A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 24. szám - A végrehajtási törvény 138. §-ához

A JOG 191 terhez, keserű panaszokkal átszőve a miatt, hogy egynémely bíróság tönkreteszi (!) a végrehajtókat azzal, h.gy bizonyos dijakat pl. az igényfelhivás fogalmazványáért stb. nem állapit meg. Most már tessék elképzelni, hogy miféle jeremiádok fognak következni akkor, ha a megreformált végrehajtási törvény — azon intenciótól vezéreltetve, hogy a végrehajtást olcsóbbá tegye — oly intézkedéseket statuál, amelyek az ez idő szerinti, nem jelentéktelen végrehajtói jövedelmeket felére fogják redukálni ? ! És most állítsuk fel a szillogizmust: Közérdek, hogy a visszaélésektől lehetőleg mindenki megóvassék. Közérdek: hogy a perek olcsók legye; ek és olcsó legyen a végrehajtás is. Kétségtelen, hogy a nem-kereskedőkre is kiterjesztett könyvkivonati illetékesség sok visszaélésre ad alkalmat. Kétségtelen, hogy igazságszolgáltatásunk s főleg a végrehajtás fölötte költséges. Konklúzió: a visszaéléseknek elejét kell venni, a pereket olcsóvá kell tenni — közérdekből. De eló'láll az egyéni vagy osztályérdek s a szillogizmust ekként állítja fel: Mindenki magához áll legközelebb; senki sem tartozik a maga érdekét a közért feláldozni. Erdekem ellen van, mert az én bőrömre megy, hogy jogos követelésem behajtása megnehezittessék; hogy nem-ügyvéd is képviselhessen feleket; hogy munkám, melynek végzésére költséges diplomámmal szereztem jogot, a véletlen vagy a biró szeszélyétől függöleg honorlltassék. Tehát: Nem áldozhatom fel magamat; küzdök a közérdek ellen. Vagy, s igy még sokkal egyszerűbb: Közérdek: ami mindenkinek érdeke. Ez a dolog nekem, az én osztályomnak nem érdeke, sőt az ellen tör Tehát: nem közérdek. Nem kell. És ez igy van mindenben. A köz javát mindenki akarja, de mindenki csak a maga sérelme nélkül. Ha valaki jót akar, küzd mellette közérdekből is; de ha holnap más valaki más jót akar, szintén közérdekből, ugyanaz a valaki feljajdul, ha ez az ő magánérdekét érinti. Hogy mondja Shakespeare: «Higyjétek, a nagyvilág csak színpad, s mi valamennyien: asszony, ember, gyermek, — csak színészek, vagyunk.* * Alig van különben elasztikusabb iogalom a közérdek fogalmánál. Hol kezdődik, hol az a határvonal, mely elválasztja a magánérdek fogalmától ? Exempla docent. Közérdek-e, ha a kir. ügyész vádat emel X ellen lopás miatt s ezért a biróság elitéli ? Értsük meg jól! Oly közérdek e, hogy ezért a hivatalból megindítandó bűnvádi eljáráson felül még egy külön eljárás — mondjuk: hírlapi eljárás — indittassék a birák ellen azért, mert a vádlottat elitélvén, rosszul ítéltek s ennélfogva azért, hogy jól Ítéljenek. Ha igen, ugy szívesen láttuk volna ennek az eljárásnak megindítását, mikor a Kúria egymásután mentette fel a g a b o n a u z s o r á s urakat, akik közül egy több kárt tesz a népben, mint száz Musolino együttvéve. Különbtn Szentpéteri Sára közismeretü esetére gondolunk. Azéra a Szentpéteri Sáráéra, akit előbb a Kúria, utóbb a szolnoki esküdtbíróság itélt el. A védelem szerepét eddig ügyvédek látták el; ez esetben a védelem szövetségesekre talált a napi és a szaksajtó egy-egy orgánumában. Ehhez a tényhez, ha közérdek szempontjából kellene felfogni az esetet, nincs szavunk; legfeljebb aggályaink vannak. Nem egyezik azonban ízlésünkkel a védők harcmodora. Eddig három faktor meggyőződését láttuk. Kettő: a szakbíróságé és az esküdtbiróságé, lényegében — t. i. abban, hogy Sz. S. bűnös a férje meggyilkolásában — egyezik. A harmadik, a védőké ellenkező. A legszentebbb meggyőződés sem ad azonban jogot oly offenzív modorban folytatott védelemre, mint a védőké; de nem is célszerű: a nyugodt vita már félgyőzelem. | A szakbiróság és esküdtbíróság meggyőződése is érdemel annyi tiszteletet és ponderál is annyit, akár erkölcsi súlyát, akár a meggyőződésüknek kifejezést adÓK numerikus többségét tekintsük, amennyit a védőké. A látszat semmi esetre sem az, hogy a magyar biró a testületi szempontnak alárendeli az igazságot, hanem az, hogy a vádlott tényleg bűnös. E mellett szól, hogy nemcsak a paragrafusok szerint mérlegelő szakbiróság, hanem az esküdt biróság is bűnösnek találta Szentpéteri Sárát. Ha ártatlannak találta volna, a M-a dikés X-dik kisegítő kérdésre is nem-mel f e 1 e 11 v o 1 n a. De e mellett szól az a passzív, mély csönd is, melylyel a védők lármás harcát a napi és szaksajtó kiséri. Ez a csönd gondolkodóba ejthetné a védőket, hogy: vájjon nem az ö meggyőződésük téves-e? Vájjon az igazságért harcolván, nem az igazság ellen harcolnak-e ? . . . (—n —s.) Sérelem. Igazságügyi mizériák Versecen és Fehértemplomban. A Jog június hó l én megjelent 22-ik számában Páthy János fehértemplomi tszéki albiró teljesen megismétli azokat, amiket a fehértemplomitszéket illetőleg állítottam fenti című soraimban s egy éles kirohanást intéz ellenem. Hát aki haragszik, annak nincs ,igaza. 1. Én ugyanis azt írtam, hogy az első ügyet január 29-én, a másodikat május 1 én, a 3-ikat pedig május 7-én adtam be, ezeket a választ adó albiró igy javítja ki, hogy az elsőt január 30-án, a 3-ikat pedig május 8-án; ez 2 esetben a postának 1 napi késése, mely 1 nap nem volt döntő s azt igen jól tudja, hogy én innen postán adom be. 2. Azt irtam, hogy 17 nap alatt vettem kézhez az egyik váltókeresetet és biztosítást, holott a május 1-én odaért keresetet 14-én vettem kézhez, tehát 14 nap alatt. Ha az a fehértemplomi tszék előtt nem sajnálatra méltó állapot, hogy 14 nap szükséges egy váltóbiztositás elintézéséhez és expedíciójához, — hát a felperesnek bizony az. 3. Ami az utolsó ügyet illeti: május 14-én, amidőn soraimat a szerkesztőségnek megírtam, még a 2 kereset nem volt a kezemben, midőn megkaptam azokat, közöltem az egyik szerkesztő' úrral, ki meg is igérte, hogy megemlíti, hogy a cikk a mult hétről maradt, de ugylátszik elfeledte*) s igy helyesen teszi a válaszoló albiró, ha mielőtt förmedvényeit megírja, előbb tájékoztatja magát ily irányban. Énnekem a cikk megjelenését visszavonatni nem volt okom, mert azt ma is fentartom s igen szomorú igazságszolgáltatásnak tartom, hogy ha egy albiró kirohanást intéz valaki ellen, mert panaszkodni mer, hogy a május 1-én beadott váltóbiztositási kérvényt csak május 14-én kapja meg akkor amidőn az egész fehértemplomi tszéknek egy évben alig van annnyi száma, mint a bpesti kir. kereskedelmi és váltótszéknek 1 (egy) hóban s mégis a bpesti kir. ker. és váltótszékhez beadott bármely váltókereset, biztosítási vagy kielégítési végrehajtási kérvény 48 óra alatt expediálva van; s 12-szer annyi birája nincs ezen törvényszéknek, hanem alig 3-szor annyi. Ödönfi Miksa dr., budapesti ügyvéd. Irodalom. A magyar házassági jog. Irta R a ff a y Ferenc dr., eperjesi jogtanár. Budapest, Gril I, 1902. Ara 6 korona. Nevezetes elhatározása a magánjogi kódexet előkészítő bizottságnak az, hogy azt az anyagot, amelyet az 1894. évi XXXI. t.-c. tartalmaz, nem veszik bele a törvénykönyvbe s igy a magyar házassági jognak úgynevezett személyi része hosszú ideig változatlanul marad. Helyeselni lehet tehát, hogy szerzőnk, aki a házassági jog terén szaktekintély, feldolgozta 1894. évi XXXI. t.-cikket. Kiemeljük azonban, hogy ez az uj munka, amely nemrégen jelent meg, egyéb okoknál fogva is méltó a legszélesebb körű érdeklődésre. Azok közé a müvek közé tartozik ugyanis, amelyek elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt a legelsők és legkitűnőbbek közé sorolhatók. A házassági jognak gazdag irodalmában is kimagaslik ez a munka azért, mert az egész anyagot nagy szakértelemmel kezeli; alapelveire vezeti vissza a házassági törvénynek minden rendelkezését; kimutatja céljukat, kifejti az egyes szabályok közt való kölcsönhatást és vonzást, minek folytán eléri azt, hogy a törvényt a lehető legkönnyebben megtanulhatni a munkából és ez a magas szempontból való tárgyalás élvezetessé és érdekessé teszi azt. Az egész anyagot két részre osztva tárgyalja. Az első részben adja a házasság és a házassági jog fogalmát, ismerteti a házassági törvény alapelveit, a nemzetközi jogi vonatkozású tételeket és a törvény irodalmát. A második rész négy címre oszlik, ezek a házasság megkötése, érvénytelensége, felbontása s az ágytól és asztaltól való eb'álás. Ebben a keretben adja az 1894 : XXXI. t.-cikknek anyagát; felöleli ezen kivül az országgyűlési előmunkálatokat, az egész irodalmat s a teljes judikaturát; sőt figyelemmel van a polg. perrendtartás reformjára is. Már ebből a vázlatos ismertetésből is látni lehet, mily nagy anyagot öntött rendszerbe a munka, amely ennélfogva elméleti és gyakorlati jogászainkra nézve szinte nélkülözhetetlen. De még inkább kitűnnek a szerzőnek nagy érdemei, ha rámutatunk arra az eredeti okfejtésre, amelylyel minden kérdést tárgyal; arra a világos, átlátszó, tiszta érvelésre, amely egyik főerőssége a munkának; végül azokra az uj eszmékre, amelyekhez *) Ez való tény. Szerk.