A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 35. szám - A deportáció (szylka) és a transzportáció (katorga) Oroszországban

248 A JOG 1882:156; 1883: 343 férfi76 nő = 419; 1884: 297 f. 92 n. = 389 (19 családtag); 1885:300 f. 68 n. = 368; 1886: 268 f. 40 n. = 308; 1887:396 f. 41 n. =437; 1888:588 f. 48 n. = 636; 1889:498 f. 13 n. = 511; 1890:118 f. 2 n. = 120; 1891:174 f. 11 n. - 185; 1892: 90 f. 6 n. ^ 96; 1893: 288 f 27 n. = 315; 1894: 238 f. 11 n. r 249; 1895:239 í. 12 n. = 251; 1896:182 f. 1 n. =183; 1897: ; 1898: 169 f. 2 n. = 171. Ezen számban azonban nincs bennfoglalva a közigazgatási deportáltak száma a távolabb eső európai orosz tartományokból; ezek számát csak a rendőrség központi vezetősége tudja. Lehetséges hogy a föntebb észlelt csökkenés bőven lesz pótolva az innét az európai Oroszország távolabb eső tartományaiba deportáltak nagyobb száma által, akiknek zöme oda lesz irányítva. A felsőbb közigazgatás által Szibériába deportáltak száma volt 1898-ban 1,700 férfi, 60 nő = 1,760, köztük 65 családos férfi, 237 nő és 513 gyermek. A deportáltat a családja önként és saját költségén követi. II. Akényszermunkával járó transzportálás (katorga) áldozatai voltak 1886—1898. Szibériába és Szakhalinba: 38.301 lérfi és 2,757 nő = 41,058, akik kényszermunkára voltak itélve; és 31 férfi, 3,305 nő és 6,660 gyermek, akik az elitélteket önként követték. A szibériai kényszermunkára kerülnek a Szibériában és a szomszéd európai orosz tartományokban (Perm és V i e 1 k a) elitéltek. Továbbá a zsidók és zsidónők; az 55 évnél idősebb férfiak és 50 évnél idősebb nők; a munkára képtelen csonkítottak,aggastyánok és betegek, a tengeri utat kinembirók és a fertőzőbetegségben szenvedők. Dacára, hogy Szakhalin-ba úgyszólván a fegyházra ítéltek szine-java kerül, az orvosi vizsgálat mégis anryira felületes, hogy egy felülvizsgálat alkalmával B r o d o v i c s dr., ki kísérője volt Szalomon A., a börtönök főigazgatójának, szibériai és szakhalini utazásai idejében, ezek közt 47°/o erőtlenedettet és 12% munkaképtelent talált: tuberkulózis, hernia, paralizis stb. folytán, — a kórházban kezeiteket nemis számítva. Szalomon ennek folytán két ily erőtlenedéit fegyencet ujabb orvosi felülvizsgálatraküldött, olyanokat, akiket a kerületi főnökök Szakhalin-ba való transzportálásra kijelöltek volt. Ezen felülvizsgálatot végzi most már a külön e célra szervezett «sorozó bizottság* (commission de classification). Még egy harmadik orvosi felülvizsgáló bizottság is őrködik most Odesszában, közvetlenül a hajóraszállás előtt. Ezen két bizottság működésének eredménye a Szakhalinba küldött egyének számának lényeges csökkenése. A nőtlen, és családjaik által nem-kisért fegyencek Tobolszkba, a többiek Irkucskba lesznek küldve. A 8 éven alóli tartamú fegyházra Ítéltek az alexandrovszki fegyházba kerülnek, a többiek a nercsinszki fegyházokba. A szállítás részint vasúton, részint gőzhajón megy véghez; a Nerc>inszkbe küldött fegyencek 250—400 versztet gyalogolni is kénytelenek. A betegek, bénák, asszonyok és gyermekek kocsin lesznek oda szállítva. Az 1899-iki kimutatásszerint vasúti költség fizettetett az állam részéről 125,497 rub. 47 kop, az élelmezés került 75,(17 rub. 83 kop.; a ruha 41,671 rubel 41 kop.; orvosság, temetés és egyéb kiadás 48,210 r. 16 kop. = 291,046 r. 87 kopekába. Ebben a katonai kiséret és az étapul szolgáló épületek költségei benn nem foglaltatnak. Odesszától Szakhalin szigetre a Szuezicsatornán át a tengeren való szállítás került: <>79 fegyenc, 63 csavargó, 6 deportált földműves férfi, 133 transzportált, 63 csavargó, és 21 deportált nő után 194,312 rubelbe; 349 az elitélteket önként kisérő személyért 30,010 rub.; kisérő szerzetesek élelmezésére 1,542 r. 63 k.; az orvosok és műtősegédekért 2,250 r ; gyógyszerekért 342 r. 06 k. = 228,487 r. 66 k.; — tehát fejenkint 181 r. 48 k. És ebbe a fegyencek élelmezése, ruházata nincs benfoglalva és éppoly kevéssé a katonák és őrök élelmezése. A börtönben fogvatartott fegyencek, a «próbára bocsátott* letartóztatottak kategóriájába soroztainak. Jó viselkedésük esetére felszállanak a 'javulófélben levők > osztályába, — azonban az életfogytiglan elitéltek csak 8 évi, a 15—20 évre elitéltek 4 évi, a 12—15 évre elit. 2 évi, a 6—12 évre elit. 1V2 évi, a 4—6 évre elitéltek 1 évi próbaidő után. Az utóbbi osztályba sorozottak nem lesznek többé vasra verve és letartóztatásuk hátralevő része az egész időtartam Ve részére lesz leszállítva. Lakhatnak továbbá a börtönön kívül is, önépitette épületekben a börtön területén — és nősülhetnek is. Ezen szabadalmakban részesülnek azon legalá bb 12 évre elitéltek, akik 3 éven át voltak a II. kategóriában; a legalább 8 évre elitéltek közül azok, akik legalább két éven át és a legalább 4 évre elitéltek közül azok, akik legalább egy éven át voltak a II. kategóriában. A fegyházakban tehát már 1845. óta egy progresszív büntető rendszer alkalmaztatik, mely minden esetre eredetinek mondható! Közli r. I. Nyilt kérdések és feleletek. (Kérdések.) 1. Feltétlenül szükséges-e az örökösödési bivonyitvány kéréséhez (1894: XVI. t.-c. 99. §.) hit. telekkönyvi kivonat beterjesztése ? A törvény nem irja elő s némely bíróságnál megelégszenek egyszerű tkvi lajstrommal, mely teljesen megbízható, mert a kérvényezőnek érdekében áll, hogy jót terjeszszen elő. 2. Köteles-e a közjegyző a hagyatéki tárgyalásnál egyszerű ügyvédi meghatalmazást is elfogadni? Némely közjegyzők elfogadnak nem-ügyvédi meghatalmazást is egyszerű alakban, némelyek az ügyvédit sem fogadják el, ha nincs hitelesítve. 3. Van-e rációja és milyen manapság a váltó-óvatolásnak ? S ha van, nem végezhetnék azt más közegek is, a rendszerint órákra távol közjegyzők, bíróságok mellett, kikhez sokszor postával sem lehet a maga idején a váltót elküldeni s így némely vidéki pénzintézetek mindig egy küldöncöt tartoznak készenlétben tartani ? 4. Hogy értelmezendő az, hogy a községi jegyzők az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-a ellenére tkvi beadványok készítésével foglalkoznak, megyei szabályrendeletek folytán ? Harcos. Vegyesek. A m. kir. Kúria ügyforgalma s tevékenysége 1902 január 1-től július 31-ig. Az idén 655-tel több polgári (8,571), 164-gyel több váltó (1,756), 5-tel kevesebb úrbéri (80), 145-tel több felülvizsg. sommás (697), 750-nel több büntető (8,491), 10-zel több fegyelmi (505), 612-vel több képviselőválasztási (618), összesen 2,331-gyel több ügy (20,718) várt elintézésre, mint a mult év megfelelő szakában. E 20,718 ügyből 5,223 tavalyi hátralék. A folyó évben érkezett ügyek száma igy is 3,553-mal haladja meg a tavalyi első hét hónapban érkezettekét. Az elintézett ügyek számát tekintve: az idén 154-gyel kevesebb polgári (4,626), 53-mal több váltó (828), 7-tel kevesebb úrbéri (64), 26-tal kevesebb felülvizsg. sommás (368), 597-tel több büntető (6,689), 10-zel kevesebb fegyelmi (332), 569-cel több képviselőválasztási (573), összesen 1,022-vel több ügy intézteit el (13,480), mint tavaly ju'.ius 31-ig. A hátralék összesen is, az ügyek nemeit külön-külön tekintve is nagyobb az idén, mint tavaly ilyenkor. Éspedig 809-cel több polgári (3,945), 111-gyel több váltó (928), 2-vel több úrbéri (16), 171 gyei több felülvizsg. sommás (329), 63-ma! több büntető (1,802), 20-szal több fegyelmi (173), 43-mal több képviselőválasztási (45), összesen 1,309-cel t ö b b ü gy (7,238) m a r a d t hátralékban, mint a mult esztendőben. A tevékenység javarésze büntető és képviselőválasztási ügyekre esik. A miskolci ügyvédi kamara 1901. évi jelentése neméppen sajnálja a kritikát az igazságügyminisztertől, hanem annál jobban takarékoskodik az elismeréssel. Ugylátszik, most az erélyes kamarai jelentések esztendejét éljük. Csak nemrégiben mutattunk rá a soproni kamara jelentésének föltűnően éles hangjára, meg is mondottuk róla a véleményünket. Hogy a miskolci kamara se nagyon töri magát az enyhe kifejezések után — amely törekvés pedig nem azonos a lanyha kritikával — annak megmutatására álljon itt néhány szemelvény. Azt mondja a jelentés: Nem zárhatjuk le az ügyvédség terén tett tapasztalatainknak ecsetelését azon elszomorító nyilatkozat megemlítése nékül, mit Nagyméltóságod a Budapesti Közlöny folyó évi április hó 35-iki száma szerint az igazságügyi budget tárgyalása alkalmával azon kijelentésével tett, hogy t. i. «kevésbbé tud rokonszenvezni azon ügyvédekkel, kik abból élnek, h'-gy 30—40 frtos váltópereket hajtanak be és a költségeket lehető magasra szöktetik». Ezen nyilatkozat egyré-zt azon sejtelmet szuggerálja ránk, hogy Nagyméltóságod a törvénykezést nem a gyakorlati életből ismeri, elzárkózik még a statisztikai adatok tanúsága elöl is, melyek szerint az ügyvédi képviseletet igénylő váltóperek nagyobb hányadát éppen a kisebb összegűek teszik ki, melyekből a rendes klienseik érdekében folyamatba teendőket az ügyvédi kar grandseigneurjei sem utasíthatják el maguktól, stb. stb. (Nem az okokat vitatjuk, csupán a modort.) Egykicsit alább olvassuk: Azon nyilatkozat pedig, melylyel Nagyméltóságod a peirendtartási javaslatnak azon intézkedését indokolta, amely a házassági perekben eltiltja az ügyvédet a békéltetéseknéli jelenléteitől, meggyanúsítja az ügyvédi kart, mert feltételezi róla, miszerint a felek kibékítését szándékosan megakadályozzák, és melylyel az ügyvédek perbeli működését az anyósok viselkedésével azonosítja, az ügyvédi kar tagjaira egyenesen sértő és bántó. (Meg nem állhatjuk, hogy ezt a mondatot ne ajánljuk a magyar stilus barátainak figyelmébe — szives megcsodálás végett.) Felette sajnáljuk tehát hogy Nagyméltóságod ezen nyilatkozatávalokot szolgáltatott az ügyvédi tevékenységnek a képviselőház és nagyközönség előtti diskreditálására és lealázására. Ezenfelül ezen nyilatkozat ílluzióriussá teszi azon nyilatkozatát is, mit az országos ügyvédgyülés előtt tett, hogy t. i. őszintén óhajtja, hogy a magyar ügyvédi kar magas ideális célokat foglaljon el. Hogy ne legyünk egyoldalúak, az elismerő sorokról se feledkezünk meg. íme: Ugy a magyar polgári törvénykönyv tervezete, mint a magyar polgári perrendtartástól szóló törvényjavaslat oly kiváló müvek, melyekért alkotójukat, Nagyméltóságodat méltán megilleti az elismerés, melynek nyilvánításától még sérelmeink mellett sem tartózkodhatunk. Nem szemelgetünk tovább. Mink azt hisszük, hogy mentül nagyobb valamely igazság, annál kevésbbé szorul az ilyen külső eszközökkel való támogatásra. Nincs ilyenre szükség talán még akkor se, ha felelős miniszterrel állunk szemközt. Ugy tudjuk, hogy elhallatszanak őhozzá a csöndesebb hangok is. h—h. PAU-A8 nÉaZVÉNYTÁB8A6ÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN-