A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 27. szám - Szegénységi jog korlátozása a polg. perrendtartás javaslatában

mes jogtörténet, római és egyházi jog. Mindezt mintegy megelőzné valami általános bevezetés, jog- és államtudományi fogalom-tan, mintegy a szaktudománynak beszéd és értelem gyakorlata. Ez a bevezető tan csak kollokvium tárgya volna az első félévben, a vizsga tárgyait csak a történeti ismeretek tennék. A második év a közjogi tudományok éve volna, közjog, közigazgatási, esetleg büntetőjog, megfelelő vizsgálattal. A harmadik év a magánjognak volna szánva, ideszámítva a melléktudományokat és részben a szakjogokat is, például a kereskedelmi és váltó-, a csődtörvény és a telekkönyvi intézmény ismeretét. A negyedik évben jönnének sorra az elméleti tudományok, iogbölcsészet, politika, nemzetgazdaságtan és pénzügytan. Az alaki jogokat az anyagi jogokkal párhuzamosan, áttekinthető, szük keretben kellene előadni. Itt a fősuly a praktikus oktatásra, szemináriumokra, helyesebben praktikumokra, kötelező írásbeli dolgozatokra kellene helyezni. A negyedik év végére három részből álló és a 8-ik félév folyamán 6 — 6 heti időközökben letehető államvizsgálat esnék. Az államvizsgálat első része az államtudományi (helyesen közjogi), második része a polgári, magánjogi tárgyakból alakulna, harmadik részét a theoretikus tudományok tennék. Abszolutóriumot csak az kapna, aki a 3 részből álló államvizsgálatot letenné, a doktorátus egészen különálló, csak abszolvált egyének, vagy rendszeres egyetemi előtanulmányok nélküli, hoszszabb tartamú tudományos működést magánúton kifejtett szakférfiak által volra letehető, akár mint egységes jog- és államtudományi doktorátus, akár pediglen mint ma, bifurkált alakban. A gyakorlati felsőbb képzettséghez még 3—4 évi praxis és azután tisztán gyakorlati szakvizsgálat (jogszolgáltatási és illetve közigazgatási szakvizsgálat) volna szükséges. A jogszolgáltatási praxis vegyesen, bíróságnál vagy ügyészségnél és ügyvédnél vagy közjegyzőnél volna töltendő. A közigazgatási szolgálat a joggyakorlatba 1 év erejéig, az igazságügyi hivatalos szolgálat pediglen a közigazgatási gyakorlatba 2 év erejéig, az ügyvédi Qelölti) praxis a közigazgatási gyakorlatba 1 év erejéig volna beszámítható. A gyakorlati idő végén leteendő vizsgálatoknak nemvolna szabad a tanszerü examenek mégis nétlésének lenniök, csak arra kellene szoritkozniok, hogy megvizsgálják, vajion a jelölt a gyakorlati éveket helyesen használta-e föl, megszerezte-e a szükséges judiciumot, a formák ismeretét, a gyakorlati exisztenciáho szükséges minimális ügyességet. Minden (alap-, állam- vagy szak-) vizsgálat csak azokból a tárgyakból volna megismétlendő, amelyekből a jelölt meg nem felelt, az ismétlő vizsgálat 6—8 heti időközökben volna eszközölhető annyiszor, a mennyiszer, azaz addig, amig a jelölt megfelel vagy önként abban hagyja. Az államvizsgálat, amint fentebb mondottuk, a 8-ik félév folyamán 6—6 heti időközökben, 3 részletben volna letehető. Joga volna azonban a jelöltnek hosszabb időközök töntartására és arra is, hogy a 8-ik félév végét követő egy éven belül tegye le a vizsgálatokat. Ha ezalatt sem fejezné be az államvizsga letételét, a már letett részletek megtartanák ugyan hatályukat, de a jelöltnek egy ujabb szemeszterre be kellene iratkoznia az egyetemre vagy akadémiára, éspediglen azokra a tárgyakra, amelyekből még nem tett ál'amvizsgálatot. Ez fegyelmi rendszabály volna, amely arra szorítaná az egyetemvégző ifjúságot, hogy folytatólagosan megmaradjon a munka mellett, és ne tartsanak egyesek, mint ma, 3—4 évi siestát az egyetemvégzés után addig, amig — legalább nagy részük kivénül a tanulásból és végleg elzüllik. Még egy kérdés volna hátra : a jogi tanintézetek szervezetének kérdése. Ez a kérdés nálunk nem annyira az oktatásügyi, mint a szorosabban vett politika körébe tartozik. Itt az állam az egyházakkal, a központ a vidékkel volna kénytelen szemben állani. Azt véljük, e részben elég a megfelelő, egységes fegyelmi és tanszabályzat, állami főfelügyelet, a vizsgáló bizottságok elnökének és a tagok egyrészének állami kirendelése, a praxis után leteendő szakvizsgálatok cenzorainak tisztán a praktikus élet emberei közül való összeállítása és a szakvizsgálatoknak Budapestre leendő koncentrálása, azt véljük, ugyahogy, pótolná a szervezeti hiányokat, egyébként pediglen a szervezet dolgában okosabb egyelőre «quieta non movere,>. Ne sértsük meg a felekezetek és a vidéki központok érdekszféráit addig, arjuig erre komoly kényszerítő szükség fönn nem forog. OG A szegénységi jog korlátozása a polg. perrendtartás javaslatában. Irta WEISZ GYULA dr. Budapesten. A polg. perrendtartás javaslatának megjelenése óta számos felszólalás és vita tárgyát képezték az «ügyvédi sérelmek» gyűjtőnév alatt közismertté vált rendelkezések, melyeknek fölvétele a Javaslat indokolása szerint az igazságszolgáltatás olcsóbbá-tétele érdekében szükséges volt. Hogy mily intézkedések tennék valójában olcsóvá az igazságszolgáltatást, az igazság egyszerű, de meggyőző szavaival mutatta ki a mult hetekben e lap élén Öd'ónfi Miksa dr ur, a ki e téren évek óta buzgalommal gyűjti az adatokat és közli a nyilvánossággal. A végrehajtási törvény készülő novellája ujabb csapást mér majd az ügyvédi karra s ámulva kérdjük, vájjon az igazságszolgáltatás intézményéből csupán a jogvédőkre jut-e haszon, hogy annak olcsóbbá-tételét csupán az ő jövedelmük apasztásával tartja az ujabb kormányzat és törvényhozás lehetségesnek ? A jogszolgáltatási illetékeket meghatározó szabályok örökérvényüek s oly sérthetetlenek-e, hogy azokon változás nem történhetik ? Ha a jogegyenlőség tartalmának teljes érvényesülését az igazságszolgáltatás ingyenességének ideálja nélkül el sem képzelhetjük, mégis mekkora haladást jelentene a kisebb tárgyú perek illetékmentes elintézése ! A mai jog azonban merev; vagy nem ad semmit, vagy — alamizsnát a szegényeknek. Míg ugyanis az adók. mint eminenter az állampolgárság minőségéből folyó állandó kötelezettség mértéke legalább in thesi a polgárok szolgáltatási képességéhez simul addig a jogszolgáltatási illetékek nagysága a személyre való tekintet nélkül a tárgy szerint alakul s igy abszolúte állapittatik meg. S minthogy ezen abszolút mértékű fizetséget az állampolgárok egyrésze életfentartása veszélyeztetése nélkül teljesíteni nem képes, a jogegyenlőség legelemibb követelménye, hogy az állam ezeknek az illetéket (legalább egyelőre, mig szegénységük tart) elengedje. Csupán ezt a minimumot nyújtja ma az állam, s az ügyvédi kar, ez óriási közület elenyésző csekély számú tagja, — legalábbis ugyanennyit áldoz a szegény polgárság javára munkában és fáradságban, gyakran pénzben is. Nem tagadható, hogy a Javaslat a szegénységi jog intézményét a jogkereső közönség tágabb körére terjeszti ki, a mennyiben liberálisan tágítja a «szegénység»-nek ez intézmény viszonylatában való fogalmát (perrendtartási szegénység), részesithetőnek tartván e kedvezményben azt is, akinek jövedelme az illető vidéken divó közönséges napszámot meghaladja ugyan, de a per- és egyéb költségek előlegezése metlett a szükséges tartásban sérelmet szenvednének azok, a kiknek tartására valamely jogszabály kötelezi. Hálásan fogadjuk, hogy az osztrák és német perrendek e praktikus és liberális rendelkezését kodifikátorunk átvette, mert tényleg igen gyakori eset, hogy nagyobb, bonyodalmasabb, tehát ügyvédi képviseletet is igénylő pert, melyben esetleg ügygondnokra, szakértőre stb. is lesz szükség, a fél csak azért nem indíthat meg, mert az előlegezendő költségeket nem bírja meg anélkül, hogy szerény háztartása ezt meg nem érezné, különösen ha nagy a család. Az ügyvédeknek sincs okuk panaszra, mert ügyvédet a díjtalan pervitelre rendszerint csak kifejezett kérelem esetén rendelnek ki. Sed nunc ad nóvum et malum. Az igazságszolgáltatás összes tényezői érdekében, a hiábavaló munka elkerülése, időkímélés stb. végett a mai jogállapottól eltérően, a «szegénységi jog»ban való részesithetést akimutatott szegénységen kivül egy második feltételhez is köti a Javaslat* szólván: «Akinek perlekedése már előre teljesen eredménytelennek mutatkozik, szegénységi jogban nem részesíthetők (112. §. 3. bek.) Ez azon pont, mely a szegénységi jog intézményének visszefejlődését jelenti, ez a fiskalizmus lólába s ez mutatja legjobban, hogyan hozza meg az állam azt a csekély áldozatot, amely már igazán elkerülhetetlen. Amig teljes meggyőződés: nem szerez, hogy égbekiáltó bünt követ el, ha a szegény polgár igazának kivívásához segédkezet nem nyújt, addig begombolkozik s ridegen mondja : nincs alamizsna. Ezen szempont vezérli azon rendelkezésekben, melyek a szegénységi jog megadása iránt az illetékes perbírósághoz *) Indokolás a 112. §-hoz: «A javaslat a szegénységi jog megadását két feltételhez köti. Az első feltétel; a fél vagyoni helyzetei). ... «A második feltétel, amelyhez a javaslat a szegénységi jog megadását köti az, hogy a perlekedés ne mutatkozzék már előre teljesen eredménytelennek..! (Ind. 166. és 167. old.)