A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 36. szám - Előzetes letartóztatás a járásbirósagi eljárásban

A JOG 143 zott ítéletet tcioidván, a teloldó végzés utasítása értelmében kitűzött határnapon alperes a becsatolt telekkönyvi másolatot valódiság és tartalom tekintetében nem kifogásolta, hanem a közadósnak azon jogcselekményét, melylyel a felperesnek ingatlanaira 45,000 frt. erejéig zálogjogot engedett, kifogás alakjában a csődtörvény 87. és 29. §§-ai alapján megtámadta, mert a felperes akkor, midőn ;a zálogjog^ engedélyeztetett, tudomással birt arról, hogy a közadós fizetésképtelen s nemis volt joga ezen biztosítékhoz, mert a közadós oly összeg erejéig kötelezettségben nem állott. Ezen állításainak bizonyítására kérte az egri kir. törvényszék mint csődbíróságtól a 791 p. 900. számú iratok beszerzését, becsatolta a 2. NB. és 3. NB. alatti okiratokat. Tagadta végül az alperes, hogy a jelen váltókövetelelés a jelzálog által biztosított követelések közé tartoznék. Felperes tiltakozott az ellen, hogy a megtámadási kifogás figyelembe vétessék, mert az elkésett és a csődtörvény 37. §-a értelmében el is évült s tagadta az alperesnek a megtámadási kifogás támogatására felhozott állításait. Ami az alperes által felhozott illetékességi kifogást illeti, felperes, mint külön kielégítésre jogosított hitelező, bár a keresetben még a külön kielégítési alap megjelölése nélkül csupán fizetésre kéri alperest kötelezni, válaszában azonban már kijelenti, hogy követelését külön kielégítési jogra alapítja, végiratában pedig a kielégítést csupán jelzálogából kéri. Ez a kereseti alap megváltoztatásának nem tekinthető, hanem a kereseti kérelem kisebb terjedelemre szorítását képezi, m hez a ielperesnek joga van. Minthogy pedig a csődtörvény 153. £-a és a váltóeljárás 7. §-a szerint, ha a per tárgyát jelzáiogilag biztosított olyan követelés képezi, melyre nézve a kielégítés egyedül a jelzálogból kéretik, az a körülmény, hogy a váltóadós csőd alá került, a váltóbiróság illetékességét nem szünteti meg, d" jelen perben megállapítja a váltóbiróság illetékességét még az a körülmény is, hogy alperesnek pertársai vannak, kikre nézve k Hségtelenül a váltóbiróság illetékes, minek folytán alperes illetékességi kifogását elutasítani s a kir. törvényszék mint váltóbiróság illetékességét megállapítani kellett. A per érdemét illetően, a váltó eredeti tartalmának telepítés és telepes megjelölése által történt utólagos megváltoztatására vonatkozóan a felperes tagadásával szemben alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a telepítés és telepes megjelölése utó1 gosan történt. Alperes azonban ezt bizonyítani meg sem kísérelte, sőt ellenkezőleg a Ny. J. tanú vallomásával felperes állított e ő bizonyítékot abban a tekintetben, hogy a felperesnél általa leszámítolt váltókra nézve az utólagos telepítés joga ki volt kötve. Ebből okszerűen következtethető, hogy amennyiben a telepítés u ólag történt volna, mindazon váltókötelezettek, kik a felperessel a Ny. I. váltóira állandó üzleti összeköttetésben állottak, mint e: özv. Ny. J.-nére nézve megállapítható, a felperes és Ny. J. között létrejött megállapodás alapján már eleve beleegyeztek abba, hogy felperes a váltót utólag telepíthesse. Ennek folytán a jogosulatlan telepítés és telepes megjelölésre alapított kifogás mint alaptalan, figyelmen kivül volt hagyandó. A külön kielégítési jogot illetően felperes a végirathoz csatolt s nem-kifogásolt telekkönyvi kivonattal bizonyította, hogy ő a közadósnak jelzálogos hitelezője, mint ilyen tehát a csődtörvény 53. §-a értelmében a törvénynél fogva külön kielégítési joggal bir. Tekintve pedig, hogy a jelzett telekkönyvi kivonatból az tűnik ki. hogy a zálogjog váltókövetelés biztosítására szolgál, e kórülménynyel szemben alperest terhelte annak az állitásnak a ! bizonyítása, hogv a váltókötelezettségből származó jelen perbeli í követelés a jelzáiogilag biztosított követeléssel nem ugyanazonos. Aiperes azonban ezt bizonyítani meg sem kísérelte. Ezek után még csak az döntendő el. hogy az alperes által érvényesített megtámadási kifogás érvényesithető-e és bir-e kellő alappal ? Felperes e kifogással szemben elsősorban az évülésre támaszkodik. A megtámadási jog elévülését illetően a csődtörvény • 37. §-ában meghatározott elévülési idő rendszerint irányadó akkor is, ha a megtámadási jog nem kereset, hanem a csődtömeg ellen indított keresettel szemben kifogás alakjában érvényesíttetik. Ez alapon pedig az alperes megtámadási joga már elévült, mert a csőd özv. Ny. J.-né ellen a felek egyező előadása szerint 1899. évi december hó 21-napján nyittatott meg, a megtámadási kifogás pedig az 1901. évi február hó 18-ik napján terjesztetett elő. De ha a megtámadási jognak kifogás alakjában való érvényesithetését illetően az elévülési időtartam tekintetében nem a csőd megnyitásának napja, hanem az a nap vétetik is irányadóul, melyen a csődtömeggondnok a kereset folytán a megtámadni kivánt jogügyletről kétségtelenül tudomást szerzett, alperes megtámadási joga még ebben az esetben is feltétlenül elévül, meri alperes csődtömeggondnok az 1900. évi június hó 30-án jegyzőkönyvbe iktatott végirat tartalmából, melyre 1900. évi július hó 8-án adott ellenvégiratot — kétségtelenül tudomást szerezhetett arról, hogy felperes követelését a közadós ingatlanaira 45,000 frt erejéig bekebelezett jelzálogra alapítja. Hogy pedig ezen jelzálog létezéséről is tudomással birt, az kitűnik azon előadásából, mely szerint annak érvénytelenítése iránt még jelen per indítását megelőzőleg önálló megtámadási pert tett folyamatba. Jóllehet ezek szerint alperes a megtámadott jogügyletről magában a perben már 1900. évi július hó 8-án kétségtelen tudomást szerzett, megtámadási kifogását mégis csak 1901. évi február hó 18-ik napján, tehát a B-havi időtartam lejárta után terjesztette elő. E szerint tehát alperes megtámadási joga ebben J perben feltétlenül elévült. Minthogy ezek szerint alperes kifogása, illetve védekezése eredményre nem vezetett, a felperes, mint külön kielégítésre jogosított hitelező javára a kereseti váltó alapján annak tűrésére volt kötelezendő, hogy a jelzálogul szolgáló, a becsatolt hiteles telekkönyvi kivonatból kitűnő ingatlanokból követelését kielégíthesse. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének a birói illetékesség kérdésére és a per főtárgyára vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság az alperes illetékességi kifogását a Cs. T. 153. § ára és a V. E. 7. §-nak második bekezdésére alapított indokoknál fogva helyesen rendelte el. A per főtárgyát illetőleg az elsőbiróság a V. T. 12. §-nak alapján helyesen kötelezte alperes csődtömeggondnokot az ítéletben felsorolt és külön kielégítési alapul szolgáló ingatlanokra vezethető végrehajtás terhével a kereseti váltóösszegnek és járulékainak fizetésére, mert alperes nem tagadta, hogy a közadós özv. Ny. J.-né a keresethez csatolt minden lényeges kellékkel ellátott váitót forgatói minőségben aláirta, mert tekintettel arra, hogy alperes maga adta elő, hogy felperes közadós ingatlanaira 45,000 frt biztosítási összeg erejéig zálogjogot nyert, az elsőbiróság vonatkozó indokainál fogva helyesen állapította meg, hogy felperest a felsorolt ingatlanokból külön kielégítési jog illeti; mert alperes által a zálogjog hatályts lanitása végett előzőleg indított és folyamatban levő megtámadási per a jelen keresettel érvényesített külön kielégítési jogra nézve halasztó hatálylyal nem birván, az elsőbiróság alperesnek az ezen per felfüggesztése iránt előterjesztett kérelmét helyesen mellőzte, és mert a zálogjog hatálytalanításának kérdése a már előzőleg indított és folyamatban levő megtámadási pernek lévén tárgya, az elsőbiróság alperesnek az ezen perben kifogás alakjában érvényesített megtámadását, — tekintve, hogy egy és ugyanazon jog egyidejűleg és párhuzamosan kereset utján és kifogásképpen is nem képezhetik birói döntés tárgyát — helyesen mellőzte. A m. kir. Kúria: (1902 május hó 18-án 1,450. sz.) A feleb'jezés, amennyiben az a másodbiróság ítéletének a birói illetékességet tárgyazó része ellen is irányul, hivatalból visszautasittatik. Ennek következtében a másodbiróság ítéletének egyedül a per főtárgyára és a perköltségre vonatkozó része vétetvén felülvizsgálat alá, ez a rész, amennyiben az alperes tömeggondnok megtámadási kifogásának érdemleges elbírálása mellőztetett, megváltoztattatik, az érintett kifogás a jelen perben érdemileg elbirálándónak kimondatik s ebből következően a másodbiróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó többi része feloldatik s a másodbiróság utasittatik, hogy az alperes részéről előterjesztett megtámadás érdemében is határozzon és ezzel kapcsolatban a per főtárgyára és a perköltgésre nézve hozzon uj ítéletet. Indokok: A felebbezést, amennyiben az a másodbiróság Ítéletének a birói illetékességét tárgyazó része ellen is irányul, azért kellett visszautasítani, mert a váltóeljárási rendelet 38. §-a értelmében váltóeljárás alá tartozó ügyekben hozott másodbirósági ítéletnek az ellen a része ellen, mely a birói illetőség kérdését tárgyazza, a harmadbirósághoz további felebbezésnek csak az érintett szakaszban felsorolt esetekben van helye, a jelen perben azonban ezeknek az eseteknek egyike sem forog fenn. A másodbiróság ítéletének a per főtárgya és a perköltség tekintetében felülvizsgált részét annyiban, amennyiben az alperes tömeggondnok megtámadási kifogásának érdemleges elbírálása mellőztetett, megváltoztatni, az érintett kifogást a jelen perben érdemileg elbirálándónak k,mondani s a másodbiróságot a megtámadás érdemében is határozat hozatalára utasítani kellett; mert a csőc törvény 26. §-a értelmében a jogcselekmények megtámadása akár kereset, akár kifogás alakjában érvényesíthető lévén, tekintettel arra, hogy a külön kielégítéshez való jogosultság kérdésének elbírálása a megtámadott jogügylet hatályának elbírálását is feltételezi, a megtámadási kifogás pedig egyenesen a felperes kereseti követelésének jogosultsága ellen lévén intézve, annak mikénti eldöntésétől a kereseti jog megállapításának kérdése el sem választható: kétségtelen, hogy alperes tömeggondnok megtámadási jogának kifogás alakjában érvényesítésére tekintet nélkül arra, hogy a jelen váltókeresetet megelőzően már korábban külön megtámadási pert tett folyamatba, törvény szerint jogosult, és hogy a külön per folymatbanléte nem szolgálhat akadályul arra nézve, hogy a kifogás alakjában megtámadott jogügylet hatályossága vagy hatálytalansága a kereset meg-vagy megnemitélése szempontjából elbiráltassék; és mert ezekből következően kétségtelen az is, hogy a kifogás alakjában érvényesített megtámadás jogossága érdemileg elbírálandó s hogy ennek első sorban eldöntése a kereset érdemi eldönlésére lényeges befolyással bir; mindaddig tehát, mig a másodbiróság a megtámadás érdemében nem határoz, a kir. Kúria részéről sem a kifogás érdemében, sem a továbbiakra nézve érdemleges itélet nem hozható. Bűnügyekben. A tényleges katonai szolgalatból betegség okából 3-havi időtartamra ideiglenesen szabadságolt egyén által szabadságideje alatt elkövetett bűncselekmény elbírálása a katonai bíróság hatáskörébe tartozik. Az ezzel ellenkező birói itélet a törvényt sérti.