A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 2. szám - Észrevételek az örökösödési eljárást szabályozó 1894. évi XVI. t.cikk és az ezt életbeléptető 895. évi 43,195. sz. I. M. R. egyes szakaszaira vonatkozólag - A jogi oktatás reformja

JOGESETEK TARA FHLSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 2. számához. Budapest, 1902 január hó 12. Köztörvényi ügyekben Az 1896. XXV. t.-c. 4. § anak I. pontja azt rendeli, hogy a belsőség; esetleg az azzal együtt átengedett külsőség megváltás utján tulajdonul meg nem szerezhető, ha a belsőségek, a felülépimény a volt földesúr tulajdona. A törvény most idézett helyén használt felülépitmény kifejezésalatt a lakóház értendő. A 4. §. 1. pontjának ilyen értelmezése mellett szól az is, hogy a megváltható birtoktei ület tárgyi elhatározásánál (3. és 4. S-' félreismerhetlen a törvénynek az a célzata, hogy megváltás alapján csakis az oly birtokviszony rendezésének legyen helye, mely az osztott tulajdon ismérveit határozottabban feltüntetett, ez pedig fenn nem forog abban az esetben, ha nemcsak a terület, hanem a főfelülépitmény a lakóház is a volt földesúr tulajdonát képezi A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1901. október 31. G Xs. 2 2. s«.) G. Lipót dr. ügyvéd által képviselt, B. István I. D. Andrásné szül. N. Anna és érdektársai felpereseknek, T. Lajos ügyvéd által képviselteti D. Mar. anna alperes elleti zsellérszolgáímányok megváltása iránt az eperjesi kir. törvényszék előtt folyamatba tett ügyében következő Ítéletet hozott: G. György és Ny. János felülvizsgálati kérelme elutasittatik' Indokok: G. György és Ny. János felperesek felebbezési bíróság ítéletét, mely szerint az általuk birt ingatlanok megváltására irányuló keresetükkel elutasittattak, az 1893: XVIII. t.-c. 185. §ának a.) pontjára való hivatkozással azon az alapon támadják meg, hogy a felebbezési biróság az 1896: XXV. t.-c. 4. §-ának 1. pontját velük szemben helytelenül alkalmazta illetve helytelenül mondotta ki, hogy a felülépitmény kifejezés alatt a lakóház értendő. Nevezett felpereseknek ez a panasza alaptalan; mert nem vitás, hogy a panaszlók belsőségein álló lakóházak a volt földesúr tulajdonai az 1896 : XLV. t.-c. 4. §-ának I pontja pedig azt rendeli, hogy a belsőség esetleg azzal együtt átengedett külsőség megváltás utján tulajdonul meg nem szerezhető, ha a belsőségek, a felülépitmény a volt földesúr tulajdona és mert a törvény most idézett helyén használt felülépitmény kifejezés alatt a lakóház értendő. Nyilvánvaló ez abból, hogy a majorsági zsellérbirtokról s az ehhez hasonló temészetü birtokokról szóló törvényjavaslat III. és IV. §-át a törvényhozás változtatás nélkül fogadta el (4896. évi XXV. i.-c. III. és IV. §.) e javaslat III. és IV. §-ának indokolása pedig azt tartalmazza, hogy: «A belsőség megváltását meg kell engedni, ha a belsőségen levő ház a birtokosé, vagy ha a belsőségen ház nincsen. Ellenben a megváltást ki kell zárni, ha a belsőségen a felü'épitmény a volt földesúr tulajdona. Nem foroghat fenn tehát kétség, hogy a törvényjavaslat • felülépitmény alatt> a házat értette, miből folyik, hogy a 4. §. 1 pontjában előforduló felülépitmény kifejezés alatt a lakóház értendő és hogy ennek, nem pedig az esetleg a birtokos által a belsőségre épített melléképületek tulajdonától tétetett függővé a zsellér birtokában levő egyébként a fentebb idézett törvény 1 S- alá eső ingatlanok megválthatása vagy meg nem válthatása. Hozzájárul énhez, illetve a 4. §. 1. pontjának ilyen értelmezése mellett szól az is, hogy a megváltható birtokterület tárgyi elhatározásánál (3. és 4. §) félreismerhetlen a örvénynek az a célzata, hogy megváltás alapján csakis az oly birtokviszony rendezésének legyen helye, mely az osztott tulajdon ismérveit határozottabban feltünteti, ez pedig fennforog abban az esetben, ha nemcsak a terület, hanem a főfelülépitmény, a lakóház is a volt földesúr tulajdonát képezi. A felebbezési biróság ezek szerint az 1896: XXV. t.-c. í. í-ának 1. pontját panaszlókkal szemben helyesen alkalmazta, minélfogva felülvizsgálati kérelmükkel elutasitandók voltak. A sertésvész miatt a sertésbehozatal eltiltása az illető szállások eredeti céljaira való használhatóságát befolyásoló olyan véletlen balesetnek tartandó, amelynek veszélye a szállások bérbeadóját éri. Az a körülmény, hogy a bérleti időtartama alatt hatósági intézkedés következtében sertések beállítása csupán azokba a szállásokba volt megengedve, melyek vasúttal birnak és hogy a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint a hatóság sertésvész miatt alperes által kibérelt szállás olyan rendkívüli fertöztelenitését foganatosíttatta, ami a rendesnél nagyobbmérvü behomokoltatást tett a használhatóság céljából szükségessé, jogilag szintén a vétlen baleset fogalma alá esik j már pedig valamint a bérbeadó nem kötelezhető a bérlővel szemben a vétlen baleset által a bérlemény használhatóságát gátló hátrányoknak elhárítására, ugy másfelől e hátrányok elhárításáig a bérletből bért sem követelhet íhasonló ért. döntött a kir. Kúria ig8. G. 584. szám alatt). A m. kir. Kúria felebbezési tanácsa (1901. november 7-én, G. 375/1901. sz. a.) B Béla dr. ügyvéd által képviselt R. Pál felperesnek G. Mihály dr. ügyvéd által képviselt Sch. Samu alperes ellen összesen 30,283 K. 20 fillér iránt a budapesti VI. kerületi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő Ítéletet hozott, Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság ítéletét anyagi és eljárási jogszabály megsértése okából támadja meg; azonban ez iránt felhozott panaszai nem birnak megállható alappal. A felebbezési biróság ugyanis felperes kereseti kérelmének még ama el nem döntött része felett határozott, hogy alperes az 1896. évi január hó 1-ső napjától az 1897. évi április hó 19. napjáig terjedő időre 18,005 K. 20 fillér s;rtésszállásbérnek és ama szállásban felperes részéről az 1897. év április első felében teljesíttetett behomokoltatás 1032 korona költségben elmarasztaltassák ; ezt a kérelmet pedig felperes a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint arra alapította, hogy az ő kőbányai sertésszállását alperes az A. alatti okirat szerint az 1895. évi január hó 1-ső napjától 1897. évi december hó 31. napjáig terjedő 3 évre évi 13,000 K. bér mellett bérbe vette és az A. alatti szerződés szerint alperes a bérleményen ama 3 év alatt előforduló javításokat trágyakihordást, uj homoknak behordását, a tisztántartás és a rendszeres fertőztelenitési kötelezettséget is magára vállalta, sőt magát arra kötelezte, hogy a fennálló törvények alapján elrendelendő hatósági intézkedéseknek, amennyiben azok a közegészségi vagy állategészségi vagy rendőrügyi törvény, esetleg a köztisztasági szabályrendeleteken alapulnak, saját költségén eleget tesz. A felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint a földmivelésügyi magyar kir. miniszter a fellépett sertésvész következtében 1895. évi május hó 27. napján sertéseknek a kőbányai piacra való szállítását vagy hajtását megtiltotta, ez a tilalom fennállott az 1895. évi december hó 15. napjáig, sertéseknek Kőbányára szállítását 1896. év január hó 25. napjától kezdve ugyancsak sertésvész miatt ismét megtiltotta és ez az általános tilalom az 1896. évi szeptember hó 9. napjáig állott fenn, amikor is sertések beállítását Kőbányán csupán azokba a szállásokba engedte meg, amelyek vasúttal, illetőleg külön rakodóval birnak, ez a korlátozás pedig az 1897. évi március hó 22. napjáig állott fenn A m. kir. Kúria felperes és alperes között ugyancsak az A. alatti okiratra alapítottan egy korábbi időtartamra követelt bér iránt lefolyt perben 1897. G. 285. számú ítéletével már kimondotta ázt, hogy a sertésvész miatt a sertésbehozatal eltiltása az illető szállások eredeti céljaira való használhatóságát befolyásoló olyan véletlen balesetnek tartandó, amelynek veszélye a szállások bérbeadóját éri, hogy az A. alatti okirat szerint a hatóságnak az egészségügyi törvényeken alapuló egyes intézkedéseinek megtétele iránt alperes részéről elvállalt kötelezettség nem foglalja magában a közérdek szempontjából tett olyan hatósági intézkedés következményének elvállalását, amelynek következtében a kibérelt szállás maga válik eredeti céljaira hasznavehetetlenné, hogy alperes a kibérelt sertésszállást sertésállományának elidegenítése következtében a rendeltetése céljaira csupán a sertéskereskedésse! való üzletnek okszerű folytatásával használhatta volna is ez a sertésbehozatal tilalma következtében kizártnak tartandó, ennélfogva az a körülmény, hogy Kőbányán a zárlat tartama alatt is bizonyos mennyiségben volt sertésállomány és hogy onnét a főváros egyéb területére azonnal levágatás végétt a sertés elszállítható volt, nem alkalmas annak megállapítására, hogy a kibérelt szállásnak alperes részéről nem használásának oka az alperes eljárásában található fel és hogy alperes a bérlemény tárgyának hasznavehetetlenségét eredményező véletlen baleset következtében bé fejében az általa az albérlet utján valóban beszedett bérnél többet nem köteles felperesnek megfizetni. Az a körülmény, hogy a bérleti idő tartama alatt hatósági intézkedés következtében sertések beállítása csupán azokba a szállásokba volt megengedve, melyek vasúttal birnak és hogy a felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint a hatóság sertésvész miatt az alperes által kibérelt szállás olyan rendkívüli fertőztelenitését foganatosíttatta, a mi a rendesnél nagyobbmérvü behomokoltatást tett a használhatóság céljából szükségessé, jogilag szintén a véletlen baleset fogalma alá esik; már pedig valamint a bérbeadó nem kötelezhető a bérlővel szemben a véletlen baleset által a bérlemény használhatóságát gátló hátrányoknak elhárítására, ugy más felől e hátrányok elhárításáig a bérletből bért sem követelhet (hason ó ért. döntött a kir. Kúria 1898. G. 584 szám alatt). Ilyen körülmények között a felperesileg keresetbe vett jog érvényesítésére egymagában véve nem bír befolyással az, hogy az 1895. évi december hó 15. napjáig fennállott tilalom közelebbi módozataira nézve esetleg szigorúbb volt, mint az 1886. évi január