A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 3. szám - Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra. Folytatás

18 A JOG Minden községnek megvan a maga zugprókátora, aki drága pénzen rossz munkát készit, ez által a feleknek költséget, a telekkönyvi hatóságnak tetemes munkát okoz. De másrészről a hamis okmányok-készitésének egyszer s mindenkorra gát vettetnék, ha hiteles személyre bízatnék az okirat készítése, vagy a telekkönyvi hatóság venné jegyzőkönyvbe a felek szóbeli bejelentését. I!y módon az okirat hitelessége megtámadható nem lévén, számos perre alkalom nem adatnék, másrészről a felek biztosságot nyernének, hogy haszontalan költekezést nem tettek. A biitokrészletek szétdai abolásánál a bekebelezéshez szükséges vázlatrajzot minden egyes esetben kötelezőleg a telekkönyvi hatóság kiküldöttje által vagy legalább is szakértő által kellene elkészíttetni, mert, mint a gyakorlat igazolja, legtöbbször a vázlatrajzok hiányossága számtalan zavarra ad okot. A telekkönyvvezetést nem értő laikus a térképről a szétdarabolandó birtokrészietet és egypár szomszéd részlet fekvését lemásolja s akkor anélkül, hogy meggyőződést szerezne arról, hogy a megkötött jogügylet szerint a; a- és b-vel megosztott rész kinek a tényleges birtokába jut, a megosztott résznek mily nagy a térmértéke, meghúzza a térképen a válaszvonalokat és igy előáll a zavar ; vagyis jóllehet Péter a b-vel jelölt részt vette meg, mégis az a-val osztott rész lett reá telekkönyvezve és viszont. Ezzel a tényleges birtoklásnak meg nem felelő telekkönyvi állapot e őidéztetik. Az örökösödési eljárásról szóló törvény, amidőn az ingatlanokra a kötelező örökösödési eljárást kimondotta, a telekkönyvi intézményre fontos javítást hozott. Azonban a törvénynek nagyobb eredménye azért nin :s, mert a hivatalból való eljárás sem a^cn telekkönyvi ingatlanokra, amelyeknek tulajdonjoga a helyszínelés alkalmával már elhalt egyénekre vétetett föl. se pedig az örökösödési eljárást megelőző időkre nincs megindítva. A telekkönyvi hatóságokat^külön rendelettel kellene utasítani, hogy a kezelésök alatt levő telekkönyvek átnézésével, minden oly esetben, hol a telekkönyvben örökhagyó van tulaj donosui bejegyezve, az eljárást megindítsák. Hiteltelekkönyveink rendezéíére és a tényleges birtoklásnak megfelelő állapot előidézésére hatásos eszközül szolgálna az egyes községeknek birtokrendezés következtében történt rendezése után való telekkönyvi átalakítás, amel/ most a tényleges birtoklással kapcsolatosan vitetik véghez. Hogy ezen munkálatok se válnak teljesen be: annak 2 oka van. Az egyik, hogy az úrbéri mérnök munkálatainál nem veszi kellő figyelembe a telekkönyvi adatokat. A másik, hogy a telekkönyvi átalakítás átalakító dijnokokra van bizva. akiknek munkájukhoz megbízhatóság, alaposság és jóság tekintetében nagyon sok szó fér. Lehet-e kívánni egy átalakító dijnoktól, hogy az úrbéri mérnök által készített térképe helyesen ugyanazonositsa a tlkvi térképpel, hogy az úrbéri ítélet — vagy egyesség és a végrehajtási jegyzőkönyv minden pontját teljesen megértse és az úrbéri rendezés által megváltozott tlkvi állást helyesen vegye tervezetbe ? Ehhez a munkához megfelelő szakértelem, vagy legalább is hosszas gyakorlat által szerzett tapasztalat kívántatik. Általában a tlkvi átalakítások ellen sok a panasz ; lennek pedig kútforrása : az olcsó, megbbhatlan munka. Telekkönyveink hitele megkívánja, hogy ez állapotok megszűnjenek; ez pedig csak ugy lehetséges, ha hiteltelekkönyveink mindenkor és mindenben a tényleges állapotnak hü tükrei és kifejezői lesznek. Ez csak az 1855. évi december 15-ki tlkvi rendtartás hatályon kivül helyezése, a mai fejlettebb jogélet követelményeinek megfelelő, az egyszerű és egyöntetű eljárást magában foglaló uj telekkönyvi rendtartás, a telekkönyvnek szakszerű vezetése, szigorú felügyelet és ellenőrzés mellett érhető el. Erre vonatkozó nézeteimet a jövő cikkemben mondom el. Folytatása következik. Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra.*) Irta FÖVENYESSY LAJOS, tölebbezési tanácselnök a bpesti tszéknél. Folytatás. Kérdés, mi történjék akkor, ha a felperes oly ténykörülményt hoz fel, amelyből az alperes részére valamely ellenigény ered. Ezt a biró hivatalból nem veheti figyelembe ; n^m pedig azfrt, mert teljesen az alperestől függ, hogy kivánja-e ellenigényét érvényesíteni. Különben is a felperes által felhozott tényalapból az al*) Megelőző közlemények 1901. évi 42. és íb. s a f. évi 2 számban peres részére nem mindig csupán kifogás alakjában érvényesíthető ellenigény fakadhat, de eredhet ebből olyan ellenigény is, amelyet már csakis beszámító kifogás, sőt még olyan is, amelyet csak viszontkereset utján és alakjában lehet érvényesíteni. Mármost, ha a biró az alperesnek valamely ellenigényét arra vonatkozó és megfelelő indítvány - kérelem hiján venné figyelembe, ez által megsértené ama jogszabályt, hogy magánjogaikkal a telek szabadon rendelkeznek s jogukban áll azt érvényesíteni, vagy arról nyíltan és hallgatag, peren kivül. de perben is lemondani. A német á. polgári törvénykönyv javaslatának indokolása első ' kötetének 359. lapján a kifogásokról a következőket tartalmazza : «Az anyagi jogi kitogás fogalma nem ugyanazonos a perjogi kifogás fogalmával. A mai bizonyítási tételek szerint a felperes feladata csak az. ama ténykörülményeket felhozni, amelyek a dolgok közönséges folyamata szerint következtetést engednek a támasztott igény keletkezésére. A perjogi kifogás minden állítás, amely anélkül, hogy a kereseti tényállítás valódiságát kétségbe vonná, a kereseti kérelemnek más ténykörülmények alapján mond ellent és ezen ténykörülmények közé nem csupán azok tartoznak, amelyek a különben megalapított kereseti igényt kizárják, hanem azok is, amelyek mutatják, hogy az igény — a kereseti igényt nem tekintve — nem ért el a létrejövetelig ; vagy pedig, bár az létrejött, de ismét megszűnt. Anyagi jogi értelemben vett kifogás csak az első, vagyis oly körülmény, amely szabadságot ad valamely igény kielégítésének a megtagadásához, habár az az igény van és létezik is». A javaslat az anyagi jogi kifogás fogalmát fentartotta, bár elismeri, hogy az némi és nevezetesen jogtörténelmi szempontból eredő megtámadásoknak van kitéve. A német polgári törvénykönyv javaslata alapján keletkezett irodalom az indokok eme részét meg -is támadta, mindamellett az anyagi kifogásnak nevezett «Einrede» a megalkotott német polgári törvénykönyvbe felvétetett és annak 202., 390., 813., 886., 768. 770., 771, 773.,1.137., 1,157. 1,169., 1,254, 1,717. 2,014. §§-aiban nyert törvényes rendezést. Az «Ein\vendung» szóval megjelölt perjogi kifogás, ellenvetés, pedig a német perrend 323, 529, 597, 598, stb. §-aiban talált szabályozásra. A jogi irók a kifogásokat különféleképen osztályozzák. P 1 ós z Sándor dr. megkülönböztet a) ipso jure és b.) ope exceptionis ható kifogásokat. Ipso jure ható kifogásoknak a tágabb értelemben vett ama védő tényeket tekinti, amelyek a jogot nem létezőnek tüntetik fel. Az ipso jure ható kifogásokat ismét jogkizáró vagy jogszüntető kifogásokra osztja. Jogkizárók alatt a kiskorúság és a cselekvési képesség hiányát, s általában az akaratelhatározásnak a nyilvánítással meg nem egyezését, a vis absolutát stb. érti. Jogszüntetők alatt a fizetést, novatiót,elengedést stb érti. Ope exceptionis ható kifogásoknak pedig a szorosabb értelemben vett exceptiókat. vagyis ama védő tényeket tekinti, melyeket az alperes — a felperes jogát elismerve — ellenjogként hoz fel. Éspedig olyan ellenjogként, amely a felperes jogának érvényesithetését mindenkorrj, vagy időszerint kizárja. P. o. ha az alperes a tulajdoni kereset ellen haszonélvezeti vagy bérleti jogra hivatkozik. Megkülönböztet továbbá ügyhalasztó és ügydöntő, személyhez, és ügyhöz kötött kifogásokat. S felemlíti, hogy a kifogásnak is van kifogása. Exceptio exceptionis. Rintelen2) a jogsemmisitő, jogváltoztató, vagy joggátló tényeket kifogásnak nevezi. Különbséget tesz az exceptiones juris és exceptiones facti közt. Az előbbenihez sorolja az elévülési kifogást, mivel itt a felperes joga nem valamely tény bekövetkezte folytán, hanem időmúlás által a jog szabályainál fogva szűnik meg. Exceptiones facti alatt meg valamely felhozott jogsemmisitő vagy jogváltoztató tényt ért. Felemlíti még az exceptiones dilatoriae és exceptiones peremtoriae, pergátló és perdöntő kifogásokat. Valamint az exceptiones in rem, amelyek a jogviszony részesei és ezek ') A magyar polgári törvénykezési jog. P 1 6 s z Sándor dr. egyetemi ny. r. tanár előadása után jegyzetté Guttmann József 1888 II. rész 10 §. 2) Der Civilprocess von Rintelen. Berlin 1891. 71. §.