A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 34. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Második rész

A JOG 135 felek üzletük folytatásában oly változásokat létesítenek, hogy az egyikük nevén ment üzletet minden külön megállapodás nélkül a másik házasfél ugyanazon helyiségben saját nevén folytatja, anélkül, hogy a beállott változásról a hitelezőt értesítenék, és közölnék vele, hogy az uj üzlet az előbbitől különálló és azzal semmi összefüggésben sem áll s hogy az üzletváltozás előtti tartozásokat az üzlettulajdonos nem vállalja át: az uj tulajdonként szereplő házastárs ugy tekintendő, mint aki az üzletet összes terheivel és kötelezettségeivel átvette s mint ilyent folytatja. E jogi álláspontból a fenti ténymegállapítások mellett kétségtelen a másodrendű alperes felelőssége a kereseti vételár követelés tekintetében, mihez képest a fölöslegessé vált bizonyítás mellőzésével az elsőbirósági ítélet vonatkozó részének megváltoztatásával ezen alperes is a kereset értelmében marasztalandó volt. Az ajándékozás megtámadhatása szempontjából irányadó időpont akkorra esik, midőn az elfogadó a kibocsátók és forgatok valtókötelezettsége mellett a kölcsönt felvette. Ugyanis, mint a kölcsönügylet alapján kiállított váltók elfogadója, a váltótörvény 23. )ja alapján már ekkor felelős lett a váltóknak lejártakor való kifizetéseért, éspedig ugy a váltó kibocsátója, m nt — az 5i. §. értelmében — a váltót beváltó forgató irányában. Igaz ugyan, hogy ennek a kötelezettségnek a felperes részéről való érvényesithetése a váltóknak részükről való beváltásával állott be, azonban az ajándékozás megtámadhatósága szempontjából nem a kötelezettség érvényesithetése, hanem annak keletkezése az irányadó. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1902 ápril. 15. I. G. 654. sz. a.) St. Yásza és K. Vásza felpereseknek Ernst Lajos dr. ügyvéd mint kisk. M, Varzilie és kisk. M. Rúzsa képviseletére árvaszékileg kinevezett eseti gondnok, alperes ellen 607 K és 908 K. tőkék s jár iránt a módosi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében a következő végzést hozott: Felperesnek felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítélete fetoldatik, s a felebbezési bíróság uj tárgyalás tartására, a tényállás szabályszerű megállapítására utasittatik. Indokok. Felperesek a S. E. 185. §-ának a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérelmükben azt panaszolják, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, midőn a felpereseknek M. Juon ellen való követelésük keletkezésének időpontjául nem a váltókötelezettség létrejöttének idejét, hanem azt az időpontot állapította meg, midőn a felperesek, mint szintén váltókötelezettek a váltókat a hitelező pénzintézetnél kifizették; ezzel kapcsolatosan eljárási szabály megsértését is panaszolják: t. i. hogy a felebbezési bíróság indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta azokat a takarékpénztári könykívonatokat, melyeket a felperesek a váltótartozások keletkezése idejének kimutatására csatoltak. További panaszuk pedig lényegileg az, hogy a felebbezési bíróság a megajándékozottaknak az ajándékozó tartozásáért való felelősségükre vonatkozó jogszabályt helytelenül mellőzte. Végül felperesek azt is panaszolják, hogy a felebbezési biróság helytelenül felállított jogszabály alapján utasította el keresetüket annyiban is, amennyiben a kereset az alperes által képviselt kiskorúaknak a felperesek kárával való jogtalan gazdagodásukra van alapítva. Az imént utolsó helyen emiitett panasz alaptalan ugyan; meit M. Juon által kölcsönvett pénz ennek tulajdona lett, s mint ilyennel jogosan rendelkezhetett; amennyiben tehát ezt a pénzt, mint sajátját az alperes által képviselt kiskorúaknak javára kötelezettség és visszteher nélkül fordította is: a felebbezési biróság helyesen fejti ki, hogy az akkép ajándékba kapott érték a más kárával való jogtalan gazdagodás fogalma alá nem esik, hanem a megajándékozottak csakis ama jogszabályok szerint válnak az ajándékozó hitelezői irányában felelőssé, amelyek az ajándékozásnak az ajándékozó hitelezői részéről való megtámadását szabályozzák. Egyebekben azonban a felperesek panasza lényegileg alapos. Téves ugyanis a felebbezési bit óságnak az a döntése, hogy az alperes által képviselt kiskorúak részére M. Juon által tett ajándékozásnak a felperesek részéről való megtámadhatása szempontjából M. Juonnak a felperesek iránt való tartozása keletkezési időpontjául azt az időt állapította meg, midőn a felperesek a M. Juon által elfogadott, de ő általuk is aláirt váltókat a hitelező' takarékpénztárnál kifizették; mert helyesen a megtámadhatás szempontjából irányadó időpont akkorra esik, midőn M. Juon a felperesek váltókötelezettsége mellett a kölcsönöket a takarékpénztártól felvette. M. Juon ugyanis, mint a kölcsönügylet alapján kiállított váltók elfogadója, a váltótörvény 23. §-a alapján már ekkor felelős lett a váltóknak lejáratkor való kifizetéseért, éspedig ugy a váltó kibocsátója, mint — az 51. §. értelmében — a váltót beváltó forgató irányában; igaz ugyan, hogy ennek a kötelezettségnek a felperesek részéről való érvényesithetése a váltóknak részükről való beváltásával állott be, azonban az ajándékozás megtámadhatósága szempontjából nem a kötelezettség érvényesithetése, hanem annak keletkezése az irányadó. Ezért alapos a felpereseknek az a panasza, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett, midőn az ajándékozás megtámadhatása szempontjából a váltóknak a felperesek által történt beváltásának idejét vette irányadóul; s minthogy ez az időpont az ajándékozásnál későbbi időre esik, mellőzte az ajándékozás megtámadhatására vonatkozó jogszabály alkalmazását és figyelmen kivül hagyta azokat a bizonyítékokat, amelyeket a felperesek a kölcsön felvétele idejének bizonyítására felhoztak. Mini hogy pedig a felebbezési biróság az emiitett téves szempontból kiindulva, nem állapította meg a kölcsön felvételének idejét, ugy szintén azt sem, hogy melyek azok az ingatlanok — vagy ha ezek már nincsenek az alperes által képviselt kiskorúak tulajdonában, mi azok értéke, amelyeket M. Juon a .;iskomaknak visszteher nélkül átengedett és pontosan mennyi ez az összeg, amelyet ugyancsak visszteher és kötelezettség nélkül a kiskorúak lávára befektetett, végül azt sem, hogy az ajándékozás következtében vált-e a kereseti követelés M. Juontól behajthatatlanná, avagy az ajándékozáskor M.Juonnak még megmaradt-e a tartozásai fedezésére elegendő vagyona: a felebbezési biróság Ítéleti tényállásának eme hiányai következtében az ügy a felülvizsgálati eljárásban való érdemi döntésre nem alkalmas. Ugyanezért a felebbezési biróság ítéletét a S. E. 204. §-a értelmében feloldani, s a felebbezési bíróságot a megfelelő eljárásra és uj határozat hozatalára utasítani kellett. Bűnügyekben. Az 1848 : XVIII. t. c. (sajtótörvény) 31. §-ába ütköző sajtóvétség a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. A m. kir. Kúria (1902. június 10-én 5,506. sz.) sajtórendőri vétséggel vádolt F. Gyula elleni bűnvádi perben következőleg végzett : Mindkét alsóbiróság ítélete az előző eljárással együtt a BP. 384. §. 4. pontja alapján hivatalból megsemmisíttetik, stb. Indokok: Az 1897 : XXXVII. t. c. 18. §-ának II. pontja szerint az 1848 : XVII. t.-c. 30., 35., 38., 40., 41., és 44. §§-ban felsorolt sajtórendőri vétségek és kihágások a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartoznak. Ugyancsak az 1897: XXXVII. t.-c. 17. §-ának 4. pontja azt rendeli, hogy mindazok a vétségek, amelyek a törvény 18. §-a szerint a kir. járásbíróságok hatáskörébe utasítva nincsenek, a kir. törvényszékek hatáskörébe tartoznak. Az 18i8 : XVIII. t.-c. 30. §-ában vannak meghatározva ama feltételek, amelyek mellett időszaki lap, melynek tartalma részben vagy egészben politikai tárgyak körül forog, kiadható. Azonban a törvénynek 31. §-a határozza meg a feltételek meg nem tartásának büntetőjogi következményeit, s így az utóbbi szakaszban van megállapítva a cselekmény büntetendősége. Ebből, az 1879 : XXXVII. t.-c. 7. §-ára való tekintettel, következik a cselekmények vétségi minősége is. Minthogy pedig e vétségek az 1897 : XXXVII. t.-c. 18. §-a szerint nem tartoznak a kir. járásbíróságok hatáskörébe, azok az idézett törvény 17. §. 4. pontja szerint a kir. törvényszékek hatáskörébe vannak utalva. E szerint ugy a kir. járásbíróság, mint a kir. törvényszék túllépte hatáskörét, midőn a kir. törvényszék hatáskörébe tartozó vétség tárgyában első, illetve másodfokban eljártak; miért is a BP. 384. §. 4. pontja, illetve a BP. 437. §. 2. bekezdése alapján mindkét biróság ítélete megsemmisítendő és az ügy a törvényes hatáskörbe utasítandó volt. Házi fegyelemre jogositott személy által elkövetett könnyű testi sértés. (Btk. 313. §.) A m. kir. Kúria (1902 május 31. 5,107. sz.) a könnyű testi sértés és becsület sértés vétsége miatt vádolt B. Antal elleni bűnvádi perben következőleg ítélt: A vádlott védője által a Bp. 385. §.1. c) pontja alapján bejelentett semmiségi panasznak hely adatik s mindkét alsófoku biróság Ítélete a Bp. 437. §. 3, bekezdése értelmében a Bp. 385. §. 1. c) pontjában meghatározott semmiségi okból megsemmisíttetik s B. Antal vádlott a vádbeli könnyű testi sértés vétségének vádja alól a Bp. 326. §-ának 3. pontjához képest a BTK. 313. §-a alapján felmentetik. Indokok: A kir. törvényszéknek másodfokban hozott ítélete ellen vádlott védője a Bp. 385. §-ának alapján jelentett be semmiségi panaszt. Tekintve, hogy a kir. törvényszék ténymegállapítása szerint a vádbeli könnyű testi sértés vétségének elkövetésére az adott okot, hogy midőn vádlott gazdaasszonyát, a főmagánvádlót a rozsdás eszközök miatt kérdőre vonta s egy kést utána dobott, ez kihívóan azt mondotta: «nem arra való a kés, hogy a vádlott őt megölje azzal;* tekintve, hogy vádlott, mint házi fegyelemre jogositott, ennek gyakorlatában a házi fegyelme alatt álló főmagánvádlót ama jogából kifolyóan mulasztása miatt kérdőre vonhatta, s midőn ez a köteles tiszteletről megfeledkezve, vele szemben kihívóan viselkedett, meg is fenyíthette; tekintve, hogy vádlott cselekménye által főmagánvádlónak az orvosszakértői látlelet szerint négy-öt nap alatt gyógyuló könnyű testi sértést okozott, s e szerint házi fegyelmi jogának gyakorlatában a Btk. 313. §-ában megszabott korlátot nem hágta tul, amely törvényszakasz szerint a házi fegyelemre jogositott személy által annak gyakorlatában elkövetett könnyű testi sértés miatt büntetésnek nincs helye; tekintve, hogy ezekhez képest a