A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 27. szám - Szegénységi jog korlátozása a polg. perrendtartás javaslatában

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 27. számához. Köztörvényi ügyekben. Az osztrák törvényekben (ausztr. p. t. k. 109. és 118. §) a magyar házassági jog 77. §-ában foglalt szándékos és jogos ok nélküli elhagyásnak megfelelő azonos bontó (váló) ok mint «gonosz elhagyás* fennáll. Ennélfogva jogában áll az egyik házastársnak a H. T. 115. §. értelmeben a magyar honosság elnyerése után azonnal a H. T. 77. §-a alapján a házassági életközösség visszaállítására irányuló bírói felhívás kibocsátását kérni, — illetve, amennyiben a felhívott házastárs annak igazolatlanul eleget nem tenne, a bontásra irányuló keresetet ellene megindítani. A pestvidéki kir. törvényszék (1901 dec. 28. 11,826. sz.) G. Mihály felperesnek W. Katalin alperes ellen házassági kötelék fel bontása iránti perében következőleg itélt: G. Mihály és W. Katalin róm. kath. vallású felek között a Bécs melletti Ottakringben 1874. évi február hó 10. napján a bécsi ottakringi róm. kath. plébános előtt megkötött házasság az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-ának A) pontja alapján szándékos jogos ok nélkül való elhagyás miatt alperes hibájából felbontatik; alperes a H. T. 85. § a alapján vétkesnek nyilvánittatik stbi. Indokok: Felperes, aki a D. a. szerint magyar honos, ezen kir. törvényszék, mint a 27,541/1. M. 901. sz. rendelettel kiküldött bíróság előtt a házasság felbontását az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. § A) pontja alapján kéri azon az alapon, mert alperes őt még 1875. évben szándékosan, jogos ok nélkül elhagyta s a házassági közösséget birói felhívásra sem állította vissza; minthogy íelperes azon állításával szemben, hogy az életközösség felbontására okot nem szolgáltatott, alperes azt, hogy az együttélés megszakítására jogos oka volt, nem bizonyította, a távollét folytonossága és állandósága pedig annak szándékossága és jogtalansága mellett bizonyít, s mivel alperes a 9,051|901. sz. birói határozattal az életközösség visszaállítására köteleztetett s e határozatnak a bíróilag megszabott határidő alatt a becsatolt helyhatósági bizonylatból is kitünőleg eleget nem tett s ezen mulasztását nem igazolta, sőt a tárgyaláson és a békéltetésen meg sem jelent s végül, mivel a felperessel megtartott birói békéltetési kísérlet sem vezetett eredményre, a házasságot a H. T. 77. §. A) pontja alapján alperes hibájából fel kellett bontani, alperest vétkessé nyilvánítani (85. §.) stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1902 márc. 5-én) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb,) Indokok: Külföldiek között külföldön kötött házasság {elbontását az utóbb magyar honossá lett házasfél a H. T. 77. §. A) pontja alapján kérve, nemcsak azt tartozik kimutatni, hogy a házassági életközösséget megbontó házastárs birói határozattal az életközösség visszaállítására lőn kötelezve és e határozatnak a bíróilag megszabott határidő alatt igazolatlanul eleget nem tett, hanem azt megelőzően az életközösség visszaállítására irányuló kérelmének érvényesithetése végett már a belföldi illetékes hatóság által igazolni tartozik azt is, hogy az életközösséget megbontó házasfél házastársának elhagyásától számított 6 hó eltelt, mely határidő, mint a H. T.-ben meghatározott szándékos és jogos ok nélküli elhagyás időtartama, azon időponttól kezdve számítandó, melyben a bontást szorgalmazó házasfél a magyar honpolgárságot elnyerte; minthogy pedig a jelen esetben felperes a magyar állampolgárságot 1901. évi július 8-án 72,466/1. p. szám alatt kiadott honosítási okirat alapján, a magyar állampolgársági eskünek a budapesti polgármester előtt 1901. évi augusztus hó 23-án történt letételével szerezte csak meg, nyilvánvalóan idő előtt adta be 1901. évi október hó 4-én a házassági életközösség visszaállítására, s illetően a birói felhívás kibocsátására irányuló kérvényét, amelyre a H. T. 77. §. A) pontjában szabályozott felhívás ugyanabból az okból kibocsátható sem lett volna és ez okból a mégis kibocsátott felhívásnak nem tulajdonitható az a joghatály, melynek alapján maga a bontás szorgalmazható, ez okból az elsőbirósag Ítéletének nemcsak a bontás kérdésében hivatalból felülvizsgált részét, hanem ennek következményekép a házasságvédői díj tekintetében intézkedő részét is megváltoztatni és a keresetet elutasítani stb. kellett. A m. kir. Kúria. (1902 június 11. 3,753. sz.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, az abban felhozott indokoknál fogva és azért, mert az 1894 : XXXI. t.-c. 115. §-a szerint «a magyar állampolgárság elnyerése előtt létrejött oly tények alapján, melyek a házastársak korábbi joga szerint bontó, vagy ágytól és asztaltól elválasztó okot képeznek, a magyar állampolgárságot nyert házastársnak házasságát a magyar bíróság felbonthatja, ha azon tények a jelen törvény szerint is bontó okul szolgálnak*, amely esetben nem kívántatik meg bizonyos meghatározott időnek a magyar honosság elnyerése utáni letelte ahhoz, hogy a honosságot nyert háBudapest, 1902 július 6. zastárs bontó keresetét a magyar bíróság előtt megindíthassa, s minthogy a jelen esetben teljesen az 1901 július 8-án történt honosítása előtt osztrák állampolgár volt, az osztrák törvényekben pedig (ausztr. p. t. k. 109. és 115. §.) a magyar házassági jog 77. §-ában foglalt szándékos és jogos ok nélküli elhagyásnak megfelelő azonos bontó (váló) ok, mint ^gonosz elhagyás* szintén fennáll, ennélfogva felperesnek az idézett 115. §. értelmében a magyar honosság elnevése után azonnal joga nyílt a H. T. 77. §-a alapján a házassági életközösség visszaállítására irányuló birói felhívás kibocsátását kérni, — illetőleg, amennyiben a felhívott házastárs annak igazolatlanul eleget nem tenne, a bontásra irányuló keresetet ellene megindítani. Ha a férj kötelezi magát, hogy nejének házasságuk felbontása esetére mindaddig fizet tartásdijat, mig neje hozományát ki nem szolgáltatta ugy a nő az 1894 évi XXXI. t.-c. 93. § ellenére tartás iránti igényét férje ellen akkor is érvényesítheti, ha másodszor házasságra lép s ezen igénye csak akkor szűnik meg, ha hozományát visszakapta. A budapesti kir. törvényszék (1901. évi december 23-án 41922. sz.) K. F. Sándor felperesnek H. Erzsébet alperes ellen végrehajtás iránti rendes perében következőleg itélt: Felperes végrehajtás megszüntetése iránti kérelmével elutasittatik. Azonban az 1901. évi 34,131. sz. végzéssel elrendelt végrehajtás oda korlátoztatik, hogy a marasztalási összeg erejéig a végrehajtás a végrehajtást szenvedő felperes tisztviselői fizetésének nem az 1881. évi LX. törvénycikk 58. §-ának korlátai között lefoglalható tényleges szolgálati illetményeinek évi 600 koronát meghaladó részére, hanem csakis lefoglalható fizetése egy harmadrészére évi 1600 koronának érintetlenül való fentartása mellett vezettetik stb. Indokok: A végrehajtás megszüntetése iránti kérelmével felperest azért kellett elutasítani, mert azon tény, hogy a végrehajtató alperes időközben 1901. évi szeptember 17-én K. Lipóttal uj házasságot kötött, felperesnek birói Ítélettel is megerősített egyesség által elvállalt kötelessége meg nem szűnt, miután a felek ezen egyességben felperes tartásdij-fizetési kötelezettségét alperes 3220 korona hozomány visszatérítése iránti követelésének kielégítéséig állapították meg, azt pedig, hogy alperes ezen követelése ki lenne fizetve, felperes nem is állítja. Felperes egyezségileg elvállalt kötelezettsége tehát nem függ alperes ujabb férjhezmenetelétől, hanem csakis maguk a felek által kiszabott feltételek beálltától. Tekintve azonban, hogy az 1894. évi XXXI. t.-c. 93. §-a értelmében a férj tartási kötelezettsége megszűnik, ha a nő uj házasságot köt, az 1881. évi LX. t.-c. 58. §-a értelmében pedig a tisztviselői fizetés 600 koronát meghaladó része csakis a teleséget, törvényes leszármazókat, vagy szülőket illető tartásdíj miatt foglalható le, ezen törvénycikk 60. §-a értelmében pedig ettől eltérő egyezmény, vagy a végrehajtást szenvedő részéről való lemondás hatálylyal nem bír, végrehajtató alperes követelése pedig, bár mint érvényes birói ítélettel is megerősített kötésen alapuló követelés most is érvényesen fennáll, alperes ujabb férjhezmenetele által elvesztette a törvényes nőtartásdij természetét és a vele járó előjogokat és olyan egyességileg megállapított tartásdíj iránti követeléssé változott át, amely csak közönséges kötelmi kötésen alapuló követelésképpen hajtható be: alperes kivételes előjogokkal vezetett végrehajtás utján szerzett végrehajtási jogait az időközben beállott változások folytán a mostani követelésével járó jogok mértékére kellett korlátozni. A budapesti kir. ítélőtábla. (1902 március 24-én 1444. sz.) az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét megváltoztatja; ehhez képest az alperes javára az 1901. évi október hó 23. napján 34. B. 1. sz. a. hozott elsőbirósági végzés alapján elrendelt kielégítési végrehajtást megszünteti és ennek folyományaként az ezen végzés alapján foganatosított végrehajtási cselekményt következményeivel együtt hatályon kívül helyezi stb. Indokok: A peres felek közt nem vitás, hogy alperes 1901. évi szeptember hó 17. napján K. Lipóttal ujabb házasságra lépett és hogy alperes javára az 1901. évi október hó 23. napján 34131. sz. a. hozott végzéssel a kielégítési végrehajtás az 1901. évi október havára járó 60 korona tartásdíjra vonatkozóan rendeltetett el. Való ugyan, hogy a peres felek között 1896. évi szeptember hó 1-én T. N. budapesti kir. közjegyző előtt létesült egyezség alapul vétele mellett a peres felek között létezett házassági köteléket felbontó és azoknak egymás közötti vagyoni viszonyait szabályozó részében jogerőre emelkedett 7,411/901. sz. elsőbirósági Ítélettel felperesnek az alperes javára megállapított 60 korona havi tartásdíjra vonatkozó fizetési kötelezettsége addig az idő-