A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 32. szám - A kir. tszékek, mint sommás fölebbezési biróságok hatásköre

A J tott, addig felső bíróságainknak- gyakorlata szerint a 32-éves elbirtokláshoz nem kell jóhiszeműség, a kontinuitás a jóhiszeműséget s még a szerzési cimet is pótolja. Ez az érdek utat <ört magának a T. rendelkezéseinél, mert amint az Indokolás kiemeli, ha valaki tiltott uton jutott is a dolog birtokába, miután az idők hosszú folyamán a büntetőjogi következmények megszűnnek, a tett emléke elmosódik és a dolog a birtokos összvagyonába beolvad, gazdasági létével összeforr, igy ebből a szempontokból indokolt az elbirtoklás statuálásánál. Mig tehát a római jog a res furtivae és vi possessae-féle dolgokat az elbirtoklás alól kivette, s mig a hazai joggyakorlat azokra a dolgokra, melyek tiltott uton kerültek a birtokos hatalma alá — az elbirtoklást meg nem engedi, addig a T. mellőzve a kivételeket, azokra a dolgokra is tulajdonszerzést enged, amelyek tiltott uton kerültek a birtokló hatalmába. A koncessziót ily messze határig kiterjeszteni nem lehet. A törvénynek etnikai alapon kell állani. A törvény ne tekintse a tolvajt jogszerzőnek, ha mindjárt két emberöltőn birtokol is. A 633. § tehát kibővitendő. Megfelelne a következő toldat: «Aki tiltott uton jutott a dolog birtokába, elbirtoklással tulajdont nem szerezhet.)) Kifogás alá esik a 637. §. abból a szempontból, hogy az elévülési szabályokra tesz hivatkozást. Ha az elbirtoklás intézménye különállóan konstruáltatott, az idetartozó fejezetbe kell fölvenni mindazokat az intézkedéseket, melyek ezt a jogintézményt szabályozzák. Megfelelő formákban meg lehetalkotni itt is az 1,332—1,335. és 1,337—1,1538. §-ok szabályait ; ez a rész csak akkor lesz teljes, ha magában togja foglalni mindazokat a rendelkezéseket, amelyek az elbirtoklásra vonatkoznak. A részletekre térve át, szükséges vázolni a római jog álláspontját és a mai jogállást. A római jog rendes és rendkívüli elbirtoklást különböztet meg. Amannál szükséges : jogcím és jóhiszeműség, ennél az utóbbinál : csupán jóhiszeműség. Amott az elbirtoklás ideje ingóknál három, ingatlanoknál tiz, illetve husz év. emitt 30 vagy 40 év. Hatása a tulajdonszerzés, mert aki igy bona fide continua birtokolt, az már in rem actióval is élhetett. Hármaskönyvünk szerint az elévülésnek és elbirtokolásnak határideje: 1. Nemesek közt 32 év (I : 78.) 2. Szabad kir. városokban és egyéb községekben egy év és egy nap. (III: 15.) Alkalmazva voltak a birtokszerzést tiltó törvények (1715 évi 23. 1723 : 64. 1791 : 69.) Ki voltak véve az elbirtoklás alól az osztatlanul kezelt hagy. javak (I : 46, 78.) a törvényes hitbér, a határok (1: 85.) Mai joggyakorlat szerint szükséges az elbirtokláshoz a személyi képességen kivül: d) a dolognak valóságos birtoka. b) a kontinuitás 32 éven át. Az elbirtoklás nyugvását az ujabb gyakorlat nem ismeri. A Tervezet ingókra nézve háromféle elbirtoklást szabályoz. I. Jogszerű szerzéssel jóhiszemüleg folytatott birtoklást, mely három év alatt betelik. II. Saját nevében jóhiszemüleg folytatott elbirtoklást, mely 12 év alatt telik be. III. Cim és jóhiszeműség nélkül saját nevében folytatott birtoklást, mely 32 év alatt telik be. A kontinuitás védelemre van állapítva (634. §.) A sing. és univers. successio a kontinuitásnál érvényesül, a birtokló jogelődének elbirtoklási idejét a magáéhoz számithatja (635. 636. §) Ezekből látni lehet, hogy az alapformákban végbemenő változásokon kivül a részletekben is sok változás fordul elő ; a részletes bírálat feladatához fog tartozni annak kimutatása, hogy a T. rendelkezései által tett változtatások megfelelnek-e a jog követelményeinek? Itt én csupán néhány megjegyzésre szorítkozom. A 633. §-nak második bekezdése nem világos, szerzésről beszél és jogalapról, tehát átruházást feltételez. Ha ezt a szakaszt egybevetjük a 629. §. első bekezdésében foglaltakkal, szembe fog ötíeni, hogy itt a mesgyék nincsenek felállítva és a rendelkezések egymásba vágnak ; itt a rendelkezéseknek nagyobb elhatárolására van szükség. A 633. §. harmadik bekezdését főleg a 617. §-sal kapcsolatban nem tartom megfelelőnek. G 235 Ha valaki a gyümölcs elválasztásakor jóhiszemben volt, őt mégsem lehet egy tekintet alá helyezni azzal a birtoklóval, aki a birtoklást roszhiszemüleg kezdte. Kiterjeszkedve itt az Indokolás 333. lapján fejtegetett arra az érvelésre, hogy a tulajdonos akarata nélkül birtokvesztett dolgok nem esnek a 629. §. szabálya alá, s lehetővé kell tenni a jóhiszemű harmadik birtokosnak, aki jogszerzési cimre hivatkozhatik, hogy az ily dolgot jelentékenyen rövidebb idő alatt birtokolhassa el : kétségtelen, hogy a T. az ilyen birtokló számára 12 évi határidős elbirtoklást akart kontemplálni, azonban a szakasz harmadik bekezdése által elrontotta azt, amit ez első bekezdés szerint épített. Mondjuk, hogy éppen a 12-dik órában a 12 év befejezése előtt megtudja az elbirtokló, hogy az a dolog, amelyet vétel utján jóhiszemüleg szerzett, nem az eladónak, hanem másnak volt tulajdona, és az eladóhoz tiltott uton került: mi tog történni az elbirtoklóval ? Az idézett rendelkezés szerint ő nyomban rosszhiszemű birlalóvá válnék, ezt pedig a T. rendelkezései által elérni nem akarta. Az elbirtoklás intézményét a találásról szóló fejezettel is összhangzásba kell hozni. Igen bő és értékes anyag vár itt feldolgozásra, s jogászainknak annál inkább kell ennek a résznek kritikájával foglalkozni, mert az elbirtoklás tanának külön irodalma sem nagyon termékeny. A kir. tszékek, mint sommás íölebbezési bíróságok hatásköre. Irta FÉNYES VINCE, szerencsi járásbiró. A kir. tszék, mint fölebbviteli bíróság alábbi végzése érdekes fényt vet arra, hogy miként értelmezik egyes bíróságok a fölebbviteli hatáskört. Kitűnik ugyanis az alábbi végzésből, hogy az eljárt kir. tszék «csakis a kir. jbiróság, mint perbíróság által, a perben álló felek peres jogviszonyait érintő rendelkezéseire nézvew tartja magát hatáskörrel bírónak; ellenben incidens — nem a pörös felek érdekeit érintő kérdésekre van, s nyitva hagyja azt a kérdést, hogy ily kérdésekben ki a fölebbviteli fórum ? Nyitva hagyja azt a kérdést is, hogy a kir. közjegyző abban az esetben, ha a fegyelmi útra áttétele valamely iratnak a közjegyző mulasztása miatt, birói határozatban rendeltetik el, élhet-e a fegyelmi útra áttétel miatt, a birói határozat (itélet vagy végzés) ellen jogorvoslattal, sőt e nyilt kérdéshez még egy ujabbat told, azt t. i., hogy a közjegyző által benyújtott ilyetén jogorvoslatnak ki az illetékes birája r A kir. tszék eljárása a jelen esetben —nézetem szerint érdemileg teljesen helyes volt, mert a (ölebbezést hivatalból vissza kellett utasítani, de nem abból az igen keresett indokból amelyből a kir. tszék tette, hanem abból az egyszerű okból, mert az ilyen határozatok ellen jogorvoslatnak helye nincs. Hogy a fegyelmi útra való áttétel ily esetben jogorvoslattal meg nem támadható, az kitűnik abból, hogy a jbiróság akkor járt volna el szabályszerűen, ha a< ítéletet jogerőre emelkedés után bemutatván, az iratokat átiratilag teszi át az illetékes közjegyzői kamarához; mert a fegyelmileg feljelentettnek az ilyen esetekről nem szükséges mindaddig tudnia, mig illetékes hatósága a fegyelmi eljárás megindítása vagy megneminditása fölött határoz, amikor az első esetben módjában áll védekezni, a második esetben pedig módjában áll az esetleg alaptalan, vagy rosszhiszemű feljelentő biró ellen a megtorló büntető lépéseket megtenni; de egyik esetben sincs értelme annak, hogy jogorvoslat engedése által, az anélkül is sürgős természetű fegyelmi ügyek elintézését késleltessük. Maga az eset röviden a következő : Ab i kir. jbiróság következő Ítéletet hozott : A kir. jbiróság H. Vaszaliné felperest keresetével elutasítja s kötelezi, hogy R. Petrunak 25 ft. perköltséget 8 napos vhajtás terhe alatt fizessen meg. Ellenben a bíróság R. Petru alperes keresetének helyt ad, a nádasi 223 sz. telekjkönyvben B. 4. tétel alatt eszközölt tulajdonjogi bekebelezésnek a P. Ravéka illetőségére vonatkozó részét hatálytalannak mondja ki s feljogosítja R. Petrut, hogy a nádasi 223. tjvi, ingatlannak P. Ravékát illetett ]/3-részét, jelen itélet alapján végrehajtásilag saját nevére bekebeleztethrsse, H. Vaszalinét pedig ennek tűrésére kötelezi. Végül a kir. közjegyző részéről feníorogni látszó mulasztás fegyelmi uton leendő megtorlása végett az öszszes iratoknak, jelen itélet jogerőre-emelkedése után, a . . . . közjegyzői kamarához való áttételét szintén elrendeli a kir. jbiróság. Indokok: H. Vaszaliné a 2527/95. P. sz. alatt, mint tkvi