A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 26. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái

A JOG 207 pező bányaszabads ágnák természetszerű következménye. Ezen érdek-ellentét kiegyenlítése, a kétféle érdekkör közötti súrlódások megszüntetése, a bányatulajdonnak a földtulajdonnal szemben teljes önállósággal való kiépítése s a bányaművelési jog gyakorlása szempontjából szükséges attribútumokkal való felruházása kétségkívül nem könnyű feladat s nemis sikerülhet másképpen, mint azon föltevésben, hogy a bányászatnak a földtulajdonért és a földtulajdonnak a bányászatért kölcsönösen némi áldozatokat kell hoznia. S a bányászat és a földtulajdon között jelentkező érdekösszeütközés a bányászati viszonyok ujabbkori fejlődésénei és átalakulásánál fogva napjainkban sokkal nagyobb arányokat ölt, mint régebben, akár pl, csak egy fél évszázaddal ezelőtt is. Mert míg hajdan a tel ér bányászat (ércbányászat) játszotta a főszerepet, mely többnyire az emberlakta vidékektől nagyobb távolságban fekvő s gazdaságilag még nem kultivált területeken űzetett, s mely bányászati ág körében a geológiai viszonyoknál fogva csak itt-ott elszórtan tapasztatható a külszinnek a bányaművelés által előidézett megrongálása (bányakár), addig napjainkban ugy a művelés intenzivitása szempontjából, mint a közgazdasági jelentőség tekintetében is inkább a telepbányászat (szénbányászat) jár elől, amely bányászati ág az ásvány szénnek többnyire nagy kittrjedésü s legtöbbször medenceszerü településénél fogva gazdasági szempontból értékesebb területeket is elfoglal s aránytalanul több és nagyobb károkat okoz a külszínen, mint az ércbányászat. Éppen ezen oknál fogva ujabb időben főleg oly országokban, ahol a szénbányászat vastag telepeken foiyik, — a bányászat és a földtula|don közötti érdek-ellentét és az ebből támadt küzdelem az ezen bányászati ág egyre növekedő terjedelmével és intenzivitásával kapcsolatban napról-napra mindegyre jobban kiélesedik s ennek hatása alatt ugy az irodalomban, mint a jogalkotási kísérletek körében lázasan kutatják, keresik a fenforgó ellentétek és érdekösszeütközések tömkelegéből való kibontakozás vezető fonalát. Az imént vázolt ténykörülményben fekszik a bányajogalkotás nehézségeinek súlypontja; a bányajog kodifikálását hátráltató ezen tényező többé-kevésbbé minálunk is érezteti hatását, habár el kell ismernünk, hogy a bányászat és a földtulajdon közti viszony minálunk összehasonlíthatatlanul békésebb színezetű, mint pl. Ausztriában, vagy más virágzó szénbánya-ipart űző külföldi államokban, ami azon ténykörülménynyel áll okozati összefüggésben, hogy minálunk. — ahol tetemesebb vastagságú széntelepek nem igen fordulnak elő, — a bányaművelés sokkal gyérebben szolgáltat alkalmat a földtulajdonnal való érdekösszeütközésre. E helyett azonban nekünk a bányászat és a földtulajdon közti viszony jogi szabályozásánál más különszerü nehézségekkel kell megküzdenünk; értem ez alatt a kőszén tekintetében az ideiglenes törvénykezési szabályok által megzavart jogegység helyreállításának nehézségeit, vagyis az u. n. kőszénkérd ést, mely, mint láttuk, már egymagában is elégséges volt arra, hogy bányajogunk tervbe vett kodifikálását ismételten megakassza. 2. Hátráltatólag hat továbbá a bányajog alkotási törekvések megvalósulására még az a körülmény is, hogy az ujabbkori bányajogi eszmék, melyekkel a modern jogalkotásnak, hacsak már meghaladottálláspontokhoz ragaszkodni nem akar, mulhatlanul számolnia kell, — még nincsenek eléggé kiforrva. A bányajog fejlődése igen lassú ütemben halad előre, ami leginkább arra a főokra vezethető vissza, hogy a bányajog tudományos művelésére, 11 ég a legelőrehaladottabb kultur-államok is, vajmi csekély gondot fordítanak. Igaz ugyan, hogy az általános jogfejlődés a bányajogra is némileg fejlesztőleg hat, mert hiszen a bányajog különszerü rendszere a jogéletnek úgyszólván minden ágazatába belenyúlik ; másrészt azonban a bányajognak elvitathatatlanul megvan a maga teljes önállósága, sajátos és különszerü jogintézményekkel ugy az elvi alapok, mint a jogi szerkezetek tekintetében. Az általános jogfejlődéssel egymagában tehát még nem jár szükségképpen karöltve a speciális bányajog rendszerének az egész vonalon való fejlődése is, a bányajog elvei külön talajban gyökereznek, külön táplálékra is szorulnak ; a bányajog fejlődése tehát múlhatatlanul föltételezi ezen speciális jognak kellő érzékkel és kellő tudással eszközölt intenzív művelését. És éppen ez az a tér, ahol vajm< gyenge lábon állunk, — de nemcsak mi, hanem más, egyébként előhaladottabb államok is; hiszen pl. ha akár a német, akár a francia bányajog-irodalmat nézzük, nem találunk ott mást, mint egy pár jogtörténeti munkát, néhány kommentárt s néhány kisebb-nagyobb tanulmányt, melyek nem annyira d e lege ferenda. mind inkább de lege lata foglalkoznak egyes bányajogi kérdések megvilágításával; s bizony az ujjain kon lehetne előszámlálni mindazokat a külföldi írókat, akik a bányajogi szakirodalom számottevő tényezőiként szerepelnek. Nem igen kell tehát csodálkoznunk affelett, ha minálunk is hiányzik az érzék és a hajlam a bányajognak, ezen az általános közvélemény érdeklődése köréből messze kieső jogtudományi ágnak, nagyobb s több oldalú előkészültséget föltételező művelése iránt. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy a föntebbiekben vázolt ténykörülmény következményeiben csak hátráltatólag és bénitólag hat ki a bányajogalkotási törekvések megvalósulására. A bányajog kodifikálásának előkészítésénél az arra hivatottaknak manapság még igen sok helyen úttörő szerepre kell vállalkozniok, ha a haladó kor igényeinek minden tekintetben megfelelő tervezettel akarnakelőállani. A bányajogalkotás terén a nálunk egyébként széltében-hosszában gyakorolt jogi recepcióval nem boldogulhatunk, már csak azért sem, mert hiszen, — ha a viszonyok és körülmények meg is engednék, — nincsen mit recipiálnunk, miután nincsen állam, mely a bányajog terén ujabb időben valami nagyobbszabásu modern alkotással állott volna elő. 3. És még egy oly körülményre akarok e helyen rámutatni, mely szintén egyik előidéző tényezője azon általános tapasztalati jelenségnek, hogy a bányajog-alkotási problémák oly nehezen és lassan jutnak el a végmegoldás stádiumába. Ezt a körülményt röviden azzal jelezhetjük, hog y a b ányaj o g-a Ikotási törekvésekiránt nemcsak az álta lános közvéleményben, hanem a bányászattal foglalkozók érdekcsoportja körében is vajmi c s e k é 1 y é r d e k 1 ő d é s észlelhető. A szaksajtóban csak elvétve fordul elő, a napi sajtóban pedig igazi fehér holló az oly cikk, mely a bányászati viszonyok jogi szabályozásával, vagy pedig egyes bányajogi reformkérdések fejtegetésével foglalkozik. — De hát máskülönben erre nézve nem indokolatban az az észrevétel, hogy miként foglalkozzék a napi sajtó oly kérdésekkel, melyek az olvasó közönséget nem érdeklik ?! — A bányászattal foglalkozók csekély tábora a nagy közönségéhez képest elenyésző kicsiny s a közvélemény, melyet napról-napra sokkal közelebbeső és aktuálisabb kéidések egész sora foglalkoztat, nem igen tekint mindenütt a dolgok mélyére ; s nem igen latolgatja, hogy a bányászat nagyonis számottevő tényező a társadalom gazdasági életében, hogy tehát voltaképpen a közérdeket védi az, aki a bányászat érdekében szót emel, aki a bányászat elavult s össz e-v issza kuszált rendjének reformjáért száll küzdelembe. — De sőt még a bányászattal foglalkozók éidekcsoportja köréből — ide nem értve minálunk az Országos magyar bányászati és kohászati egyesületet, mint mai szervezetében leginkább a szaktudomány fejlesztésére hivatott testületet, — sem indult ki eddig tapasztalás szerint olyatén mozgalom, mely a fennálló elavult bányarend modern jogelvek alapján való reformjának siettetését tűzte volna ki célul. — Mintha csak attól tartanának a bányaiparosok és a bányászati érdekképviseletek szervei, hogy a bányajogi reformok tőlük nagyobb mérvű anyagi áldozatokat fognak követelni! Mert talán nem alaptalan az a föltevés, hogy a bányavállalatok köréből, — habár ott kétség kivül teljes tudatában vannak is a bányajogi reformok szükségességének, — azért történik oly kevés felszólalás a bányatörvény megalkotása érdekében, mert attól félnek, hogy a megalkotandó bányatörvény, különösen a munkásügy (munkás- védelem, munkás biztosítás), abányaügyi közigazgatás és itt kiváltképpen abányarendészet korszerű reformjával okozati összefüggésben az eddigieknél jóval nagyobb terheket fog rakni a bányavállalkozók vállaira. A haladó kor ujabb igényei és általában a modern korszellem által a bányászat körében ujabb időben felszinre hozott álladalmi és társadalmi feladatok tudatában talán szükségtelen is e helyt közelebbről rámutatnunk arra a körülményre, hogy a bányászattal foglalkozók érdekcsoportja tényleg el lehet készülve arra, hogy az uj bányarend több tekintetben a mainál messzebb menő követelményekkel lép majd fel a bányaiparosokkal szemben; mert hogy többet ne említsünk, lehetetlen pl. továbbra is fentartani azt a mai állapotot, hogy a bányaiparosok ezután se vegyék ki részöket a munkásbizto-