A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 36. szám - Előzetes letartóztatás a járásbirósagi eljárásban

A. JOG 255 ságé sem, ha az ily alsóbbfoku hatóság nyomozása és fölterjesztése alapján állittatik ki. Ujabb biztositásjogunk kellő szövegezésével tehát meg kell akadályoznunk azt, hogy érvényesnek vétessék az a kik'otés, mely szerint a biztosított a kár érvényesítése céljából előbb egy rendőrhatósági ártatlansági bizonyítványt köteles megszerezni. Előzetes letartóztatás a járásbirósagi eljárásban. Irta SCHMITT SÁNDOR, Nagykátán. A Jog f. é. 22. számában fenti cim alatt megjelent cikk írójával egyetértek abban, hogy a letartóztatások körül a jbiróságokat gondos óvatosságra inti; ami különben már benne van a B. P. szellemében is, taxatíve fölsorolván a letartóztatás! okokat; de eltérek a következőkben. A cikkíró az mondja, hogy a rendőrség előzetes letartóztatása inkábo őrizetbe-vétel. Ez rem igy van. Mert a rendőrség őiizetbe is vehet és le is tartóztathat. Ugyanezt megteheti a járásbíróság is és őrizetbe vehet mindenkit. Az örizetbevétel jelentőséggel nem bir; az előzetes letartóztatás bir. A B. P. 142. §-a örizetbevételre. a B. P. 143. §-a előzetes letartóztatásra jogosítja föl a rendőrséget. Vagyis örizetbe-vétel és előzetes letartóztatás nem mindegy, ha mindjárt a rendőrségről van is szó. Azt pedig bajos elhinni, hegy az ártatlanul letartóztatott csak egy hét múlva szabadul meg. Mert a rendőrség a terheltet köteles 48 óra alatt — mondjuk — a jbirósághoz átkísérni ; a biró köteles a B. P. 157. §-a alapján, ha a rendőrség intézkedése téves, a letartóztatottat azonnal szabadlábra helyezni. És amennyire én meggyőződtem : jbiróságaink lelkiösmeretesek is annyira, hogy a hozzájuk átkísért előzetesen letarlóztatott ügyét a letartóztatási ok felülvizsgálása céljából azonnal megvizsgálják. Többet mond a cikkiró azzal, amiből konstatáltam, hogy a B. P 576. §-a hibásan van fogalmazva; mely §-ból elszigetelten tényleg az következnék, hogy kártérítési igény létének előfeltétele, hogy az előzetes letartóztatást bíróság rendelb légyen el; vagyis, ha a rendőrségtő származott az oknélküli letartóztatás, kártérítésnek helye nincs. Mondom az igy volna, ha 577. §. nem lenne. De mivel ez taxatíve felsorolja azon eseteket, melyekben kártérítést senkisem igényelhet, és mivel e§-ban nincs fölvéve az az eset, mikor a rendőrség rendeli el az előzetes letartóztatást, és mert, mikor a törvényhozó valamit felsorol, oda többet soro'ni nem lehet, mert ha akarta volna, ezt a töi vényhozó megtette volna, és mert a rendőrség előzetes letartóztatása éppolyan értékű és fontosságú, mint a bíróságé: a rendőrség által ártatlanul letartóztatottak is számithatnak kártérítésre. Belföld Az igazságügyminiszter 1902. évi július hó 16-án rendeletet adott ki a bűnügyekben felmerülő vitás kérdé éknek a kir. Kúria és a kir. táblák teljes-ülésében való eldöntése előtt a koronaügyészség, illetőleg a főügyészség véleményének meghallgatása tárgyában. A rendelet igy szól: «A kir. Kúriánál elintézés alatt álló büntetőügyekben felmerülő vitás elvi kérdéseknek teljes-ülési eldöntésére nézve az 1891. évi augusztus hó 19-én 4,291. I. M. E. sz. alatt kibocsátott bírói ügyviteli szabályok 371. és 372. §-ai szerint irányadó 1881. évi 2,214. eln. számú igazságügy miniszteri rendeletnek 6—8. pontjai, továbbá a kir. Kúriánál és a kir. ítélőtábláknál a jogegység megóvása céljából az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a értelmében tartandó teljes-ülések szabályozása tárgyában 1891. évi augusztus hó 12-én 4,214. szám alatt kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletek 4—6. és 14. §-ai a következőleg módosíttatnak, illetőleg egészíttetnek ki. 1. A büntetőügyekben felmerülő vitás elvi kérdéseknek eldöntése végett tartandó teljes-ülésekre a teljes tanács tagjain kívül a kir. Kúriánál a koronaügyész, a kir. Ítélőtábláknál pedig az illető kir. ítélőtábla mellett működő kir. főügyész is, a vitás elvi kérdés szövegének közlése mellett, meghívandó. 2. A vitás elvi kérdésre alapot szolgáltató ügyek iratait a teljes-ülést megelőzőleg legalább három napon át a kijelölendő hivatalos helyiségben a koronaügyész, illetőleg a kir. főügyész is megtekintheti. 3. A teljes-ülésben az ügyállásnak és a vitás elvi kérdésnek előadói előterjesztése után a koronaügyész, illetőleg a kir. főügyész véleményét és ennek indokolását szóval is kifejtheti. A teljes-ülés további folyamán, nevezetesen az előadói vélemény és az esetleges elleninditvány előterjesztésénél, a tanácskozásnál és szavazásnál, valamint a hozott döntvény szövegezésének hitelesítése tárgyában tartandó teljes-ülésben a koronaügyész, illetőleg a kir. főügyész jelen nem lehet>. Ez a rendelet is visszatükrözi azt a helytelen felfogást, mintha a koronaügyész a királyi ügyészséggel egy vonalba volna h lyexhető. A koronaügyészségnek igenis van joga hozzászólni a Kúria 'eljes-ülési határozatához, mert az a testület a Kúriának véleményező fóruma; de a királyi főügyészség, amely lényegileg nem egyéb mint peres fél, nem gyakorolhat hatást a kir. tábla elvi határozataira, mivel a másik peres félnek a vitás elvi kérdések miként való eldöntésére befolyás nem adható. Az se megfelelő, hogy a koronaügyész az elő-idói vélemény előterjesztése után ne szólalhasson lel. Ha ismeretlen előtte az előadó véleménye, kevés jelentősége lehet előterjesztésének. Nyílt kérdések és feleletek. A végrehajtási jog köréből. (Kérdés.) Sz. Vazul, úgyis mint kiskorú fia Sz János megbizottjü, igénykeresetet indít A. Alihályné végrehajtató ellen, az ez által neje Sz. Vazulné ellen foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglalt ingókra nézve, a zár alóli kibocsátás iránt. A tárgyalás alkalmával kiderül, hogy Sz Vazul a követelés perlése után összes ingatlanait és ingóit fiára átruházta azzal, hogy az ingók tekintetében haszonélvezeti és korlátlan rendelkezési jog őt és nejét, a végrehajtást szenvedettet fogja illetni. Az I. bir. itélet az ingókat felerészben a zár alól feloldotta, a II. bir. itélet az igényt egészben megállapította azon indokolással, hogy a férj tekintendő mindig főszerzőnek és az ingók a nő adósságai fejében csak annyiban foglalhatók le, amennyiben a nő igazolni képes, hogy azok az ő rendelkezésére szánvák. Kérdem: helyes-e a II. bir. itélet, midőn, dacára annak, hogy a férj a fia javára kötött szerződésben nejét felerészben felruházza az ingókra nézve az életfogytiglani haszonélvezeti és a korlátlan rendelkezési joggal és a felek az ingók birtoklásával, illetve kezelésével ezen állapotot elismerik, mégis itéletileg dekretálja, hogy a nőnek lefoglalható vagyona nincs? Helyes-e azon elv, hogy a férj tekintendő mindig főszerzőnek, jóllehet a joggyakorlat szerint a házasság tartama alatt szerzett tárgyakra a rendelkezési jog azon házastársat illeti, akinek külön vagyonából az származott? Végül: megállapit-e a fenti ajándékozási szerződésben a nő javára foglalt kikötés a nőre nézve külön vagyont ? Kérem ezen kérdésekhez a jogászközönség hozzászólását. Horovitz Gyula dr. eperjesi ügyvéd. Vegyesek Amihez nem kell kommentár! «Egy külföldi kliensem képviseletében — igy ír nekünk egy fővárosi ügyvéd — közbenjártam egy helybeli cégnél: váltótartozása rendezése céljából. Perindítás előtt sikerült is egyességre lépnem. A követelés egyrésze készpénzzel tedeztetett, a hátralevő részre pedig az adós fizt-tési haladékot nyert. Bekövetkezett azonban, ami ily moratóriumok rendes utójátéka: a cég fizetésképtelen lett és kezdődött az «egyességrendezők» ismert bájos játéka. (Csodálatos, hogy még nem akadt szakavatott toll, amely az ügyvédirtók ezen legújabb faját elemezte és közkáros voltát alaposan ismertette volna !) Az egyeztetés sikerült; csak éppen én voltam állhatatos és igy sikerült felem részére az egész tökét és járulékait megmentenem. Az egyeztető mindezt rendénvalónak találta, csak a felszámított mérsékelt költséget sokalta. ÍLZ viszont nekem feltűnt és azért kérdőre vontam őt, hogy saját busás jövedelme mellett miképp kifogásolhatja az én alig pár forintos költségemet ? «Hogyne fájlalnám ezt, — volt a felelet, — mikor ügyfele az egész tőkét járulékaival együtt megkapja ? íme, mais örömest fizettem egy ügyvédnek 600 K. közbenjárási dijat azért, mert javunkra saját felénél egy 50%-o s egyességet kieszközölt!* Mit szól ehhez a kamara ügyésze? A «rendező> elismerése oly szimptomatikus jelenség, mely alaposabb utánjárást és nyomozást érdemelne, nehogy az ügyvédi kar jó hírneve ujabb csapást szenvedjen. A magán-biztositó-vállalatokról szóló törvénytervezet már annyira előrehaladott stádiumban van, hogy az igazságügyminiszter által valószínűleg még az ősz folyamán lesz a képviselőház elé beterjesztve. Az első előadói tervezet, dr Beck Hugó kúriai biró tollából, még Szilágyi alatt készült, és éppoly terjedelmes mint alapos indokolásával együtt közzé is tétetett. Ugy a jogászi, mint a biztosítási körök számos észrevétele és ellenvetése folytán ezen tervezet P 1 ó s z alatt újból átdolgoztatott és később egy szakférfiúi ankét-ben alaposan végig tárgyaltatott. Ennek eredménye volt a tervezet újbóli átdolgozása és a számos érdekeltek észrevételeinek lehető figyelembe-vétele. A Beck-féle tervezet lényegében fenntartatott és csak az állami biztositóhivatal, a különféle tartalékok és azok elhelyezésére vonatkozó határozatoknál voltak az érdekeltek kivánataira is megfelelő tekintettel. é Különös nehézséget okozott az ügynökök viszonyának szabályozása ugy a biztositóval, mint a biztosítottal szemben.