A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 25. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a maygar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Második rész

A JOG 197 s neki ily hatalmat még szerződésileg sem adhatna, ami képtelenségre vezet. Ez nem szabad vagyon, hantm inkább kötött vagyon lenne, mert gátolná a nőnek szabad rendelkezési jogát abban, hogy vagyonának kezelését arra. akihez, legközelebb áll, s kire a házasság erkölcsi rendjénél fogva is leginkább bizni óhajtaná, féijére bizhassa A 111. szakasz azt mondja: Azon dolgok telői, melyek a férj és feleség közös birtoklásában ta'áltatnak, az a vélelem, hogy azok nem a nőnek, hanem a férjnek tulajdonai. Ha a vagyonelkülönzési rendszert követjük, a nő közszerzői jogát törvénybe iktatjuk, a nőnek a férjjel teljes egyenjogúságát elismerjük, akkor csak következetesen járunk el, ha a közös birtokban talált dolgokról is azon jogvélelmet állítjuk fel, hogy ezen dolgok mindkettőnek közös egyenlő részekbeli tulajdonai. Az meg éppen a nő közszerzőjogának teljes mellőzése, amit ezen szakasz második bekezdése m nd. hogy a szerzésről, melylyel a nő a vagyont házas együttélés ideje alatt növelte, az a vélelem, hogy az a férj vagyona árán történt. Vagy közszerző a nő vagy nem. Ha közszerző akkor, a szerzeményi vagyonról is helyts vélelem csak az lehet, hogy az a férj és feleség közös tulajdona. III. Hozomány. Törvényeink hozományul azon ingó vagy ingatlan vagyont tekintik, mel>et a nő férje házához hoz, s a házasélet terheinek könnyítéseié férje kezeibe átad. «A hozomány tulajdonjoga a nőé a házasság tartama alatt is, de a kezelés a férjet illeti, de csakis a kezelés, és a férj a hozományt sem ehdegeniteni, sem adósságokkal terhelni jogosítva nincsen.» \Zlinszky: Magánjog 535. lap.) Tehát teljesen helytelen és téves alapon indul szerző, midőn régi jogunk s a vagyonelkülönitési rendszer fenntartása mellett statuálja azon elvet, hogy a hozomány haszonélvezete a férjet illeti. A 11 §. utolsó pontja igy hangzik: A nő vagyona mint egész, sem annak hányada nem lehet hozomány tárgya. Mi tehát a hozomány ? Nem a nő vagyona ? A nő vagyonának egy része, vagy egésze? Mit ért tehát a szerző hozomány alatt? És hogy hozza öszhangba ezen léteit a 107. §. azon szövegével : «A feleség vagyona felett, amennyiben hozományul lekötve nincsen, — szabadon rendelkezhetik)). Itt a feleség, tehát a nő vagyonát, vagy annak hányadát hozományul elismeri, következőleg vagy ezen rendelkezés helytelen vagy az, amit a 113. §. utolsó bekezdése mond, hogy «a nő vagyona mint egész, sem annak hányada nem lehet hozomány tárgya». A hozomány természetének félreismeréséből következik a 115. §. azon rendelkezése is, hogy : «Ha a férj valamely vagyontárgyát a nejére átruházta, a haszonélvezetet azonban magának a házasság idejére fenntartotta, — e fenntartásnak ellenkező kijelentés hiányában az az értelem tulajdonítandó, hogy az átruházott vagyontárgy hozomány legyen». Amit a feleség a férjétől kap, az lehet ajándék, de semmi e etre sem hozomány, mert a nő azt nem hozta, s a hozományt a férj kezeli, de nem élvezieti ebbeli jogának gyakorlását, mint ezt a 116. §. kifejezi, sem egészben, sem részben el nem i'j genitheti. Eli e enitmi valamely dolgot vagy magát a jogot lehet, de a jog gyakorlásának elidegenítése valami uj és legalább is nem szabatos, a német birodalmi törvényből vett, — a magyar jogban szokatlan kifejezés. Egyébként a 116. §. intézkedése, mely szerint a «férj a haszonélvezeti jog gyakorlását, mely őt a hozományjavakban megilleti, a nő beleegyezése nélkül csupán azon fölösleg erejéig van jogosítva elidegeníteni, mely a házassági terhek viselésére nem szükséges», kellő világításba helyezi a férj haszonélvezetere vonatkozólag szerző által felállított jogtétel tarthatatlanságát, amennyiben kétségtelen már ezen szövegből is, hogy a férj a hozomány hasznaival neje beleegyezése nélkül nem rendelkezhetik, tehát nemis lehet haszonélvező. Nem lévén a férj a hozománynak haszonélvezője, természetszerűen a férj ellen intézett végrehajtás utján a hozom ínyi javak hasznai le sem foglalhatók, mert a hozomány a nő tulajdona, jövedelme pedig a házassági terhek fedezésére szolgál, — s mint ilyen csakis a nő ellen való végrehajtás vagy közös tartozás behajtása esetére képezheti foglalás tárgyát, s a 118. §. azon intézkedése, hogy «pénzhozomány esetében a zálogjog vagy kezesség, mely a férjnél lévő hozományt biz- I tositja, kiterjed a tőkétől a házasság idején át évnegyedről évnegyedre előlegesen számított kamatra is,» merő képtelenség, mert a hozomány után kamat nem jár, zálogjog pedig a tartozás szolgálván, a kamatbiztositására nélküli tartozás erejéig bekeblezett zálogjog a kamatokra, míg nem járnak s nem köteleztettek, ki nem terjed. Aakészpénzhozománynyal a férj nejének tartozik, ha attól kamat követelhető volna is, azt a nő férjétől, mint adósától követelhetné, de nem megfordítva ; minő képtelenség tehát az, hogy a férj vagyonára bekeblezett pénzhozomány kamata a férj ellen nyitott csőd esetén a férj hitelezőinek kielégítéséie szolgáljon, mint ezt a 118. § második bekezdése rendeli? Ezen szakasz rendelkezése már azért Í3 tarthatatlan, mert a férj ellen nyitott csőd vagy végrehajtás esetén kielégítési alapul a hozomány biztosítására a férj által lekötött ingatlan szolgálhat, — s ez is csak a hozományt meghaladó értéke erejéig, de semmikép maga a hozomány, vagy annak kamata, mely a férj adóssága s a jelzálognak terhét képez'1. (Folytatása következik.) Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Irta KLEIN EDE dr., szepsi ügyvéd. \l Második rész.*) Épp ugy teljességgel nem hozható az 524. §. összhangzásba a 802. §-sal : «A zálogjog szerzése végbemegy, ha a tulajdonos a dolgot a hitelezőnek zálogul bit tokába adja. Ha a hitelező birja már a dolgot, a zálogjog szerzéséhez elég a megegyezés, hogy zálogul birja. Ha a dolog ezt terhelő jogon vagy jogviszonynál fogva (523. §) harmadik személy birtokában van, a dolog birtokba adását azzal lehet pótolni, hogy a dolog kiadása iránti követelését a hitelezőre átruházza és a birtokost az elzálogosításról értesiti.» «A», kinek arany órája «B» órásnál van kijavítás végett, megszorulván, zálogba adja azt «C»-nek azáltal, hogy a dolog kiadására irányuló követelését «C»-re átruházza. Itt «C» rögtön megszerzi a zálogjogot. Kétségtelen, hogy itt is «A» másodfokú, «C» elsőfokú közvetett birtokos, «B» pedig közvetlen birtokos (birtokközvetitő), pedig itt is, mint fentebb az 524. ij-ban felsorolt kellékek egyike sem észlelhető. Nem áll, hogy «A» KC»-re, «C» pedig «B»-re ruházta volna a birtokot. «A»-tól eredt ugy «B», mint «C» közvetett birtoka. Itt sem ruházta át a birtokot a másodfokú közvetett birtokos az elsőfokura, az pedig a közvetítőre. Sőt «C» nél sem birtokról, sem annak átruházásáról nemis szólhatunk helyesen ; itt is «C» részére közvetett birtok, (mely mint láttuk, valójában nem is birtok), lett originér uton konstituálva, kreálva. Itt felmerülhet azon kérdés, miért taglaltuk ezen esetet külön a constitutum possessoriumtól ? Nem a constitutum possessorium egyik esete ez? Természetesen, hogy nem, hiszen a német polg. törvénykönyv és annak alapján a Tervezet csak tulajdonjogi constitutumot ismer, itt pedig «C» zálogjogot és nem tulajdonjogot szerez, igy tehát constitutum possessoriumról szó sem lehet. Mindezen hiányok nézetem szerint onnan erednek, hogy a Tervezet a közvetett birtok kifejezést minden áron mellőzni kívánta. A német polg. törvénykönyv 871. §-a : «Steht der mittelbare Besitzer zu einem Dritten in einem Verhaltnisse der im §. 868. bezeichneten Art, so ist auch der Dritte mittelbarer Besitzer» a jelzett fogyatkozásokat teljesen kikerüli. Igenám, de a «mittelbarer Besitzer» kétszer is előfordul két sorban, ezt pedig kétszer körülírással megkerülni, nyaktörő vállalkozás. Bár a 627. §. egyéb fogyatékosságainak kifejtése tulajdonképpeni feladatom körén kivül esik, a teljesség okából ezen összefüggésben próbálom kideríteni. A 627. §-nak sarkhibája, hogy a constitutum possessonumot a birtokvesztő oldaláról kívánja meghatározni, ezen oldalról pedig, mint a Jogtudományi Közlöny 39. és 42. számában kifejtettem, az meg nem közelíthető. Ezen hiba pedig kapcsolatban áll a már többször emiitett azon körülménynyel. hogy a Tervezet a «közvetett birtok» kifejezést minden áron kikerülni akarja, másrészt pedig a legelemibb tényálladékot vette alapul és a szerint konstruálta a törvényes meghatározást. Ennélfogva ezen definíció is mulhatlanul kell. hogykudar*) Megelőző közleményt 1. a 20. számban.