A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 2. szám - Észrevételek az örökösödési eljárást szabályozó 1894. évi XVI. t.cikk és az ezt életbeléptető 895. évi 43,195. sz. I. M. R. egyes szakaszaira vonatkozólag - A jogi oktatás reformja

6 A JCG hó 25. napjától kezdó'dőleg újból elrendelt tilalom, és hogy a alperes a kibérelt szállás egy részét az 1895 —1897-iki három évre D. Flórának albérletbe adta; az pedig hogy alperes az 1896, évi január hó 1-sö napjától kezdődő időre albért tényleg kapott volna, a felebbezési bíróság Ítéletében tényként megállapítva nincs, sőt a felebbezési bíróság ítéletében a felhívott D. Flóra féle periratok tartamának megfelelően az van elfogadva, hogy arra az időre az albérlet iránt a szerződéses viszonv fenn sem állott. Az 1895. évi december hó 15. napjától az 1896. évi január 25. napjáig terjedő 40 napos tilalommentes időtartam a sertésszállás küiasználhatásának és a fenn kifejtettek szerint a sertéskereskedéssel való üzlet okszerű tolytathatásának megállapithatására jogilag nem alkalmas; mert alperes az illető szállást három évre bérelvén ki és a sertésszállás kihasználása természeténél fogva bizonyos állandóságot kívánván meg, a két tilalom közé esett, 40 nap magában véve olyan rövid idő, hogy az által a bérleti viszonyból a szerződő felekre háramló jogok és kötelezettségek meg nem oszthatók. Az a körülmény, hogy felperes az illető szállást az 1896 évi január hó első felében másnak bérbe adhatta volna, a felperesileg keresetbe vett jog éivényesitésére szintén nem br befolyással; mert hiszen már akkor az illető szállás alperesnek bérbe volt adva, és alperes azt a szállást albérletbe adni nem tartozott; a felebbezési biróság tehát ama körülmény iránt a bizonyítási eljárást és a ténymegállapítást jogszabály megsértése nélkül mellőzhette. A felebezési biróság ítéletében foglalt tényállás szerint az alperes részéről kibérelt szállás vasúti vágánynál ellátva nem volt; abba a szállásba tehát a fentiek szerint az 1896. évi szeptember hó 9. napjától az 1897. évi március hó 22. napjáig terjedő időben sertések beállítása nem volt megengedve, és igy e miatt arra az időre maga a kibérelt szállás vált eredeti céljaira hasznavehetetlenné, már pedig, mint a kir. Kúria fent idézett 1895. G. 285. számú ítéletében is kifejtetett, ilyen esetre a hatósági intézkedés következményeit alperes az A. alatti okirattal magára nem vállalta. A felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint felperes az 1897. évi április hó 20. napján fejezte be az alperes részéről kibérelt szállásnak azt a behomokositását, melynek 1032 korona kötségét a jelen perben alperestől szintén követeli, és ez a behomokoltatás azért vált szükségessé, mert hatósági intézkedéssel sertésvész miatt olyan terjedelmű fertőztelenités foganatosíttatott, hogy e miatt a rendesnél nagyobb mérvű homokoltatás nélkül az illető szállás maga az eredeti céljaira használható sem volt; már pedig a kir. Kúria idézett 1897. G. 285. számú ítéletében kifejtettek szerint az ilyen hatósági intézkedés következményeit alperes az A. alatti okirattal magára nem vállalta; nevezetesen az A alatti okirat nem tartalmazza azt, hogy alperes épen a bekövetkezhető sertésvéez miatt felmerülhető hátrányok iránt valamely kötelezettséget magára vállalt, és igy az A. alatti okirat ama kitétele, hogy *a szállás tisztántartása s a rendszeres fertőztelenitési kötelezettség is a bérlőt illeti» csak azzal az értelemmel bir, hogy a szállás tisztántartását és a rendszeres fertőztelenitési kötelezettséget alperes magára vállalta, tehát nem terjeszthető ki arra a terhesebb kötelezettségre, hogy alperes a rendkívüli fertőztelenités terhét szintén magára vállalta volna. A sértésbeviteli tilalom a szállásoknak vasúti vágánynya! ellátására való kötelezettség és ezeknek terjedelme, úgyszintén hatálya iránt a felebbezési biróság az alkalmazott bizonyítást méltatta és minthogy azok iránt ténybeli meggyőződését különösen magának az illetékes ministernek közleményei alapján és ezek tartalmának megfelelően már megalkotta, a további bizonyítást jogszabály megsértése nélkül mellőzhette, különösen pedig mellőzhette a tekintetben, hogy a legfőbb közigazgatási hatóság egyenes rendelkezése ellenére egyes eltérő esetek előfordultak; mert ilyeneknek, mint nyilván visszaéléseknek jogalkotó hatályt tulajdonítani ugy sem lehetett volna. Hasonlóan jogszabály megsértése nélkül mellőzhette a felebbezési biróság a bizonyítást és ténymegállapítást az iránt is, hogy felperes alperest feljogosította arra, hogy ez a vasúti vágányt csináltassa meg és ennek költségét a bérből vonja le, mert a fentiek szerint alperest a vasúti vágány elkészíttetése nem terhelvén, alperes akarata ellenére kötelezhető sem volt arra, hogy azt esetleg a felperes terhére elkészíttesse. Ezeknél fogva és tekintettel arra is, hogy alperes a kibérelt szállást a felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás szersnt az 1896. évi január hó 1. napjától az 1897. évi április hó 19. napjáig terjedő időben tényleg nem is használta, helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely sze int alperest erre az időre bérfizetésre nem kötelezte és a behomoholtatás költségében el nem marasztalta. A felebbezési biróság a megtámadott ítéletében nem döntötte el, de eljárási szabály sértése nélkül el sem dönthette a jelen per tárgyává nem tett azt a kérdést, hogy a kincstár javára felperes ellen megítélve levő fertőztelenitési költséget alperes felperesnek tartozik-e megtéríteni, e tekintetben tehát felperes panasza tárgytalan. Felperes legnagyobb részben vesztes lett, alperes felebbe- I zése pedig egészen Mkerre vezetett; a felebbezési bíróságnak az a rendelkezése tehát, hogy a költségben felperest elmarasztalta, a S. E. 110. és 168. §§-ban foglalt jogszabályba nem ütközik. Megjegyezve azt. hogy az ítéleti tényállás szerint, alperes egyik elutasítás iránti indokaként felperes erkölcstelen életét tényleg felhozta, — a felebbezési biróság ítéletének a felülvizs galati eljárásban is irányadó tényállásában nemcsak az nyert megállapítást, hogy felperes egy más férfiúval közös háztartásban élt, hanem az is hogy felperes, ki e más egyénnel éveken keresztül közös háztartásban élt, azzal nemi viszonyt is folytatott; már pedig ha meg van állapítva, hogy a férjétől külön váltan élő nö a különélés alatt mas férfiúval viszonyt folytat, vagy folytatott, az férjétől ideiglenes tartást már ez oknál fogva nem követelhet és mert ily körülmények között alperes tartasi kötelezettségére nézve teljesen közömbös az, hogy mint felperes felülvizsgálati kérelmében egyébként is uj körülményként felhozta, maga alperes más nővel viszonyt folytat-e vagy sem. A m. kir Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901. nov. 8. I. G. 358. sz. a.) B. Ádám dr. ügyvéd által képviselt Sch. Jánosné G. Aurélia felperesnek, Sch. János alperes ellen ideiglenes nőtartás és a járulékok iránt a budapesti VII. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében az anyagi jog szempontjából jogszabálysértésként azt panaszolja, hogy miután alperes — ki nem is védekezett azzal, hogy ö, t. i. felperes mással vadházasságban él — őt hűtlenül elhagyta, magában véve az a körülmény, hogy egy más férfiúval közös háztartásban él, nem elég indok arra, hogy ideiglenes tartás iránti keresetével elutasittassék. E panasznak nincs megállható alapja; mert megjegyezve azt, hogy az ítéleti tényállás szerint, alperes egyik elutasítás iránti indokaként felperes erkölcstelen életét tényleg felhozta, a felebbezési biróság ítéletének a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tény állásában nemcsak az nyert megállapítást, hogy felperes egy más férfiúval közös háztartásban élt, hanem az is, hogy felperes, ki e más egyénnel éveken keresztül közös háztartásban élt, azzal nemi viszonyt is folytatott; márpedig ha meg van állapítva, hogy a férjétől külön váltan élő nő a különélés alatt más férfiúval viszonyt folytat, vagy folytatott, az férjétől ideigleies tartást már ez oknál fogva nem követelhet; és mert ily körülmények között alperes tartási kötelezettségére nézve teljesen közömbös az, hogy mint felperes felülvizsgálati kérelmében egyébként is uj körülményként felhozta, maga alperes más nővel viszonyt folytat-e vagy sem. Alaki jogszabálysértésként azt panaszolja alperes, hogy a felebbezési biróság helytelenül alapította ítéletét egyedül felperes előadására, mivel az ítélet csak mindkét fél meghallgatása után volt volna meghozható. E panasznak sincs megállható alapja; mivel a felebbezési biróság mindkét félnek, tehát alperesnek is eskü alatti kihallgatását nemcsak elrendelte, hanem megkeresés utján foganatosította és ítéleti tényállása szerint alperes előadását mérlegelési körébe is vonta. Ezek szerint felperes felülvizsgálati kérelme alaptalannak bizonyulván, azt elutasítani kellett. A férj különélő nejét csak akkor köteles eltartani, vagy annak a tartás egyenértékét megfizetni, ha a házastársi együttélést jogos indok nélkül az szakította meg, vagy annak megszakítását ő okozta. A magyar kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1901. október 16. I. G. 383. sz. a.) dr. W. Arnold ügyvéd által képviselt T. Mártonná M. Zsuzsanna felperesnek O. Jenő dr. ügyvéd által képviselt T. Márton alperes ellen ideiglenes női tartás és a járulékok iránt a h.-m.-vásárhelyi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében a következő ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Felperes a S. E. 185. §-ának a) pontjára alapított felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy miután a perben nem merült fel adat az ő vétkességére nézve, férje őt feltétlenül eltartani köteles, elutasítása tehát jogszabályba ütközik. E panasznak nincs megállható alapja; mert a férj különélő nejét csak akkor köteles eltartani, vagy annak a tartás egyenértékét megfizetni, ha a házastársi együttélést jogos indok nélkül az szakította meg, vagy annak megszakítását ő okozta, ezt azonban a felebbezési biróság nemcsak nem állapította meg, hanem ellenkezően ítéletének tényállása szerint a házastársi életközösséget maga a felperes bontotta meg; mert továbbá igaz ugyan, hogy a férj ily esetben is köteles nejét eltartani, de csak akkor, ha a nőnek az életközösség megbontására alapos oka volt; azonban a felebbezési biróság ítéletének tényállása szerint felperes férjét egyedül az ok miatt hagyta el, mivel az szerinte egy más nővel szerelmi viszonyt folytatott, a felebbezési biróság azonban ezt az egyébként az elhagyásra alapos okul szolgálható körülményt bizonyítottnak nem találta és mert ezek szerint a házastársi életközösséget felperes és pedig ok nélkül szakítva meg, az a külön tartásra jogos igényi nem tarthat; elutasítása tehát jogszabályba nem ütközik.