A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 3. szám - Hiteltelekkönyveinkröl

Huszonegyedik évfolyam 3. szám. Budapest, 1902. január hó 19. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG Kiadóhivatal l (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. BET1UP1Z 1Gmttlí ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « ._ 6 « Egész « 12 « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. r Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Hiteltelekkönyveinkröl. Irta 1' e t r o v i t s Lajos, ítélőtáblai biró, a huszti jbiróság vezetője. — Perjogi kérdések, tekintettel az U] perrend1 javaslatra. Irta Fövenyessy Lajos, fölebbezési tanácselnök a bpesti tszéknél. — Megjegyzések a büntetőügyviteli szabályokhoz. Irta Pazar Zoltán dr., nyitrai tszéki biró— Közvetett- és szolgabirtok. Irta Klein Ede dr., szepsi ügyvéd. — Belföld. (A Magyar Jogászegylet ülései.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Amerikába való utazás céljára adott kölcsön tekinthctő-e oly hasznos beruházásnak, melyet kiskorú is megtéríteni tartozik ; Irta Mazur Gyula dr., homonnai ügyvéd) — Sérelem. (Kérelem Rosenthal Mór dr. nagyváradi ügyvéd úrhoz. Irta Hubert Ottó, berettyóujfalvi járásbiró.) - Irodalom. (A hatályban levő igazságügyminiszteri rendeletek rendszeres gyűjteményének a m. kir. igazságügyminiszter megbízásából készült kiegészitő kötete. Összeállította Marschalkó János dr. — Horvát- és Szlavonországoc alkotott törvényeinek gyűjteménye.) — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ((Budapesti Közlöny»-ből. X Hiteltelekkönyveinkröl. Irta PETROV1TS LAJOS, Ítélőtáblai biró, a huszti járásbíróság vezetője. Hiteltelekkönyveink csak ugy felelhetnek meg feladatuknak, ha azok az ingatlan terjedelme, jogi és természeti tulajdonságai, alkatrészei, a tulajdonjog változásai, a tulajdon szerzés jogcíme és a terheknek egymásután következő időle ges változásainak oly teljes és hü képét adják, hogy a jog biztonság tekintetéből azokhoz semmi kétség nem fér és azok könnyen ttekinthetők és szilárd jogi alapon nyugvók. Minden embernek törekvése az életben oda irányul, hogy saját és családja fentartására vagyont szerezzen ; azt mint jogos tulajdonát mindenkivel szemben a maga részére megoltalmazhassa. Az összeségnek ezen védelmét az állam, mint a jogrend létesítője veszi kezeibe és e védelem az ingatlanokra a telekkönyvi intézmény által foganatosittatik. Hogy a nyilvánosság, különlegesség, törvényesség és elsőbbség kellékeit magokban foglaló és szakképzett egyének által vezetett telekkönyvek a hitel é; közforgalom emelésére, ' a jogbiztonság megszilárdítására, a kereskedelem felvirágzására, általában a jóllét és a vagyonosodás emelkedésére menynyire hatnak, azt az élet maga képes igazolni, azonban, hogy a cél elérethessék, be kellene hozni a telekkönyvi intézménybe az egyszerűséget, egyöntetűséget és a szigorú ellenőrzés mellett a helyes beosztást. A helyszínelő bizottmányok által felvett telekkönyvek csekély kivétellel olyanok, amelyekben rregbizni nem lehet. Ott is, hol a helyszínelő bizottmányokban megvolt a teljes jó akarat, hogy lehetőleg jó munkát készítsenek, a helyszínelő bizottmány jóakaratán rést tört a népnek idegenkedése a titkos intézménytől s igy állott elő az, hogy számos esetben a tényleges birtoklásnak megfelelő telekkönyvi állapot kipuhatolható nem volt. A helyszínelő bizottmányok által az egyes telekkönyvekbe az ingatlan terjedelme, jogi és természeti tulajdonságai, alkatrészei nem biztos alapokon lesznek bevezetve, legtöbb esetben a felek és bizalmi férfiak bemondása vagy a helyszínelő felfogása adta meg a jogi megkülönböztetést. A telekkönyvek hitelesítésére kitűzött egyévi határidő se hozza meg a törvény által célba vett eredményt; mert vajmi kevés bejelentés történt és igy a sok tekintetben hiányos telekkönyvek szentesittettek és a közforgalomnak átadattak. Hazánkban általában ez a telekkönyvek születésének története ; a bölcsőjében gyöngélkedő csecsemő, jóllehet a férfikor elején van már, oly sok fogyatkozásban szenved, annyira gyenge és erőtlen, hogy^létének fentartására gyors és ápoló kezekre van szükség. Lapunk mai száran 12 oldalra téried. A tlkvi intézményt hazánkban meghonosító 1*55. évi december 15-ki rendelet a mai jogélet fejlődési viszonyainak egyáltalában meg nem felel. Egy elhasznált rongyos kabát az, amelyet foltozni se lehet; melynek már rég a lomtár lett volna rendeltetése. Nem felel meg a hitel és kereskedelem követelményeinek, nem képes a tlkvi intézményt azon biztos alapkőre fektetni, amelyet a mai előhaladott jogélet részére kijelöl. Telekkönyvi állapotaink főbb hiányai : 1. Telekkönyveink nem felelnek meg a tényleges állapotnak. 2. Telekkönyvi rendtartásunk nehéz és komplikált, mellőzi az egyszerű és egyöntetű eljárást. Telekkönyveink nem állanak szakszerű vezetés alatt, nincs kellő felügyelet és szigorú ellenőrzés. Ari a nézve, hogy a telekkönyvek megfeleljenek a tényleges állapotnak, számos törvényhozási és kormányrendeleti intézkedés történt. Ilyen a tlkvi átalakítás tárgyában hozott 1869. évi 2,579. számú rendelet. Ilyen az 1892. évi XXIX t.-cikk a tényleges birtoklásról. A betétszerkesztésre vonatkozó törvények és rendeletek. Az örökösödési törvény (189 ír. XVI. t.-c.) Mindezen törvény-, és rendeleteknek célja volt a hiteltelekkönyvet a tényleges állapotnak megfelelővé tenni a régi hibákat megszüntetni. Sajnos azonban, hogy a célul kitűzött sikert az eddigi törvény és rendelet utjáni intézkedések meg nem hozták. Hogy telekkönyveink a tényleges állapotnak megfeleljenek, ez csakis maga a tényleges állapotnak a telekkönyvbe leendő behelyezése által történhetik. A betétszerkesztési, valamint a tényleges birtoklási töi vények ez alapra vannak ugyan fektetve, azonban azt a sikert, amit az eddigi törvényekés rendeletekkel el is lehet érni, megbén'tja a lassú és hosszadalmas nehézkes eljárás, a sok alakiság. Az 1892. évi XXIX. törvénynek telekkönyveink rendezésére jelentékeny szerepe lenne, ha a telekkönyvben bejegyzett tulajdonos ellentmondási jogának azon akadályai, amelyek a tulajdonjognak a tényleges birtokos javára bejegyzését gátolják, nem lennének. Mai fejlettebb jogéletünkben gyéren fordulhat elő eset, hogy bárki is az ingatlan birtokát jogos cim nélkül megszerezhesse, de különbenis a többéves békés birtoklás az ingatlan megszerzése mellett bizonyít ily esetben, ha például 5—10 éves birtoklás igazoltatik a telekkönyvben bejegyzett tulajdonos — aki birtokon kivül van — ellentmondásával megakadályozza a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését. Jogbiztonság szempontjából teljesen elég volna téve a birtokon kivül álló tlkvi tulajdonos állásának, ha a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése mellett ellentmondván, a tlkvbe bejegyeztetnék és záros határidő alatt a tlkvi tulajdonos utasitva lenne, hogy a tényleges birtokos ellen támasztott igényét per utján érvényesítheti. Hogy telekkönyveink a tényleges birtoklásnak meg nem felelnek, annak okai a dkvi hatóságnál be nem jelentett tulajdonjog változásaiban és a hagyatékok elhanyagolásában keresendők. Különösen a köznép sem a tlkvi intézmény fontosságát, sem a szerződés be nem mutatásának következményeit nem ismeri. Sok esetben a szerződést tulipános ládájába helyezi és azt be nem mutatja. Ezen bajon csak akkor lesz segítve, ha tulajdonjogszerzésre szükséges mindennemű okiratok szerkesztését oly közegekre bízzuk, akik kötelesek lesznek a szerződést kiállítása után azonnal a telekkönyvi hatóságnál bemutatni. Avagy pedig megadatik a mód arra nézve, hogy a felek i telekkönyvi hatóságnál megjelenve, a szóbeli zerződés a teekkönyvi hatóság arra rendelt közege által jegyzőkönyvbe vétessék, és ennek alapján a bekebelezés teljesíttessék. A mai rendszer tarthatatlan.