A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 27. szám - Szegénységi jog korlátozása a polg. perrendtartás javaslatában

216 A JOCr csupán az előbbivel kapcsolatban .adhat helyt a bíróság. Ott vagyunk tehát, ahol voltunk. Ez tehát lelkiismereti kérdés,'. melyet a bíróságok csak ugy oldhatnak meg, hogy a Javaslat e rendelkezésének szigorú alkalmazását mellőzik s inkább megkockáztatnak egy tárgyalást, mint hogy előre élet s halál felett itél enek. Mert a bíróról, mint az igazságszolgáltatás papjáról feltételezhető, hogy hivatását a más közegekre tartozó pénzügyi szolgálatnak nem fogja a árendelni. Az államkincstár érdekét direkte csak addig védheti a biró, amíg azon legmagasabb állami érdek, melynek szolgálatában áll, a legtávolabbról sem érintetik. A szegénységi jog e korlátozása nincs eléggé megokolva. Megengedjük, hogy egy-egy alaptalan pert tényleg el lehetne fojtani csirájában e módon, de ez a végtelenül csekély haszon korántsem ér fel azzal a kárral, melyet e rendelkezés okozna. Megengedhető-e a jogállamban, hogy egy igazságos ügy, akár indirekt módon is. vesztett ügynek deklaráltassék ? Megtelel-e a jogegyenlőségnek, hogy az egységes anyagi és alaki törvények mellett a gazdasági és társadalmi iníerioritás ilyen indirekt uton jelentéktelen fiskális szempontok miatt a otörvény előtt» is érezhetővé váljék?! Jótékony, fenséges zenében banális hang ! Tisztán jogi szempontból is káros az ilyen praejudiciumlehelletek szaporitása, aminőket itt-ott észrevenni a Javaslatban.*) Az anyagi igazság bekövetkezhető sérelme miatt úgymond az Indokolás — ne aggódjunk, a bíróság elutasító határozata nem prejudikál az ügynek, mert «a bíróság a végleges döntésnél más, a tárgyalás alapján kifejlett teljes tényállással áll szemben». Ez a megnyugtatás legkirívóbb jele annak, hogy a «szegényst'gi jog»-ban részesitendők érdekét nem méltányolja eléggé a javaslat, mivel félreérthetetlenül koncedálja az igazságos ügygyei bírók elutasításának eshetőságét, ennek tentvázolt következményeire azonban nem gondol. Útját állja annak, hogy a biró azon más, a tárgyalás folyamán kifejlett tényállást lássa, de megkívánja, hogy az igény alaptalanságát — mintegy próféciával — mégis megállapítsa. Ha meggondoljuk, hogy a befejezett tárgyalás után, a bizonyítékok mérlegelése, a tények megállapítása és jogszabály alá vonása mily nyugodt megfontolást, aggódó gondosságot kíván, kell, hogy előre lássuk e rendelkezésnek a bírósági gyakorlat purgatóriumában bekövetkezendő halálát, mert príma vista az igény alaptalanságát kimondani legalább is — alaptalanság es felületesség, ha már nem vakmerőség. Hiszen el tudunk képzelni oly teljesen alaptalan igénytámasztást, melyet első hallásra annak minősítenénk, sőt olyat is, melynek jogosságáról csak az eszelős lehet meggyőződve. Ha idegen ember után törvényes örökrészt kívánok, ha a mániákus a Kúria elnökét kéri marasztalni, mert a járásbiró elitélte és így tovább, nem következik be jogsérelem, ha a limine lehetetlenné teszik a további eljárást. Igaz. De a mániákus, félkegyelmű dehogy folyamodik bélyegmentességért, a józan ember pedig örül, ha nem kell perben állania. Ha pedig csupán rosszindulat, boszantás vagy egyéb mellékcél vezérli felperest, nincs orvosság ez ellen, mert a tanuk egész seregének megnevezésével korrekt jogcímmel léphet fel, hogy a bírónak eszébe sem juthat a szegénységi jogban való részesítés iránti kérelmével telperest elutasítani. E korlátozó rendelkezés tehát nemcsar a leghatározottabban antiszociális, hanem jogi szempontból céltalan, zavaió és fölösleges, mi okból feltétlenül elejtendőnek tartjuk. Sérelem. Olcsó igazságot!**) (R.) A dolog nem nagy jelentőségű, de ha már annyira benne vagyunk az olcsóságokban : ügyet lehet vetni erre is. A hivatalos lap tudvánvalóképpen a szók száma szerint szabja meg a hirdetések diját és a százas numerusok a díjszabás mesgyéi. A minap egy hatvankoronás váltó-perben ösmeretlen örökösöket kellett idéztetnem. Az idézési hirdetmény szavainak a száma ugy százhét—száznyolc lehetett. Mert a hivatalos nyomtatvány nem elégsz'k meg a szükségesekkel, hanem rosszul van megfogalmazva, nyilván azért, hogy fölösleges holmi is legyen benne. *) így a birói hatáskör megállapításának kérdésében valamely követelés részben való perlése esetén «az érték megállapításában a még érvényesíthető egész követelés értéke irányadó». (9. §.) Alperes hatásköri kifogása esetén a bíróság sine praejudicio kénytelen kimondni, hogy felperes nagyobb követelést érvényesíthet az érvényesítettnél. **) A J o g é 1 e t-ből vesszük ezt a cikket, melyet jó lesz a bíróságoknak megszivelni. • _ A szerkesztőség. Az ismeretlen örökösök nem hivatnak föl egész egyszerűen hanem fölhivatnak .egyszersmind.* A védelemre <nézve» követel «kelló'» utasítást tőlük a hirdetmény, és szószerint azt kívánja, hogy «a bíróságnál* nevezzenek más ügyvédet, .ellenkező esetben pedig* stb. Nem elégszik meg a kelet helyének és az idejének a valóságos megjelölésével, hanem ki is írja, hogy *kelt». A nyomatott szövegen felül énrólam, az ügyvédről, nemcsak azt irja ki a hirdetmény, amely — persze — nem i d é z é s egyszerűen, hanem idézési hirdetmény hogy én szabadkai ügyvéd vagyok, hanem kiirja azt is, hogy azonfelü, szabadkai lakos is vagyok nemkülömben, amit minden áron jó tudni az ismeretlen örökösöknek. Az idézésen nem szabad tréfálkozni, mert éppen a nemrégiben hallom, hogy volt itt Szabadkán eset tá, hogy a pertárban megjelent egy eleven ösmeretlen örökös és védekezett, mint a pinty. Nem akarom szaporítani a szót, elég az ahhoz, a háromszor való közzététel dija vagy 7 k. 94 f. ha száz szónál nem több a szöveg, vagy 13 K. 9í f. ha több. Ez 60-koronás perben rubrika. Gondolom az igazságügyminiszter is olyasfélét mondott, hogy nem rajong azokért az ügyvédekért, akik 60-koronás perben derüre-borura szaporítják a költséget. (Hát én ugyan azokért se rajongok, akik 63-koronás perben mivelik ugyanezt, de az ügyvédnek mégiscsak az a tennivalója, hogy behajtsa a követelést és a megbizó fele nem szimpátiát keres, hanem szolgáltatást, abbanhagyást, tűrést, szóval kötelmi, dologi stb. jogi valamit.) Kapom magamat: kihúzgálom a nyomtatványból a cafrangot és lesrófolom 99 szóra az idézést. Visszaküldi a Budapesti Közlöny : nem oda Buda! Csak makulátlan szöveget fogadnak el. Nosza futok a bíróhoz elkeseregni a bajo-nat. Kevés szóból megértettük egymást s a dolog ugy végződött, hogy a felemnek vagy az ösmeretlen örökösöknek megtakarítottam hat koronát a saját utcunque tizenkét koronára rugó munkám árán. Mert az ilyent senki meg sem köszöni. De ha már benne vagyunk, hogy az igazságot a beszerzési áron alul szállítjuk a jogkereső közönségnek: hát csinálják meg mindenfelé amint lehet, hog" az igazság ne éppen csak az ügyvéd rovására legyen olcsó. Irodalom. Az örökbefogadás. Tanulmány. Irta E. Nagy Olivér dr.„ pozsonyi ügyvéd. Bpest. 1902. Márkus-könyvnyomda. Szerző, ki nem-egy értékes dolgozattal gazdagította a szaksajtói irodalmat, ezen nagyobb szabású dolgozatában voltaképpen egy igen kimerítő bírálatot irt a magy. polg. törvénykönyv tervezetének az örökbefogadásra vonatkozó intézkedéseiről. Hogy ezt tehesse, beható tanulmányokat tett és közöl ezen intézménynek a római, francia és német jogban való elrendezéséről. Ismerteti végül a régi és mai hazai jogunk szerint való örökbefogadást. Szerző ezen munkálata megérdemli, hogy tágabb körökben olvassák. Vegyesek. A pozsonyi kir. jogakadémián az 1901—1902. iskolaévben az l. félévben 248 joghallgató volt beirva, éspedig az I. évi jogi tanlolyamban 96, a II. évi jogi tanfolyamban 75, a harmadik évi tanfolyamban 44, a negyedik évi jogi tanfolyamban 33. A II. félévben 219 joghallgató volt beirva, éspedig az I. évi jogi tanfolyamban 90, a II. évi jogi tanfolyamban 74, a harmadik évi jogi tanfolyamban 38, a negyedik évi jogi tanfolyamban 17. Vallás szerint volt: az I. félévben római katholikus 165, görög katholikus 4, görög keleti vallású 6, ágostai hitvallású evangélikus 31, evangélikus reformált vallású 15, izraelita 27. A II. félévben római katholikus 148, görög katholikus 1, görög keleti vallású 7, ágostai hitvallású evangélikus 24, evangélikus reformált vallású 13, izraelita 25. Nemzetiség szerint volt: az I. félévben magyar 233, német 4, tót 1, szerb 5, román 5. A II. félévben magyar 209, német 2, tót 1, szerb 6, román 1. Ösztöndijat élvezett: az I. félévben 14 hallgató 2281 K. 60 f. összegben. A II. félévben 13 hallgató 2231 K. 60 f. összegben. Az igazgatón kivül működött az I. félévben 6. rendes tanár, a II, félévben 6 rendes tanár, 1 előadó s az akadémiai könyvtárnok. Az iskolaév I. félévében 26 tantárgy adatott elő, hetenkint 100 órában, II. félévében 27 tantárgy adatott elő hetenkint 84 órában. Az iskolaévben megtartatott 121 első alapivizsgálat, 105 második alapvizsgálat, 25 jogtudományi államvizsgálat és 19 államtudományi államvizsgálat. Az akadémiai könyvtár könyvállománya az 1901. év végén 21994 kötetből áll. Azakadémián fennálló jogász-segélyző-egylet alaptőkéje az iskolaév végén 56800 korona névértékű 4% földtehermentesitési kötvényből, egy darab pozsonyi második kerületi takarékpénztári részvényből és egy darab Bazilika-sorsjegyből állott A jövő iskolaév 1902. évi szeptember hó 1-én kezdődik.