. értelmében végrehajtás utján való behajtásánál a kir. adófelügyelőt, illetve a kir. pénzügyigazgatóságot a kir. kincstár érdekében képviselte. Pereli tehát a kir. kincstárt a teljesített ügyvédi működésért járó dijak fejében, melyeknek összege a keresethez A) alatt csatolt Kimutatás szerint 8,804 frt 56 kr-t tesz ki. A felperes által is idézett 1877: XVIII. t.-c. 1. §-a akként rendelkezik hogy a közadóknak az 1876. évi XV. t.-c. értelmében végrehajtás utján való behajtásánál a kir. adófelügyelőt annak megkeresésére a köztörvényhatósági tiszti ügyészek képviselik, kik az állam követeléseit ezekben az ügyekben az illetékes bíróságok előtt érvényesíteni kötelesek. Hasonlóképpen rendelkezik az 1883. XL1V. t.-c. is, amelynek 58. §-a szerint köztörvényhatósági tiszti ügyészek a kir. adófelügyelőt a közadók perlésénél képviselni s a lefoglalt követelések érvényesítése tekintetében a szükséges végrehajtási lépéseket a bíróságok előtt megtenni kötelesek. Az 1886. éi\ XXI. t.-c. 70. §-a pedig a tiszti ügyész teendőinek elsorolásánál határozottan kimondja, hogy az egyenes és közvetett adók, valamint az azok módjára behatandó tartozások biztosításánál a kincstár jogi képviseletét a fennálló törvények értelmében ellátni tartozik. A fentidézett törvények rendelkezéseiből tehát az következik, hogy felperes mint tiszti ügyész a kir. kincstár képviseletében mint köztisztviselő járt el, ehhez képest olyan munkánál, díjazását követeli, amely hivatali teendői közétartozott, amelynek díjazására tehát nem mint magánügyvéd, hanem amennyiben ehhez joga volna, mint köztisztviselő tarthat igényt. Minthogy pedig annak a megbirálása, hogy a köztisztviselő a hivatali teendőjéhez tartozó munkáéit a kir. kincstártól követelhet-e s mennyit, nem tartozik a kir. bíróságok hatáskörébe: a kir. törvényszéknek végzését megváltoztatni, annak birói hatáskörét a jelen perre nézve leszállítani stb. kellett. A m. kir. Kúria (1902 június 11. 6,047) A másod-bíróság végzése megváltoztatódik és az elsőbiróság végzése indokainál fogv.) hagyatik helyben. Igaz ugyan, hogy — mint ezt a kir. Kúria már több izben kimondotta. — az anya azt az egyességet, amelyet törvénytelen gyermekének tartása kérdésében a gyermek természetes atyjával kötött, saját személyében rendszerint nem jogosult megtámadni | ha azonban megállapíttatik, hogy a gyámhatóság az egyesség jóváhagyását kifejezetten megtagadva, a törvénytelen gyermek igényeit érvényesíteni rendeli, s erre magát az anyát mint gyámot utasitja, nincs kizárva, hogy az egvesség megtámadásával a tartási igényt maga az anya is érvényesíthesse. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 márc. H. I. G. 601/901. sz. a.J Igaz ugyan, hogy a büntetőbírósági ítélet, melylyel az aláírás hamisnak mondatott ki, egymagában még nem helyezi hatályon kivtil a hamis váltó alapján hozott sommás végzést ; de viszont tekintettel arra. hogy az 1874. évi XVI. t.-c. 7. tj-a értei mében a büntetőbíróság ítélete az abban eldöntött kérdések tekintetében a polgári bíróságra nézve irányadó : a büntető bíróság által hamisnak itélt váltónyilatkozat alapján a polgári bíróság marasztaló határozatot többé nem hozhat. Sem a váltójogban, sem a váltó-eljárásban nincs olyan jogszabály, hogy az egyes váltókötelezettek ellen folytatott külön eljárás költsége valamennyi váltókötelezettet egyetemleg terhelné. lA m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1902 márc. I. G. 608/901. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Egymagában az a körülmény, hogy a tömeggondnok külön megtámadási pert tett mar folyamatba, nem akadályozhatja öt, hogy akkor, midőn az ingatlanból való kielégítés kéretik e perben, kifogás alapján is érvényesítse a megtámadási jogot és igy a külön per folyarnatbanléte nem szolgálhat akadályul arra nézvt, hogy a kifogás alakjában megtámadottt jogügylet hatályossága vagy hatálytalansága a kereset megítélése vagy megnemitélése szempontjából elbiráltassék. Az egri kir. törvényszék mint váltóbiróság : A kir. törvény szék az alperes által emelt illetékességi kifogást elveti s a per érdemében az alperes dr. Sch. S. csődtömeggondnokot, mint a Hevesen 1899. évi szeptember hó első napján 970 frtról kiállított váltó forgatója özv. Ny. J.-né közadós csődtömeggondnokát arra kötelezi, hogy a felperesnek 1,940 kor. tőkét, annak 1899. évi december hó 31-ik napjától járó 6°/o kamatát, 7 kor. 16 fillér óvási, Va0o váltódijat a tiszafüredi 164. 166. sz. betétben, a poroszlói 1030. sz. betétben a nádudvari 2.328, és 3.253 sz. telei jegyzőkönyvekben foglalt ingatlanokból özv. Ny. J. sz. K. T-t illető jutalékra a Tiszafüreden 1899. évi november hó 3-ik napján kelt biztosítéki okirat alapján 45.000 frt váltóbiztositéki össz( g erejéig bekebelezett zálogjog rangsorozatában vezetendő végrehajtás terhe mellett 3 nap alatt fizessen meg. Indokok: Felperes keresetet indított az alperes csődtömeggondnok mint vagyonbukott özv. Ny. J.-né csődtömege gondnoka ellen a keresethez csatolt 970 frtról kiállított özv. Ny J.-né által forgatott váltó alapján. Alperes a keresettel szemben azzal védekezett, hogy a csődnyitás után fellépő felperes tartozott volna követelését bejelenteni, mert csupán a külön kielégítésre jogosult hitelező léphet fel per utján, felperes pedig nem is állítja, hogy külön kielégítésre jogosult volna s illetőségi kifogást emelt azon az alapon, hogy a csődtörvény 152. §-a értelmében az eljárásra a csődbíróság illetékes, kifogást emelt továbbá az alperes azon az alapon, hogy a váltó tartalma meghamisittatott, amennyiben jogtalanul utólagosan telepíttetett s telepesmegjelöléssel láttatott el. A felperes válasziratában előadta, hogy követelését külön kielégítési jogra alapítja s azt állította, hogy a telepítés még az aláírások előtt történt s ennek bizonyítására tanukra hivatkozott. A végiratban pedig a külön kielégítési jogának bizonyítására hivatkozott a felfolyamodáshoz csatolt telekkönyvi másolatra, melyből kitűnik, hogy a követelésre felperes jelzálogjogot nyert. Az alperes tagadta a felperes külön kielégítési jogosultságát s tiltakozott az ellen, hogy ebben az irányban a válaszban és végiratban elkésetten előadottak figyelembe vétessenek s a 2,021/p. 900. számú felfolyamodáshoz csatolt hiteles telekkönyvi kivonatra nem nyilatkozott. A kir. Ítélőtábla ennek folytán a 9,503/p. 900. szám a. ho-