A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 27. szám - Szegénységi jog korlátozása a polg. perrendtartás javaslatában

106 A JCG pontig határoztatott meg, mig felperes alperesnek 3,220 koronában megítélt hozományát teljesen ineg nem fizeti, másrészt tény az is, hogy sem ez az egyességi, sem az annak alapul-vétele mellett meghozott elsőbirósági utélet nem tartalmaz határozott intézkedést a tekintetben, hogy az alperest a megítélt nőtartáshoz való jog ujabb férjhezmenetel esetében is megilletné. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 92. §-a értelmében a házasfelek vagyoni viszonyaikat szabadon rendezhetik ugyan, de másrészt annak 93. §-a kifejezetten azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a nő ujabb férjhezmenetel esetében a tartáshoz való jogát elveszti. E törvényes rendelkezés szemeló'tt-tartásával kétségtelen, hogy alperest az érintett egyesség értelmében ujabb férjhezmenetel esetében a tartáshoz való jog csak határozott kikötés esetében és ez esetben is csak annyiban illethetné meg, hogy ily határozott kikötés mellett az alperes részére fizetendő tartás a kötbér természetét öltené magára, a jogi természeténél fogva azonban annak mérve az alperes részére egyidejűleg megítélt és szintén végrehajthatóvá vált hozománytökének a törvény értelmében 8%-os kamatlábbal legmagasabb mérvben kiköthető kamatösszegét meg nem haladhatná. Ily határozott kikötés hiányában azonban alperesnek a tartáshoz való joga a hivatkozott törvény 93. §. értelmében végkép megszűnvén, alperes a dolog ily állásában felperessel szemben csak azt a jogát gyakorolhatja, hogy a felperes ellenében megítélt hozományát a teljesítési határidő beálltától esedékessé vált kamataival együtt végrehajtás utján behajthassa. Az előadottakhoz képest tehát az elsőbirósági ítéletnek a per főtárgyára vonatkozó részét megváltoztatni és az alperes javára elrendelt kielégítési végrehajtást az 1881. évi LX törvénycikk 30. §-ának a) pontja é telmében megszüntetni kellett stb. A m. kir. Kúria (1902 május 30-án, 3,3ti2. sz.). A végrehajtás megszüntetése kérdésében a másodbiróság Ítélete megváltoztatódik és erre vonatkozólag az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben; a végrehajtás elrendelésének módjára nézve az elsőbiróságilag kimondott korlátozás hivatalból megsemmisitettik, stb. Indokok: Alperes elesett hozományának használatától azáltal, hogy azt felperes visszatartotta. A peres felek, mint volt házastársak, éppen azon célból, hogy az alperes nemcsak különélésük tartamára, hanem házasságuknak bírói Ítélettel történendő felbontása után is a tőle elvont hozomány használatáért a felperestől ellenértéket nyerhessen, vagyoni viszonyaikat az alsóbirósági Ítéletekben jelzett egyességgel a válóper megindítását megelőzőleg akként szabályozták, hogy az alperes részére kifejezetten nőtartás cimén kötelezett havonkinti 30 forint a felperes által mindaddig fizetendő lesz, mig felperes a visszatartott hozományt az alperes részére vissza nem téritette. E szerint nyilvánvaló, hogy felperes a kölcsönösen megállapított ellenértéknek az alperes részére kötelezett szolgáltatását magára nézve minden eshetőséggel szemben mindaddig fennállónak kívánta tekinteni, mig alperesnek a hozományt vissza nem adja. Minthogy pedig felperesnek kötelezettsége ezen egyedüli feltételhez van kötve, ellenben annak megszűnése az egyességben az alperes uj házasság-kötésétől nincs függővé téve, — ennélfogva ama kötelezettség minden egyéb tekintetektől függetlenül a hozomány visszaadásáig fennállónak tekintendő, annyival inkább, mert valamint egyrészről alperes tartást hozományának visszatérítése után a felperestől követelni akkor sem volna jogosult, ha nem is lépett volna uj házasságra: ugy viszont másrészről a hozomány visszatérítése előtt a felperes nem tagadhatja azt meg alperestől csupán azon okból, mivel az alperes uj házasságot kötött, még mielőtt hozományát a felperestől visszakapta volna. A fenforgó esetben tehát az 1894. XXXI. törvénycikk 93.§. nem nyerhetvén alkalmazást, a végrehajtás megszüntetése kérdésében a rendelkező részben megjelölt értelemben kellett határozni. A végrehajtás elrendelésének módiára nézve elsőbiróságilag kimondott korlátozás az 1881: LIV. t.-c. 39. §-ának o) pontja szerint azért volt megsemmisítendő, mert ily intézkedés megtételére sem a kereset nem irányul, sem a perben ez iránti kérelem nem lön előterjesztve, hivatalból való intézkedésnek tehát ez irányban annál kevésbé lehetett helye, mivel ama korlátozás kimondásával egyértelmű magának a végrehajtást rendelő végzésnek részbeli megváltoztatásával, ami pedig csakis az érdekelt fél feltolyamodására eszközölhető. Es habár a másodbiróság a felperes keresetének helyt adotc, mégis tartozott volna z elsőbiróságilag kimondott korlátozást szintén megsemmisíteni, mert a nyilvánvaló szabályellenes eljárást észlelni és figyelembe venni már a másodbiróságnak is kellett volna. Állandó törvényes gyakorlat, hogy igénykeresetnek különböző jogalapokokon is annyiban van helye, amennyiben az érvényesíteni kivánt jog anyagi tartalmánál fogva alkalmas arra, hogy az igényelt tárgyaknak végrehajtási eladását meggátolja. Az ingatlannak tartozékai, jelesül ha azok, mint a jelen esetben a nyilvánkönyvben mint ilyenek félsorolás mellett ki vannak tüntetve, az ingatlan jogi természetét követik és mindaddig, mig attól el nem választatnak, azokra joghatálylyal csak telekkönyvi bejegyzéssel szerezhető zálogjog, következésképp oly esetben, amidőn az ily nemű tartozékok mint ingóságok foglaltatnak le és ugyanazok mint az ingatlan tartozékai a jelzálogi hitelezők érdekében az ingatlannal együtt elárvereztettek, az árverési vevő tulajdonjoga a telekkönyvön kivül, bár birói uton szerzett zálogjogot hatálytalanná teszi. Támogatja ezt a jogi felfogást az is, hogy az 1881: LX. t.-c. 212. §-a szerint a jelzálogi hitelezők követelhetik, hogy a lefoglalt függő termés árverésénél befolyt összeg a végrehajtató követelésének kielégítésére ne forditassék, hanem az elárverezett ingatlan vételárahoz csatoltassék ; . mert ha a törvény a jelzálogos hitelezőnek a függő terméshez való jogát ily módon biztosítja, annál inkább alkalmazandó az ingatlan árverési vevőjének az a joga, hogy az ingatlan tartozékára telekkönyvön kivül korábban szerzett zálogjognak hatálytalanítását igényper utján kérhesse, s hogy ekkép a telekkönyv alapján, illetve az árverés alapján szerzett tulajdonjogának érvény szereztessék. Oly esetben, midőn valamely dolog birói árverésen adatik el, a vevő jóhiszeműsége, vagy roszhiszemüsége szóba nem jöhet. (A m. kir. Kúria, 1902 jan. 3. I. G. 525/901. sz. a.) A S- E. 88. §-a szerint a bíró az oly tanukat egymással szembesítheti ugyan, akiknek vallomásai egymással ellenkeznek, és a S. E. 98. §. is csak felek kérdéséről és esetleg szembesítéséről rendelkezik, de kötelező jogszabály a szembesítésre nincs, ellenben a peres feleknek a tanukkal való szembesítéséről a törvény nemis intézkedik. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902 febr. 27. I. G. 549. sz. a.J Ha alperesnek köztörvényi kötelezettsége meg nem állapíttatott, akkor a kötelezettség egyetemlegességéről szó sem lehet. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa, 19.-2 febr. 18. I. G. 509. sz. a.) A törvénytelen gyermek anyjának feslettségéről nem lehet szó akkor, ha megállapítást nem nyert az, hogy az anya gyermekének vélelmezett fogamzási időszakában a perbe vont alperesen kivül más férfival is nemileg közösült. A természetes apa. ha napszámos is, a fennálló jogszabályok szerint szintén köteles természetes gyermekének tartásáról, mig ez arra maga Jnem képes gondoskodni. (A m. kir. Kúria, 1902 febr. 14. 1. G. 5(52/901. sz. a.j Elfogadott jogszabály, hogy a törvénytelen gyermek tartásdijának utólagos megtérítését az anya a természetes apától rendszerint nem köve-élheti akkor, ha a gyermek születése s a tartásdíj iránti igény érvényesítése közt hosszabb időköz folyt le, és igy az előző perbeli jogfentartás a jelen kereset beadá sát megelőző időre hatályát vesztette : ennélfogva a fölebbezési bíróság tarthatatlan álláspontra helyezkedett, midőn a kereset beadását megelőző időre is megítélte a tartásdijat. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa, 1902 febr. 14. I. G. 565. sz. a.) Jogszabály, hogy a szerződés csakis a feleknek egymás irányában tett egyező akaratnyilvánítása utján jön létre. Azt, hogy távollevők között az ajánlattevő az ajánlat elfogadásáról az ajánlattevőt minden ujabb felhívás nélkül értesíteni tartozik s hogyha az értesítés a kikötött, vagy a körülmények között a válasz adására szükéges idő alatt meg nem történik, az ajánlattevő tovább kötelezve nincs . a keresk. törv. 315. §-a kifejezetten rendeli, s ugyancsak 320. §-a értelmében a hallgatás az ajánlat elfogadásának csakis egymással üzleti összeköttetésben álló kereskedők között tekinthető. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa, 1902 febr. 25. I. G. 572/901. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A tőzsdebiróság illetékességének kikötése szerb alattvalók között Szerbiában létrejött ügyletből eredő peres kérdésekre nézve. A kir. ítélőtábla 1902 április hó 2-án 811/1901. V. sz. a. következőleg végzett: A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyet nem ad. Indokok: Annak előrebocsátása mellett, hogy az alperes által felhitt, a Szerbiával a polgári ügyekben kölcsönösen nyújtandó jogsegély iránt kötött államszerződést becikkelyezö 1882. évi XXXII. t.-c. sem foglal magában olyan intézkedést, mely szerint magyar és szerb honosok olyan vagyonjogi pereiknek elbírálása végett, melyekre nézve a törvény az illetőséget kizárólagosan meg nem állapítja, a másik állam bíróságát kölcsönös egyetértéssel sem vehetnék igénybe: nem volt az 1881. évi LIX. t.-c. 96. §. a) pontjára alapított alperesi felfolyamodásnak hely adható, mivel az elsőbiróság alperesnek illetékességi kifogását az alábbiakból kitetszőleg helyesen vetette el. Az ugyanis nem vitás, hogy mindkét peres fél kereskedő és hogy a kereset alapjául szolgáló ügylet reájuk nézve egyaránt kereskedelmi. Minthogy pedig az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §. b) pontja szerint kereskedők a közöttük kereskedelmi.ügyletekből felmerült peres kérdésekre nézve magukat az eljáró tőzsdei választott bíróság illetékességének joghatályosan alávethetik; minthogy ez az alávetés a fenforgó esetben a keresethez A. alatt csatolt, Belgrádban 1901. évi február hó 10/23. kiállított kotlevéllel, melynek a szerb kereskedelmi törvény értelmében való alaki érvényességét felperes a szerb kir. igazságügyminiszterium H. alatt csatolt bizonylatával kimutatta, a törvénynek megfelelő módon tényleg megtörtént; minthogy ennek az alávetésnek joghatályosságára nem bir befolyással az, hogy peres felek külföldiek, mivel annak megállapi-