A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 27. szám - A házasság-jog a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében. Második közlemény

Közös tulajdon, közös használat, közös haszonélvezet illethet valakit ; közösség, mely magában véve állapotot, fogalmat jelent, senkit nem illethet. A 137. §. szerint: «a házasság tartama alatt megszűnt és fentálló tartozásokra nézve az a vélelem, hogy azok a közszerzeményt terhelik». Megszűnt kötelezettség nem lehet semmiféle, tehát közszerzeményi tartozás sem. A helyes vélelem itt csak az lehet, hogy a megszűnt követelés a közszerzeményből elégíttetett ki. A 135. § utolsó pontja igy hangzik: «A tiszta jövedelemből leütendő az egybevetésnél a 130. §-ban emiitett tartozás — és a 134. §-ban emiitett járulékokon kivül azon összegnek a törvényes kamata, melylyel azon időben a külön vagyont a közszerzemény javára nagyobb érték terheli, mintsem fordítva, ellenben hozzáadandó azon összegnek a törvényes kamata, amelylyel azon időben a közszerzeményt a külön vagyon javára nagyobb érték terheli, mintsem forditva». Ha a közszerzeményt a külön vagyon javára nagyobb érték terheli, mintsem fordítva, — egyszerűen nincs közszerzemény. Ha a közszerzemény nincsen, hogy terhelheti ? külön vagyon a közszerzeményt ? A 127. § azt mondja, hogy «a pénz, mint vagyontárgy mindig közszerzeményi jószága. A 138. § azt mondja, hogy: «a pénz, mely a 127. §-ból közszerzeményi jószág, a közszerzeményt a külön vagyon javára terheli». Tehát a pénz, mely mindig közszerzeményi jószág, mégis külön vagyon. Ezt megérteni nem lehet. A 147. szakasz ekként rendelkezik: «Amit a házastárs a közösség fejében kikapott, olybá veendő, mintha azt a kiszolgáltató házastárs külön vagyonából a közszerzemény javára fordította volna». Ezzel ellenkezik a 124. §, mely szerint a házasság tartama alatt, de élők közti ajándékozás folytán hárult vagyon a házastársnak külön vagyona. Azt mondja továbbá e szakasz: «haa kapott vagyontárgy külön jószág, az kétszeresen számitandó». Miért, — ennek észszerű oka nincs, mert hisz ha egyik házastárs külön vagyonát a másikra ruházza át, az ennek külön vagyona lesz, tehát kétszeresen nem számítható. «A közszerzeményi jog már a szerzés ténye által létesül kódex megalkotóinak 1878-ban kifejezett aggodalmai)) és hogy «ha amúgy is elég nyers társadalmi életünkből a párviadal egyszerre eltűnne, helyébe olyan bárdolatlanságok és durvaságok lépnének, amilyenek ezelőtt 50—60 esztendővel uralkodtak. A párviadal szokása eleddig sok ilyent féken tart». A polgáriasodásnak az a magasabb fejlettsége, melynek bekövetkezésétől remélte az 1878 :V. t.-c. XIX. fejezetének indokolása a párbajozás szokásának megszűnését, vagy legalább enyhítését, nálunk — sajna — még nem következett el s a közel jövőben sem remélhető. Szükség van tehát épp az imént idézett körülményeknél fogva valamely eszközre, mely visszaszorítsa a kitörésre mindig készen álló szenvedélyeket, a durvaságot, a bárdolatlanságot s erre igen jó annak a tudata, hogy a durvaság esetleg vérbe is kerül. Nem tartunk tehát még ott, hogy a párbaj, mint delictum sui generis a kódexből kitöröhessék; ha pedig a párbajt továbbra is ilyennek hagyjuk meg, akkor a büntetési tételek megállapításánál nem szabad figyelmen kivül hagynunk azokat a momentumokat, amelyek a párbajt sui generis delictummá teszik s amelyek a fentebb előadottaknál fogva a közönséges büntetésnemek alkalmazását kizárják. Említettem, hogy a párbaj után tulajdonképpen büntetőjogi értelemben vett sértett, a felek kölcsönös megegyezésénél fogva — volendi non fit injuria — nem létezik. Csak a társadalmi rend az, ami a párbajozás szűkebb korlátok közé való szorítását kívánja, amelynek érdekében tehát — akkor amikor — (természetesen az esetek nagy többségében) büntetés alkalmazandó. Ezen azonban börtön és capitis deminutio nélkül is lehet segíteni. Segíthetnének maguk a bíróságok akként, hogy felhagynának azzal a kegyelmeskedéssel, amit a párbajvétségek büntetéseinek kiszabásánál tapasztalunk, vagy segíthetne a törvényhozás végső fokon akként, hogy a btk. XIX. fejezetében meghatározott deliktumok fenforgása esetére a kiszabkató államfogház-büntetés minimumát pl. három hónapban határozná meg, direktívát adván arra nézve is, hogy a ((társadalmi kényszer»-t a törvény nem tekinti enyhítő körülménynek £z — szerintem — elég s igazságtalan sem volna. OG ugyan, de annak terjedelme bizonytalan mindaddig, mig a házassági viszony tart, — azért a közszerzeményi jog a házassági viszony felbontása után érvényesíthető, s a közszerzeményi javaknak kezelése s azokkal való rendelkezése a férjet, minta család fejét illeti, — ennek folytán a férj jogosítva van ugyan a közszerzeményi vagyon tulajdonjogát, amennyiben az ingatlan, egyedül a maga nevére bekebeleztetni, de ily bejegyzésnek a közszerzeményi jog érvényesítésénél hatálya nincsen, s a nő, illetve örökösei a nő közszerzői jogát érvényesíteni jogosítva vannak». «A közszerzőt a szerzett dologra nézve tulajdonjog illeti, mely a szerzés idejekor létezővé válik, csak taitama bizonytalan mindaddig, mig a házassági kötelék tart, illetve mig a közszerzeményi javak el nem különittetnek, s oly esetben is, ha a szerzett javakba a házasság előtt megvolt, vagy annak tartama alatt hárult vagyon ruháztatott be, azok fele természetben illeti meg a közszerző házastársat s ő csak arra kötelezhető, hogy a másik házastársnak, illetve örököseinek a szerzeményi javakba beruházott s azt illető vagyonértéket megtérítse)). (Zlinszky : Magánjog, 19, 541., 543., 545., 549. lap.) A szerzemény megosztása a közös vagyon megosztásának elvei alapján történik, s mivel nem jutalom, s a hitbérrel semmiféle rokonfogalom alá nem vonható, nemis veszhet el, mint a 169. § helytelenül rendeli. A közszerzemény iránt való igény csak akkor jogosulatlan, ha a vagyon a házasság tartama alatt ugyan, de azon idő alatt megszereztetett, amikor a házastársak egymástól különválva éltek. De a közszerzemény iránt való igényt a házastárs ekkor sem a hűtlen elhagyás vagy érdemtelenség okából veszti el, hanem egyszerűen azért, mivel a közszerzemény egyik alapföltétele, hogy együtt szereztetett legyen, hiányzik, és ki van zárva, hogy az elvált s a családi tűzhelytől távol élő házastárs a vagyonszerzésben közreműködhetett és mint közszerző arra tulajdonjogot szerezhetett, közszerzeményhez tehát e cimen jogos igényt nem tarthat. Érthetetlen tehát a 150. § azon rendelkezése, hogy: «A szerzeményi javakban való közöstulajdont, a társhitelezőséget vagy egyéb nevezetű olyan jogközösséget, melynek harmadik személyek irányában is van hatása, az osztályjogositott házastárs, a házasság megszűnése után is csak a törvényben az ilynemű szerzésre általában előirt szabályok értelme szerint szerzi meg». A közszerzemény épp a közszerzés jogán mindegyik házasfél egyenlő aránybeli tulajdona, s a legnagyobb igazságtalanság volna ugy tekinteni a közszerzeményt, mint ha az kizárólag az egyik házastárs t. i. a férj tulajdona volna. A közszerzeményhez való tulajdonjognak harmadik személyek irányában is éppúgy kell kihatásának lenni, mint van maguk a házastársak közt. A közszerzeményi vagyonnak a nőt illető felerészét a házasság tartama alatt a férj csak kezelheti, tehát a vagyonában lévő közszerzeményi javak állagáért, éppúgy mint a hozományért, a házasság megszűnése előtt is neje irányában az idegen vagyon kezelőjének gondosságával felelős, s a hárma dik személyek is csak ily minőségben szerezhetnek dlene jogokat. A nő épp ugy, mint hozományának, közszerzői jogának biztosítását is kívánhatja, — esetleg a közszerzeményi vagyon elkülönítését is, — netáni megkárosodás kikerülése céljából, szerződésileg kikötheti, de a kezelés joga a házasság tartama alatt éppúgy, mint a hozományra nézve, a férj mint családfő részére marad fent. A 152—162. §-ok d közszerzemény megosztásáról rendelkeznek. Hogy miként, im egy példa: (158. §) ((Amennyiben a szenvedő állomány fedezetének kivonása olyan javakból eszközlendő, amelyek természetben meg nem oszthatók, tiszta közszerzeményül e javaknak osztatlan annyiadrésze tekintendő, ahányadrészét a fedezeti értéknek teszi ki az az összeg, amelylyel a fedezeti érték a kivonandó fedezetet meghaladja)). Fedezet azon érték, mely valamely követelés kielégítésére alapot nyújt, tehát a fedezendő összeggel egyenlő, vagy azt meg kell haladnia, mert másként: azt nem fedvén, fedezet se lehetne. Ezért a fedezet nagyobb, vagy legalábbis akkora, mint az általa fedezett összeg. A szenvedő állományt lehet a fedezetül szolgáló cselekvő állományból kivonni, ha azt meghaladja, de hogy a szenvedő állomány fedezetét vonjuk ki a fedezetből, — ennek abszolúte értelme nincsen. Hisz, ha a szenvedő állomány fedezve van, akkor nincs szenvedő állomány s igy kivonni se lehet. A 166. § szerint : «a házasság megszűnésekor életben lévő házastárs a közszerzemény kiadásának halálutánrai halasztását kivánhatja».