A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 27. szám - A házasság-jog a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében. Második közlemény

A JOG 211 A telekkönyvvezetői állásoknak elegendő számban rendszeresítése, a segédtelekkönyvvezetői állásoknak eltörlése és valamennyi telekkönyvvezetőnek a törvény által felállított osztályzatokba sorozása által lehetne anyagilag a telekkönyvvezetői karon segíteni. A mai társadalom egyik főbaját képezi : a tisztviselői kar, a társadalom intelligens osztályainak szorult anyagi helyzete. A mult évi mozgalom adataiból meggyőzőleg igazolva lett az az általános panasz valósága, hogy a tisztviselők helyzete tarthatatlan, a kisebb javadalmazásban részesülő tisztviselők, a legnagyobb nyomorban és szegénységben, nehéz anyagi küzdelmekben tengetik életöket. Ez az állapot csak akkor fog megszűnni, ha a tisztviselő a teljesített munka arányához képest legalább oly díjazásban részesül, hogy nélkülözhetetlen életszükségletei beszerzésére képes legyen. A kinevezési rendszerben pedig meg lesz honosítva, hogy a szakképzett szorgalmas és teljes odaadással működő tisztviselő mindenki fölött előnyben részesül. A tisztviselői állások betöltésénél semmi más, mint egyedül az érdem és képesség lesz a döntő és ekkor el lesz érve a végcél : hogy a telekkönyvek biztos kezek vezetése alatt fognak állani. Az uj telekkönyvi rendtartás életbe-léptetésével egyidejűleg a telekkönyvnek a kataszterrel összeegyeztetése, a tényleges birtoklásnak megfelelő telekkönyvi állapotnak akár a betétszerkesztés, akár a tényleges birtoklási törvény alapján a telekkönyvekbe bevezetése idejére, vagyis arra az időre, mig az uj telekkönyvek az egész országban elkészülnek, e munkálatok egyöntetű és egységes keresztülvezetése céljából központi telekkönyvi felügyelőség volna szervezendő, amelynek feladata lenne e munkálatok teknikai keresztülvitelére felügyelni és a folyamatban levő munkálatoknál, azok állásáról esetről-esetre személyes megvizsgálás által meggyőződni és odahatni, hogy a munkálatok mindenütt helyesen, a törvénynek és az előirt rendeleteknek megfelelően vezettetnének keresztül, hogy e munkálatoknak annyira óhajtandó eredménye : a nyilvánosság, különlegesség, törvényesség és elsőbbség kellékeit magában foglaló, szilárd jogi alapon nyugvó telekkönyvekben eléressék. A párviadal közös megegyezés abban, hogy fegyver döntsön ethikai igazságok fölött. Bármelyik fél lesz a vesztes, válik sértetté (büntetőjogi értelemben), a párviadal után panaszkodni e miatt nincs joga; történhetett volna megfordítva is, a vesztes félben sem hiányzott az akarat. A párviadal után tehát büntetőjogi értelemben vett sértett soha nincs ; nemis lehet, mert hiszen a felek a párbaj előtt megegyeztek, hogy fegyver döntsön s igy megegyeztek az eredményben is. Nem tartom méltányosnak tehát, hogy egy mindenképpen nemesebb ethikai alapon elkövetett cselekmény ugyanúgy büntettessék, mint pl. egy más nyereségvágyból, állati vadságből elkövetett cselekmény. Már csak kriminálpolitikai szempontból sem vagyok barátja a közönséges fogház- vagy börtönbüntetésnek, ami különben sem vezetne célhoz, legfeljebb a börtönvirágok önérzetét növelné. És ha már ezen szigorúbb szabadságvesztés alkalmaztatnék is, azt csak bizonyos esetekre szorítanám. Feltétlenül elvetendőrek tartom azonban, amit Havas mint fŐ-fő panacéát, Kenedi pedig mellékesen ajánl, a hivatalvesztést és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését. Ez az idea csak a párbajellenes mozgalom izgalmában ktletkezhetett. A büntetőtörvényvkönyvet végig lapozván, ezt a mellékbüntetést mindenütt csak a legsúlyosabb eredő okoknál fogva súlyosan büntetendő cselekményeknél találom mellékbüntetésképpen s mind csak oly cselekmény mellett, melyek elkövetői az elkölve^ett cselekmény bűnre indító lélektani indokainál fogva érdemetlenné válnak arra, hogy hivatalt viseljenek, méltatlanná megbízhatatlanná arra, hogy politikai ügyek menetére bármily csekély befolyást gyakoroljanak. Ez is egyik indoka ezen büntetés alkalmazásának. S már most ki merné állítani, hogy aki a párviadalban részes, érdemtelenné, pláne megbízhatatlanná válik. A büntetésnek mindenekfölött és legelsősorban igazságosnak kell lenni. Ez kell, hogy legyen a vezéreszme a büntetési tételek megállapításánál. Sem az elrettentés, sem a javítás nem történhetik az igazság rovására. Az igazságosság a legfőbb törvény s nem hiszem, hogy ennek a büntetési tételnek a javaslói komoly megfontolás után továbbra is igazságosnak tartanák ezt a büntetést erre a deliktumra. A házasság-jog a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében* Irta BADITZ LAJOS, kapuvári kir. közjegyző. Második közlemény. IV. Kózsztrzemény. A magyar jog mindazon ingó vagy ingatlan vagyont, melyet a házastársak, — házasságra léptük előtt már megvolt, vagy a házasság ideje alatt örökölt vagy ajándékul kapott vagyonon felül — együtt szereznek, közszerzeménynek tekinti ; de ezen tulajdoni igény csak a házasság megszűnésével érvényesíthető, a közszerzemény iránti igény érvényesítése folytán annak megosztásánál elvül szolgál, ahol adósság van, közszerzemény nincsen, és csakis azon érték, mely a tartozás levonásával fentmarad, osztandó meg s illeti, mint közszerzemény felében egyik, másik felében a másik házastársat, s ha nem él, örököseit. A házastársak külön vagyonát csupán azon adósság terheli, mely ezen külön vagyon átháramlásakor a vagyonnal együtt szállott reájuk, vagy abba, mint hozomány vagy közszerzemény beruháztatott, minden egyéb tartozás és szolgáltatási kötelezettség a hitbéren kívül, mely a külön vagyont terheli, a közszerzeményi vagyon terhére esik. viszont a házastársak külön vagyonát terhelő adósságnak a házasság tartama alatt történt kifizetése vagy törlesztése közszerzemény. A 121. § szerint; ugy a férjet, mint a feleséget a másiknak vagyonából abban, ami e vagyonban közszerzemény, a törvényből folyó jutalmul, hasonló felerészben való közösség illeti meg. Tehát a közszerzemény a törvényből folyó jutalom. Magyar észjárás a közszerzeményt két keze keresményének, szorgalma és takarékossága jutalmának igen, de sohasem tekinti a törvényből folyó jutalomnak, aminthogy nemis az. A törvény a polgárok jogait, kötelességeit védi és biztosítja, de nem osztogat jutalmat. Törvényből folyó jutalom volna magyar jog szerint a törvényes hitbér, — de ezt szerző elejti. *) Megelőző közleményt I. a 23. számban. Maga Kenedi is csak az országgyűlési képviselőkre és közhivatalnokokra nézve remél ettől az intézkedéstől megfékező hatást. A törvénynek pedig hatásában általánosnak kell lenni. Altalánosságban ez az intézkedés nem felelne meg sem az igazságosságnak, sem a büntetőjogi elméletnek egyrészről, másrészről indokolatlanul sújtaná a legszigorúbban azokat, akik egyénileg a legtöbb támadásnak vannak kitéve: a képviselőket, — és azokat, akik aránylag a legritkább esetben párbajoznak, csakis súlyosabb s igy annál inkább méltánylandó esetekben : — a közhivatalnokokat. Igaz, hogy Kenedi javaslata szerint az öléssel vagy súlyos testi sértéssel végződött esetek esküdtszék elé volnának utalandók. Ez azonban nem elég garancia. Nem pedig először, mert a lefolyt rövid idő alatt is meggyőződhettünk arról, hogy nálunk az esküdtszéki bíráskodás a megkívántató benső műveltség híján még korai, másodszor pedig azért, mert a párv adalnak nem mindig azok a legsúlyosabb esetei, amelyek öléssel vagy súlyos testi sértéssel végződnek. A párviadalra készítő ok lehet a legsúlyosabb s a párviadal eredménye egyidejűleg lehet a legjelentéktelenebb. Mi fog történni ebben az esetben ? Kenedi javaslata szerint ez nem fog esküdtszék elé tartozni s igy még csak remény se lehet arra, hogy az esküdtek a körülmények figyelembe-vételével «nem bünös»-t fognak mondani! Marad a rendes bíróság, amelyik nolens-volens a törvény szigorú rendelkezését kell, hogy alkalmazza! Igazság lesz ez? A Kenedi javaslatából csak azzal foglalkoztam, amivel nem értek egyet s ami különösen a párbajozást megszüntetni vagy korlátozni volna hivatva. Javaslatának többi része más lapra tartozik, egyikemásika pedig éppen a párbajozok javára szolgálna, nevezetesen a tartalékos tisztek- s a katonákkal párbajozókra vonatkozók, bár e javaslatokat — akármennyire ellentétesek is Kenedinek a párbajkérdésben elfoglalt álláspontjával — határozottan igen humánusnak s igazságosnak kell tartanom. Kenedi maga vallja, hogy «egyet be kell látni» azt, «hogy a magyar vérmétséklet ismeretes hevessége és a kultuiállapotok befejezetlensége, sőt nyertesége mellett még még mind'g fönnállanak és még sokáig fönn fognak állani a