A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 36. szám - A végrehajtási törvény novellájához

252 A JOG öröklési intézménynek ethikai jellege, amely tehát csakis etnikai alapon igazolható. A család szentélyét átlengő és melegítő szeretet, a család valamely tagjának elhalálozása pillanatában fájdalommal vegyül, és kegyeletté alakul. A kegyelet által, az eszthetikus kedélynek ezen hatalmas ethikai kapcsa által az elhunyt családtag emléke fennmarad, tovább él a családban, ennélfogva az nem szűnik meg tovább is létezni a családra. Az elhunyt és családja közt az összetartozandóság folytonos és megszakítás nélküli, és ezért lesz az elhunyt hagyatékának további letéteményese ugyanaz a család, melyben az örökhagyó a kegyelet erkölcsi erényében mindenkorra él és létezik. íme itt nincs fikció. A hagyaték átháramlásához nem kell áthidaló fikció, mert a kegyelet, mely a hagyatékot átszármaztatja, nem fikció, hanem valóságos erkölcsi lét, valóságos és igazi kedélyállapot, erkölcsi érzület, ragyogó erény! (Folytatása következik.) A végrehajtási törvény novellájához. Irta CSEBI POGÁNY VIRGIL, lévai kir. járásbiró. A gyakorlati téren működő jogászoknak leginkább a szaksajtó utján lévén módjuk tapasztalataikat egy törvény, vagy törvénynovella elkészítése alkalmából közismeretüvé tenni s ujabban a szaksajtó az igazságügyi minisztérium kodifikáló osztálya által is — tudomás szerint — nagyobb figyelemben részesittetvén : én, aki hosszabb ideig mint biró a fővárosban nagyobbára ingó-végrehajtási ügyekkel s itt a vidéken az ingatlan-végrehajtási ügyekkel foglalkozom s közel 20 évi gyakorlatra hivatkozhatom, hacsak egy porszemmel járulhatok a közügyhöz és illetve a végrehajtási törvény novellájának helyes megalkotásához, nem sajnálom a fáradtságot, amelylyel tapasztalataimnak irásba foglalása és közzététele jár. Véleményem szerint tehát a végrehajtási törvény következő szakaszai s következő módon volnának helyesbítendők. A végrehajtási törvény 6. §. 3. bekezdése 12. ás 24. §-a első bekezdése és a 139. § alapján, ha a végrehajtás ingó- és ingatlanra rendeltetik el, több bíróság a végrehajtási kérvénynek annyi példányát kívánja be, hogy végrehajtást szenvedőnek ugy az ingó végrehajtás foganatosításakor, mint az ingatlanok tekintetében már a végrehajtás elrendelésekor egy-egy példány kérvény kézbesíthető legyen. Ez fölösleges munka- és költség-szaporitás s a végrehajtást szenvedőnek két izben nyílik alkalma a végrehajtást elrendelő végzés ellen felfolyamodni. A törvény 6. §-ába befoglalandó lenne tehát, hogy ha a végrehajtás ingó- és ingatlanra rendeltetik el, a végrehajtást szenvedő részére szóló példányt a végrehajtást elrendelő végzéssel a végrehajtást elrendelő bíróság kézbesiti s a 24. §-nál az első bekezdéshez hozzá kellene tenni: <tkivévén, ha ezt már a végrehajtást elrendelő bíróság közvetlenül kézbesítette.» Megtörténik különben az is. hogy némely bíróság a 139. §-ban foglalt intézkedést figyelmen kivül hagyva, azon indokkal, hogy a végrehajtást szenvedő ne nyerjen értesülést a végrehajtás elrendelésekor idő előtt s ne figyelmeztessék előre az ingók elrejtésére, a végrehajtást szenvedőnek nem kézbesiti a végrehajtást elrendelő végzést és kérvényt közvetetlenül ; s a végrehajtást szenvedő, ha a végrehajtás foganatosítása az ingókra nem szorgalmaztatott, a tlkvi hatóságtól nyer először értesülést a végrehajtás elrendeléséről. Ámde ennek eljárása ellen kifogása nem lévén, a végrehajtást elrendelő végzés ellen felfolyamodást nem nyújthat be elébb, mint a törvény 12. §-a 3. bekezdése szerint 3 hó elteltével, de addig a tlkvi terhelő bejegyzéseit tűrni tartozik. Ez még helytelenebb eljárás, mert ellenkezik a törvény 139. §-ával s mert a felhozott indok illuzórius. Ugyanis, aki ingóit elakarja rejteni elrejti azokat már a végrehajtás elrendelése előtt, mert ez nem jön váratlanul. Megszívlelendő lenne különben az a többek által hangoztatott kívánság is, hogy a végrehajtás egypéldányu kérvényben volna megkérhető, mert hiszen a kéivény tartalma rendszerint a végrehajtást elrendelő bíróságnál volna visszatartandó. A mai gyakorlat mellett fennáll az az anomália, hogy bár a kérvénypéldányoknak sokszor egy egész özöne terjesztetik be a végrehajtást elrendelő bíróságnál, egy példány sem marad bent s felfolyamodás esetén kénytelen kölcsönkérni a végrehajtatótól egy kérvény-példányt. Ily módon is apadna a végrehajtási költség. A 17. §-nál költségkímélés szempontjából megállapítandó lenne hogy a végrehajtás tlkvi szemle alapján ingatlanokra is megkérhető lenne szóbelileg, — legtöbb esetben ez a kívánt eredményre vezethet is, ha nem maradna elég ideje a végrehajtatónak az árverési kérvény benyújtásakor ügyvédi képviseletet igénybe venni. A 16. §-nál ugyancsak költség-kimélés szempontjából az ügygondnoki képviselet mellőzendő lenne s a végrehajtás birói letétbehelyezésre és a hagyatéki bíróság értesítésére szorítkozhatna, mert a cél igy is el volna érve, az ügygondnoki képviselet pedig igen szaporítja a költségeket, tehát lehetőleg mellőzendő. A 21 § nál a jogosulatlan eiőzködésre, de meg a postán érkező küldeményeknél a postai közlekedés gyorsabb-, lassúbb-voltára való tekintettel az ugyanazon napon beérkezett végrehajtási kérvényeknél az egyidejülegesség volna törvényileg megállapítandó. Megtörtént eset, hogy két konkurrens végrehajtató közül, az egyiK egy nagyösszegü végrehajtásnál külön vonaton hozta magával a végrehajtási megkeresést egy vidéki bírósághoz s megelőzte a másikat, aki a rendes vonattal érkezett s az már megkapta az egész követelését; emez, aki már csak felülfoglalt, még jelentékenyebb követelésére nem kapott semmit. A szemeskedésnek ily messzemenő utat-módot nyitni nem szabad. Az egy és ugyanazon napon reggel, délben, délután beérkező megkereséseknél az egyidejű kiadmányozás és egyidejűség nem ellenkeznék a céllal, mostmár éppen, a mikor az iktatási rendszer megszűnt és még mindig utat nyitna a gyors eljárásnak, de a fortélyosságnak, szemeskedésnek helyt nem engedne. A kiküldöttnek itt is több helyütt vagyoni felelőssége állapittatik meg. Ez illuzórius legtöbb esetben s így itt volna az ideje, amit a végrehajtók maguk is kérelmeznek, hogy a végrehajtók bizonyos készpénzbeli vagy más megfele'ő biztosíték adására volnának kötelezendők. A 22. §-nál a megkezdett végrehajtás esti 8 óra után legalább 10 óráig volna folytatható, mert előrenemlátott esetekben a járásbiró engedélyének kieszközlése nem lehetséges és a foglalás felfüggesztése veszélylyel járhat. Határozottan kellene kimondani a törvénynek, hogy a Gergely-naptár szerinti ünnepeken és végrehajtást szenvedő ünnepein árverés, lakkiürités és átszállítás nem foganatosítható, mert bár a birói gyakorlat idefejlődött, visszaéléseknek és botrányoknak mégis van módja s a törvény jelen szövegezése mellett a kimosakodás lehetséges. A 23. §-nál vonatkozással a 12. §. 3-ik pontjára, időnyerés és költségkimélés szempontjából a végrehajtást szorga/mazó írásos kérvények legalább 3 évig mellőzhetők lennének és a kiküldöttnél való szóbeli jelentkezésre az írások a kiküldöttnek, a végrehajtási nyilvántartási jegyzékbe való bevezetés és elismervény ellenében ujabb 3 hóra kiadhatók lennének. Mert az ellenőrzésnek lehetősége igy is megvan, s megszűnnék azon különböző birói gyakorlat, hogy ily kérvények költségei egyhelyütt a végrehajtást szenvedő, másutt a végrehajtató terhére állapittatnak meg, ami egyrészben sem igazságos ; megkíméltetnék továbbá a biró a fölösleges munkától s alkalom adatnék például vásári végrehajtásoknál a momentán eljárásra, ami a szorgalmazási kérvények elintézése, leírása, kiadmányozása mellett sokszor kivihetetlen. A törvény 12. §-a 3-ik bekezdése szószerinti értelmezése szerint: ^benyújtott kérelemret> a kérelemnek még szóbeli jkönyvi fölvétele is ki volna zárva, ami a 7. §-sal szemben igazán indokolatlan megszorítás. A 31. §-nál a határidő, mely alatt a végrehajtást megszüntető, felfüggesztő vagy korlátozó kereset benyújtandó, oly rövid, hogy rendszerint elkésik vele a székhelyen lakó végrehajtást szenvedő. A mi népünk hozzá van szokva a 8 napos határidőkhöz s igy ez esetben is megengedhető volna a 8 napos határidő, ami alatt a végrehajtást úgysem lehet folytatni, ha még igénykeresetnek se volna helye. Különben, ha egy végrehajtási eljárásban csak az itt nyújtott 5 napi határidőkülönbözet által nyer az ügy halasztást s nem többel : senki se fog panaszkodni, de az elkésés emiatt az 5 nap mi?tt, tapasztalat szerint rendszerű, majdnem kivétel nélkül való. A kereset, nézetem szerint, a végrehajtást foganatosító bíróságnál volna inkább benyújtható, mely az iratokkal felszerelve azt a perbírósághoz tenné át. A perbíróságnál való benyújtás rendszerint késedelmet okoz, mert arra nézve, hogy a kereset a halasztó hatályra kellő időben nyujtatott-e be. a végrehajtást foganatosító bíróság megkérdezése kívántatik meg. Gyakorlatibb volna tehát a keresetet a foganatosító bíróságnál benyújtani, igy legalább behozható volna a legkevesebb 5 nap, amelylyel a kereset beadása megnyujtatnék. A %. %-nál egyszerűség, költségkímélés, időnyerés szempontjából is célszerű volna az előterjesztésnek jegyzőkönyvbe vételét a kiküldöttnek is megengedni, sőt a fél kívánatára az előterjesztés fölvételére kötelezni.