A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 26. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái

102 A JCG nem lett bemutatva, illetőleg, hogy ez megtörtént volna, óvással nem lett bizonyítva. Alperesnek a Kifogásait azonban nem lehetett figyelembe venni, mert ha be is bizonyította volna felperes tagadásával szemben azt, hogy a váltó utólagosan és jogellenesen lett telepítve, ebből csak az következnék, hogy ez utólagos telepítés figyelembe-vehető nem lenne és a váltó az eredeti tartalma szerint lenne elbírálandó; minthogy pedig a kereseti váltón az esetben, ha az azon lévő telepítés figyelmen kivül hdgyatik, az elfogadó elleni kereset fentartására a váltótörvény 44 §. értelmében óvás feltétele nem szükséges, az az elfogadóval szemben minden tekintetben érvényesnek volna tekintendő, ennélfogva az a kifogása semmiféle alappal nem bir, de nem alapos az a kifogása sem, hogy felperesnek még akkor sem lenne ellene kereseti joga, ha be tudná bizonyítani azt, hogy a váltó telepítése jogszerűen történt, mert ez esetben a váltót fizetés végett a nyíregyházai takarékpénztár egyerü'.etnél is fizetés végett be kellett volna mutatni. A váltótörvény 3. §-ának 7. pontja szerint ugyanis, ha a váltón több fizetési hely van kijelölve, ugy fizetési helynek az első tekintendő, a kereseti váltón tehát, ahol a fizetési hely ekként van meghatározva «fizetendő Nyír-Bátorban a Bóni gyártelep és mezőgazdasági részv.-társaságnál, esetleg fizetendő Nyíregyházán a nyíregyházai takarékpénztár egyesületnél, fizetési helynek Nyír-Bátor tekintendő, az ott felvett óvás tehát helyesen vétetett fel, jóllehet a váltótörvény 44. §-ának második bekezdése szerint óvás felvétele még ugy sem volt szükséges, mert a telepes egyszersmind váltóbirtokos is. Ami végül a kihallgatott tanuk ama vallomását illeti, hogy az osztrák-magyar bank üzlet-határozmányai szerint nevezet bank, ugy leszámítolás, mint beszedés végett csak oly váltókat fogad el, amelyeken telepesként egyenesen az osztrák-magyar bank, vagy annak valamelyik mellékhelye van megnevezve, a perben sulylyal nem bir, mert alperes nemcsak azt a kifogást emelte a kereseti váltó ellen, hogy arra az első helyen kitüntetett telepítés, hanem hogy a második helyen feltüntetett telepítés is jogtalanul lett rávezetve, s az azt vitatta, hogy a váltón külön fizetési hely az aláíráskor egyáltalán nem volt feltüntetve, e vallomás tehát csak ugy jöhetett volna figyelembe, ha alperes maga is beismerte volna, hogy a telepítés Nyíregyházán a nyíregyházi takarékpénztár egyesületnél jogszerűen vezettetett a váltóra és csak az első helyen lévő telepítés lett jogellenesen a váltóra vezetve. Mindezeknél fogva tehát alperest a minden lényeges kellékkel ellátott váltó alapján a váltótörvény 23. §-a értelmében a kereseti összegnek és járulékainak stb. fizetésére kötelezni kellett. A debreceni kir. ítélőtábla (1901 november 12-én 4,004. sz.) a kir. törvényszék mint váltóbiróság ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A keresethez A. alatt csatolt váltó a következő szavakkal van telepítve: ^fizetendő Nyírbátorban, a Bóni gyártelep és mezőgazdasági r-t.-nál, esetleg fizetendő Nyíregyházán, a nyíregyházai takarékpénztár egyesületnél*, azaz a vagylagosan két különböző telephely és két különböző telepes van kijelölve. A váltótörvény 24. §-a elvileg nem zárja ki ugyan több telepesnek a kijelölését, de ilyen esetben, minthogy az elfogadó is jogosítva van a váltófedezetet a vagylagosan kijelölt telepesek bármelyikéhez elküldeni, a V. T. 43. §-ának eleget teendő, a váltót fizetés végett mind a két telepesnél be kell mutatni és csak, ha mindkét telepes megtagadja a váltónak a fizetését, tekintendő a fizetés megtagadása megállapítottnak; ebből következik egyúttal, hogy az elfogadó elleni váltókereset fentartására szükséges óvás az ekként telepitett váltóknál csak akkor maradhat el, ha a lejáratkor mind a két telepes egyaránt és egyidejűleg birtokosa a váltónak; minthogy pedig ilyen esetről jelenleg szó nincs, mert a felperes a kereseti váltót a váltóra vezetett feljegyzés és T. László tanú vallomása szerint, az egyik telepestől t. i. a nyíregyházi takarékpénztár egyesület-tői a lejáratot két nappal megelőzőleg kiváltotta, s így a kereseti váltónak a lejáratkor nem mind a két telepes volt az egyidejüleges birtokosa, a V. T. 44. §- i alkalmazást nem nyerhetvén, a felperes, aki a kereseti váltónak a jelenlegi alakját vitatja megállapodásszerünek és azt maga részéről elfogadja, tartozott volna a végett, hogy kereseti jogát a váltó elfogadója ellen fentartsa. a kereseti váltót a másik telepesnél lejáratkor óvatolni; minthogy azonban a felperes a másik telepesnél t. i. s nyíregyházai takarékpénztár egyesületnél a kereseti váltót a lejáratkor óvatoltatni elmulasztotta, ennélfogva alperessel, mint a váltó elfogadójával szemben való kereseti jogát a V. T. 43. §-ának második bekezdésében foglalt jogszabály értelmében elvesztette, miértis az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával a felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A m. kir. Kúria (1902 június 3-án 53. sz.) A másodbiróság Ítélete megváltoztattaíik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A kereseti váltó előlapjának alsó részén olvasható ez a kitétel: cesetleg fizetendő Nyíregyházán a nyíregyházai takarékpénztár egyesületnél*, nem telepet, hanem szükségbeli utalványt jelent, mert egyrészt két telephelynek vagy két telepesnek megnevezése esetében rendszerint «és» illetve «vagy» összekötő szócska használtatik, másrészt az «esetleg» szó nyelvtani, valamint a kereskedelmi és a váltóforgalomban elfogadott értelme szerint, az idézett kitétel helyesen csakis akként magyarázható, hogy az szükségbeü utalyányt jelent. Ily körülmények között az elfogadó elleni váltókereseti jog fentartása végett nem volt szükséges a váltót a szükségbeü utalványozott nyíregyházai takarékpénztár egyesületnél bemutatni és a. fizetés meg nem történtét óvással igazolni, mert ezen cselekmények elmulasztása csak a visszkeresetnek, de nem az elfogadó elleni váltókeresetnek elvesztését vonja maga után. Ez okból a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatott helyben stb. A bányarészvény oszthatatlanul kiterjed az illető bányatársulat minden bányájára, és igy a banyareszvény ez oszthatatlanságával ellenkezik az. hogy a banyarészvény vagy ennek haszna az illető bányatársulatnak nem minden, hanem csak némely bányájára kihatóan ruháztatik át. Valamely iparág folytatásánál az olyan intézkedésnek költsége, a Mely intézkedés megtételét az illető iparág üzéséhez a törvény egyenesen előírja és mely intézkedés inditó oka az illető iparag különleges ter.nészeténél fogva előre ki nem számitható, de mégis valószínűséggel és eset.eg ismételten is mindig várható, ama folytatott iparág rendszerinti, tehát üzleti folyó kiadásának tekintendő. Márpedig az általános osztrák bányatörvény 170., 171. és 173. §-ai szerint minden bánya birtokosa köteles azt munkában tartani és a munkában-tartásra megkívántatik, hogy a megkezdett külvájás vagy vájna a személyekre és tulajdonra nézve minden veszély eilen lehetőleg biztosittassék, mely biztonsági intézkedések közé tartozik a gyúlékony vájnákra való különös figyelem és a tüzbiztositó és oltó intézkedések haladéktalan alkalmazása, amire a banyabirtokost a bányahatóság szorítani köteles továbbá a kőszénbányászat már természeténél fogva különös tüzveszélylyel jár és ez a veszély előre ki sem számitható, de mégis valószínűséggel és ismételten is mindig várható. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1901. dec. 4-én I. G. 420. sz. a.) M. Ödön dr. ügyvéd által képviselt G. Guidó felperesnek K. Ármin dr. ügyvéd által képviselt R. Lajos és R. József alperesek ellen 1010 korona iránt a gyulafehérvári kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben következő ítéletet hozott: Alperesek felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak. Indokok: Az alpereseknek panasza lényegileg az, hogy a felebbezési bíróság tévesen mondotta ki azt, hegy köztük és felperes között a bérleti szerződés nem magára az illető bányára, hanem a bányarészvényekre jött létre; hogy továbbá a felebbezési bíróság helytelenül minősítette a kereset tárgyát tevő tűzoltási költséget az illető bánya üzleti kiadásának, ésigy az által, hogy őket ama kötség viselésére kötelezte, megsértette az osztrák polgári törvénykönyv 1,096. §-ának azt a rendelkezését, amely s érint a bérbeadó köteles saját költségén a bérleményt használható karban átadni és megtartani. Ez a panasz nem bir megállható alappal. Igaz ugyan, hogy az általános osztrák bányatörvény 139. §. útmutatásához képest a bányarészvényes pusztán ebbeli minőse généi fogva a bányatársulat bányája felett közvetlenül nem rendelkezhetik, azt közvetlenül nem haszonélvezheti és igy bérbe nem adhatja; ámde a bányatársulat érvényes intézkedése következtében a bányarészvényes is juthat olyan helyzetbe, hogy a bányatársulat bányája felett esetleg közvetlenül rendelkezhetik, azt közvetlenül haszonélvezheti és igy esetleg bérbe is adhatja. A felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás szerint a peres felek között létesült szerződést magában íoglaló okirat egyrészről azt tartalmazza, hogy felperes bérbeadja I. rendű alperesnek az illető bányatársulati részvényekből őt megillető 64 darabot, másrészről pedig azt, hogy I. íendü alperest a nyereség és veszteség csak az illető bányatársulat vulkáni bőszénbányáiból illeti meg, ellenben a bányatársulat egyéb bányái felett felperes továbbra is rendelkezhetik, egyszóval bérlet tárgya tulajdonképpen a vulkáni üzemben levő vagy még azután megnyitandó kőszénbányák felerésze. Minthogy pedig a bányarészvény oszthatatlanul kiterjed az illető társulat minden bányájára, és igy a bányarészv :ny ez oszthatatlanságával^ ellenkezik az, hogy a bányarészvény vagy ennek haszna az illető bányatársulatnak nem minden, hanem csak némely bányájára kihatóan ruháztatik át; ennélfogva az a kérdés, hogy a bérlet tárgya a bányarészvény vagy maga a bánya, illetve ennek egy része, a peres felek között létrejött szerződést magában foglaló okirat fennidézett tartalmából alaposan meg sem határozható, hanem helyesen abból a ténykörülményből volna eldönthető, hogy I. rendű alperes ama szerződés következtében az illető bányarész közvetlen birlalatába jutott-e? azonban az a kérdés, hogy a bérlet tárgya a bányarészvény vagy maga a bánya illetve ennek egy része, a felperes kereseti igénye érdem, eldöntésére nem bir befolyással; mert a kereset tárgyát tevő követelés miségénél fogva csakugyan az üzleti kiadása annak a bányarésztiek, aminek haszna és vesztesége iránta peres felek szerződésre léptek; márpedig a felebbezési biróság íteletében foglalt és panaszszal meg sem támadott tényállás szerint az azt a szerződést magában foglaló okirat kifejezetten tartalmazza azt, hogy az üzleti kiadások felét [. rendű alperes köteles viselni: következőképpen ezekre a kiadásokra nézve nem a tételes törvény