A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 36. szám - Előzetes letartóztatás a járásbirósagi eljárásban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 3(5. számához. Budapest, 1902 szeptember 7. Köztörvényi ügyekben. Ha a haszonbérbeadó és haszonbérbevevö akként állapodnak meg, hogy haszonbérlő a tulajdonos által eszközlendö tüzbiztositási dijakat esetről-esetre a tulajdonos kezéhez köteles fizetni, és ha a haszonbérlet tartama alatt a tűzbiztosítást tényleg mindig bérbeadó eszközöltette és haszonbérlőtől csak a dijak visszafizetését követelte, ugy valamely gazdasági épületnek — mely biztosittatlan maradt — leégése eseteben haszonbérlő nem követett el oly mulasztást, melynek alapján kártérítésre lenne kötelezhető. A kolozsvári kir. tírvenyszek (1901 szept. 16. 8,636. sz.) Br. P. Tivadarné felperesnek, N. Miklós, neje G. Anna, G. Sámuel és G. József alperesek ellen '1,517 frt 56 kr. lőke és járulékai iránti rendes perében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: — Felperes a keresethez A. alatt csatolt haszonbéri szerződésre alapítja keresetét, melynek 4. pontja értelmében a haszonbér tárgyán lévő épületek és tartozékaik leltár szerint adattak át alperes haszonbérlőknek és kötelesek voltak azokat a haszonbérleti idő lejártával bérbeadónak használható állapotban átadni s miután elsőrendű alperes, mint haszonbérlő egy 1893 évben épült marhaistállót nem adott át, kéri őt, mint közvetlen adóst, másod- és harmadrendű alpereseket pedig, mint fizető keheseket annak 1,517 frt 65 krt tevő értékének és járulékainak megfizetésére kötelezni. Alperesek a mellékelt szerződések valódiságát elismerik, valamint nem vonják kétségbe azt sem, hogy az 1893. évben épült marhaistállót, mely azonban a leltárba felvéve nem volt, a haszonbérleti idő lejártakor nem tudták átadni, mert az leégett, a mellékelt A. alatti szerződés 5. pontja értelmében pedig az épületek biztosítását haszonbérbeadó lett volna köteles eszközölni és haszonbérlők csakis a dijak fizetésére voltak kötelezhetők, miértis nem kötelezhetők a leégett épület értékének megtérítésére, különben tagadják, hogy a kérdéseit istálló a keresetben feladott érlékkel bírt volna. Felperes ezzel szemben tanúval kívánja bizonyítani, hogy az épület elégése után elsőrendű alperes a leégett épület fele-értékének megfizetése iránt ígéretet tett, azonban felperes azt nem fogadta el, vitatja továbbá, hogy a szerződés 5. pontja értelmében alperes volt köteles a biztosítást eszközölni és íelperesnek erre csak joga volt, de ez nem volt kötelessége. Tekintettel arra, hogy az A. szerződés 5. pontja határozottan akkép rendelkezik, hogy haszonbérlők a tulajdonos által eszközlendö tüzbiztositási dijakat esetről-esetre a tulajdonos kezéhez köteles fizetni, tekintettel továbbá arra, hogy ha a szerződés 5. pontja vagylagos kötelmet tartalmaz is, akkor is a választás alpereseket, mint kötelezett feleket illette meg s végül tekintettel arra, hogy a viszonválaszirathoz 4. alá csatolt és felperes által nem-kifogásolt levél által bizonyítva van, hogy a haszonbérlet tartama alatt a tűzbiztosítást mindig bérbeadó eszközöltette és haszonbérlőtől csak a dijak visszafizetését követelte, — megállapítható, hogy alperesek oly mulasztást nem követtek el, melynek alapján kártérítésre lennének kötelezhetők s igy miután felperes elismerte, hogy az istálló elégett, a kárt mint tulajdonos, ő kell hogy hordozza, miértis az istálló értékének megtérítésére irá- ] nyúló keresetével annyivalis inkább elutasítandó volt, mivel a felperes által vitatott fizetési ígéret csak feltételes volt és felperes beismerése szerint is azt nem fogadta el, stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla Q901 nov. 19. 3,610. sz.) Az elsőbiróság ítélete, amennyiben avval felperes a kereseti 1,517. írt. 16 kr. tőkének felerésze, vagyis 758 frt. 58 kr. tőkerészlet és járuléka, valamint a kereseti követelés másik (elerésze után a kereset beadását megelőző időre felszámított kamata iránti követelésével elutasittatott — helybenhagyatik. Többi részében megváltoztatódik, alperesek feltétlenül kötelesek felperesnek 800 k. (400 frt; tőkét, annak a kereset beadása napjától (1898 november 16; folyó 5% kamatját, 82 korona 95 fillér felerész perbeli és 31 korona 15 fillér felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett egyetemlegesen megfizetni. — Ezenfelül további 718 korona 16 f. (358 frt 58 kr.) tőkét, annak a kereset beadása napjától 5",0 kamatját alperesek csak abban az esetben kötelesek egyetemlegesen felperesnek szintén 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett megfizetni, ha felperes J. Gábor báró meghatalmazottja által leteszi a következő becslő esküt: <én I. Gábor báró esküszöm a mindentudó Istenre, hogy az az ökör-istálló, melyet felperes 1893. év. végén mező-nagy-csáni haszonbérbe adott birtokában épített 3,034 kor. 32 fillérbe (1,517 frt. 16 kr.) került. Isten engem ugy segéljen !> — Szabadságában áll J. Gábor bárónak a becslő-esküt 3,034 kor. 32 fillérnél kisebb összegre is letenni, mely esetben alperesek a feltétlenül megítélt 800 koro| nán tul az esküvel bizonyított érték felerészének 800 koronát meghaladó részét és annak a kereset beadása napjától folyó 5a/« i kamatát kötelesek felperesnek megfizetni. Ha J. Gábor báró a fentebbi becslő esküt nem teszi ler | vagy 3,034 kor. 34 fill.-nél kisebb összegre teszi le, első esetben j felperes a kereseti követelés második felerészének 80<t koronát : meghaladó részével, második esetben avval a követelésével is elutasittatik, mely a becslő-eskütől függőleg bizonyított érték felének 80Ü kor. levonásával fenmaradó része között mutatkozni fog, stb. Indokok: Az A. alatti haszonbérleti szerződés ö. pontja szerint N. Ali klós és neje szül. G. Anna I. és II. rendű alperesek arra kötelezték magukat, hogy a bérleményen levő épületeket a haszonbérlet tartama alatt a tulajdonos által meghatározandó öszszegben tűzkár ellen f o 1 y t o n o s a n biztosítják, illetve a tulajdonos által eszközlendö tűzbiztosítás dijait esetről-esetre a tulajdonosnak a bérösszegen felül megfizetik. A haszonbérleti szerződés érintett rendelkezéséből kétségtelen, hogy az épületnek tűzkár elleni biztosítását a szerződés hivatkozott pontjában meghatározott módon I. és II. rendű alperesek voltak kötelesek eszközölni. Az A. alatti haszonbérleti szerződés 1885 szeptember hó '3. napján kelt s 12 évre szólt. A leégett istálló, melynek értékéről van szó, a peres felek egyértelmű előadása szerint a haszonbérlet tartama alatt, 1893. év végén épült, melyet, ha felperes alakszerűén I. és II. rendű alpereseknek nemis adott át, tekintettel I. r. alperesnek 1894 január 24. napján kelt F. alatti levelére, melyben nevezett alperes felperes megbízottjának a felépített istállóra fordított költségeit; tekintettel továbbá az alperesek részéről 4. szám alatt bemutatott levélre, mely szerint felperes az istállót I. r. alperes kívánságára építette; ezekből a körülményekből és abból a további körülményből, hogy az ököristállóra I., II. r. alperesnek a gazdaság folytatásánál szükségük volt: a szóban forgó ököristálló mostnevezett alperesek által tényleg átvettnek tekintendő; minek folytán alpereseknek az a kifogása, hogy felperes a kérdéses istállót I. és II. r. alpereseknek nem adta át, figyelembe nem vehető. A haszonbérleti szerződés 5. pontja értelmében, az ottirt módon, I. és II. r. alperesek az 1893. év végén a bérleményen épített ezen istállót is kötelesek voltak tűzkár ellen biztosítani. A biztosítás azonban elmaradt, leégvén az istálló, annak értékével felperes kárt szenvedett. Alperesek sikerrel nem hivatkozhatnak arra, hogy az A. alatti szerződés 5. pontja értelmében ők s illetve közülök I. és II. r. alperesek mint haszonbérlők csak a felperes által közölt tűzbiztosítás dijait voltak kötelesek felperesnek megfizetni és hogy annálfogva, ha telperes az uj istállót nem biztosította, azért ők felelőséggel nem tartoznak; mert alperesek az általuk 5. szám alatt befektetett 1890. évi márc. 14-én kelt biztosítási szerződésből látták, hogy a bérleményen volt épületek 1890—1896 évekre még az A. alatti haszonbérleti szerződés kelte előtt történt bevallás alapján biztosíttattak tűzkár ellen, alperesek tehát tudták, tudniok kellett, hogy az 5. szám alatti szerződéssel az 1893 évben épült uj ököristálló tűzkár ellen nem biztosíttatott. Ennélfogva, minthogy I. és II. r. alperesek az uj ököristállónak tűzkár ellen biztosítására semmi lépést nem tettek, őket e tekintetben mulasztás és abból folyóan a szerződésnek a mondott irányban megszegése miatt az o. p. t. 1,324. és 1,295. értelmében kártérítési kötelezettség terheli; miért III. és IV. r. alperesek is a szerződés értelmében felelősek. De mulasztás terheli felperest is abban az irányban, hogy az uj ököristállónak tűzkár elleni biztosítását a szerződés 5. pontja értelmében az ott irt módon I és II. r. alperesektől nem követelte, mivel a szerződés hivatkozott pontja szerint felperes a biztosítás közvetítését elvállalván, nevezett alperesek abban a hiszemben lehettek, hogy felperes az uj istálót is tűzkár ellen biztosította. A nem-biztositott ököristálló leégéséből származott kár a fennebbiek szerint mindkét ügyfél mulasztásából eredvén, azt a kárt az ügyfelek közösen egyenlő arányban kötelesek viselni. Ezért az elsőbirósági ítéletnek azt a részét, mely szerint felperes a kereseti összeg felerészét tárgyazóan keresetével elutasittatott, helyben kellett hagyni. Helybenhagyandó volt az elsőbiróság Ítéletének a kereset beadását megelőző időre felszámított kamatkövetelést tárgyazó részében is, mert a kereseti követelés a kereset beadása előtt lejártnak tekinthető nem-lévén, felperest késedelmi kamat a kereset napja előtti időre nem illeti. Többi részében azonban az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni s a fentiekből folyólag alpereseket 800 kor. tőke, annak a kereset beadása napjától folyó 5°'0 kamatja megfizetésére feltétlenül kötelezni azért kellett, mert alperesek beismerték, hogy a leégett istálló megért 800 frtot, vagyis 1,600 koronát, mely ösz-